Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-13 / 189. szám
r Miért éppen Simontornya: ? Simontornyán jártunk, ahol talán az ország legkisebb fogászati rendelőjében dolgozik dr. Körmendi Margit, a község, ezenkívül Kisszékely és Tolnanémedi fogszakorvosa. Három és fél évvel ezelőtt a megye ösztöndíjasaként fejezte be egyetemi tanulmányait, néhány hónapig Szekszárdon dolgozott és eredetileg Iregszem- csére várták. — Miért éppen Simontornyát választotta? — Mert arra várni kellett volna még, hogy elkészüljön Iregszemcsén a szolgálati lakás és rendelő. — Türelmetlen természetű? — Ebben az esetben türelmetlen, mert dolgozni akartam. — Itt hogyan fogadták? — Ahogy emlékezem, szintén türelmetlenül és örömmel is, mert elődöm akkor már távozott, igaz, kijárt még Tamásiból, de felgyülemlett a beteganyag. Eleinte 7—800 volt a havi betegforgalmam. — Es most? — Közel a felére csökkent. Havi 450—500 fogbeteg keres fel. — Milyen a közérzete, jól érzi magát ebben a községben ? — Néhány, nem jelentéktelen dologtól eltekintve, jól érzem itt magamat. Hogy meddig maradok? Ha a rendelő jobb elhelyezése megoldódik és hozzájutok olyan lakáshoz, amely alkalmas egy élet letöltésére, talán innen megyek nyugdíjba. — Egyébként? — Egyébként a magam szabta négy-öt év után elmegyek. Dr. Körmendi Margit elődje férfi volt. Mint ez elmondta, néhányan aggodalmaskodással néztek letelepedése elé, ezeket annak idején úgy nyugtatta a község egyik vezetője: — Nem kell tartani semmitől, a doktornőnek jó kemény kézszorítása van! Csakugyan, ezt mi is tapasztaltuk. Sugárzó fiatalság, a hivatás alkotókész szeretete, határozottság és komolyság a jellemzői. Hogy rátarti lenne? (Valaki megpendített ilyen hangot is). Más az, amit annak neveztek! Körmendi doktornő nem kedveskedő típusú ember, végzi a dolgát, legjobb tudása és legtisztább lelkiismerete szerint és nem foglalkozik egyébbel. Igaza van. A valós panaszoknak el kell jutniok szakmai vezetőihez, valótlanok miatt pedig fölösleges borzolni a közhangulatot. De térjünk vissza a korábban idézett kérdésre és a doktornő válaszára, nevezetesen arra, hogy marad, ha megoldódik néhány probléma. Ami azt illeti, a változás igénye, akár a munkakörülményeket nézzük, akár az életkörülményeket: jogos. A Tolna megyei Tanács Rendelőintézete fogászati szakrendelése (9000 beteg ellátására!) egy háromszor három méteres helyiségben folyik, a közeljövőben idegenfor. galmi érdekességként fölkereshető, a rekonstruált vár tövében. A falatnyi rendelőben a szükséges berendezés is csak szűkén fér meg. A rendelő ..nagyságrendjének” felel meg a váró mérete is. Egy valamirevaló trafik a hozzá járuló raktárhelyiséggel kedvezőbb körülmények között üzemel. Ami pedig a szolgálati lakást illeti... Több mint százezerért vásárolta a község azt a házat, amit szolgálati lakásnak szánt. Még egyszer több mint százezer szükségeltetett ahhoz, hogy elvégeztesse a ház felújítását, amely munkában a szigetelés volt a legsürgetőbb. Egyúttal meddő is, mert a két kis szoba, konyhás, előszobás lakás falai olyan vizesek, hogy penészedik a bútor, a szőnyeg, korhadt a padló és a lakás lakhatóságán nem javít a kilátásba helyezett parkettázás sem, hiszen a parketta sem tud ellenállni a fölszivárgó víznek. A ház oldalépülete pedig nem bír ki még egy olyan telet, mint a tavalyi volt. Erre engednek következtetni a falon tátongó repedések. Egyszóval: ideiglenes a rendelő, a munkahely. S amilyen a munkahely, olyan a lakás is. Hogy Körmendi doktornő ennek ellenére innen remél nyugdíjba men. ni, olyan emberi tartásra vall, amit a község egészségügyi ellátása érdekében aktívabban kellene értékelni a község vezetőinek. Az egészségügy szakvezetőinek is, hiszen ők tudják legjobban, hánnyal számolható a betöltetlen orvosi állások száma, ők tudják legjobban azt is, hogy nem egy megyei ösztöndíjjal diplomázó fiatal orvos fordít hátat a megyének, — kezében a diplomával. Az ok — a jelek szerint — nem mindenkor a fiatal orvosokban keresendő! Dr. Körmendi Margit nem panaszkodott és jó néven vetImmár országos hírt a ré- gölyi termelőszövetkezet háztáji üzemága. Ebben a közös gazdaságban rövid idő alatt bebizonyították a tagok és a vezetők, hogy a termelőszövetkezeti érdekek megcsorbítása nélkül fejleszthető a háztáji gazdaságok árutermelése, a közös birtok részeként. Éppen az elért eredmények indokolták, hogy a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztáte volna, ha