Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-08 / 185. szám

A vérengző keretlegény | Apaczeller Józsefnek 28 év után is felelnie kell háborús bűntetteiért Elvi jelentőségű határozat Kismamáknak kedvezően döntött a TMDB A Kaposvári Népbíróság 1948-ban halálra ítélte Apacel- ler Jánost, háborús bűncselek­mények miatt. Apaceller Já­nos kurdi származású, nem volt jelen a tárgyaláson, mert időközben kitelepítették a csa­ládját, a németajkúakra vo­natkozó nemzetközi egyezmény alapján, így az ítéletet távol­létében hozták meg. A tárgyalás hallgatói közt ült Apaczeller József, aki ugyancsak kurdi származású, sőt lakos, mert őt nem tele­pítették ki. Amikor már javában özön­löttek vissza szülőföldjükre, látogatóként a kitelepített né­metek, Apaceller János test­vére is ellátogatott Kurdra. Valaki figyelmeztette: — Nem lenne tanácsos, ha János hazajönne, mert halálra ítélték a háború után. A rokon figyelmeztette az immár Egyesült Államok­ban élő Apaceller-családot, így aztán Apaceller János nem is jött Magyarországra, de 1967- ben megérkezett egy levél, amelyet édesapja saját kezűleg írt az egyik hivatalos szerv cí­mére. A levél most is ott lapul a bűnügyi dossziék valamelyi­kében. Fotókópiát is készítet­tek róla, mert hiszen ez na­gyon fontos dokumentum. íme a levélből egy részlet: „Tisztelt Kurdi Elöljáróság! Tisztelt Uraim! Az én fiam ár­tatlan, Apaczeller József rá­rótta a bűneit. Annak idején szabadságon voltam és nekem elmesélte, hogy mit csináltak a zsidókkal az erdőben. Min­den zsidó után, aki meghalt, este, amikor hazamentek, kap­tak egy deci pálinkát”. A nyomozószervek munká­hoz láttak. Előkerült a Kapos­vári Népbíróság Apaceller- dossziéja és sziszifuszi munká­val felkutatták azokat a sze­mélyeket, akik érdemleges adatokat tudnak szolgáltatni. Majd három évtized múltával természetesen csak lassú lépé­sekkel sikerült előrébb jutni, mert amikor felmerült egy-egy név, rendszerint kiderült, hogy az illető meghalt: vagy mint áldozat, vagy kivégezték, mint háborús bűnöst, vagy termé­szetes halállal. Találtak azon­ban túlélőket is, köztük olyat, aki fényképpróbán is, később szembesítéssel is felismerte a népbírósági ítélet vádanyagá­nak valóságos tettesét: nyil­vánvalóvá vált, hogy tévedés történt. A háború utáni zűr­zavarban, ügyintézési káosz­ban, amikor ráadásul percnyi halasztást sem tűrt a háborús bűnösök felelősségre vonása, a népbíróság a valóban elköve­tett bűncselekményekért, a valóságos tettes helyett annak falubéli névrokonát ítélte el. Azt már nem lehet kideríteni, hogyan is következett be ez a tévedés, a lényeg az, hogy Apaczeller Józsefet ez év ta­vaszán őrizetbe vették, mert akkor már számos adat bizo­nyította, hogy nem Apaceller János, hanem ő volt a tettes. Mi is történt valójában ? Azt mondják, hogy az idő mindent megszépít. Nem igaz. Vannak emberi gonosztettek, amelyek a fél emberöltő múl­tával is felháborodást válta­nak ki. Ilyenek Apaczeller Jó­zsef tettei is. Az ember háta borsódzik, amint a bűnügyi aktákat olvassa. Hogyan alja- sulhat el valaki ennyire em­bertársaival szemben? Hogyan válhat valaki ennyire szadis­tává? Hogyan vezet az út idáig, hogy valaki kéjelegjen más szenvedésein, kedvtelést találjon mások halálában? Ho­gyan tompulhat el valaki any- nyira, hogy embertársait úgy üsse agyon, mint mások a le­gyet? A fasiszta hadviselés tette ilyenné az embert. Persze az sem mindenkit: a legtöbb a kritikus helyeken, időkben is ura maradt önmagának, nem vetkőzött ki emberi mivoltá­ból, inkább megtagadta, ki­játszotta a parancsot. De saj­nos, nagyon sok kisember is elaljasult, a fasizmus túlbuzgó kiszolgálója lett. Mint Apaczel­ler József is... Ezek azok a bűntettek, ame­lyek alól az emberi humánum sosem ad feloldozást: elköve­tőinek mindenkor bűnhődni kell és ezt nálunk a törvény is biztosítja. A háborús bűn- cselekmények nálunk sosem évülnek el. Apaczeller Józseftől a ki­hallgatás során megkérdezte az ügyész: — Amikor elkövette bűneit, nem gondolt arra, hogy azo­kért meg kell