Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-07 / 184. szám
T ► ► p■ ► ► p ► ► ► ► ► ► ► TTTYTTVTTTTVTTVVTVTVVrrTVVVVVTTTTYtTYWV YYfVTYTYYTfTYTTTTYYTYYTTTYYYrYTVTYTYYTfYYrYVVVTTYTVTYYYTWW Szabó László—Sólyom József: Kémek a búvárhajón 14. Burger zavarodott lett, s nem tudta, mit válaszoljon parancsnokának. — Hallgass ide! — folytatta Dasch, — Én mindent tudok rólad. Itt van a fejemben a rólad összeállított titkos dosszié rr'nden adata. 1923-ban meggyőződ és es hitlerista voltál. Később azonban felhagytál a dolgokkal, s meglógtál. Először Milwaukeebe mentél, aztán Det- roitba, s ott állást vállaltál. Azt is tudom, hogy szolgáltál az amerikai hadseregben, akárcsak én. Később visszamentéi Németországba, SS-kato- ' na lettél, de egyre jobban meggyűlt a bajod a Gestapóval, mert bírálni kezdted a nácikat. Még valamit tudok: azt, hor"' eszed ágában sincs visszatérni Németországba; amerikai rokonaid vannak, s itt akarsz maradni! Ja, igen, észrevettem azt is, hogy egy cigarettásdobozt meg egy konyakospalackot hagytál a parton. Korántsem lepődnék meg azon, ha nem akarnád, hogy sikerüljön az akciónk. Ebből arra is következtetek, hogy távol áll tőled a szándék, miszerint az USA-ban bomlasztó tevékenységet végezz. Hát idehallgass: tőlem is távol áll minden ilyen szándék. Burger halálosan izgatott lett, s tágra meresztett szemmel nézett Daschra, akinek a parti őrhöz intézett szavai jutottak az eszébe: „Hamá- rosan hallani fog rólunk. Mégpedig Washingtonból!’’ Es még inkább megdöbbent, amikor Dasch kijelentette: .. — Amint befejeztük a vacsorát, még innen az étteremből telefonálok az FBI New York-i > kirendeltségének. Jelentem nekik, hogy négy társammal együtt partra szálltam, azzal a feladattal, hogy szabotáljuk az Egyesült Államok alumíniumgyártását. De azt is megmondom nekik, hogy csak Edgar Hoowerrel állok szóba. Hallottad, amit mondtam annak a parti őrnek? Komolyan gondoltam. Mindent kitálalok az FBI-nak. Mindent megteszek, amit csak tudok, hogy az USA jól befűtsön annak a náci bandának. Nos, nyilatkozz, mert amint látod, én kiteregettem előtted a kártyáim. Te milyen megoldást választasz? Burger szinte megdermedt mindattól, amit Dasch közölt vele. Mert szíve szerint ugyanezt tette volna, amiről a parancsnoka beszélt, viszont félt, hogy a nácik odaát megtudják, sakkor két centet sem ér az életük! — Min töröd a fejed? — kérdezte a társát 1 Dasch. — Két dolog között választhatsz: vagy velem jössz és mindent elmondasz, vagy pedig itt maradsz és megvárod, amíg letartóztatnak, mint német kémet. Különben is, itt az USA-tól sokkal többet várhatsz, mint Németi-,' országtól. A te helyedben én egy pillanatig sem haboznék. Ce hát neked kell eldöntened. — És mi lesz, ha nem tartok veled? — szólt Burger a tíz perce egyfolytában beszélő Daschoz. — Mondtam! Letartóztatnak, mint náci kémet és fasiszta szabotőrt! — Oké, George! — nyögte ki Burger. — Veled tartok, te döntsd el, mit tegyünk! Az utcán elváltak, de Dasch előtte megígérte, hogy mindenről tájékoztatja társát. .......~ A csoport parancsnoka százmétemyit sem tett egyedül, hanem beült egy bárba, és telefonkönyvet kért. Rövidesen megtalálta az FBI számát. — Hallo! Itt Pastorius beszél. Franz Pasto- ríus. Jól teszi, ha felírja ezt a nevet... — All right! — hangzott a vonal túlsó végéről. — Na és most mit kíván? — Itt Pastorius beszél! A főnökével szeretnék beszélni — Mister Hoover számára van üzenetem. Kérem, jelentse neki, hogy Pastoriust és‘'n£ggu kémet az elmúlt éjszaka Long Island . közelében partra.szállítottak. Rengeteg robbanó- phyagöj. "‘boátj^k magunkkal, hogy a levegőbe röpítsük áz Amerikai 'alumínium- és repülőgép- gyárakat! — Lehetetlen! — hitetlenkedett az FBI tisztviselője. — Azt. gondol,, anüt üakar, de azt mindenképpen kjjzöl'jé Mr. Hocjwerrél, hogy két-három nap múlva- Washingtonba leszek és személyesen keresem fel. Az FBI New York-i tisztviselője