Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-15 / 191. szám
'mTniftmtTTWTtnTtffTWTmmTmmmTTTTnnTT rVTTVVVyVVTTYTVTVVVTVVTTVVVVTVVTYTfVrVTTVyvmrrrfYVYTVTVVVyY ► ► ► ► ► ► ► ► p ► *• p ► p p p p p p p I »• p p p p p p p p p p p p p p p p p ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► p p p p p Szabó László—Sólyom József: A kikötő elpusztul: 7.55-kor 2. A zömök japán férfi, miután belépett a különös stúdióba, néhány felvételt készített, aztán jól szemügyre vette a tulajdonost. .. — Mi már találkoztunk valahol — mondta angolul, némi amerikai akcentussal. — Nem hiszem. . . — válaszolta Blake. — Én nem emlékszem önre. Bár, ha meg nem sértődik, az én szememben a jellegzetes japán vonások elmossák az egyéniséget... A tulajdonos észrevette, hogy az ötven év körüli férfi arca egy pillanatra összerándult, ezért újra és újra bocsánatot kért tőle, hangsúlyozva, hogy nem volt sértő a szándéka. — De azt nem tudom, honnan ismer... Oh, talán az egyik filmbeli szerepemből emlékszik rám — csapott a homlokára Blake. — Igen, valószínű. .. Chaplin egyik filmjében léptem fel, még 1917-ben... — Ugye mondom, hogy találkoztunk valahol!... Meg is van: én voltam Charlie Chaplin komornyikja. .. Nem a filmen, a valóságban. Torzitchi Kono vagyok — mutatkozott be a zömök kis japán Blake-nek. A két férfi néhány percig ezután a közös emlékekről beszélgetett, majd Kono, már távozóban, még visszaszólt a tulajdonosnak: — Hogyhogy már nem szolgál a flottánál, Mister Blake? Mintha egyszer ott szolgált volna. .. Nem? — De — dadogta Blake, s fogalma sem volt, honnan tudja ezt a japán. De meg sem kérdezhette, mert Kono így folytatta: — Sok pénzt kereshetne, ha most a flottánál lenne... — s eltűnt a forgatagban. Ezerkilencszáznegyvénét írtak; a háborús pszichózis már az Egyesült Államokba is eljutott, s talán ez az oka, hogy Blake kicsit furcsának találta Kono megjegyzéseit. Sőt, ahogy elgondolkodott a japán szavain, gyanússá vált előtte a dolog. Még aznap megpróbált utána nézni barátai, ismerősei körében, vajon nem tudják-e véletlenül, ki ez a japán és merre lakik, de semmit sem sikerült róla megtudnia. Pedig még a japán konzulátuson is érdeklődött, aztán utánanézett a telefonkönyvben, eredménytelenül. Felhagyott az egyébként céltalan kereséssel, s lassan el is feledkezett róla. De 1941. márciusában, Hollywoodban ösz- szetalálkozott Konóval. Blake néhány hete költözött a Los Angeles melletti filmvárosba, amikor az utcán összefutott a kis ferde szemű emberrel. A japán úgy tett, mintha különös örömet okozott volna neki a találkozás. Javasolta is, hogy sétáljanak egyet. Blake kapott az alkalmon, mert eszébe jutottak Kono, San Francisco-i szavai. Elindultak az emberektől nyüzsgő sétányon. Eleinte közömbös dolgokról beszélgettek, majd az amerikai így szólt: — Azon gondolkodom, hogy visszamegyek a flottához... Előbb-utóbb mi is belépünk a háborúba, s akkor elkelnek a tapasztalt tengerészek. .. Blake úgy tett, mintha mindez csak úgy, véletlenül jutott volna az eszébe, s rá sem pillantott a japánra. Pedig, ha most látja az arcát, észreveszi, milyen örömet szerzett a zömök kis embernek. — Igen, azt hiszem, általánossá lesz a háború. .. — felelte Kono. — De mi nem akarunk az Egyesült Államokkal hadba kerülni... A mi érdekeink Távol-Kelethez fűződnek... Úgy gondolja, hogy vissza tud kerülni a flottához? Én az hiszem, oda fiatal emberek kellenek. . . — Attól függ, kinek ki a barátja. . . — ment bele a játékba a „robotemberek egykori királya”. — Hát igen... Mert ilyesmit egy kisember nem tud elintézni... Ahogy látom, jól benne van már a korban... Hiába, múlik fölöttünk az idő... — Sajnos... De azért az öregebb korosztálynak is vannak előnyei. Háború esetén a tapasztalat sokszor többet ér, mint a fizikai erő... Különösen a flottánál... Különben van egy jó barátom a Pennsylvánián. Tudja, a zász. lóshajónkon... Nem is kis ember.. . Oda szeretnék visszakerülni... A zászlóshajóra.. . — Hogyan? Úgy tudom, a