Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-04 / 181. szám
A szekszárdi strandon Most már a rosszakarat se vitathatja, hogy az idei nyári időjárásnak vannak törvényszerűségei. A minap hallottuk azt a véleményt, hogy a szerdát és a csütörtököt sürgősen^ el kellene cserélni a szombattal és vasárnappal, mere míg az előző két napon majdnem biztos a kánikula, utóbbiakon a szélvihar, az eső, vagy mindkettő. így történt ez a múlt héten is, amikor azt a tervet forgattuk magunkban, hogy fényképes riportban számolunk be a megyeszékhely strandjának vasárnapi forgalmáról. Szerencsére óvatos fotósunk már szombaton reggel kiment fényképezni. így a felvételek ézt az időpontot rögzítik. Az sem lehetetlen, hogy a mai napi helyzetnek is megfelelnek. A vasárnapinak nem. Vasárnap a szekszárdi strand zarva volt. Zárva délelőtt, amikor ömlött az eső, és zárva délután, amikor fülledt melegben, forró aszfalton izzadtak a szekszárdiak. Foto: G. K. A víz a medencében felmelegszik ugyan, a strandvezetö azt panaszolja azonban hogy a víz kevés. A nagy medencét nem tudják teljesen feltölteni, csak a képünkön is látható kisebbet. A napozás örömei kétségesek, még akkor is, ha süt a nap. A gyep f sokl' -lé alig van. Ha pedig valaki megunta a napfényt, árnyékot csak alig-alig talál. Veszélyesen közlekedünk A U. számú AKÜV „vezérkara” minap meghívott közlekedési szakemberek bevonásával tartott tanácskozási az idei első félévi balesetek számának és jellegének alakulásáról, a megelőzés lehetőségeiről. Megyénk legtöbb Járművel rendelkező va.lalata igen érdekelt ebben a kérdésben: járművezetői — csupán megyénk területén! — 23 balesetet okoztak, s további 23 karambolban voltak szereplők. Nem a balesetek nagy számát, de a vállalat gondosságát tekintve: ez az az út, amely — remélhetőleg a fokozott biztonsághoz vezet. A jelen időszakban a gazdasági vezetők azok, akik a lelkiismeretes járművezetők fokozott megbecsülésével, a hanyagok erélyesebb felelősségre vonásával a legtöbbet tehetik a közlekedési fegyelem növeléséért. Megyénk legfrissebb baleseti statisztikája — igen enyhén szólva — elszomorító. Fél év alatt 403 balesetünk volt, 18,9 százalékkal több, mint esztendeje. (A balesetek száma országosan 7,2 százalékkal emelkedett.) Szűkebb pátriánkban a súlyos sérüléssel járó balesetek száma némileg csökkent, de negyedével nőtt a könnyű sérüléses és 10 százalékkal a halálos balesetek száma. Hozzávéve a júliust is: tizennégy baleset következményeként tizennat ember lelte halálát közúti közlekedési baleset következtében. Az okok arányát tekintve a korábbi időszakhoz képest semmi lényeges változás nincs: figyelmetlen, gondatlan vezetés, gyorshajtás, az elsőbbség adás, a kanyarodás, az előzés alapvető szabályainak megsértése. Szekszárd város és a szekszárdi, valamint a paksi járás területe egyértelműen veszélyzóna. Az említett területeken majdnem fclszázzal n ott a balesetek szama. A rutin egymagában kevés A biztonságos közlekedéshez a beidegzettség, a tutin egymagában kevés. Nyitott szemmel, éberen kell közlekedni! Alkalmazkodni kell az útburkolati jelek, a lábiák utasításaihoz. A 6. számú fő közlekedési úton, Dunaföldvár- nál a volt körforgalomnál, — a helyiek szerint: körforgónál, — ami hosszú hetek óta nincs; az errefelé gyakran járók mégis úgy közlekednek, mintha volna... A hatos Paks- nál is veszélyes; főként a benzinkút és a dunakömlödi halászcsárda között. A .járművezetők sokasága hagyja teljesen figyelmen kívül a betorkolló utakat, s hogy a helybeliek — többnyire szintén szabálytalanul — korzónak használják a nagy forgalmú útszakaszt. művelődési ház parkjában an- dalogna, — a járművezetők szintén nem kis hányada pedig versenyez. Versenyez egymással: a szabályszegésben, a sebességkorlátozás megszegésében. A Hunyadi, a Rákóczi, a Széchenyi utca, a Garay tér reggel hat és kilenc, továbbá délután négy és hat óra között valóságos szabadtéri színpada a súlyosan veszélyes szabályszegéseknek. Sok autós, motoros valóságos vadnyugati stílű rámenőséggel, agresszivitással hajt. Az udvariatlanság kockázatos A járművezetők teremtette veszélyhelyzetet még inkább súlyosbítják azok a gyalogosok, akik — szándékos vagy tájékozatlanságból eredő — szabályszegéssel körültekintés nélkül, féktávolságon belül toppannak az úttestre. Ezzel nem csak saját elgázoltatásu- kat kockáztatják, de azt is, hogy fegyelmezetlenségük miatt a járművek ütköznek ösz- sze. Közlekedésünk helyzete sokkal kedvezőtlenebb annál, hogvsem