Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-27 / 200. szám
^vvvvv*w«vvvvTvvvvvvvT*TTTTYTr«,V'rTTTwrT'nrTTTVVVTV'rTW rrrwvTTrwvv'mTrv'r'rvr'rf'TTrrvvr'rr'rwrrrfYwrrrfvrr'rv'r'rrrvrt ► Szabó László—Sólyom József: ► » »• ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► A kikötő elpusztul: 7.55-kur íi. Repültek a napok. Európa már nyögött a fasiszta csizmák alatt —és Blake elindult Honoluluba, halálútjára. Követői ezúttal sem szakadtak le róla, mellette s mögötte voltak a Hawaii-szigeteken is. Teltek a napok, Blake pedig tétlenül ődöngött a szállodában, az utcán, de egy szót sem szóltak hozzá megbízói. Feltűnt neki az is, hogy most mindig két német lépdelt a sarkában, ösztönösen megérezte, hogy ők, a németek kapták a feladatot: öljék meg. Nyilván arra várnak, hogy egy elhagyott helyen elkapják — s támadni fognak. Blake most megint mintha bátrabbnak érezte volna magát. Bízott erejében, s állandó készültségben várta a támadást. De sem a japánok, se a németek nem tettek kísérletet arra, hogy elcsalják. Ho'zzá sem szóltak. A várakozás napjai hetekké nyúltak, s az ideg- feszültség ránehezedett Blake-re. Nehéz volt az élete, de azért arra vigyázott, nehogy olyat tegyen, ami ellenkezik az ONI kívánságaival: a japánok, amíg csak lehet, ne fogjanak gyanút az adatok hitelességéről. Az egyik reggel lement a szálloda halijába, s miután meggyőződött róla, hogy a mindenütt jelenlevő németek hallják, amit mond, megkérte a portást, rendeljen neki egy taxit délutánra, mert el akar menni egy helyre a városon kívül, amely közismert szépségéről... Blake tudta, hogy meglehetősen elhagyatott vidék... A megbeszélt időben le is ment a hallba, és látta, hogy a németek már nincsenek ott. Nyilván előrementek a megjelölt helyre, amely alkalmasnak tűnt feladatuk végrehajtására. Blake gondosan választotta meg az időpontot: mert fél órával később egy menetrendszerű repülőgép indult az Egyesült Államokba. A szobájában elrejtett mikrofon miatt nem mert helyet foglalni a repülőgépre, de azt remélte, hogy az utolsó percben is kap majd jegyet. Amikor táskájával lejött a hallba, odalépett a portáshoz és elmondta neki, hogy éppen most kapott levelet hazulról, amelyben közlik vele, hogy édesanyja nagyon beteg. — Ezért szeretnék gyorsan elutazni a legközelebbi repülőgéppel. Megkaphatnám a számlát? — Természetesen. .. — válaszolta a portás. — Őszintén együtt érzek önnel, s nagyon sajnálom, hogy itt kell hagynia bennünket. — Nagyon aggódom... Szegény édesanvám a mindenem... Nem is tudom, mit csinálnék, ha valami baja történne... Mit gondol, kapok jegyet a gépre? — Hát ezt nem tudom, uram? — Mikor indul a következő gép, ha most nem kapok jegyét? A portás megmondta. Blake-nek mindezzel csupán az volt a célja, hogy a jóember el ne felejtse, miért is utazott el amerikai vendége olyan váratlanul... Úgy számítóit, hogy a japánok feltétlenül érdeklődni fognak utána a szállodában, s ha a hirtelen elutazás okát nem látják megalapozottnak, esetleg kétségbe vonják a kapóit információs anyag hitelességét is. Amikor Blake kiérkezett a repülőtérre, ugyanazt végigjátszotta a jegyárusító kisasszonnyal, amit korábban a portással: — Váratlanul vissza kell utaznom San Fran- ciscóba... Súlyos beteg lett az édesanyám. Most kaptam az értesítést... — mondta hangsúlyozottan, miközben a kisasszony kiállította a jegyet. — Remélem, nem lesz semmi baj, s felesleges az aggodalma uram — udvariaskodott a légitársaság jegyárusítója, s ez már elég volt Blake-nek ahhoz, hogy bizonyos legyen felőle: ha a japát ► E t t t * ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► E ► ► ► ► aAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAa, nők esetleg itt is érdeklődnének u'tána, ugyanazt a magyarázatot kapják majd a hirtelen elutazás okáról, mint a szállodában. Az