Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-25 / 198. szám
WT*''. • ■ ^sr 1 r •• a #» rejlodesunk üteme L A közép- és hosszú távú gazdasági döntések megaiapozá- aaikoir általában a következő tényezőket célszerű figyelembe veumi: a környezeti feltételekét (a világpiac, a nem- zeáközá munkamegosztás. a műszaíki-technikai haladás várható alakulását) és e környezetben feltárható ég kiaknázható lehetőségeiket, az ország rendelkezésére álló szellemi és anyagi erőforrásokat, továbbá a szociológiai és- társadalompolitikai tényezőket. Ezeket a stratégiai tervezés összetevőinek is nevezhetjük. A gyakorlat azt mutatja, hogy a tényezők egyenkénti feltárása. megállapítása kevesebb problémát ofeoz, mint valamilyen választott célrendszerben — a mi esetünkben a gazdasági fejlődés legkedvezőbb ütemének meghatározásához — történő együttes alkalmazásuk és összehangolásuk. A ptratégíiiai tervezés művészete éppen abban áll hogy menynyire képes megterémteni e tényezők dinamikus egyensúlyát. összhangját. Az egyes elemeket önmagukban mérlegelve ugyanis eltérő eredményekre és következtetéseikre juthat g tervező. • Miután az MSZMP Központi Bizottsága nyilvánosságra hozta a népgazdaság IV. ötéves tervének irányelveit, érthető módon érdeklődés tárgyává vált a közvéleményben, hogy a gazdasági fejlődés előirányzott üteme mennyiben reális; nem. lehetne-e a népgazdaságot gyorsabban fejleszteni? ■ A fejlődés ütemének helyes, reális megválasztása fontos szerepet játszik mind a terv belső összhangja, konzisztenciája, mind a tényleges gazdasági folyamatok tervszerűsége és az ország gazdasági stabilitása és társadalmi-politikai közérzete szempontjából. A túlságosan alacsony fejlődési ütem éppen úgy nem ösztönöz.. mini az irreálisan „feszített” tervek. A növekedési ütem önmagában még nem jelenti sem az adott ország gazdasági helyzetének, vagy tényleges fejlődésének minősítését:. Evíj 7—8 százalékos nemzeti jövedelem növekedés is lehet kedvezőtlen, ha a megtermelt új érték ösz- szetétele nem jó. például, ha aránytalanul nagy részét kell készletekben tárolni, vagy ha a gyors ütemű “növekedés importvonzata olyan nagy mértékű, hogy az tartós fizetési mérleg problémákat okoz stb. Ám ennek az ellenkezője is igaz lehet, amikor a viszonylag alacsonyabb 4—5 százalékos gazdaságfejlődési ütem is kieűégítőnek bizonyul, mert kedvezően hat a bel- és külgazdasági egyensúly alakulására. Természetesen az ideális körülmény az. amikor a gazdasági fejlődés viszonylag gvors üteme a gazdaság tartós egyensúlyával párosul. A IV. Ötéves terv az 1971 —75. évi időszakra a nemzeti jövedelem 30—32 — évi átlagban 5,5—6 százalékos növekedését irányozza elő. Ez az előirányzat g bevezetőben említett tényezők sokoldalú elemzése alapján alakult ki. Realitását mindenekelőtt' azzal alapozták meg, hogy a gazdasági fejlődés megtett útját kritikus elemzés alá vetettek. Minden tervező munka lényege azonban az előre tekintés; igaz, minél messzebbre tekintünk, annál nagyobb a bizonytalanság foka. Mégis célszerű a gazdasági és társadalmi fejlődés fő folyamatait minél hosszabb távon megrajzolni és kialakítani azokat a bosszú távú elképzeléseket. «"mélyek a fejlődiés kívánatos irányát és az elérhető fejlettségi színvonalat meghatározzák. A társadalmi és gazdasági fejlődés egészét átfogó távlati tervezés most folyik először hazánkban. A népgazdaság középtávú tervének elkészítése így — ezúttal — szerves részét i képezhette a hosszú távú tervmunkáinaik és fő céljait tekintve előbbre mutat az. ötéves időszakinál. Például a hosszú távú célok között szerepel: — n. gazdaság magasabb fei- lettségi szintre történő emelése, az ehhez szükséges,a tu- dománvos-térhnikai fejlődésen alapuló és az azzal összhangA szó elrepül, az írás marad... mondották volt bölcs eleink és ennek megfelelően papírra vetettek mindent, hogy fontős dolgok el ne tudjanak peiejtőd- ni. Gyakran idézzük mi is ezt a mondást, noha elő-előfordul, hogy vak bizalmunk ellenére a leírt sző értékének devalválódásával találjak magunkat szemben. Egyesek szerint a devalváció magyarázata az, hogy „Jaj kérem mások az elvek és más a gyakorlat!” Mások szerint: „Könnyebb valami vigasztaló, reménykeltő szépet mondani, vagy írni, mint elfogadtatni a valóságot.” Mit