Pennsylvánia kint hajózik a nyílt tengeren. A levelezés sokáig tart... — Áh, a Pennsylvánia most a Hawaii-szigeteknél horgonyoz... így beszélgetett a két sétáló, mindketten ízlelgetve, próbálgatva a másikat... Kono meghívta Blake-t, vacsorázzék vele Bonson Street-i lakásán. Blake azonban egy kis időt akart nyerni, gondolkodnia kellett, vajon megéri-e az időt a további „játék”, ezért azt válaszolta a meghívásra, hogy aznap estére már elígérkezett valahová. Kono most már nem hagyta emberét: ebédre hívta meg Blake-t, mégpedig azonnalra. — Étkezzünk együtt a híres japán vendéglőben, a Kawafuku Teiben... Különleges a kiszolgálás és pompás a konyha. Fürdő is van, gésák is vannak... Nos? — kérdezte Blake- hez fordulva. Hiába volt az egykori „izomember” ravaszsága, nehéz volt kitérnie a japán meghívása elől... Végül is igent mondott, közben törte a fejét, vajon tényleg kém ez a Kono? Még mindig nem_ volt biztos a dolgában, bár egyre inkább erősödött benne a gyanú, hogy a zömök kis japán kémértesüléseket akar tőle szerezni, pontosabban tengerészeti adatokat. Egy homályos érzés azt súgta neki, hogy Kono fontos szerepre akarja felhasználni. Felötlött benne az is, hogy értesíteni kellene az illetékeseket, mert egy idő múlva talán késő lesz. De még nem merte megtenni: hátha tévedés és felsül, (Folytatjuk) 4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAA 1 Ausztria, NSZK, Hollandia Wurst-Deutschland ? IV. A Német Szövetségi Köztársaságban tartós konjunktúra van. A háború után — nem utolsósorban amerikai tőkével — rendkívül pezsgő gazdasági élet bontakozott ki ebben az országban, és nem kétséges, a gazdasági fellendülés kedvezően érezteti hatását az átlag-élétszínvonalra is. Az autó a kis ember számára sem elérhetetlen, bőséges a munkalehetőség, és a munkásság harcának eredményeként meglehetősen jók, a szociális körülmények. Azt azonban nem volt nehéz ész- revennem, hogy aki a Német Szövetségi Köztársaságról csak annyit tud, hogy ott rendkívül sok az autó, viszonylag jól. élnek az emberek, tulajdonképpen nem tud semmit, azaz csak a féligazságot, márpedig a féligazság nem igazság. A legelső helység, ahol tartósáéban időztünk, Oberelchin- gen volt. Ez Ulmhoz tartozik, de földrajzilag teljesen különálló, és nem nagy település. Vegyesen lakják parasztok és más foglalkozásúak. Itt lakik egy vadász barátom, Hans Rembold, aki minden évben egyszer Magyarországra jön őzbalrvadá- szatra. Hans Rembolt állatnagykereskedő. Testvérével, Ferenccel társtulajdonosa egy jól menő export-import cégnek. Nemcsak e helységben lakik, hanem itt van az irodája, központja is. Egy épületben a lakásával. Néhány napig náluk vendégeskedtünk, és nagyon jól megfigyelhettem sok fontos dolgot Hans Rembold a mi fogalmainkhoz mérten gazdag ember, hiszen még költséges vadászatra is telik neki. kint azonban egyáltalában nem számít annak: éppenhogy feltornászta magát a középrétegbe. Az évi forgalma körülbelül akkora, mint a két Tolna megyei építőipari vállalat termelési értéke együttvéve. Gyakran utazik üzleti ügyben. De természetesen mindig saját maga ül a személykocsi volánja mellé; — Azt a luxust nem enged- fcgts?» njgg msmpSlSf hogy külön személykocsivezetőt tartsak — mondta. Az egyik üzleti útjára elkísértem. Két nap alatt közel 3000 kilométert vezetett, a közbeeső éjszakán 4 órát aludt, és egyszer megállt a sztráda egyik parkírozóján fél óra pihenőre. Az üzleti ügyek intézése közben evett egy-két falatot és egyszer megvacsorázott a normálisan megterített éttermi asztalnál. Egy másik alkalommal ugyancsak két napig volt úton. Amikor megjött, este pár órát velünk 'töltött, de sietett haza, hogy kipihenje magát. Mire azonban hazaért, telexüzenet várta: valahova sürgősen kellett sertést szállítania. A központban bent volt egy kamion, de a gépkocsivezető elment szabadnapra. Rembold nem tudott mást tenni, mint odaült a kamion volánja mellé, ráadásul a pihenés helyett, és irány a határ- állomás, ahol várta a szállítmányt