Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

$ Si Szemelvények külföldi újságokból Interjú Dóm Helderrel a „Vörös Érsekkel" FÓKUSZ iiimimmiimmiiii — Ön harcba szállt a kiváltságosok ellen? — Az egyház Latin-Amerikában hosszú időn át együttműködött a rendszerrel, a hatóságokkal. Tu­dom, hogy nincs jogunk a jelen mentalitásával megítélni a múltat. De végül is ez tény: a katolikus egyház három évszázadon keresztül elfogadta a fenn­álló társadalmi rendet. Abban a mértékben, ahogy megértjük, hogy ez a rend nem más, mint az igaz­ságtalanságok halmozódása, rájövünk bűnösségünk­re. Türelemről, megfontoltságról prédikáltunk. Egy adott pillanatban rájöttünk arra, hogy igazat adunk Marxnak: az egyház elidegenedett erő, amely Ön­magát idegenítette el. Meggyőződésünk lett, hogy éppen ellenkezőleg, „öntudatra kell ébreszteni” a tömegeket. — Amikor a nyomor örökségéről van szó, a né­pek fatalizmusba sodródnak. Kezdtük kívánni a mozgolódást. Mozgósítani akartuk a többieket. És itt van a valóság megítélésében mutatkozó központi ellentét. A kormány elismerte az embertelen körül­ményeket, de azt mondta, hogy időre van szüksége. A kormány úgy véli, ha mi arra kérjük a népet, hogy nyissa fel a szemét, már • agitátorok vagyunk, kommunista játékot űzünk. A mi álláspontunk gyö­keresen más. Azt mondjuk: meg van írva a Bibli­ában — csak elfeledkeztünk róla —, hogy Isten a saját képmására teremtette meg az embert. És megbízta azzal, hogy zabolázza meg a természetet és fejezze be a Teremtés munkáját. — Mi a véleménye az erőszakról? — Amikor valaki erőszakról beszél, mindig fel kell tennünk a kérdést: milyen erőszakról van szó? Mert az első számú erőszak, minden erőszak anyja, az igazságtalanság, amely mindenütt jelen van: a fejletlen országokban, a fejlett országokban, ahol szintén vannak szegényék és elnyomottak, valamint az elmaradottak és a fejlettek közötti kapcsolatban. Ezek az igazságtalanságok idézik elő a forradalmat, a második számú erőszakot. És akkor jön a har­madik számú erőszak, a kormányok részéről, ame­lyek kötelességüknek érzik a forradalom elfojtását, a közrend megóvása érdekében. íme, ez az erőszak folyamata egy végtelen csigavonal. — Mi hát a teendő? — Evangélium — szemléletem engem a békés erő­szakhoz vezetett. EZ azt jelenti, hogy nem elégszem meg többé apró reformokkal, mélyreható változá­sokat kívánok, nálunk és a fejlett országokban is. mert minden összefügg. De nincs jogom ahhoz, hogy másokra ráerőszakoljam az erőszakról alkotott el­képzelésemet. Nagyon pontos disztinkciót teszek. ' “ VI. Pál pápa nem tesz ilyen megkülönböztetést. 19G8 augusztusában tartott bogotai beszédében nyíl­tan felszólított mindenkit az erőszakmentességre. — Ez igaz, de önök jelen pillanatban nem- a pápá- vál, hanem Dom Helderrel készítenek interjút. Ná­lam a békés erőszak mély meggyőződésből* fakad. Ez a meggyőződésem, mint kereszténynek, de nincs jogom arra, hogy meggyőződésemet rákényszerít- sem más emberekre, m&nib ahogy az„ egyház kísé­relte meg évszázadokon keresztül. Tiszteletben tar­tom mindazokat, akik meggyőződésből az aktív erő­szakot választják: Che Guevarát, vagy azokat a fi­atalokat, akik nálunk ugyanezt az álláspontot kép­viselik. Mert az igazságért áldozzák fel magukat. De szenvedek is miatta. (L’BXPRESS) Egyre vitatottabb a százéves dogma '/ A jelenetet gyakran megírták. Villámok cikáztak és szakadatlanul dörgött az ég a Vatikán felett. A Péter templomban olyan sötét lett, hogy gyertyát kellett gyújtani. IX. Pius pápa kihirdette a dogmát az apostoli Szenszék tévedhetetlen döntési jogáról vallási kérdésekben, de az elemek okozta lárma