bűnhődnie? — Akkor nem. Azóta igen. Tudtam, hogy egyszer kiderül minden és felelősségre vonnak. Számítottam rá. A pszichológus napokon ke­resztül vizsgálta. Megállapítot­ta róla, hogy szolgalelkű egyé­niség, s a háború idején ez juttatta el a szadizmusig. A háború után pedig, amikor a kaposvári tárgyalás és a meg­annyi nyilvánosságra került háborús felelősségrevonási per kapcsán rádöbbent, hogy való­jában mit is tett, mindent el-“ követett annak érdekében, hogy ha majd bekövetkezik a felelősségrevonás, lehetőleg mi­nél több mentő körülménye le­gyen. Ezért vállalt és végzett megannyi társadalmi megbíza­tást. A felszabadulás utáni szereplése teljesen tiszta; ál­dozatkész munka, kiállás a rendszer mellett. Háborús bűntetteire azonban semmi­képpen sem lehet fátylat borí­tani. 1942-ben Szekszárdon fel­állították a 104/7-es munka­szolgálatos századot, amelybe főként zsidókat osztottak be. Kivitték őket a Szovjetunió területén dúló frontra és a hadműveletek érdekében fa­kitermelést végeztettek velük. Kikerült a frontra a bajai IV/l-es utászszázad is, amely­től Végh József vezetésével egy rajt a 104/7-es munka­szolgálatos századhoz vezé­nyeltek: ők lettek az úgyneve­zett keretlegények, köztük Apaczeller József is. A mun­kásszázad parancsnoka Dunszt Károly, helyettese Latorczai Konrád zászlós volt. A túlélő munkaszolgálatosok Végh Jó­zsef tizedesre, Holik Istvánra (dunaföldvári származású), Apaczeller Józsefre és Sós Jó­zsefre emlékeznek legjobban, őket azért jegyezték meg név- szerint is. mert mint mondot­ták, ők voltak a legvérengzőbbek Akik nem bírták a megfeszített munkairamot, legyengültek, be­tegeskedtek, agyonverték. Vé­gül annyira belemelegedtek az agyonverésbe a keretlegények, hogy azon versengtek: ki tud három ütésre leteríteni egy zsidót. A sebző, vérző embe­reket nem részesítették egész­ségügyi ellátásban, így azok gyakran abba haltak bele. Amikor agyonvertek valakit, társaikkal elvitették, s köz­ben gúnydalokat énekeltettek velük. Apaczeller József több személyt saját maga tett el láb alól. Az egyik munkaszol­gálatos megbetegedett a vesé­jével és felduzzadt a teste. Amikor a parancsnok észre­vette, ráförmedt, hogy de meg­híztál, büdös zsidó. És meg­parancsolta neki", hogy jelent­kezzen Apaczellernél. (Apa­czeller a keretlegények közt is „elismert” kínzó volt). Apa­czeller félholtra verte. Ennek a munkaszolgálatosnak végül sikerült megszöknie, túlélte a háborút és Apaczeller bírósági tárgyalásán, majd mint tanú fog vallomást tenni. Időközönként kiválogatták a munkaszolgálatosok egy cso­portját, hogy elviszik őket másik alakulathoz. A tábortól néhány száz méterre azonban lelövöldözték őket. Amikor már valamennyi a földön fe­küdt, még külön-külön belé­jük lőttek, nehogy véletlenül is életben maradjon valaki. Természetesen Apaczeller Jó­zsef volt az egyik főkolompos. A többi munkaszolgálatosnak rendszerint azt mondták, hogy szökni akartak, ezért végeztéd ki őket. . . A vádirat már elkészült Apaczeller József 28 éven ke­resztül „megúszta”, nem kétsé­ges azonban, hogy végül is el­nyeri méltó büntetését. És a tettestársak? Dunszt és Latorczai a háború után Nyu­gatra szökött. Távollétükben halálra ítélte őket a népbíró­ság. Holik Istvánt halálra ítél­te és kivégeztette a népbíró­ság. Végh meghalt, Sós pedig eltűnt a háborúban. BODA FERENC MuMi Perencné németkéri fiatalasszony több mint fél évtizeden át járt dolgozni a Paksi Állami Gazdaság cseres­nyés! kerületébe, többnyire a szőlészetbe. Legutóbb 1969. március l-től október 31-ig létesített meghatározott időre szóló munkaviszonyt a gazda­sággal. November 7-én kettős ünnepet ült a család: megér­kezett az első gyermek, még­hozzá fiú. Az asszonyka úgy döntött, gyermeke lelkiisme­retes gondozásának szenteli az eljövendő éveket, s hogy igénybe veszi a gyermekgon­dozási segélyt. Az ehhez szük­séges igazolást azonban nem kapta meg a gazdaságtól, mi­vel ekfkor már nem állt fenn a munkaviszonya, A fiatalasszony a vállalati munkaügy; döntőbizottsághoz címzett levelében