Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-11 / 161. szám
— 1950-ben kezdte. Rákosi Mátyást még mindenütt vastaps fogadta. Abban az időben alakultak a gépállomások, a Nagykunságban még el se kezdődött az átszervezés, s Magyarországon az egyéni gazdaságok voltak túlsúlyban. Némelykor az az érzése az embernek, hogy nem húsz, hanem száz esztendő telt el azóta. — Visszatekintve erre a húsz esztendőre olykor csakugyan a húsz száznak, vagy még ennél is többnek tűnik.. — Péti elvtárs rendhagyó módon lépett a tamási Vörös Szikra Tsz-bc, a Szovjetunióból küldte a táviratot. — A régiek még emlékeznek. hogy abban az időben parasztküldöttségek utaztak a Szovjetunióba, ismerkedni a kolhozokkal, a nagyüzemi gazdálkodással. 1950 nyarán az egyik parasztdelegáció tagjaként ismerkedtem én is a kolhozok és a kolhoztagok életével. Mindössze ketten voltunk a delegációban egyéni gazdák. Én és Ágó József. Végérvényesen ott határoztuk el mindketten, hogy tsz-tagok leszünk. Táviratban közöltük az itthoniakkal. Talán érdekes, hogy Ágó József barátom Kiskunfélegyházán lett elnök a .Lenin Termelőszövetkezetben. Ma már nyugdíjas. — Péti elvtárs hány hold földdel választotta a nagyüzemi gazdálkodást? — Hat hold juttatott, nyolc hold bérelt földdel léptem a Vörös Szikra Tsz-be. A fel- szabadulás előtt cselédember voltam. — Hány éves? — Negyvenkilenc. — Huszonkilenc éves kora óta tsz-elnök. — 1950-ben, nyár végén választottak meg a gazdák tsz- elnöknek. Előttem jó fél esztendő alatt hétszer volt elnökcsere. — ügy tudom, tagja volt az első termelőszövetkezeti tanácsnak, vagy talán fogalmazzunk úgy, az akkori termelőszövetkezeti tanácsnak. — Végig tagja voltam az akkori termelőszövetkezeti takácsnak, amelynek Dobi István volt az elnöke, Tisza József a titkára. — A felszabadulást követő években miként rendezte be életét? — Nagyon szeretem a mezőgazdaságot. Arra nem gondoltam, hogy termelőszövetkezeti vezető leszek. Nem hiszem, hogy valaki is boldogabb tudott lenni, mint én, amikor a saját földemre léptem gazdaként. Feleségemmel együtt sokat dolgoztunk. A juttatott föld mellé azért vettem bérletes földet, hogy többre vigyem. Vásároltam vetőgépet, gazdasági felszerelést és úgy képzeltem el az életemet, mint mindegyik paraszt- ember. — Szántott, vetett, s aratott. — Igen. Kaszáltam még 1960-ban is. Itt a mi termelő- szövetkezetünkben 1965-ben fejeződött be a kézi aratás. Azóta nincs. Sőt ott tartunk, hogy immár a kukorica 50 százalékát is teljes egészében géppel takarítjuk be. — Életében először mikor látott kombájnt? — 1950-ben a Szovjetunióban. Magyarországon 1952- ben Tengelicen. — 1.950-ben mekkora volt a Vörös Szikra Tsz? — Ötszázötven hold. — És most? — Négyezerhatszáz hold. 1950-ben egyáltalán nem rendelkeztünk mezőgazdasági szakemberrel. Jelenleg két egyetemet végzett szakemberünk van, ezenkívül két szak- technikus és 16 technikus. — Elnök elvtárs, emlékezetében tartja a nehéz éveket. — Elmúlt. Ma már. ritkán gondolok arra, hogy milyen iszonyatos küszködések árán jutottunk el idáig. Az alapító tagok hősiességére, elszántságára