izgalmaktól terhes napok után Blake most már biztonságban érezte magát a Csendes-óceán felett úszó repülőgépen... Úgy tervezte, mihelyt megérkezik, azonnal felkeresi az ONI embereit, s védelmét kér tőlük. Mert a japánok, illetve a németek nem tesznek le bosszújukról, ha megtudják, hogy becsapták őket, abban biztos volt. Blake megérkezett San Franciscóba, s néhány óra múlva már az ONI vendégszeretetét élvezte: elhárító tisztek kíséretében az egvik déli államba utazott, s el is „tűnt” jó két évre... Stanley hadnagy eközben elégedetten dörzsölte a kezét. Nyomon volt... Már korábban is sejtette, hogy Yamamoto neve valaki mást fakar, akinek köze lehet a japán diplomáciai testülethez. .. Egy emberének sikerült üldözőbe vennie, amint több más japán között velük hasonló öltözetben kilépett a „Vörös Malom”-hoz címzett bordélyház ajtaján, majd nagy cikkcakkok- ban, egyik utcából a másikba átvágva egy várakozó kocsiba ugrott. Az ONI embere taxit fogott, s követte Yamamoto kocsiját. Jó órás „keringő” titán a japán megállt a konzulátus előtt. Az amerikai ügynök elrejtőzött a közelben, s figyelte az épületet, hogy később is Yamamoto nyomában legyen. De aznap már nem látta kijönni a kis japánt. Késő este volt amikor tapasztalatait jelentette Stanley hadnagynak. S ekkor működésbe lépett ismét az ONI gépezete. Előkerültek a japán konzulátus tagjainak a fényképei, s az egyiken felismerték Yama- motót, aki a konzulátus adminisztrációs személyzetéhez tartozott, s Kochiba néven szerepelt az amerikai nyilvántartásokban. Stanleynek és feletteseinek nem volt nehéz most már arra következtetniük, hogy a konzulátus embereihez, pontosabban Kochibához futnak össze azoknak az ügynököknek a jelentései, akik az USA tengeri flottája után kémkednek. Vajon mit tudhatnak? Ki kell deríteni. (Folytatjuk) Ausztria, NSZK, Hollandia Magyar vonatkozások A Kozsibrovszky-adást rek lámozó kép a tv-müsorból. XIII. Külföldön mindenki keresi a magyar vonatkozásokat. £n is kíváncsi voltam, hogy ilyesfélét mit találok majd. Nem látogattam meg tudományos intézeteket, ahol megannyi magyar történeti dokumentumot őriznek. Inkább a jelenre voltam kíváncsi, és a kötetlen programunk véletlenjére bíztam mindent. Itthon többitől hallottam olyan véleményt, hogy mi immár az NSZK egyik éléstára vagyunk, mert olyan sok mindent adunk el ennek az államnak. hogy így is nevezhetjük a kereskedelmi viszonyokat. Uton-útfélen figyeltem, hogy ez hogyan is áll a valóságban, s végül arm a megállapításra jutottam, hogy nem igaz. Ha nem akartam volna, akkor is meg kellett látnom több száz kirakatot, üzletet, áruházat. Köztük számos élelmiszer jellegűt. A sok közül talán egy vagy két helyen láttam magyar szalámit, de azt sem olyan mennyiségben, hogy az uralta volna a bolt ilyen Hattyúk tava a homoksivatagban Hattyúk a közép-ázsiai sivatagban — sokan szinte délibábnak tekintik. Ilyent még a legcsodálatosabb mesék költői sem álmodtak. Pedig ezt a mesebeli helyet pontos cím jelöli: Közép-Azsia, Juzsnoszurhani víztároló. Ez a Szovjetunió déli részén legutóbb létesült, emberkéz gyártotta mesterséges tó. Itt telepedtek meg a hattyúk, amelyeknek létezéséről a környékbeliek korábban csak hallomásból tudtak. A 20 pár hófehér hattyú a szokatlan hidegtől a környék egyik taván keres menedéket, amely soha nem fagy be. A tóparti faluban külön társaság létesült a hattyúk védelmére. jellegű készletét, hanem a 20 —30 féle szalámi közt egy magyar is akadt. Egy helyen láttam magyar készítésű, konzervipari kocsonyát. És néhány helyen tőlünk vásárait és a tübingeni Rothbuch-cég által forgalmazott mézet. Szinte elenyészően csekély a forgalomban levő élelmiszerhez képest a magyar eredetű. Útban odafelé a sztrádán már eilőre sejtettem mindezt. A megszámlálhatatlanul sok mezőgazdasági terméket szállító kamion