vall a többség? Azt, hogy a mi társadalmunkban egyeznie kell a kimondott és a leírt szó értékének. Mindkettő méltóságára kötelességünk ügyelni. A toboséggel értünk egyet, ezért is szólunk a nyilvánosság előtt ismételten egy olyan ügyről, amelyről korábban akár szóltunk. A fiatal paksi szakmunkás —‘ akinek a felesége is dolgozó nő — két gyermekével hét év óta lakik egy olyan verandavégből kialakított szobában, amelyről pecséttel ékes, hivatalos ügyirat tanúsítja, hogy „lakás céljára alkalmatlan.” Csikorgó télben látogattuk meg először a családot, magunkkal raábítva a község és járás lakásügyi előadóit az addig elmulasztott kömyezettanulmányozás megértésére. Élénken emlékezem: kaNépújság 3 1970. augusztus 25. hátban és állva topogtuk végig a látogatást. Ezután, vették nyilvántartásba a családfő .lakásigénylését „amint lehet elintézzük” Ígérettel. Ez év februárjában kiderült, hogy késik az „amint lehet”. Olvasónk ismételten jelentkezett, újbóli panaszára a megyei tanács igazgatási osztályától reméltünk végleges választ, innen azt a tájékoztatást kaptuk, hogy ismerik ezt a problémát évek óta. Számos esetben került már aor megbeszélésre a községi tanács vb- elnökével ez ügyben, majd pedig: „...ismét felkerestük a községi tanács elnökét, hogy a valameny- nyi szerv előtt ismert és valóban nagyon . rossz lakáskörülmények között lakó család megfelelő elhelyezését napirendre kell tűzni és a legközelebbi lehetőségek felhasználásánál konkrét megoldásra kell törekedni.” ürömmel tettünk eleget a levél felszólításának és arról értesítettük az érdekeltet, hogy mindent megtesznek az illetékesek élet- és lakáskörülményeik megjavításáért. Szent meggyőződésünk volt, hogy az ügy azóta lezárult. Néhány nappal ezelőtt derült ki, hogy csak újabb állomáshoz érkezett, amennyiben tizenkét lakás átadása van napirenden Pakson, de * lakás céljára alkalmatlan helyiségben élő családot ez az aktus nem érinti. Kérdésünk már most csak az, mi legyen a véleményünk a kimondott és leírt szó méltóságáról jelen esetben? Kérdésünk továbbá: — mikor lesz esedékes a fent idézett „napirendre tűzés” és ha ez már megtörtént, mikor ke- r:i! sor a „legközelebbi lehetőségek" felhasználására? Szeretnénk lúnni, hogy az emberélet határain belül! —li— ban lévő termelési szerkezet és infrastruktúra kialakítása oly módon, hogy a magyar f népgazdaság a fejlettség és a hatékonyság magasabb színvonalán álló országokéhoz közelítsen; — a nép életszínvonalának állandó emelése, a gazdasági fejlettségnek és a szocialista társadalmi rendszernek' megfelelő életkörülmények és életmód kialakítása, a városi és a falusi életmód közelítése, a mai értelemben vett lakáskérdés megoldása, az egészségügyi, a szociális és a kulturális ellátás javítása, a fogyasztási szerkezet korszerűsítése. Ha a IV. ötéves terv irányelveit tüzetesen elolvassuk, úgy közvetlenül és közvetetten rábukkanhatunk ezekre a célokra. Az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei ugyancsak ezekből a célokból indulnak ki, ami azt jelenti, hogy a párt és a kormány középtávú gazdaságpolitikai programjai hosszú távú stratégiai, megfontolásokon alapszanak. Ez igen nagv fontosságú a nyugodt, kiegyensúlyozott gazdaságpolitikaiiég- kör, szükséges stabilitás biztosításához és a kellően át nem gondolt gazdaságpolitikai „fordulatok” elkerüléséhez. Ä Duna „élete66 számokban A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet szakemberei két éve végeznek különféle méréseket a magyar Duna also szakaszán. A nyert adatokból — számokból — következtetnek a Duna „életére” (mederváltozás, partaíakulás stb.). A kutatócsoport a többi között szelvényméréseket végez és hordalékmintákat vesz a folyóból. Képünkön: a mérőcsoporl a bajai Duna-parton. D. V. Cy. (MTI foto: Mező Sándor felvétele—KS) „Két évtizede meghonosodott munkarendet formáltunk át" Párttaggyűlés a dombóvári fűtőházban A. MÁV dombóvári fűtőháza a megye egyik legjelentősebb gazdasági egysége. Itt az elmúlt évek során kiváló, termelési eredményeket értek el, az ország legjobb fűtőházai között tartják számon, s a gazdaságirányítás reformja után is siker koronázza a dolgozók fáradozását. Két év gazdasági-politikai munkájáról adott számot a fűtőház utazó dolgozóinak alapszervezeti