olyan nagy volt, hogy szavát alig lehetett hallani. Ez 1870. július 18-án, 100 évvel ezelőtt történt. A püspöki ruhába öltözött kommentátorok tüstént kéz­nél voltak. Az égnek ez a hangos jeladása azt je­lenti, hogy Isten igazolja a döntés igazságát és he­lyességét — ahogy annak idején Mózes a Sinai he­gyen a tízparancsolat tábláját szörnyűséges vihar közepette vette át. Mások azonban a rettenetes zaj­ban Isten haragját és az ördög diadalát vélték fel­ismerni. ~ lumen egyiidz egyeuen aontese sem kavarta úgy fel a hívőket és különösen valamennyi keresztény egyház teológusait, mint éppen ez a dogma a pápai tévedhetetlensegről. Mind a mai napig izgalmas té- ma maradt: mit értünk alatta, mi lett belőle, mit szabad a pápának ma és a Jövőben tennie? E dog- ütfábaZnVó?ie a keresztény egyházak egyesülésének A különösen vitatott mondat így hangzik* ha a római püspök ex cathedra beszéh a"a" ha' hivata­lai mint valamennyi keresztény tanítója gyakorolva végleg eldönti, hogy valamely hitre vagy szokásra vonatkozó tanítást az egész egyház elfogad, ügy is­teni segítség alapján rendelkezik azzal a csalhatat­^házmal'Ezé?telayelra ,MegVálit egyházát fel akarta ruházni Ezért a római püspöknek ezek a végleges j áruUs^na k nGm Sf01® az GSVház hozzá­ban mtSSJío ahPíán rnegváltoztathatatlanok. Koráb- m^?ál\apitást nyert- h°gy a pápa legfelső rend- tarto és joggyakorló hatalommal is rendelkezik amelynek minden más püspök engedelmességiei !S2í>Z1rki szavazás a zsinatban a következő eréd- Járt: 451 atya mellette szavazott. 88 ellene tózSt Tnszavazásto.tórtáSSaI' °tVen PÖSpök ^ ZVA.-- ----jeiemegi netvenes éveiben a világ k atolikus egyházon belül izgalmas folyamat ta­núja. A püspökök és elsősorban a szakteolóeusok ismét, akárcsak akkor, könyörögnek a pápának ne ragaszkodjék szigorúan a lerögzített primátushoz: vezessen be vagy engedélyezzen több kollegialitást (fentrol lefelé) az egyház egész vezetésében: adlon trónusoknak több szabadságot. Az akkori idők­től elteroen azonban a mai bírálók növekvő helyes- lessel találkoznak a papság körében. Száz évvel ez­Rőmá)íőfS„'??SltepP./?lt' A figyelmeztető püspökök Romábo! való hazatérésük után csodálkozva állapí- sági HnTnA, h°-gy a kato|,kus hiv3k a csalhatatlan- köfelező® m^gá^lapTtás^builnyom^zrTlfoia0^ Sében & k“°k egybeforró*"«: Vajon a pápa primátusát a jövőben másképp kell értelmezni, mint eddig? Karl Rahnernek. a német teológus! kar egyik kiváló tagjának ez a feltevése Kételkedik abban, hogy egyáltalán lehet-e az eddigi értelemben még új dogmákat megfogalmazni. A pá­pai primátus fejlődésének veszedelmes szakasza ami­kor a Szentszéknek még „biankó csekket” adtak át bizonyára véget ért. Rahner általában hangsúlyozza ?. fogalmi beszéd nehézségét. Mindinkább rájövünk arra, hogy minden emberi fogalom csak megközelít­heti a valóságot, ilyenformán tehát a fogalmak ké­tesek és átmenetiek. Ez természetesen a szóban- forgó dogma szóbeli megfogalmazására is vonatkozik. A főpásztori teljhatalomnak a jövőben bizonyára sokkal szerényebbnek kell lennie. Ugyanakkor meg­tartja azt a kompetenciáját, hogy „szóbeli szabá­lyozást” hajthat végre, „anélkül, hogy ezzel az igazság kérdését egyértelműen érintené.” (SÜDDEUTSCHE ZEITUNG) A papok: nem urak, hanem szolgák A megújulás első lépése az. hogy a hitben na­gyobb becsületességre törekedjünk, ugyanakkor na­gyobb emberi együttérzésre és nagyobb magától értetődő gondoskodásra is azokkal szemben, akik segítségre szorulnak. Minél radikálisabban kérdésessé válik a keresztény hit és minél rendszeresebbé válik a szekularizált társadalomban, hogy az emberek már nem élnek aktívan az