Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-19 / 194. szám

Táborozás—problémákkal a Ablakmászás Kezdjük isméi a tényekkel. A Gőgös gimnázium tanulói júliusban egy hetet Balatón- fenyvesen töltöttek. „Saját re­zsiben' , vagyis nem véve igénybe a tábor élelmezését, csak egyéb technikai lehető­ségeit. A mintegy- félszáz tá­borozó többsége lány volt, a fiúk általában az alsóbb osz­tályokból, a lányok közül töb­ben nagyobbak, volt közöttük frissen érettségizett is. A hírek: a nyaralásra indult gimnazisták úgy éltek, akár egy fogolytáborban. Ki­menni nem lehetett, más program nem volt, mint a fürdés: — unatkoztak. Egyik éjszaka három nagylány be­mászott a konyhába es kenye­ret. meg karalábét lopott, amit elvittek a fiúknak, illet­ve részben megettek. Ilyes­formán éhesek lehettek. Kü­lönben is előfordult, hogy a lányok fiúsátorba mentek. A három csínytevőt büntetésből hazaküldtek, de aztán a vasútról mégis visszahívták, kivéve azt az egyet, aki erre nem volt hajlandó. Népes volt a táborvezetők hozzá­tartozóinak tábora, a lányok nem egyszer dajkaszerepre kényszerültek. A hír, a klasszikus “ama, közismerten testetlen és való­színűleg éppen ezért gyorsan terjedő. Megpróbáltunk a fent összegezetteknek utána járni, részben. Balatonfenyvesen, részben Dombóváron. Tanul­ságosnak bizonyult, hogy ugyanazt a tényt hányféle as­pektusból nézhetik, akik szem- - tanúi, vagy közeli részesei voltak. Legkönnyebben az étkezés kérdését sikerült tisztázni. Egyértelmű a vélemény, hogy a tábor gazdasági vezetése a naponta és személyenként ren­delkezésre álló huszonhárom forintból kitűnően gazdálko­dott. Ebben mindenki egyet­ért, így Bokányi Mária, Sza­bó Katalin, Bank Klári, Papp Judit, Hemerle Mária szülei, a saját bevallása szerint „nagyevő" Ferenc István és Nyers Magda is. Találomra egy hétköznapi étrend. Regge­li: kakaó (korlátlanul), vaj, méz, kenyér. Tízórai: na vala­ki kért, a reggeli maradékból korlátlanul kapott. Ebéd: hús­leves grízgaluskával, sertés­karaj tört burgonyával, ubor­kasaláta, gyümölcs. Uzsonna: egy kifli és tetszés szerinti mennyiségű kenyér, vaj, gyü­mölcsíz. gyümölcs. Vacsora: gulyásleves, sok hússal. Az, hogy lányok fiúsátrak­ba jártak volna, nem igaz. Egy alkalommal előfordult, hogy két fiú iskolatárs meglá­togatta a tábort, enyhe derült­séget keltve a nyár folyamán növesztet Rákóczi-hajzattal. Ezek, nem ismerve a tábor rendjét, fényes nappal csak­ugyan beültek a lányok szo­bájába beszélgetni, de tanári szóra ki is mentek. Netáni rosszízű gondolatait tehát min­denki szélnek eresztheti. Marad a bemászás, ami ta­gadhatatlan tény. Fegyelem­sértés volt a javából, még­hozzá olyanok által akik ko­rábban egyszer már kiszök­tek a táborból, a mólóra, ze­nét hallgatni és ekkor figyel­meztetésben részesültek. Az esetnek „súlya” természetesen oivan értelemben nincs, hogy arra később bárki is vissza­térni akarna, vagy a delikven­seknek valamiféle iskolai re­torziótól kellene tartaniuk. (Dr. Szőke Sándor tanár: „A táborozás és az iskolai taní­tás, az kettő és nem függ össze.”) Kevéssé rokonszenves azonban, hogy a csínytevők egyike az iskola KISZ-titkára, aki járási KISZ vb-tag, a má­sik pedig éppen a megyei KISZ vb-tagja. Tetejébe nJnd- hárrrtan éppen éjszakai őrsé­get adtait. A büntetés jogos volt, még akkor is, ha ezt ők maguk túlzottnak érzik. Kevésbé érthető azonban a büntetés felfüggesztése, az ugyancsak megtörtént vissza­hívás. Minderről a későbbiek­ben még szót ejtünk. A fiatalok unatkoztak. Még pontosabban, a nagyobbak unatkoztak elsősorban. Nyers Magda: — Volt prog­ramunk, ha csináltunk ma­gunknak. Magnó, lemezjátszó a tanáriban volt, csalc akkor szólt, ha a Szabó tanár úrnak eszébe jutott. Be voltunk zár­va Szabó tanár úr már az elején megmondta, hogy a tá­bort elhagyni csak engedél­lyel szabad, engedélyt pedig nem