közt ugyanis egyetlen magyart sem láttam. Kirchiheimben, Fritz Sige- léknél egy szombat este bekapcsoltuk a tévét. Anélkül, hogy a műsort megnéztük volna, csupán azt, hogy vajh. mi lehet a nyugatnémet tévében. Éppen magyar vonatkozású adás volt. Tévéjátékot rendezitek Mikszáth Kálmán egyik novellájából, melynek címe: Kozsibrovszky üzletet köt. A tévéjáték szerzői annyit módosítottak a címen, hogy a nevet kiegészítették gróf Ko- szibrovszkyra, mert a novellában sem szimpla, hanem kiváltságos emberről van szó. Cselekménye röviden a következő: az elszegényedett és szélhámos magyar gróf szeretne ismét meggazdagodni. Végül csellel vadászparadicsommá rendez be egy hitelbe vásárolt és egyébként értéktelen birtokot, megjátssza a nagy udvartartást, és mint vevőt odaszédíti a német bankárt és a gyárost, aki meg is érkezik a birtokra egy csinos hölgy kíséretében. Kozsib- rovszkv rászedi őket a különböző ravasz manővereivel, végül azionban lelepleződik,. Würzburgban két egyetemistától megkérdeztem, hogy kiket ismernek a magyar történelem vagy jelenkor nevezetes személyiségei közül. Négy nevet tudtok mondani: — Kossuth. Bartók. Kádár és Puskás. Egyik nevét sem tudták elfogadhatóan kiejteni. Azt is próbáltam kipuhatolni, hogy vajon mit tudnak a magyar történelemből. Megdöbbenésemre kiderült, hogy semmit, azaz tudták, hogy 1956-ban itt ellenforradalom volt, amit persze nem a nevén neveztek. hanem a nemzeti felkelés jelzővel illettek. A beszélgetésből kiderült, hogy ők ugyan semmiféle rosszindulattal nem viseltetnek irántunk. csak egyszerűen félretájékoztatták őket. A Petra, a modem asszony című terjedelme® képes magazin csaknem négykolumnós budapesti riportot közölt a júniusi számában, majd pedig egy ismeretterjesztő kereszt- rejtvényt. Mindenki emlegette a ,gu- lasch”-t, olyanok is. akik ennél ®emmi többet nem tudtak rólunk. Végül már kezdtem unni a sok gulláschozást. és megjegyeztem: — Úgy veszem észire, hogy ez a magyar ételhagyomány. Nyugat-Németországban jobban él. mint otthon nálunk. Mert mi már egészen elfelejtjük ezt a nagyon szerény magyar ételt. Akadt, aki csodálkozott, olyan is, alki elnézést kért. Az egyik kisvároskában az utcán sétáltunk. Vendéglátónk ismerőssel akadt össze, s bemutatott bennünket. — Magyarországi vendégeim — mondta. Az illetőt nem érdekelte, hogy kik vagyunk, mindjárt eldicsokedeU magyarországi emlékeivel: Népújság 4 1970. augusztus 27. — A háború idején egy évet töltöttem, mint katona Magyarországon. Nagyon jól éreztük magunkat. Kedves emlék. Mosolygott- i-s hozzá, tőlem is mosolyt várt, de ehhez nem volt erőm. Számára megállt az idő a másodig világháborúnál, é® érezhetően még csak fel sem vetődött benne, hogy egy „mai magyarnak” netán nem szívvidító az ő magyar- országi egy éve... — Találkoztam-e kint magyarokkal? — kérdezték itthon tőlem. Persze hogy találkoztam. Külföldön nem lehet nem találkozni magyarokkal. Mindenütt akadnak t öbben-kevesebben. Az NSZK-ban inkább többen... Olyanok is, akik még a két világháború közt települtek oda, olyanok is, akik a második világháborút követően, és disszedemsek is akadnak bőven. Több helyen menet közben átkiabáltak a kocsinkba miután felismertek bennünket a maigyar rendszámtáblánkról. Ha pedig megálltunk valahol, é® észrevették bennünket, odajöttek hozzánk, így néhány disszi- denssel beszélgettünk is. Nincs szándékomban elemezni a megalázott helyzetünket csupán egy dolgot említek. Az őslakos és bennszülött németek megközelítően sem dicsőítették annyit a nyugatnémet életformát, mint a magyár disszidensek... Kacagtató is, szánalma® is. Különösen akkor hatott annak, amikor már tucatnyi helyen tapasztaltam, hogy a német köznép mennyire lenézi őket. (Következik: HAJÚÁRBOC ÉS TEHÉNCSORDA) BODA FERENC AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA,