egyházban, annál több egyházi külsőség bizonyul majd ballasztnak, amelyet el kell dobni. . A papok nem püspöki rezidenciákban, sem pap­lakokban fognak lakni, hanem a földszintért és az V. emeleten, mint te vagy én. az egyik több. a másik kevesebb szobás lakásban, tevékenységének funkcionális követelménye szerint. A papnak nem lesz szüksége reverendára ahhoz, hogy tekintélyét és tisztségét elismerjék: tekintélyét az alapozza majd meg. mit tesz. Méltóságot pedig nem akar majd többé viselni. ijesztően kevés. Ez a kevés túl lesz terhelve, de egy sem lesz köztük, aki, hogy úgy mondjuk illen­dőségből és szokásból lett pap. Többé nem a ha» madik vagy a negyedik parosztfiú. vagy kisemberek gyereke, akit a tisztelendő úr, vagy a közeli kolos­tor karolt fel, választja majd a papi hivatást, ha- nem erős akaratú emberek — Istentől elfordult kö­rökből is akik a jólét nyomorát nem akarják to­vább viselni. Vagy cégvezetők és tanítók, orvosok és adatfeldolgozók lesznek azok. akik — nem azért mert a hivatásukban nem boldogultak — valamikor meghallják Isten hivását. Aki jön, tudja majd, hogy miért, és ahhoz, hogy a papi hivatásban megtartsák okét nem lesz szükség elszigetelő és megelőző mód­szerekre. püspöki konviktusokra és papi szeminá­riumokra. A teológia hallgatók „szabadon” laknak, vaí’y — ha szemináriumokban — úgy. mint egy de­mokratikus kollégiumban. ahol mindenkit liagy- S=^'I‘vk.1»Í?.kintenek- , '.Asszonyszemélyek” nem árt- hatnak többe a papságnak, mert a papok megtanul­ják elfogulatlanul és józanul értékelni a nőt. Egyes papok papságukat nem foglalkozásnak te­kintik majd, hanem funkciónak — egy „világi” fog­lalkozás mellett, konkrétan meghatározott körben. Amit ma Charles de Foucauld „kis testvérei” de­monstrálnak. vagyis nappal ellátják a szemételhor- dást és késő délután és este a lelkipásztorkodással foglalkoznak, azt sok pap fogja akkor megtenni; sok más foglalkozásban is közvetlenül érintkeznek az emberekkel, nemcsak a „papi” tevékenységben. Az élet nehézségeivel nem a gyóntatószékben ta­lálkoznak először. (FRANKFURTER HEFTE) Sárközi népviselet A százarcú színész Rejtvényünkben a sárközi női népviselet ruhadarabjainak nevét. rejtettük el. VÍZSZINTES: 1. Dúsan rojtozott nagyobb kendő, amelyet átló irányban összehajtva, vállon vi­selnek. 2. Szűkített ujjú, elől vé­gig gombos, hónaljban bővülő női blúz. 14. össze-vissza lép. 15. Kutyája. IC. Szerep az Aidá­ban. 17. Elviseli. 19. Szurkál. 20. Vallás röv. 22. ősi magyar ke­resztnév. 23. Esetleg. 24. K. U. ö. 25. Adagja 28. J. T. S. 29. Bolygó. 30. Fizikai fogalom. 31. Becézett női név. 33. Földalatti üreg. 34. Lantén. 36. Osole... 37. Rév. 39. Tekeműszó. 41. Elismerésre mél­tó cselekedet. 42. Ritka állat­fajták. 44. Hált. 45. Kiejtett más­salhangzó. 47. Szerep a Turan- dotban. 48. Éktelenül hamvad! 49. . Fiadzó. 51. Eltulajdonít. 52. Vonatkozónévmás tárgyraggál. 53. Jéghiány. 54. Francia város (1. kockába kettősbetü). 55. Barlan­gos. 57. Hangszer. 58. Asztácium. 59. Ritka női név. 60. A férfi sorsa. 62. Klasszikus kötőszó. 63. Alperzseli. 65. Izmositó. 67. Sár­közi népviselet díszítőeleme. (1. kockába kettős betű). 68. Elől fűzött, hímzéssel díszített, testhez simuló, kivágott mellényféle ruha­darab. FÜGGŐLEGES: 2. Fejrész. 3. Igaz, valós. 4. Kutatja. 5. Ilyen hal is van. 6. Tiltószó. 7. Darál­ta. 8. Halom. 9. Férfinév. 10. Ülőhely. 11. Mutatószó. 12. Város­rész 13. Kiejtett mássalhangzó. 14. Fehér vászonból készült alsó­ruha. 18. Veri. 19. Szövetből vagy klottból készült elől gombos gallér nélküli női kabátka. Sza­lagokkal és gyöngyökkel díszítik. 21. A juh gyapjas bőréből készült, hímzett felsókabát. 