azt hitte, hogy egy bolonddal akadt dolga, pedig életének- legnagyobb lehetőségét szalasztotta el... Alighogy letette a telefont, Edgar Hoower általános riadót rendelt el. .Ekkor érkezett meg ugyanis a parti őrség parancsnokának jelentése. Az őr, aki pasCbhaL' fSIálkozöttf jelentette a történteket, azonban, mivel nagy volt a köd, csak órákkal később kezdhették meg a kutatást. Ám a fiatal őr szavaij. alátámasztotta a parton ta- Iáit -kél t^fgy, .majd egy járőr, -közvetlenül a payti őrség -‘parancsnoki épületének közelében, gyanús homokhalomra lett figyelmes. Felásták’ s hat hatalmas bőröndöt találtak a gödörben, benne rengeteg robbanóanyaggal, gyutaccsal, két matrózzsákkal, német tengerészegyenruhákkal. Az egyik gyutacson ez a szöveg állt: „Hergestellt in der Feuer Werkanstalt, Berlin, Spandau”. — A lelet nagy feltűnést keltett, s nyomban értesítették H,oöwert, az FBI nagy hatalmú főnökét, aki általános riadót rendelt el. De még így is rengeteg időt, adott esetben pótolhatatlan időt vesztegettek azzal, hogy csak kerülő úton- értesítették az FBI-t. Az ügynökök ezalatt már régen eltűnhettek Amerika nagyvárosaiban. .. A tisztviselő mélyen hallgatott arról, milyen butaságot csinált;,. (Folytatjuk) AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Hirosima szemtanúi Az üvegszilánk emlékeztet... (Kita Teruko beszámolója) v ín. A hlrosimai városháza szociális osztályának irodája, ahol én dolgoztam, a déli szárnyon, a földszinten volt. A szobában az osztályvezetőn. Kata- ofea úron kívül csaik öt tisztviselőnő tartózkodott, a férfiak délelőttre fetoientést kaptak, mivel előző éjjel légelhárítási ügyeletét teljesítettek.. A bonniba egy kilométernyire tőlünk hullott le, a robbanás ajkkor ért bennünket, amikor a reggeli üdvözlések után éppen asztalhoz ültünk. Vakító fény cikázott át az égen, aztán hatalmas dörgés hallatszott. Az asztali alá akartam bújni, de akikor már elért a légnyomás: betörte az ablakokat, kitépte az ajtókat, elsodorta a szekrényeket és az asztalt is, velem együtt. * A néma csend mélyéből jövő szólítgatás ébresztett fel halotti álmomból. „Hiszen még élek,” Megpróbáltam felállni, de lábaim és csípőm nem engedelmeskedtek akaratomnak. Egy sötét szobában hevertem. Egymás nevét szólítgaUuk és bátorítgattuk egymást. Kúsztam-másztam tapogatózva az összetört asztalok, szekrények között, míg végre kijutottam a folyosóra. Ott valamivel világosabb volt. Munkatársnőim arcából patakzott a vér. Hát ón? Mezítláb vagyok, karjaim véresek, szörnyű fájdalom fejemben és hátaimban. Istenem! Már semmi sem segít! Hirtelen minden erőm elszállt és összeestem. — Légy erős! — bátorítottak kolleganőim, de nem bírtam felállni. Meg kell tennem, gondoltam, hiszen kénytelenek lennének itthagyrii. ösz- szeszedtem maradék erőmet és feltápászkodtam. De elindulni már nem bírtam. Altkor vettem észre, hogy osztályvezetőnk ninqs közöttünk. Szó- lítgattuk, a sötét szoba felé fordulva. Semmi válasz. A folyosón a statisztikai osztály vezetője sietett felénk: — Induljanak a segélyhelyre! — Osztályvezetőnk valószínűleg a szobában maradt, mentse meg! Lement, majd ids idő múlva visszatért: — Nincfe töibbé! Mindenki siessen a segélyhelyre! Közben a folyosó, ahol tartózkodtunk pokollá változott, összeégett testű emberek nyögték a fájdalomtól. Szörnyű volt együtt lenni velük. De a gyengeségtől nem bírtam onnan elmenni. És ismét összeestem. Az épületet Iángtenger vette körül. Iszonyatos látvány volt a lángokon áit gázoló, égett testű emberek tömege. Egyiknek a hátáról úgy lógott a bőr cafatokban, mintha ronggyá szaggatott . inget viselne. Senki sem viselné el ezt a látványt! Bal kezem tövén kíffécs- csent a vér. Kétségbeesetten kerestem valamit, amivel el- szöríthatnám. Végre találtam a padlón egy piszkos törölközőt, azzal tekertem be a csuklómat. Mikor megláttam a karomba fúródott üvegszilánkokat. ismét a rosszukét környékezett. Hirtelen