ad. A bemászás is azért volt, hogy csináljunk valamit A táborvezetők véleménye szerint a tábor elsősorban üdülő jellegű volt, így stran­dolásra, pihenésre hivatott. Ettől függetlenül a lányokat- fiúkat két alkalommal elvit­ték táncolni, egyszer bada­csonyi kirándulást is akartak szervezni, de nem akadt, csak három jelentkező. A tábor gondnoka, aki megszokta az úttörők szerve­zett itteni életét, a program- talansággal ért egyet. Dr. Szőke Sándomé: „A gyerekek valamit akartak, de nem tud­ták mit csináljanak.” Szabó Imre táborvezető: „Sokszor egy kicsit megmosolyogtuk magunkban a nagvlányokat, amikor csak egymást feste- gették, fésülték.” Tehettek volna valamit, ez önként kí­nálkozó gondolat, és gyenge az ellenérv, hogy a fiatalok nem kérték a programot. De várták. Végül az utolsó hír. Csak­ugyan voltak a táborban hoz­zátartozók, kis gyerekek. Eze­ket „dajkálni’ senkinek nem kellett, a lányok egyszerűen szerettek játszani velük. Véleményünk: a gim­nazisták táborában a többség jól érezte magát, A vezetők azonban nem vették figyelem­be a résztvevők változatos korösszetételét. Amíg egy el­sős kislány csillogó szemekkel emlékszik „egy nagy palacsin­taevés” boldogító élményére, addig a már majdnem férjhez­ménő kofbah íévS hagy lá­nyok, csakugyan nem tudtak mit csinálni magukkal. Egyet lehet érteni egyikük vélemé­nyével, aki a táborozáshoz tartozónak véli a Balaton egy részének megismerését is. A badacsonyi kirándulás állító­lag egy rosszízű viccen bu­kott meg. Az olyasfaita gye­rekcsíny, mint az ablakon be- mászás is unalomból született. Csakhogy egy táborban való­ban fegyelemnek kell lennie, hiszen ha a pedagógusok ki­engedik kezükből a gyeplőt, nagyon nehéz azt újra vissza­szerezni. A víz melletti nya­ralás nemcsak szép, hanem veszélyes is. Épp úgy v„n ve­szélye az éjszakai kiszökésnek, még a legszolidabb zenehall­gatási szándékok ellenére is. Csakhogy, egy vi.sszaszívott fegyelmi büntetés mindenféle nevelő hatását elveszti. Aki­ket sújtani akartak vele, egy­behangzó vélemény szerint kitűnő, népszerűségnek örven­dő, az iskolában is minden szempontból helyt álló fiata­lok. A KISZ városi titkársá­gán hallottuk azonban a vé­leményt: „Egv kicsit elkapat- ták őket.” Kik? Ugyanezt iskolatársuk. Ferenc István, Ulest tartott tegnap a dom­bóvári városi tanács végrehaj­tó bizottsága. Az ülés legin­kább közérdeklődésre számot tartó két napirendi pontja a Dombóvári Vegyesipari Ktsz beszámolója volt, szolgáltató tevékenységéről és a költség- vetési üzem jelentése. A ktsz 1951-ben fodrászati tevékeny­séggel kezdte működését, majd cipész-, szabó-, fényképész-, mérlegjavító-, köztisztasági és neons^ereló-javító részleggel bővült. A fejlődés során a szolgáltatási tevékenységet, a tartós fogyasztási cikkek javí­tását, — melyet más szövetke­zetek is végeztek —, fokozato­san felváltotta az árutermelés. A ktsz dolgozóinak szociális körülményei jók, 250 személyes fürdőjük, 200 személyes étter­mük van. így fogalmazta! 'Általába®) úgy van, hogy akik odabenn a leginkább példamutató^, azok lazítanak a legkönnyeb­ben.” Igaz, hogy az eítanácsolás napján a dombóvári K 1S& éppen a balatonfenyvesi tá­borban tartott vb-ülésí, és *az az egyik elküldött kisiány nélkül nem lett volna hatá­rozatképes. Az is igaz, hogy aki az elutazás mellett dön­tött, másnap Szekszárdiba uta­zott megyei KISZ vb-re. Az azonban csakugyan slkapatás- ra vall, hogy ugyanő vissza- üzenhette a táborba, hogy ennek az esetnek lesz még visszhangja. Lett. Ez az írás az. Befejezésül egy gondolat, mellyel a dombóvári KIS2- vezetők is egyetértettek be­szélgetéseink során. A bács­kaiak táborában, és itt is, sok volt a hozzátartozó. Ha egy padagógus-házaspár táboroz­tatást vállal, természetesen nem hagyhatja otthon a gye­rekeit. Több vendéget azon­ban nem helyes hívni, rossz vért szül. (Vége) ORDAS