elkerüljük. Ha ezen a ponton szelíd ellentét támadt közöttünk, annak az az oka, hogy hírt szeretnénk adni azokról a pályafutásuk elején álló, fiatal orvosokról, akik megyei ösztöndíjjal végezték lya, a Magyar Agrártudományi Egyesület Tolna megyei Szervezete, a megyei állat- tenyésztési felügyelőség tapasztalatcsere bemutatót rendezzen a községben a megye tsz- vezetői és háztáji bizottsági elnökei részére. A tapasztalatcserét tegnap tartották, s jellemző az érdeklődésre, hogy Tolna megye termelőszövetkezeteiből mintegy egyetemi tanulmányaikat, 9 akik között már most, pálya« kezdéskor számos olyan van, akiket tisztelet övezhet. Körmendi doktornő is ezek közé tartozik. 70-en utazítak Regölybe, s vettek reszt a sikeres gyakorlati eszmecserén. Délelőtt Hanák beter, a regölyi tsz elnökhelyettese, a háztáji bizottság elnöke tájékoztatta a vendége- ket a háztáji üzemág eredményeiről és lehetőségeiről. Délután a vendégek megnéztek több háztáji gazdaságot, s elismeréssel nyilatkoztak a látottakról. • Bemutatkozott a regölyi háztáji üzemág Az AKÜV és a Volán gépkocsijai Keselyűsből viszik a fépiyami kavicsot az építkezésekhez. ÜUfiti GottvaW Presszó, vagy művelődési ház? Amikor híre ment, hogy Kocsolán a tanács eladta a művelődési ház épületét a fogyasztási szövetkezetnek, az pedig presszós falatozót kíván benne berendezni. egyesek Í9V tették fel a kérdést: „Melyik fontosabb: a presszós falatozó. vagy a művelődési ház?” Aztán akadtak, akik a hatás kedvéért így formálták át a kérdést: „Azért mégis furcsa, hogy a művelődés központjából kocsmát csinálnak.” A volt művelődési házat időközben át is alakították a presszós falatozó céljaira, és szerdán nyitották meg, mégpedig meglehetősen sajátos formában: nem a felsőbb szervi kiküldöttek tömegének megvendégelésével, hanem a társadalmi munkások részére rendeztek halvacsorát. Nézzük, hogyan is áll ez a „melyik fontosabb’’ ügy. A megnyitó napján mi is a helyszínen jártunk, mégpedig arra voltunk kíváncsiak, hogy a vendéglátóipari fejlesztés valóban a művelődés rovására történt-e. Örömmel állapítottuk meg, hogy erről szó sincs, tehát meg kell védenünk a kocsolaiakat. A művelődési ház meglehetősen régi, és rendkívül nagy felújításra szoruló épület volt. A kérdés úgy is felvetődött, hogy erre az épületre akármennyit költenének, sosem lesz belőle korszerű művelődési otthon. A tanács éppen ezért — nagyon helyesen — úgy döntött, hogy megteremti egy új művelődési otthon építésének feltételeit. A félre-t értések elkerülése végett a gondolat nem mai keletű, azaz nem az újságírónak találták ki, hogy ne érje szó a ház elejét... Bizonyságul hadd utaljak két lényeges tényre. Az egyik: már évek óta gyűjtik rá a pénzt. E célra félre rakják a fejlesztési alap zö- A fejlesztési alapjuk csekély, 150 OCü forint körüli összeg, ezért csak lassan gyű- lik a pénz. De más megoldásuk nincs, a kis község csak ilyen sziszifuszi takarékoskodással tud valamit elérni. A másik: már beszerezték a művelődési ház tervdokumentációját, mégpedig a Pálfán felépítettnek a mását1. A rozzant művelődési házat 200 000 forintért adták ei a dombóvári áfésznak. amely körzetéhez tartozik Kocsola is. Ezzel a 200 000 forinttal ugyancsak az új művelődési otthonra szánt pénzösszeget gyarapították. Betettéh az OTP-be kamatozó betétre. E célra már összesen 700 000 forint áll rendelkezésükre, ami természetesen még mindig kevés, mert hiszen igényes művelődési házat kívánnak építeni. Közben tárgyalások folynak arról, hogy az eredetileg más helyre tervezett pártházat együtt építenék tneg a művelődési házzal, de szóba került az is, hogy a tsz új adminisztratív központjával is lehetne valamilyen formában kapcsolni. Tanulmányozzák a faddi módszert is. s mivel Kocsolán ugyancsak tsz-hez fűződik tagsági szálakkal a falu családjainak többsége, szorosabb kapcsolatot lehetne megteremteni a tsz és a felépítendő művelődési ház közt. Napirenden szerepel az új művelődési otthon ügye, szinte mindennap történik valami annak érdekében. Elkészülésének határidejéről azonban még korai lenne beszélni, mert hiszen ez idő szerint az építkezés sem folyik, csak az előkészítés. És mivel még jó pár év kell az elkészüléséhez, természetesen átmeneti megoldás vált indokolttá. A könyvtár részére a tanácsépületben biztosítottak helyet. a tégi művelődési házban Pe~ dig megmaradt a nagyterem az eredeti méretében, és azt továbbra is tudják művelődési célokra használni. BODA FERENC