a partner. — Nincs más megoldásom. Vagy beleadok minden energiát az üzletbe, vagy máról- holnapra tönkremegyek. Egy pillanatig sem lehet lazítani... És nincs méltóságon aluli munka, csak munka.... Az irodai személyzete 4 főből áll. Igaz, a havi mérleget gép állítja össze. A mérleganyagot elviszi Münchenbe, és ott a nagy 'teljesítményű számológépek fél óra alatt elkészítik a mérleget. Az irodájában megtalálható minden gép, ami kell a napi munkához. De az irodai személyzet nem er rá napjában kétszer kávét főzögetni... Hans Remboldnak mintegy bü holdnyi mezőgazdasági területe és tehenészete is van. A föld megművelésére és az állatok gondozására összesen egy embert alkalmaz. Ha figyelembe vesszük, hogy az istálló maximálisan gépesített a tehenek az egész nyarat bekerített legelőn töltik, és a hatvan,hold föld kizárólag takarmánytermő terület, tehát a munkálatok teljes egészében gépesíthetők, akkor is hallatlanul nagy munka egy embernek a GO holdas gazdaság. Sgysaj^ineeltfaxkgtea> Hans Remboldtól, mi a véleménye azokról a külföldön terjengő véleményekről, amely szerint Nyugat-Németország Wurst- Deutschland. azaz, hogy itt — átvitt értelemben — minden kolbászból van. — Járom egész Európát, és sokféle emberrel akadt dolgom. Sok helyen tapasztaltam már én is, hogy Wurst- Deutschlandnak képzelnek bennünket. Ilyenkor mindig dühbe gurulok. Jó nehánynak megmondtam már, hogy ha majd egy évig nálunk élne, elfelejtené a Wurst-Deutschland legendát. Megtudná, hogv itt mit kell hajtania minden embernek ahhoz, hogy megélhessen. Jártam gyárakban, vendégeskedtem egyszerű munkáscsaládnál is. Ez a munkáscsalád Weinsbergben lakik. Autójuk, frizsiderük, lakásuk van. A férj is, feleség is dolgozik, viszonylag jól keresnek. Ha átszámítjuk magyar pénzre, meglehetősen magas havi kereset jön ki. Mindketten betanított munkások, ennek ellenére tizenötezer forint körüli a havi keresetük, ami az első pillanatban szinte hihetetlennek tűnik. Pedig így van A férj akkor kapta meg az egyik havi elszámolásáról szóló lapot, s ebből kitűnik a magas összegű kereset. De csakhamar kiderül, hogy hamis úton jár, aki csak azzal kalkulál, hogy egy márka hivatalosan hány magyar forintot ér. Ugyanis az elszámolási lapon rajta szerepel az is. hogy a fizetésnek körülbelül 25 százalékát levonják különféle adók stb. címén. A lakásért — padlásszoba, konyha — fizetnek havonta majd — magyar pénzre átszámítva — 3000 forintot. Egy ötéves kislányuk van. Óvodába, napközibe nem tudják vinni, mert az ott nincs, kiadták egy idősebb asszonyhoz arra ; z Időre, amíg munkában vannak. A kislányért ugyancsak közel 3000 forintot fizetnek. Havonta! Egy-két ezer forintot a kocsi is elvisz minden hónapban, a kenyér kilója 10 forinton félül van a hús ára kétSZßC cilvnn. mint, gyjL. .....-a P •'sKSW »-1*. .* >< Részlet egy heilbroni munkás májusi bérjegyzékéből lünk. Szórakozóhelyre nem járnak, mert azt már nem merik megreszkírozni. Megvan minden szükséges holmijuk, de a 15 000 forintos havi kereset ellenére is nagyon szerényen élnek. Nagyon be kell osztaniok a pénzüket, hogy elég legyen a következő fizetésig. Tőlük meg sem kérdeztem, hogyan vélekednek a Wurst- Deutschland meghatározásáról. Saját létük kigúnyolásának vették volna. (Következik: Csodálatos művészi emlékek) BODA FERENC A Pamutfonóipari Vállalat kaposvári gyára lparitanulé>pótfelvételt hirdet egyéves fonőszakmoi képzésre általános iskolát végzett lányok részére A gyár korszerű női szállásán, négyágyas szobákban ingyenes elhelyezést biztosítunk. Kedvezményes áron a napi háromszori étkezést munkahelyen és a szálláson biztosítjuk. A szálláson hetenként két alkalommal filmvetítés van. Tv- nézés és klubhelyiségek rendelkezésre állnak. Jelentkezés személyesen 1970. augusztus 27-én délelőtt 10 órátóL Alkalmasság esetén a tanuló itt is marad. Cím: Pamutfonóipari Vállalat kaposvári gyára, Kaposvár, Jutái út 6. IL e. 72. ajtó. (54) aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaáaaa.