IV 4M A költségvetési üzem a ren­delkezésére bocsátott három­százezer forintos hitelkeretből az Ady, Zrínyi és Széchenyi utcákban végezte el a vizes makadámutak kátyúzását, kö­zel két kilométeres távon, ha­sonló munka pedig több ut­cában, összesen tizenegy kilo­méteres szakaszon folyamat­ban van. Most készül több ut­cában a gyalogjáró, a Molnár György utcában pedig befejez­tek kétszáz folyóméter beton­járdát. Beszámolója végén a költ­ségvetési üzem igazgatója több kérdésben, így abban is a vég­rehajtó bizottság segítségét kérte, hogy a már elkészült út­burkolatokat más vállalatok javító tevékenysége során ne bontsák fel. Közéletünk Régen volt háború mégis olyan képet mutat a déli kertváros még bízvást újnak nevezhető bölcsődéje, mintha aknák és bombák robbanásai hámozták volna le róla a va­kolatot. Belül sem szívderí­tőbb a kép, mert itt meg be­ázások gondoskodnak arról, hogy a gyermekparadicsomnak szánt létesítmény helyiségei­ben járkálva elszoruljon a szí­vünk és ismét csak a háború jusson eszünkbe. A sebhelyes arcú épület fel­újítására — mint ez hírlik —, rövidesen sor kerül. Hasonló­képpen arra is, hogy a tető ..folytonossági” hibáit kijavít­sák, — megakadályozandó a további beázásokat. Ha a hír, hitelt érdemlő, örülünk neki. Bár amondóak vagyunk, hogy e viszonylag új gyermekintéz- mériy gyors romlása újfent Felhívás! Értesítjük mindazokat a felnőt­teket, akik még nem végezték el az általános iskola 8 osztályát, hogy az 1970/71-es tanévben 1970. szeptember 7-től a dolgozók esti tagozata beindul a szekszárdi I. sz. általános iskolában. Jelentkezni lehet az 5—6.. 7., és 8. osztályok­ba. A jelentkezés határideje: augusz­tus 24-tői szeptember 7-ig. Jelentkezni az iskola, igazgatói irodájában lehet,, Garay tér 9. sz. alatt. Részletes felvilágosítást itt kaphatnak az érdeklődők. Vérosft művelődésügyi osztály arra vall, amit nem győzünk elégszer hangoztatni. Neveze­tesen : építőiparunk dicséretes módon igyekszik helytállni a városfejlesztési feladatok meg­valósításában, — mennyiségi­leg. Am ami az elvégzett mun. kák minőségét illeti, nem egy­szer és nem kétszer adódik - okunk túl az aggodalmon, a jogos háborgásra. Érdemes lenne egyszer lé­pésről lépésre végigkísérni egy új létesítmény fölépítését, a tervezéstől, tereprendezéstől az ünnepélyes átadásig, majd azon túl. Azt fürkészve, hogy mi pénz nyelődött el az adóit épületbe a munkabéren és anyagértéken túl?! Kiszámítva továbbá azt is, hogy a minő­ség rovására tett — sokszor kényszerű — engedmények később mennyi pénzt emelnek ki kollektív zsebünkből! Az­tán, túl a gazdaságosság szem­pontjain, az sem mellékes, hogy az épület használatba vétele után lelepleződött hi­bák több hullámban történő kijavítgatása megzavarja az adott intézmény, létesítmény életét. A bölcsőde esetében ap­ró emberkék életét. Szükség­szerűen? Dehogy! Hiszen ar­ra is van azért bőven példa, hogy ami jó sok forintért el­készült, az képes jól szolgálni! — úa — Olcsóbb mint a boltban A Tolna megyei Textilfeldolgozó Vállalat hőgyészi telepén o dolgozók kímélésére is, a gazdaságosságra is ügyelnek. Dobos János csoportvezető — például — a kézi üzemű síkkötő gépeket alakította át mechanikai méghajtásúakká. A gépeket elektromos fonaj- őrrel is felszerelte. Egy-egy gép önköltségi ára 45 000 forint. Hasonló teljesítményű gép bolti ára 150 000 forint körül jár. Semmi akadálya annak, hogy egy dolgozó két me­chanikus meghajtású gépen termeljen egy*, időben; így termelékenysége kétszeres. Per­sze, az sem utolsó szempont, hogy a textil- szakmában a kéziszövés után a kézi üzemű síkkötőgépen végzett munka a legfárasztóbb. ■m -A. P l '»*** Ulrich A iá f :i-;, j megerőltetés nélkül dolgozik a' Dobos János csoportvezető által mechanikai meghajtásúvá átalakított kézi síkkötőgépen. Foto: G. K.

Next

/
Thumbnails
Contents