alig találok szavakat. Dehát hol van már az az idő, amikor ötszörös áron vásároltuk a piacon a tojást, hogy a beszolgáltatást teljesítsük? Vagy hol van az az idő, amikor az ötvenes évek elején nem maradt se búzánk, se kukoricánk, semmink? Elmúlt. — Húsz évig elnökösköd- ni nem leányálom. Cseppet se lenődrték meg ha ennyi idő után azt mondaná: em- bergyűlölő. — Miért lennék embergyűlölő? Velem is előfordult, amikor elkeseredtem, előfordult az is, hogy rosszat mondtak rám, rágalmaztak, dehát ez mindenkivel előfordul. Én szeretem az embereket és szeretném hinni, hogy mindig megértem az embereket. — Érdemes volt annyit vállalni, mint amennyit vállalt? ’ 1— Szerintem igen. — Ki/ köszöni meg? — Az elmúlt ' húsz évben nem volt magánéletem, viszont hazudnék, ha azt állítanám hogy nem kaptam megfelelő elismerést a tagoktól és a felsőbb szervektől. Kaptam. És az a legtöbb, amit kaptam hogy velem együtt megváltozott a hozzám hasonló parasztemberek élete. Ez a legtöbb, és ha erre gondolok akkor azt mondom érdemes volt élni és boldog lehetek, hogy ebben a korban élek. — Mi kellett ahhoz. Péti elvtárs, hogy húsz év óta bírja a szövetkezeti gazdák bizalmát? — Nem tudom. — Szólította már önt valaki úrnak? — Itt a termelőszövetkezetben nem. Újabban a benzinkútnál úrnak szólítanak. — Hogyan szólítják a tagok? — Jani bácsi vagyok, vagy Jani, esetleg János. — Húsz év alatt mit szerzett? Van-e villája, nyaralója? Szóval mit szerzett? — A házam megvolt. Van egy személygépkocsim Ezt szereztem. — Az elnökön kívül még hány tsz-tagnak van személygépkocsija? — Tizenötnek-húsznak. — Péti elvtárs. mi tölti el önt legnagyobb örömmel? — Megvalósulva látom azt, amit annak idején az egyénileg dolgozó parasztoknak a part ígért. — Ön agrárproletár volt. Most micsoda? — Szövetkezeti gazda. Részletezzem? Felesleges. — Vannak-e itt olyan emberek, akiket még mindig agrárproletárnak neveznek? — Nincsenek. — Olyanokra gondolok, akik életmódjukat illetően proletárok maradtak. — A termelőszövetkezetben ilyen embereket nem ismerek, a termelőszövetkezeten kívül, igen. — Péti elvtárs lát-e maga körül úrhaínámságot? — Bőven. — Nyugtalanítja? — Igen. — Tesz ellene?, — Amennyi csak az erőmből és a lehetőségemből telik. — Péti elvtárs, önnek húsz év óta nincs magánélete. A termelőszövetkezet országos hírű tsz, s ön többszörösen kitüntetett országos hírű tsz-elnök. A feleségének nagyon nehéz lehetett. Ön a szocialista munka hőse, négy más kitüntetés tu- lapdonosa. A felesége milyen kitüntetés birtokosa? — Ű nem kapott semmit. — Köszönjük a beszélgetést. SZEKULITY PÉTER A TOLNA MEGYEI TANÁCS BALASSA JÁNOS KÓRHÁZA, SZEKSZÁRD, PÁLYÁZATOT HIRDET egy fő E 505, ksz. szakácsi alias betöltésére. Pályázhat, aki több éves hasonló munkaköri gyakorlattal, illetve vendéglátóipari melegkonyhán egységvezetői gyakorlattal rendelkezik. LAKÁST BITOSITANI NEM TUDUNK, illetmény megegyezés szerint. A pályázatokat a kórház gazdasági igazgatója címére kérjük beküldeni. (129) Népújság 5 1970. július IX. Huszadik éve tsz-elnők „Megvalósulva látom, amit a párt ígért“ Péti János