vezetősége a tegnap délelőtti taggyűlésen. Tulajdonképpen rendhagyó volt ez a taggyűlés, annak ellenére, hogy munkaidő alatt tartották, mert a legtöbb. elvtárs munka előtt, munka után vagy éppen szabad idejében jött el. hogy véleményt mondjon, őszinte bírálatot gyakoroljon a párt politikájának dombóvári megvalósulásáról. Farkas József alapszervezeti titkár terjesztette elő a, vezetőség beszámolóját, s ebből az derült ki, s ezt erősítették meg a felszólalások is, hogy jól politizáltak: „Az a politikai munka, amelyet a két év során az alap- szervezetünk végzett, elősegítette, hogy a közlekedés területén is meghonosodjék, az emberek megkedveljék, támogassák .a gazdaságirányítási módszereket. Bebizonyosodott, hogy a két évtizedes munkarendet meg lehet változtatni. ha azt a dolgozók akarják, ha világos a cél. Alapszervezetünk vezetősége, tagsága szorosan együttműködött, kellő kitikával vizsgálta a gazdaságvezetést és a kölcsönös véleménycsere után az intézkedések meghozatala már könnyebb volt, mert egységesen álltunk mögötte. Az utazó személyzet alaps'zervezete a ráháruló feldatot két év során megoldotta” — állapította meg a beszámoló. Számos intézkedés megszüntetését és bevezetését javasolta az aiapszervezet vezetősége. A gazdasági munka irányításának támogatása nem új a fűtőháznál, új vonás benne, hogy azt is vizsgálták, hogy egy-egy gazdasági vezetői döntésnek milyen politikai hatása várható, azt hogyan kell ellensúlyozni, vagy a hangulatot befolyásolni. A szabadnapi szolgálat bevezetése, a vasárnapi munkák elrendelése, s a kétvizsgás mozdony- vezetők problémái sokat voltak napirenden, de sikerrel oldották meg ezeket. A fűtőházi utazó személyzet alapszervezetének taggyűlése is természetesen számos olyan kérdést tárgyalt, melyek egy része belső pártügy, más része sajátos mozdonyközlekedési téma. A hozzászólásokból mégis érdemes igen sok dolgot megemlíteni, mert azokat másutt is mint jelenséget megtaláljuk. Várhegyi János, a szakszervezet titkára ezt hangsúlyozta felszólalásában: „A jó együttműködés. az ilyen spec;ális munkahelyen nélkülözhetetlen, de szükséges hozzá az a kritikai légkör is, amely a szakszervezet és a pártalapszervezet kapcsolatát jellemzi.” Bús Károly fű- tőházfőnök így kezdte felszólalását: „Alapvető politikai kérdésnek tekintettük, s a jövőben is így kezeljük a gazdasági munkát.” s a felszólalás további részében azt hallhatta a tagság, hogy a in ervüttmfiködés nélkül a vasút roppant feladatait nem tudná ellátni. A vita legtöbb esetben a szállítással kapcsolatos objektív okok miatt volt a gazdasági vezetés és a pártvezetés között. Ennek ellenére számos olyan dolgot javasolt a pártalapszervezet, melyet országos méretekben, mint jó m'd- szert, elterjesztettek. Németh János, a mozdonyjavítók alapszervezetének titkára úgy értékelte a .kétéves munkát, hogy a két alapszervezet jő együttműködése eredményezte a fű tőház kollektívájának magas kítiinte-- tését 'a termelési eredményekért. Horváth József arra figyelmeztetett, hogy az új vezetés sem lesz képes megoldani a jövő nagy feladatait, ha a tagság nem támogatja. Kifogásolta felszólalásában, hogy az új, a fiatal párttagokról. kevés dicséret hangzik el. Németh Lajos szintén, kritikát gyakorolt, szerinte a kollektív- vezetés nem érvényesült minden vonatkozásban: a szabad nap és a szolgálati ;dő meghatározását, a kollektív szerződés egyes részeit, nem értékelik egységesen, a gazdasági vezetés és a tömegszervezetek másként vélekednek róla, ez rontja a politikai légkört. Többen tették szóvá, hogy az idős párttagok hátrányos helyzetbe kerülnek még akkor is a pártonkívüliekke) szemben, ha a párttag jobb munkát végez. Részt vett a vitában Ku- rucz Géza. a városi párt- bizottság titkára is. Elmondotta. hogy a fő tőházi kommunisták gondjai, sikerei a munka velejáró tényezői, s öröm hallani, hogy a párt és gazdasági vezetőség, és a párttagság kellő kritikával tudja értékelni a kétéves tevékenységet a jelenlegi fütőházi, dombóvári és országos helyzetet. Annak a reményének adott kifejezést Kurucz Géza, hogy a szeptemberben megválasztásra kerülő \i vezetőség is jól együtt tud mű- küdni a fűtőház szakvezetésé- val a vasút forgalmi szolgálata előtt álló feladatok megoldásában,-Pj-