kendőzhetnénk a valóságot. Túlságosan sok emberben hatalmasodott el mindenki más lebecsülése; túlságosan sokan képzelik magukat valamiféle csalhatatlan KRF.SZ-pápának; túlontúl so- kaji tartják méltóságukon alulinak mindennapi olvasmányként tanulmányozni a KRESZ-t. A balesetek számának emelkedését könnyű megmagyarázni, ez előbbiekkel — remélhetőleg — sikerült. A közlekedés fegyelmezetlenségre hajló részvevőinek legfőbb ideje váiasztaniok az udvariasság és szabály tisztelet, másfelől pedig a kórház és a börtön között. A járművek száma, teljesítőképessége növekszik; ez örvendetes és megállíthatatlan folyamat, gazdasági törvényszerűség. Legalább ilyen arányban kelj növekednie a szabályismeretnek, a közlekedési fegyelemnek máskülönben a közlekedés biztonsága nem javul, hanem a járművek számának növekedése miatt még rohamosabban csökken. — b. z. — A mindenki számára biztonságos közlekedéshez, persze, az sem elegendő, hogy számos járművezetőnek csak sejtik valami a KRESZ-ből, — de a jogszabály korántsem vált még vérévé. Csúcsforgal- mi időben érdemes félórára megállni a szekszárdi Garay tér sarkán. Jóllehet, a Széchenyi utcán közlekedő járművek áthaladási elsőbbségét mindkét irányban jelzőtábla biztosítja, még tucatjával bizonytalankodik kezdő motoros, kezdő autóvezető. Hadonászás, karmozdulatok, homlok előtt sokatmondóan huz- gált kezek, — komplett pánik, kész dugó... Ráadásul néhány „vitéz” gyalogos is az úttestre lép, teljes a veszély- helyzet — kizárólag azért, mivel jó néhány embernek „fogalma” sincs a közlekedési szabályokról, mások viszont szándékosan szegik meg azo • kát. Radar után kiált a Rákóczi utcában rohangáló motorosok felelőtlensége. Egyszerűen nem igaz, hogy akinek a gépe a hármashídnál lévő nagy sugarú kanyarban 45 fokra megdől, az mindössze 50 kilométeres sebességgel hajt. Ez az „50” testvérek között is 70, vagy még több. Ugyanígy az Újváros felől... A Szluha György utca torkolatánál ott a kijelölt gyalogátkelőhely. A Rákóczi utca páros oldaláról, a járda felől a kanyar csak részben belátható. A gyalogosok nagy hányada ennek ellenére úgy sétál, mintha a Népújság 1970. augusziit. . lit: — ismeretlenekkel Gyorsvonattal indultunk, kora este, a Déli pályaudvarról. Hárman ültünk a fülkében, egy tizenhat év körüli lány. mikroba hajló miniszoknyában, egy alig valamivei fiatalabb fiú és én, aki szerencsére jói felszereltem magamat újságokkal, így mögéjük te- metkezhetem. Nem akarok hallgatózni. de a fülke méretei miatt elkerülhetetlen, hogy halljak. Miről beszélgetnek egy meglehetős hosszú úton a fiatalok, akiket valószínűleg azért szokás „mai” jelzővel illetni, mert „tegnapi”-val nem lehet. — Az Omegáékat szereted? — Nem nagyon. Már egy kicsit ósdi, amit csinálnak. A születésnapomra kaptam egy magnót, azt hallgatnád meg, hogy milyen klassz felvételeim vannak! — Milyen magnót? — Japánt, persze! Az apám hozta Líbiából. Olt Katonai attasé, és tudod, sokat ti t azik. — Az enyém is. A gyár küldi, a múlt héten jött meg Teheránból. — Utazni nagyon jó! — De még mennyire. Csak nem ilyen döcögős taligán, mint ez a gyors... — Te hová mész? — Rétszilasra, A nagy- szüleimhez. Apám most szabadságon van. lement az öregekhez és azt írta. hogy okvetlenül menjek utána. Egy kicsit uncsi lesz, de a nagymutterom irtó jól főz. — Miért nem vitt le az apád kocsival? — Hogyan képzeled? Az honvédségi kocsi, nem ülhet bele civil! — Ja persze! A miénket meg éppen javítják . . . Rágyújtasz? — Kösz! A lány tüzet ad a fiúnak. Amennyire az újságom sarka mögül kilesve megállapítanom- sikerül, egyikük sem régi rabja a nikotinnak. A fülkében egyre ful- lasztóbb a meleg. A fiú: — Nincs valami olvasni, valód? Az IM-et már unom. — Nesze! Ez klassz: Nyomoz a Mág-csoport. A fiú olvas, a lány előbb kinéz az ablakon, majd elbóbiskol, Nagyon szép, kultúráltan szundikál, mintha niég álmában is ügyelne arra, hogy ne keltsen rossz benyomást. Egy katonai attasé lányához méltatlant. Elhagyjuk Dunaújvárost. A fiú visszaadja a könyvet. Rétszilason a lány leszáll. Az állomási pádról felpattan egy daliás honvédőrmester: — Zsuzsika! Kislányom! Itt vagyunk! A líbiai magyar katonai attasé. A fiú Nagydorogon hagyja el a vonatot. öt is várják, szintén az apa, ez o vonások szinte azonosságából csalhatatlanul megállapítható. Egy AKÖV-teherautóba szállnak, az apa ül a volánhoz, a fiú melléje. Nem lehetetlen, hogy az apa ugyanezzel a gépkocsival fordult meg Teheránban is. (ordas) A zuhanyozó vize jéghideg.