többék kö­zött ezeket írta: „Számomra nem kizárólag az anyagi segé­lyezés a fontos, hanem az az érzés hogy a mi országunk a legmesszebbmenően támogatja a kismamákat gyermekük fel­nevelésében . ” Az asszony igazát a válla­lati munkaügyi döntőt« zottsóg érezte; ám a jószándék nem elég a határozathozatalhoz, jogalap- is szükséges hozzá. A vállalati MDB dicséretére mondjuk, hogy tagjai átbön­gészték mindazokat a jogsza­bályokat, utasításokat, ame­lyekben a kívánt jogalapot megtalálni remélték. A hatá­rozat meghozatalánál azonban megtévesztette őket a Társa­dalombiztosítási Főigazgatóság 100—2/1969. Tb. Főig. számú utasítása, amely úgy rendel­kezik, hogy „gyermekgondo­zási segélyt csak azok az anyák kaphatnak, aíkik a szü­lés napján muinlkaviiszonyban állnak”. Erre az utasításra te­kintettel a vállalati MDB, — nem szívesen bár —. elutasí­totta Mukii Ferenené kérel­mét. A Tolna megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság teljes egészében megváltoztat­ta a vállalati MDB határoza­tát. A TMDB — egyszerűen fogalmazva — így okoskodott: Jár a segély, vagy nem jár, erre vonatkozóan elsődlegesen a Munka Törvénykönyvében és az MT Végrehajtási Uta­sításában kell keresnünk a vá­laszt. A feleletet az MT Vég­rehajtási Utasítása' adta meg, az 57. § (1) bekezdésében. Ért érdemes idézni: „A terhes, il­letőleg a szülő nőt húsz hét szülési szabadság illeti meg. Ez rendellenes szülés esetén — szakorvosi javaslatra — négy héttel meghosszabbítható. A szülési szabadságból négy hetet a szülés előtt ki kell ad­ni; ettől a dolgozó nő kérel­mére el lehet tekinteni, ha ez a szalcorvos véleménye szerint egészségének veszélyeztetésé­vel nem jár.” S most kísérjük tovább figyelemmel a TMDB gondolatmenetét! A , szülés napjától vissza kell számítani négy hetet, mert az így kapott nap a szülési szabadság kez­detének dátuma. Ebből a szetfnponfbóii teljesen közömé bős, hogy a szorgalmas asz- szonyka nem maradt otthon, hanem eljárt munkába. Az is­mertetett számítással a sza­badság kezdete október 10-e. — ekkor viszont fennállott a fiatalasszony munkaviszonya a Paksi Állami Gazdasággal. A gyermekgondozási segély egyéb előfeltételei — koráb­bi, megkövetelt tartamú mun­kaviszony, stb. — feltételei is megvannak. Mindent össze­vetve: Mukl; Ferencoét meg­illeti a gyermekgondozási se­gély. Polgári gondolkodó megál­lapítása. hogy törvény és er­kölcs ritkán találkozik. A szo­cialista társadalmi rendiben találkoznia kell a törvénynek a helyes morális felfogással. A társadalmi szándék a kis­gyermekes anyák fokozott vé­delmére irányul; a mélyre­hatóan átgondolt törvény he­lye® alkalmazása pedig érvé­nyesülni engedte a dicséretes társadalmi törekvést. — b. z. — Vendéglátószakmában érettségizett és 8 általános iskolát végzett fiatalokat felszolgáló- és szakács- tanulóknak felveszünk az 1971. évben megnyíló szekszárdi Gemenc-szálló részére. TANULMÁNYI IDŐ: érettségizetteknek l‘/2 év, általános is­kolát végzetteknek 3 év. A jelentkezési lap és felvételi ké­relem 1970. AUGUSZTUS 15-ig, a Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakmunkásképző Iskola, Szekszárd, Széchenyi u. 23. címre küldendő. A felvétel időpontjáról külön értesítést küldünk. A tanul­mánnyal kapcsolatos, részletes felvilágosítást a felvétel al­kalmával adunk. PANNÓNIA SZÁLLODA ÉS vendéglátó vállalat (136) A Pamutfonóipari Vállalat kaposvári gyára iparitanuló-pótfelvételt hirdet egyéves fonőszakmai képzésre általános iskolát végzett lányok részére A gyár korszerű női szállásán, négyágyas szobákban ingye­nes elhelyezést biztosítunk. Kedvezményes áron a napi há­romszori étkezést munkahelyen és a szálláson biztosítjuk. A szálláson hetenként két alkalommal filmvetítés van. Tv- nézés és klubhelyiségek rendelkezésre állnak. Jelentkezés személyesen 1970. augusztus 27-én délelőtt 10 órától. Alkalmasság esetén a tanuló itt is marad. Cím: Pamutfonóipari Vállalat kaposvári gyára, Kaposvár, Jutái út 6. II. e. 72. ajtó. (54;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents