Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-26 / 199. szám
Szabó László—Sólyom József: frrwrrrvrrrrrrrfwwrrrfrrfTfrf^nrTwrrTfTrrrvTrn^TrrrrYwrrrrn: 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 3 4 4 4 4 4 4 4 4 § i ► ► ► ► ► ► ► ► ►' ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► V ► ► ► A kikötő elpusztít: 7.55-kor 10. — Át vagyunk vezényelve a kínai partok felé. .. — Nem mentek át Pearl Harborba? — Nem. .. Egyelőre legalábbis nem. Erről nem tudok... — Mit tudsz arról: Pearl Harborban nincsenek összevonások? — Nem tudok erről... De szerintem, ahogy én nézem a dolgokat, oda most nemigen vonnak össze erőket... Minek? Az csak egy japán— amerikai háború esetén lenne érdekes ... De nem hiszem, hogy a japánoknak sok kedvük lenne velünk háborúzni, amikor ennyire leköti • őket a mandzsuriai front. A tengeren különben sem bírnának velünk, hacsak. . . Hacsak egyszerre, egyetlen pillanatban meg nem semmisítenék a flottánk zömét... A két férfi így folytatta a beszélgetést. Campbell, aki szintén az ONI tisztje volt, előre elkészített szöveget mondott fel Blake-nak, pontosabban a mikrofon útján hallgatózó japánoknak. És nem is sejtette, sem ő, sem az ONI, hogy ez a dezinformáló kémjelentés milyen halálos véletlenre tapintott. Azt az ONI már tudta, hogy a japánok erősen érdeklődnek Pearl Harbor és környéke iránt, pontosabban az ott mozgó amerikai flottáról és annak erejéről. Azt is tudták, hogy a japánok az ál-Campbelltől meg akarják tudni a Pennsylvania zászlóshajó és az alája rendelt rombolók és cirkálók számát, tűzerejét, valamint azt, hogy melyik repülőgép-anyahajóhoz tartoznak harci helyzetben. De arra gondolni sem mertek volna, hogy amikor az ál-Camp- bell a japánok értésére adta: csak abban az esetben lehetnek urai a Csendes-óceánnak, ha az amerikaiak csendes-óceáni flottájának a zömét egyszerre semmisítik meg — tulajdonképpen előre vetítették a történelmet. Jó két órán át tartózkodott az ál-Campbell Blake szállodai szobájában, majd megállapodtak, hogy másnap este ismét találkoznak. — De hol a pénz? — Itt van, ne félj, máris átadom, ha akarod ... Másnap ismét találkoztak; Campbell meglepő mennyiségű információt adott át. Ezeket nem minden nehézség nélkül állították össze a tengerészeti hírszerző központban, hiszen olyanoknak kellett lenniük, amelyeket majd a japán tengerészeti szakértők néznek át, tehát látszólag hitelesnek, ugyanakkor mégis az igazságtól távol állónak, vagyis teljesen használhatatlanoknak szükség esetén. Hogy ügyesen dolgozott az ONI, azt alátámasztja: a japánok az utolsó betűig mindent elhittek. Végre elkerülhetetlenül eljött az idő, amikor Campbell, mint információs forrás, kimerült. A japánok ekkor azt az utasítást adták Blake-nek, hogy térjen vissza az Egyesült Államokba. Repülőre is ült és San Franciscóba repült. Blake, miután szerencsésen átesett a San Fran- cisco-i vámvizsgálaton, elindult a repülőtérre, ahonnan repülőgéppel akart Los Angelesbe utazni. hogy átadja információit Konónak és Yama- motónak. Ugyanis ő nem „tudhatta”, hogy a japánok a Campbel'-le] folytatott minden beszélgetésüket mikrofonon át lehallgatták. Az információkat tehát formálisan is át kellett adnia nekik ... Amint Blake a repülőtér felé ment, útközben észrevette, hogy eev fiatal amerikai követi. Nem sokkal később a fiatalember meg is szólította, majd igazolta magát, hogy ő az FBI üsvnöke. és felszólította Blake-et, kövesse a repülőtéri őrszobára. Az őrszobán Blake tömören és gyorsan elmondta, milyen feladattal bízta meg az ONI. Ám a fiatalember kételkedve rázta a fejét, s már éppen ütésre lendült a keze, hogy pofon verje a kissé hazudósnak látszó Blake-et, amikor mégis meggondolta magát és telefonált a tengerészeti hírszerzéshez. Ott persze azonnal tisztázták a dolgot és igazolták Blake-et, de az már kétséges volt, vajon elkerülte-e a japán ügynökök figyelmét az incidens; ez esetben Blake azonnal kompromittálódott volna a japánok előtt. Az egykori robotember izgatottan utazott tovább Los Angelesbe, de sűrűn megfordult az agyában, vajon nem látták-e a japánok az igazoltatását? Csak akkor nyugodott meg, amikor Los Angelesben találkozott Konóval, majd Ya- mamotóval, s átnyújtotta nekik Campbell „információit”. Yamamoto szemmel láthatóan egészen izgatott lett, s ez arra vallott, hogy minden rendben van. — Azonnal visszaindul Honoluluba, utasításait a japán konzulátuson keresztül fogja megkapni — hadarta gyorsan Yamamoto, szóhoz sem hagyva jutni Blake-et. Blake nem tehetett egyebet, beleegyezett. Ám kérte a pénzét. Yamamoto viszont, amilyen nagyvonalú volt korábban, olyan garasos lett most: alkudozni kezdett. Blake gyanakodott. És nyilván még nagyobb lett volna az izgalma, ha tudja mindazt, amit Stanley hadnagy akkor már ismert; a tervet. Blake megsemmisítésére, Honoluluban. Igen. miután kihasználták, úgy döntöttek, hogy élteszik láb alól ... Hazatért. Vacsorát akart készíteni magának, amikor az egyik zöldpaprikában kis cédulát talált, rajta a következő szöveggel: „Holnap este nyolc órára jöjjön az Olympia moziba. Itt van a jegye, ön mellett leszek. S.” Stanley hadnagy a sötét moziban elsuttogta Blake-nék, hogy mit terveznek a japánok, mégis mindenképpen vissza kell térnie Honoluluba, nehogy gyanút fogjanak az „információ” hitelességét illetően. (Folytatjuk) 4 2 4 3 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 M 4 4 4 4 4 4 ■* 4 4 4 4 4 4 4 2 |AlAAÁAiAiÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAiÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAA. Ausztria, NSZK, Hollandia XII. A magyar bútor Leningrádban Ausztriában rendkívül sok az úgynevezett bizsuáru és a főként turistákat érdeklő nép- művészeti cikk. az NSZK-ban pedig a közszükségleti cikk. Láthatóan mindenből dömping van, és a kereskedőnek sajátos módszerekkel kell dolgoznia, ahhoz, hogy megéljen. Valaki így fogalmazta meg: — A kereskedőnek itt minden ténykedését arra kell alapoznia, hogy amit el akar adni, arra a fogyasztónak voltaképpen nincs szüksége, mert azt már megvette korábban, az megtalálható a ruhásszekrényében és a háztartásában. De mégis meg kell győznie a vásárlót annak az árunak az előnyeiről, s meg kell vetetni vele.Magam is tapasztaltam, hogy a háztartások jól felszereltek. Tehát legfeljebb azon meditál, valaki az esetek jórészében, hogy a már meglévő és használható holmiját kicserélje-e egy másikkal, ami esetleg semmivel sem jobb, de új. A vásárlóerő telített, és azt kell még telítettebbé tenni. A Aásik oldalon pedig Ott a hatalfnas konkurrencia. Egy kisvárosban 4—5 áruház, azaz 4—5 nagyobb érdekeltség, és megannyi kisebb üzlet verseng egymással. A vevőért. A legkülönbözőbb fogásokkal. A városi utcán sétálgatva az ember lépten-nyomon ruhával tömött állványokba, zöldségespolcokba ütközik. A szó teljes értelmében véve ütközik, mert azokat kirakják a járda kellős közepére, hogy aki nem altarja észrevenni, az is neki menjen és felfigyeljen rá. Mert hátha így eszébe jut, hogy elszakadt az orkánkabátja, és kellene venni újat... Az illető ilyenkor leemeli az állványról valamelyiket, ott, az utcán íel is próbálhatja, válogathat, aztán beviszi a pénztárhoz és fizet. Odébb egy láda tele ömlesztett — és természetesen becsomagolt — csokoládéval. Ki-ki turkálhat kénye-kedvére, ^választhat nagyot, kicsit, olcsót, drágát, aztán beviszi az üzletbe és fizet. Néhol az áruházbejáratot úgy rendezték el, hogy az eladótér valósággal összefolyik a járdával, séta közben végeredményben arra kell ügyelni, hogy az ember tévedésből nehogy bekerüljön az áruházba, amikor ott az égvilágon semmi dolga nincs. Az üzletekben, áruházakban mindenütt önkiszolgáló rendszer van. eladó csak néhány: a vevő az apró-cseprő iparcikkekben éppúgy válogat, mint a háztáji kertekben készült fűkaszákban vagy a férfiöl- tönvökben. És utána a pénztárhoz viszi a kiválasztott árut és fizet. Egyik kísérőmet megkérdeztem: — Mindig fizetnek? Mindig becsületesen odavisznek a pénztárhoz mindent? — Aki elfelejt fizetni, az helyett a többiek fizetnek. A kereskedők úgy kalkulálnak, hogy abban benne van a lopás is. így az nem az ő zsebükre megy. Az hogy ennyire szabadon tálalják az árut a vevő elé, csak csalétek. Az ulmi áruházakban figyeltem meg, hogy rendkívül sok az olyan áru, aminek semmi különösebb haszna nincs mégis árulják. Sehogyan sem tudtam elképzelni, hogy egy munkáscsalád, akinek be kell osztania a fizetését, megvegye. Viszont azt is tudom, hogy a kapitalista kereskedelem nagyon érzékeny az elfekvő készletekre. Miérk tartanak hát ilyen árut? — meditáltam, — Nálunk sok olyan ember — különösen feleség — él, akinek nem igen akad más dolga, mint hogy elköltse a pénzét. Nem dolgozik, hanem csak a boltokat járja, s azt lesi, hogy mi újdonság érkezett, mi van olyan, ami az ismerősnek nincs, s azt gyorsan megveszi. Azzal sem mindig törődik, hogy az hasznos-e. A nagv- pénzű ember ezt is megteheti T- világosítottak feL Újabban az áruházakat nem a városok közepében építik, hanem a városok szélére, vagy éppen két város közé. Függetlenül attól, hogy a városközpontban van-e hely. A városszéli és kültelki építkezés mindenképpen olcsóbb, s az ott lévő áruház autóval is megközelíthető. A belvárosi áruházak pedig rendszerint nem, mert a nagy forgalom, szűk utcák miatt legtöbb helyen nem lehet megállni, de túlzsúfoltak a parkolóhelyek is, A városszéli és kültelki áruházakhoz pedig tágos parkolóhely is tartóziIt. A vevő a vásárolt holmit tolókocsiba rakja, s abban kitolja az autójához. Kényelmes. Még akkor is, ha pár kilométerrel odébb van. Sokan szabályosan a postán keresztül kereskednek: prospektusokat küldenek szét, aminek alapján a vevő postán keresztül megrendelhet minden újdonságot, s a kereskedő postán, utánvéttel szállítja azt. Az új árunak rendszerint hihetetlenül magas az. ára. Az ember majd hanyatt esik, amikor a kirakatban meglátja. Ám ez is csak reklámfogás. Arra alkalmas, hogy az árut megismerjék, és mivel éppen- hogv megkezdődött a gyártása, nyilván kevés kapható belőle, néha olyan kevés, hogy nem is akarják eladni, csak bemutatásra használják. Amikor pedig eladásra érdemes mennyiség lesz belőle, egvötödére szállítják az árát, és ez az. igazi, reklámfogás! Nincs olyan bolt, amelyik szinte minden napra ne variálna újabb és újabb árleszállítást. Reklám céljából. Az árak ettől természetesen nem lesznek olyan kedvezőek, mint sejtetik, mert a többszöri csökkentés ellenére is magasak maradnak, deltát csaléteknek ez is jó... (Következik: MAGYAR VONATKOZÁSOK) BODA FERENC Leningrádban a közelmúltban nyílt meg a „Magyar bútor 1970” kiállítás az ARTEX külkereskedelmi vállalat. rendezésében. Az 1250 négyzetméter alapterületű, rendkívül világos — csupa üveg és beton — kiállítási helyiségben felvonultak a magyar állami és szövetkezeti bútorgyártás remekei. A kiállítás egy részét az irodabútorok, szállodák, mozik, konferenciatermek, éttermek berendezési tárgyai foglalják el. A megrendelések közül is kiemelkedik a moszkvai KGST-palota és a budapesti Duna-Interkontinentál berendezése. A leningrádiak közül sokan ismerősként nézegetik a kiállított bútorokat, mivel szobáikban gyakran találkozhatunk magyar berendezési tárgyakkal, ugyanis az ARTEX már több mint húsz éve exportál bútort a Szovjetunióba. A nemzetközi kiállítások hagyományai szerint elsőnek a szakemberek tekintették meg a bemutatott termékeket. Az Auróra-Luxus elnevezésű bútoroknál az 1. sz. lenin- grádi bútorgyár két mérnöke — Lomonoszov és Baganov — a szakértő szemével mérte fel a látottakat. — Nagyon tetszik nekünk ez a modern irodabútor — mondták. — Korszerű, kényelmes, esztétikai megoldása dicséretes. Minőségük kitűnő. A színek összeválogatása fejlett ízlésről tanúskodik. A szakemberek másik csoportja az éttermi berendezések után érdeklődik, ök a leningrádi vendéglátóipari főigazgatóság képviselői. Novikov és SI a f man. — Azt vizsgáljuk — mondották —, hogy mit hasznosíthatnánk a mi vállalatainknál. Nem távozunk üres kézzel az éttermi berendezések különösen felkeltették érdeklődésünket. Beszélgettünk az Export tesz szovjet vállalat jelenlévő képviselőjével. Tamara Beliáko- vával is. Elmondotta; hogy hamarosan új presszók, éttermek nyílnak Leningrádban — magyar és orosz konyhával — a kiállításon látottak alapján. J. Kirillov — \PN Látogatók a kiállításon. Áruházak