kiáltást hallottam: Ég az épület! Felnéztem. A hivatali helyiségekből . láng-, nyelvek csaptak ki. Félmeztelen emberek roh-nt"k fel s alá. Én is fel akartam állni. Most cem sikerült. Nincs menekülés. Itt kell elpusztulnom. Teljes reménytelenségemben villámcsapásként eszembe jutott gvermekem. Vajon 5 megmenekült? Ez a gondolat új erőt adott. Juss ki innen, ahogy bírsz! És sikerült kivergődnöm a belső udvarra. Már minden hivatali szoba lángolt.. Minden oldalról vörös tűzcsóvák, mintha az eget akarnák meg- gyújtand. Kétségbeesetten kúsztam egy dob alakú víztartály felé. Belekapaszkodtam szegélyébe, de már nem volt erőm. hogy fejemmel elérjem a vizet. Talán még meghalni sem volt már erőm ... Találtam egy légvédelmi fejkendőt, fejemre tettem. Talán ez óv. Aztán kiáltásokat hallottam: — Meneküljetek a fcözcsar- nok helyén levő tóba! A közcsamok a városháza éázaki oldalán állt. de tűzveszélyessége miatt lebontották. Helyén kis tó 'keletkezett. Igen, én is oda megyék. És ingadozva elindultam. Három munkatársnőmmel találkoztam. Akkorra már kialakult bennem végleges elhatározásom: végzek magiammal! * A tó olyan vélt mint egy pocsolya. Tele menekülőkkel. Valaki még a biciklijét is magával vitte.. Én is belemásztam. Végre egy ki« nyugalom. De csak pár pillanatig tartott. Hirtelen ciklon süvített «I felettünk és valamennyiünket a tóba nyomott. Aztán még egyszer! Már biztos voltam benne, hogy ott fulladok meg, a sáhbam. Megpróbáltam kimászni a partra, de- visszazuhantam. Három barátnőm hívett: meniek velük a Hirosimái Vö- rcet-eresztbe. Ném volt 'hozzá érém. Elbúcsúztunk: ők elmentek, én pedig nem tudtam többé visszatartani könnyeimet. A tó körül segélykérő, jajgató. nyögő emberek tömege, anyjukért kiáltozó gyermekek. vä kezemet megérintettem a csípőmet. Valami megszűrt: égy ' üvegszilánk. Akkora le- 'hétett • mint a hüvelykujjam. 'Cseppet sem fájt: Talán a belső feszültség miatt. A város vörös lángtengerben úszott, az : ég olyan világos volt, mint nappal, időnként forró fuvallatot éreztem az arcomon, • Istenem! Mi lehet, a gyermekemmel? Hogy vannak szeretteim? Moccani sem bírtam.- Csak sírni. * . Másnap reggel a mentőhelyre vitték. Azok közül, akikkel együtt töltöttük az éjsza- _kát a tó partján, kevesen ke- 'rültek élve az ambulanciára. Legtöbbjük vagy belefulladt a tó mocsarába, vagy égett testé ott merevedett mozdulatlanná a fűvön. (Fordította: Dr. Szerdahelyi IstvánX, Következik: AZ ATOMBOMBA GYÚJTÓPONTJA ALATT A Szekszárdi Vasipari Vállalat felvételre keres az autószervizhez autófényezőket, akik szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkeznek, és olaj kályhagyártáshoz segédmunkásokat. Megfelelő jelentkező esetén a vállalat tanfolyamot indít és erről a résztvevőknek oklevelet biztosít, akik az olajkályha- gyártásnál betanított segédmunkásként dolgozhatnak. Bádogosrészlegünkhöz keresünk: bádogos betanított és szakmunkásokat Az igazgatási osztályra GYORS- ÉS GÉPÍRÓK jelentkezését várjuk. Jelentkezni lehet a> vállalat központjában, (Szekszárd, Rákóczi. u, 13. sz. alatt). ;/ " (101) AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA. I gen, ez valóban a földi pokol. Ekkorra már teljesen elvesztettem józan ítélőképességemet. Szörnyű szomjúság gyötört, őrületes szorongás fogott el, — Legyetek bátrak és erősek! Halljátok? Ti, valameny- nyien!— odafordultam, ahonnan ezek a bátorító szavak jötték. Tokunaga úr volt, a főpénz,táros.-3L -Kita asszony! Térjem, magához! — Elővett egy mandarinszeletet és a számba tette. — Könyörgöm, adjon még egy szeletet! — ö adott még egyet és én akkor azt hittem, hogy ő az isten. Oh, bárcsak ittmaradhatna mellettem! De tovasietett, hangját mind messzebbről hallottam. * Esteledett. Százegynéhány sebesült töltötte éjszakáját a tó partján, a szabad ég alatt. Mindenki fájdalmasan nyögött. Ha valaki néma volt, az azt jelentette, hogy már halott. A fűre feküdtem. Kinyújt-