24. Szarukép­ződmény. 2G. Időegység. 27. Ál­lati fekhelyek. 29. Szín. 32. Római 48. 33. Cipeld. 35. Bolívia főváro­sa. 37. Orosz kör. -3«. Bőven rán­colt, gyakran fodrosaljú szoknya. (5. betű kettős.) 39. Játékon kí­vüli lapok. 40. Marokkói hegy­ség. 41. Léte. 43. Sárgarépafaj­ta. 44. Balatoni üdülőhely. 45. Megsemmisíti. 46. Az asszonyi ál­lapot jelzésére szolgáló fe.ldísz, a Sárközben fekete alapon fehérrel hímezik. 48. Magasabbra teszik. 50. LLÖ! 52. Mezőgazdasági mun­kát végző. 55. Katonai egység. 56. Nyári lábbeli. 57. Vad. 50. Járom. 61. Házas. 63. Disznó (2. kockában kettős betű.) 64. Léte­zik. 65. Német ő. 66. Szovjet repülőgéptípus. Beküldendő a vízszintes 1., 8., 42., 67., 68., a függőleges 14., 19., 21., 38. és 46' számú sorok meg­fejtése 1970. augusztus 17-én déli 12 óráig levelezőlapon a szerkesz­tőség címére. A levelezőlapra kérjük ráírni: Rejtvény. A he­lyes megfejtést belküldők között 5 db könyvet sorsolunk ki. Az 1970. július 26-i keresztrejt­vény megfejtése: „Rózsaligetes szőlőskertek és folyóvizek vannak. Levegője, vize és vára kellemes”. Könyvjutalmat nyertek: Pécsi Rejtvénykedvelők Klubja, Pécs, József u. 15. Sándor Attila Szek- szárd, Kadarka D/3. Szipli Mag­dolna Iregszemcse, Szaoadság ut­ca 9. ifj. Téczely Vilmos Szász­vár, Bányatelep 11/b. Vábró László Paks, Tolnai u. 48. A könyveket postán küldjük el. Negyedszázaddal ezelőtt, 1945. augusztus 1-én halt meg Csortos Gyula, a magyar szín­játszás felejthetetlen alakja — a. százarcú színész. 1904-ben elvégezte a színi­akadémiát. Ezután három éven át — Debrecen, Szeged, Temesvár — vidéken játszott, majd a fővárosba került, ahol majdnem valamennyi színház­ban játszott. Sok film is meg­örökítette művészetét. 1937-ben lett a Nemzeti Színház örökös tagja. Művészi alakításának csúcsát Hauptmann-nak a Vígszínházban 1932-ben be­mutatott Naplemente előtt cí­mű drámájában, mint Clau­sen tanácsos érte el. Utolsó fellépte a Nemzeti Színházban volt 1945. május 5-én, Csehov A medve című vígjátékának főszerepében. A krónika sok olyan törté­netet örökített meg Csortos Gyuláról. amelyek színészi nagyságát, emberi magatartá­sát tükrözik. Tekintélyeket nem ismert, a nyilas uralmat megvetette, a megalakult színészkamarát dilettánsok gyülekezetének nevezte. Szegeden Az ember tragédiájára készültek. Csor­tos Lucifert alakította. A kez­dés előtti utolsó percben a szegedi rendőrkapitány közöl­te, hogy az előadás kezdetét el kell halasztani. mert Hor­thy Miklósné he jelentette részvételét. Eltelt egy negyed­óra, amikor felharsantak a kürtök, jelezve a kormányzó- né érkezését. Az ügyelő jelzé­sére mindenki a színpadra sietett, csak Csortos nem mozdult. A rendező lesietett öltözőjébe, Csortos nyugalom­mal az órára pillantva meg­szólalt.* „A pontosság a kirá­lyok udvariassága. A kor­mányzóvá engem megvárakoz­tatott 15 percig, most ő várjon énrám ugyanennyit." A 15 perc letelte előtt Csortos nem is lépett a. színpadra. Ekkor történt meg, hogy a nyitányt háromszor kellett a zenekar­nak eljátszania. A megalakult színészkámara iránti megvetését fejezte ki azzal, honamikor igazoló pa­pírjait kérték, azt nem küldte he. Színpadra viszont Csak ka­marai tag léphetett. Véaül a miniszter elküldte államtitká­rát Csontoshoz, hogy személye­sen bírja rá az iratok felkül­désére, ezután Csortos egy hatalmas borítékba tette név­jegyét s ezt küldte el a ka­marának. A nyilas időkben a színház kiskapujánál egy ifjú színész karlendítéssel üdvözölte: Ki­tartás, Csortos testvér! Tehet­ség fiam! — válaszolta gúnyo­san Csortos. Népújság 1970. augusztus 9.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents