Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-14 / 190. szám

felelősséggel tartozunk a filmszemlék további megrendezéséért Tegnap délelőtt a filmszem­le és a tanácskozás néprajzos és filmes magyar résztvevői külön szakmai megbeszélésen tanácskoztak. Ezen részt vett Momár János, művelődésügyi miniszterhelyettes, dr. Balas­sa Iván, a tudományom dok­tora. a Magyar Néprajzi Tár­saság alelnöke. dr Vígih De­zső, a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának el­nökhelyettese. A beszélgetésen előszűr Va- tiócz Kálmán, a megyei könyv­tár igazgatója tartott elő­adást „Mit jelent a néprajzi ínm a nemzeti kultúrában?” címmel. Ezt követően dr. Ko- doiányi János, az Országos Néprajzi Múzeum főigazgató- helyettese őszéit a néprajzi ismeretterjesztés problémáiról. ..Hogyan vihetjük előbbre a tudományos filmezést a nép­rajz területén” címmel kö­vetkezett ezután Vitéz Gábor­nak, a M.AFILM népszerű- tudományos és oktatófilm stú­diójának helyettes vezetője. — A filmszemle megrende­zésének nagy jelentőségét az adja meg hogy ezzel a szak­emberek találkozása kapcsán lehetőség nyílik a tapasz­talatok kicserélésére, nem­zetközi összehasonlításra. A néprajz, az a tudományág, amely talán a legtöbb más tudományággal érintkezik. A néprajzi filmezés kapcsán ép­pen ezért több tudományág segítségét kell igénybe venni. — A néprajzi filmnél, akár van a vásznon ember, akár nincs, mindig az ember áll a középpontban. A kezd-t kez- dctéiot fogva a néprajzi film két íó területe a szokások és a múzeumi anyag feldolgozá­sa. E két alapterület válto­zatlan. Azonban ma már a rekonstrukció egyre inkább nélkülözhetetlen. A népszerű- tudományos film., amelyre vo­natkoznak a filmművészet esz­tétikai követelményed, törvé­nyed. csak a saját eszközeivel közvetítheti mondanivalóját a nézőkhöz. Minél művészibb a népszerű-tudományos film, an­nál pontosabban közvetíti a tudományos mondanivalót. A filmszerűség megőrzése mel­lett azonban nagyon fontos a tudományos hitelesség, igaz­ság is. A tudományos hűség nem mond ellent a film művé­szi értékének, azért kell világosan elkülöní­teni a különböz.ő műfajokat a néprajzi filmen belül, mert itt a filmszemlén látott fil­meknél is nem egy esetben tapasztaltuk, hogy a műfaji tisztázatlanság kárt okozott vagy a művészi vagy a tudo­mányom hitelességben. — Magyarországon mennyi­ségileg le vagyunk maradva a néprajz; filmek gyártásá­ban a szomszédos országok mögött. Éppen azért csak a profi, az wnatőr- és a kutatófilmek kőrisen oldhatják meg azt a fel­adatot. hogy a rendelke­zésre á"ó néprajzi anyagot feldolgozzák. A filmé1' alkotói készek arra, ho<rv minden segítséget meg­adjanak a nér>ra.Í7r«ol<Tiak, d- ■ugyanezt váriák tőlük is. ^mi­vel a néprajzi filmezés elóbb- revitele csak ezzel az össze- fágassal lehetséges. A felszólalók között volt Molnár János, művelőd~sü',”; miniszterhelyettes. Többek k<> - zött a következőket mondot­ta: — Magyarországon az utób­bi években már nagyon sok nemzetközi tanácskozás volt. De sok kezdeményezés nem jutott túl a fellobbanás idő­szakán. Hamar kifulladtak, nem tudták rendszeresen tar­talmas, ötletes programokkal megújítani kezdeményezései­ket, s azok abbamaradtak. Ezen a nyáron talán megkez­dődött a változás e téren. Ti­zenegy országból 78 film ér­kezett a szekszárdi filmszem­lére. Ez magában azt bizonyít­ja, hogy megrendezése iránt van érdeklődés. — Ebben a kezdeményezés­ben is tükröződik az az egész­séges kulturális fejlődés amely a vidéki kisvárosokban nap­jainkban megkezdődött. Egy ilyen rendezvény megtartása­kor nagy felelősséget vállal­nak magukra a rendező szer­vek. Ez a nagy felelősség pe­dig az, ha valamit elkezdtünk, azt mindig magasabb színien, folytatnunk is kell. Sok bukás oka volt már, hogy a második alkalommal meg­rendezett összejövetelek rosz- szabbul sikerültek minit első ízben. Ennek a filmszemlének a folytatása is nagy felelős­séggel kell, hogy történjen. Ezzel a város tartozik az országnak, mert egy-egy ilyen rendezvény kötelessége az, hogy az ország tudományos, gazdasági és po­litikai rendszerének hírnevét növelje. — Nagyon fontos, hogy már most lássák a rendező szervek a hogyan tovább útját. S a szemlék megrendezése közötti időszakoknak sem szabad hol’t szezonoknak maradniuk. Folyamatos néprajzi ta­pasztalatcserékre, levelezé­sekre, a kapcsolat állandó ápolására van szükség. Magyarország vállaljon koor­dináló szerepet ebben a nép­rajzi tudományos munkában. — Nagyon fontosnak tar­tom, hogy még ebben az év­ben készítsenek el egy átfogó javaslattervet, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket végre kell hajtani a szemle sikere érdekében. Molnár János miniszterhe­lyettes szavait és felhívását hallva, dr. Kodolányi János, igazgatöhelysttes felajánlotta intézete közreműködését e ja­vaslatterv kidolgozásában. A tanácskozáson sok fon­tos, a néprajzi filmezés sorsát érintő kérdés hangzott még el. Végül Lovas Henrik, a megyei tanács művelődésügyi osztá­lyának vezetője megköszönte mindazoknak a fáradozását, akik részt vetitek abban, hogy a filmszemle és a tudományos tanácskozás eredményes mun­kát végezhessem. TUDOMÁNYOS TANÁCSKOZÁS A néprajzi filmezés a mai élet rögzítésének egyik legfontosabb módszere Tegnap a délelőtti órákban került sor a Babits Mihály me­gyei művelődési központban berendezett fesztiválklubban a tudo­mányos tanácskozás ünnepélyes befejezésére, a szekcióüléseken elhangzott viták és tapasztalatok összefoglalására. A záráülést dr. Balassa Iván, a tudományok doktora, a Ma­gyar Néprajzi Társoság alelnöke nyitotta meg. Az ülés elnöke dr. Dömötör Tekla egyetemi tanár volt. A jelenlévők közül a szek­ciók vezetői nevében dr. Dömötör Tekla, dr. K. Kovács László professzor mondotta el a tapasztalatokat. Az elhangzottakhoz a későbbiek során hozzászólt dr. Cornelius Theodor Kökké, dr. Dore Andrée, dr. Ingeborg Wéber-Kellermann professzor, Raffa'J Anna, dr. Andrásfolvy Bertalan és dr. Vlasta Svoboda. E megbeszélésen röviden összefoglalva a következő hangzott el. A gazdasági néprajzzal fog­lalkozó szekcióban elsősorban mezőgazdasági és állattartással kapcsolatos témák kerültek fel­dolgozásra, néhány alkotás pe­dig a népi technológia köréből vette tárgyát. Ez a körülmény mutatja azt, hogy a néprajzi filmezésben a régi, tradicioná­lis gazdálkodási témákat, ame­lyek ma már szinte alig re­konstruálhatók, kell minél sür­gősebben filmre vinni. A bemu­tatott filmek egy jelentős ré­szének nagy előnye, hogy a témát a múltból a jelenig ve­zetik le, mintegy a múltat be- lefotografálva a jelenbe, s ez­zel a kontanimációval mutat­ják meg a fejlődést, a kibon­takozást. Ez a módszer, amely­hez okvetlenül szükséges a tár­sadalmi háttér megrajzolása is, alkalmas arra, hogy a néprajzi filmezés középpontjában az ember álljon. így jelenik meg ez a kultúra társadalmi pro­duktumként az ember előtt. Ezek a néprajzi filmek így egyszerre képesek ábrázolni az embert és kultúráját. A bemutatott filmekből le­vonható még egy másik törek­vés, aspektus is. Ez pedig: az egyes alkotók a totális filme- zési módszert követik. Ilyen­kor egy filmen belül különbö­ző fázisokat akarnak megörö­kíteni, ők az egész élet min­den szektoréba igyekeznek be­lefilmezni. A népművészeti filmekről szólva elhangzott az a véle­mény, hogy mivel ez a legmu- tatósabban fényképezhető ága a néprajznak, talán a legtöbb film is e területről kerül ki. A népszokásokat és a népi életmódot ábrázoló filmeknek van egy egyszerűbb és egy ösz- szetettebb, komplikáltabb faj­tája. Az egyszerűbb filmek egy Eredményes munka a Sárközi Filmstúdióban A filmszemle amatőr versenyfilmjeit elbíráló zsűrijének elnöke György István, Balázs Béla-dí- jas filmrendező, a Magyar Film- és Tv-művészek Szövetsége elnökségének tagja, a Miskolci Film- fesztivál igazgatója volt. A zsűri két teljes napon ót ült a vetítőszobában s közel ötven kisfilmet, amatőrök által készített kisfilmet nézett meg, s hozta meg döntését. — Kérem, hogy a zsűri nevében szóljon a film­szemle amatőrfilmjeinek minőségéről. — Az amatőr és kutatófilmek értékelésével megbízott zsűri 41 olyan filmet tekintett meg, amelyet a hazai és külföldi készítők kimondottan néprajzi szempontból hoztak létre. Megelégedés­sel tapasztaltuk — válaszolta György István —, hogy a hivatásos néprajzosok mellett számos amatőr filmes munkálkodik ozon, hogy a feledés­be merülő népszokásokat, a dolgos hétköznapok ezernyi eszközének, a különböző használati tár­gyak művészi megformálásában jeleskedő, egy­szerű embereknek hiteles dokumentumát filmsza­lagra rögzítse. — Néhány filmről beszélne részletesebben? — A filmek jelentős része jó volt. A nyertes al­kotások valamennyiében valamiféle plusznak kel­lett lenni ahhoz, hogy a győztesek között lehes­senek. A zsűri bíráskodása alkalmával nagyon fontosnak tartotta a film néprajzi hitelességét, ezt követően pedig azt, hogy ezt miként volt ké­pes az alkotó a film sajátos formanyelve által feldolgozni. A nyertes filmeknél nagy előnynek bi­zonyult az, amikor a riportalany érzelmileg tu­dott azonosulni a témával. — Mi a véleménye a helyi amatőrfilmezésről? — Sok amatőr filmes működik az országban. Ezeknek az embereknek és az általuk készített filmeknek a problémája az, hogy munkájuk nem célirányos, sokszor vállalnak magukra profi fel­adatokat. Mindebből következik, hogy dicséretes szándékuk nem hoz mindig dicséretes eredményt. Számomra és a zsűri több tagja számára is meg­lepetés volt a Tolna megyei amatőr filmesek — elsősorban a Sárközi Amatőr Filmstúdió — mun­kája. Jó művekkel jelentkeztek, munkájuk nagyon céltudatos, s műveik olyanok, amelyekkel kifeje­zetten segítik a néprajzi kutatást. Az általuk be­nyújtott filmeken mglátszott, hogy ebben o me­gyében jó összhangban működnek egymással a területek néprajzkutatói és a filmesek. Ez az ösz- szefogás értékes munkát eredményez, s mint ilyen a terület kulturális életének is fontos alko­tórésze lesz, bizonyos szokást időbeli lefo­lyása szerint mutatnak be. Az életmódfilmek sokkal proble­matikusabbak. S itt került szó­ba az a kérdés, hogy ezek kö­zül a filmek közül melyek tar­toznak a néprajzba? A beszél­getés összegezéseként elmond­ható, hogy ma már nem ma­radhat meg a néprajz a régi népművészet, az utolsó fafa­ragó, vagy szövő megörökíté­sénél, hanem a mai életet is be kell mutatnia, s a mai élet­módfilmek is éppen úgy a néprajz körébe tartoznak. A szokásfilmek között né­hány egészen kiváló szerepelt a szekciók programjában. Van közöttük olyan, amely sűrítet­ten, s olyan is, amely a maga teljességében, minden egyes mozzanatában részletesen mu­tatja be a szokást. Mindkét feldolgozásnak megvan a ma­ga értéke. Hogy melyik mód­szer a jobb? A kérdésre többen próbáltak válaszolni a vitán. Végül is a többség véleménye az volt, hogy a tiszta dokumentáció a szak­emberek munkájához kell, szükséges és elengedhetetlen. Oktató és kifejezetten pedagó­giai célzatúak lehetnek ezek a filmek. Azonban a közönségre is gondolniuk kell a néprajzo­soknak, s számukra népsze­rűbb, azaz sűrítettebb, de nép­rajzi lag hiteles alkotásokat kell készíteni. Többen beszéltek arról: egy­re sürgetőbben vetődik fel an­nak problémája, hogy a nép­rajzi filmek katalógusa nem áll rendelkezésre. S amíg nincs ilyen jellegű katalógus, nem kerülhet sor az országok közti néprajzi filmcserékre sem. Egy ilyen jellegű katalógus össze­állítása rendkívül körültekin­tő és hosszadalmas munkát igényel, éppen ezért többen hangsúlyozták azt is, hogy amíg ennek előkészítése nem lehetséges, addig is a népraj­zi filmezéssel foglalkozó tudo­mányos intézményeknek leve­lezésben kellene állaniuk egy­mással. Egymásról kell, hosv tudjanak, ismerjék egymás munkáját, tevékenységét. Többen javasolták, hogy a két év múlva megrendezésre kerülő filmszemle követelmé­nyeit emeljék fel. Három kate­góriában javasolták a filmszem­lére beküldött anyagokat cso­portosítani. Eszerint lehetne nevezni hang nélküli doku­mentáló filmekkel, amelyekhez magyarázó szöveg tartozna, egy másik kategória a hangos fil­mek kategóriája volna, a har­madik kategóriába pedig azok a filmek kerülnének, amelyek totális anyagot dolgoznak fel. A tanácskozáson végül dr. Dömötör Tekla, a rendező bi­zottság nevében felkért minden résztvevőt, hogy tapasztalatai­kat írásban közöljék a szek­szárdi fesztiválirodával. MÉRY ÉVA

Next

/
Thumbnails
Contents