Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-07 / 157. szám
Növekvő műszálgyártás A Magyar Viscosa Gyár fejlesztésére az idén kb. .100 miüió forintot fordítanak. Szeptember elején kezdik a próba, tizemet a danamidselyem-részleg újabb gépegységei. A bővítés nyomán a tervek szerint háromezer tonna lesz az üzem termelése. Jól halad, és 19*2. végére elkészül a poliaerylnitril- (PAN) gyár építése is, melynek gépi berendezéseit Olaszországból vásárolták. Ez az üzem évente 5 ezer tonna kötöttáru- és felsőruházati termékekalapanyagát készíti majd. Képünkön: a danamidselyem-üzemben a lánchurkoló gépek már helyükre kerültek. (MTI foto — Mező Sándor felv. KS) Tanácsrendelet papíron Ki hajtsa végre? Az utóbbi kérdést nem■ sikerült Dombóváron eldönteni, pedig a tanácsrendelet 1968-ban kelt és a megengedett türelmi idő is régen lejárt: 1970-et írunk és Dombóvár — város. Annak idején, amikor eldőlt. hogy az Ady Endre utca és a Zrínyi utca tömbbelsőjében lakótelep épül, elhangzott néhány jelzés, hogy a kijelölt terület nem a legalkalmasabb, lévén, hogy ez a rész paraszti lakosságú, a parasztok állatokat tartanak, a szemét- és trágyatárolás a hagyományos módon történik. Az előbbi is, az utóbbi is jelentős mértékben rontja a környék béi háziakéinak közegészségügyi helyzetét: rovarok légiója és orr facsaró bűz uralja majd a tájékot. A jelzés nem. talált meghallóra. Később, 1968-ban — amikor a jelzés igaza beteljesedett, elkészült az ominózus állattartást korlátozó tanácsrendelet, amely kimondta, hogy az Ady Endre utca északi oldalán nem tartható állat és megszüntetendő a nyitott szemét- és trágya- tárolás. Igenám, csak éppen nem akadt vállalkozó, aki a népszerűtlen szabályrendelet szellemében eljárjon, megküzdve az itt őslakosoknak számítók ellenállásával! így az Ady utca északi oldalán elhelyezkedő házak telkeinek végén ott vannak a tárgyahalmok, néhány méteres távolságban az épülőben levő bérháztól. A valamivel távolabb eső társasházak lakói is bőven „élvezhetik” ezt a szomszédságot, hát még majd azok, akik két-három méterre lesznek az északi oldal rovaréi baktériumtenyészetétől, a levegőt megrontó istálló- bűztől! Pillanatnyilag azon folyik a vita. hogy kinek a feladata a szabályrendeletnek érvényt szerezni? A város azt mondja: a járásé! A járás viszont a városra hárítja a tennivalót. Közben, minden marad a régiben, holott immár annak kellene napirenden lennie. hogyan kívánja megoldani a város a háztartási szemét elszállítását, tárolását, hogy Dombóvár képe köztisztasági, közegészségügyi vonatkozásban is városi legyen. Hovatovább nem lesz már időszerű az átszervezés miatt előállott bonyodalmakra hivatkozni ilyen és ehhez hasonlóan közérdekű problémák határozott és véglegesnek tekinthetőén jó megoldásában. Semmiképpen nem odázható tovább sem az állattartás korlátozásának érvényesítése, sem a köztisztaság megszervezése! —óa— Szálloda szállóvendégek nélkül Pakson A paksi szálloda „MŰEMLÉK’’ táblát visel váló vakolaté falán. Ez rangot jelent, lényegesen magasabbat, mintha egy ugyanilyenre a „MŰEMLÉK JELLEGŰ ÉPÜLET” szavakat vésték volna. Tételes tömény tiltja, hogy ehhez — éppúgy, mint gyér számú többi műemlékünkhöz — avatatlan kézzel hozzányúlni lehessen. Az idő azonban jóformán egyáltalán nem tartja tiszteletben a táblákat, és bizony hozzányúlt az egykori „Erzsébet", majd később ..Béke” szálló cégért viselő impozáns épülethez. Nem kevés gondot okozva ezzel a járási székhely községi vezetőinek, és minden lokálpatrióta patainak. A gon-d nemcsak azzal függött össze, hogy egv-egy zivatarosabb nap után téglák váltak le az eresz mellől és veszélyeztették a járókelők festi épségét. Azzal is. hogy mi legyen ezzel — az Országos Műemléki Jegyzékben is számon tartott —. masszív falazatú és jobb sorsra érdemes épülettel? — Ki tudja? — kérdeztük Aradi Imrét, a községi tanács vb-e’ nőkét, aki tizenkét éve viseli funkcióját, és akinek, őslakos patai létére, a község legrangosabb épülete külön is a szívéhez nőtt. — Én nem! — Ki akkor? Sokan. Túl sakan. Még pontosabban. sokan foglalkoztak vele. Az egykori — évek óta szünetélő — szállodával kapcsolatos ügyiratok paksamétiá- ja több kilónyira nőtt. A múlt század elején tágabb anyagnormák lehettek kötelezők, ami nem kis részben oka annak. hogy egy ilyen épületmonstrum felújítását a maga évi öt-hatszázezer forintos keretéből a községi tanács (mélynek százhetvenhét tanácsi kezelésben álló ház fenntartásáról is gondoskodnia kellett) nem vállalhatta. — 1968 decemberében az Országos Műemléki Felügyelőség százezer forintot adott. — igy az elnök. — Ezt akkor használhattuk volna fel. ha a felújítási tervek már birtokunkban lőtték volna. A tervek elkészítése háromennyit követelt. A szép összeget visz- sza kellett utalnunk a feladónak. A százezer forint tehát nincs. 1963-ban a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat elkészíttette ugyan a felújítási tervet, de ezt akkor a Műemléki Felügyelőség elvetette. (Ma már bánjál) A műemléki törvényt tételesen értelmezve ugyanis, nem járult hozzá semmilyen belső átépítéshez, amelyet pedig a vállalat — az üzemeltető — joggal óhajtott. 1970. június 9-én (hét év sokat tud pusztítani!) jegyzőkönyvet vett fel Horváth Alice a Műemléki Felügyelőség, Aradi Imre a község, Mikola Béla a megyei tanács. Nagy János és Szabó István a Tanácsi Tervező Vállalat részéről. A jegyzőkönyv felvételét megelőző bejáráson a járási tanács építési csoportja (földrajzilag a községi tanácstól egy kőhaj ításnnyira van) a szabályos meghívás ellenére sem képviseltette magát. A jegyzőkönyv' leszögezi: az ódon falak statikailag megbízhatók. (A régi építőmesterek értettek a szakmájukhoz.) Az erdőnyi fagerendát tartalmazó födém azonban teljes cserére szőrűt A várható költség tíz-tizenkétmillió forint. Borsos összeg, de eleve ,.lőj— jük le" az ellenvetést. Ugyanennyiért ugyanekkora szállodát ugyanide nem lehetne építeni. Függetlenül a műemléki értéktől. — Mit. hoz tehát a jövő? —i kérdeztük a vb elnökét. — Biztatást adtak & Műemléki Felügyelőségtől* hogy ezt az összeget megkapjuk. — Kaján kérdés: miért kell Paksnak szálloda? — Miért n e kellene? Bonv- hádnak van. Dunaföldvámak van. itt pedig á 11. Idáig — Ha — reméljük — helyrehozzák, hogyan kívánja hasznosítani az épületet a község? — Szállodaként. Szép fejlődést ígér Paksnak a jövő, ez az igény aligha jogtalan. Aligha. — Mit hoz azonban a jövő? Akár csak a közeli is? — Az említett jegyzőkönyv» ben is leszögeztük, hogy durva költségbecslést kérünk a tervezőktől. — Mikor szállhat meg itt egy vendég? — Nem tudjuk. ORDAS IVÁN ítélt a megyei bíróság Pernyertes: a magyar állam Majdnem három éve, 1967 júliusának utolsó napjaiban végintézkedés nélkül halt meg Bonyhádon özvegy Sch. Já- nosné. Hagyatékát, mivel más örököse nem volt, a közjegyző jogerős végzéssel a magyar államnak adta át. M. Antal pécsi nyugdíjas úgy vélte, hogy a 170 000 forint értékű hagyaték őt illeti, ezért a bonyhádi járásbíróságon pert indított a magyar állam ellen. Az örökhagyónak Sch. Já- nosnénak nagyapja L. Antal volt. Az ő első házasságából származott L. Ferdinánd. L. Ferdinánd és D. Karolina házasságából származott az örökhagyó. L. Antal felesége halála után, életközösségre lépett M. Mihályné pécsi lakossal. Az asszony házasságának felbontása nélkül élt együtt L. Antallal; a .házasság így csak 1918-ban, M. Mihály halálával szűnt meg. Életközösségük már 1899-ben megszakadt. M. Antal, a felperes 1903- ban született M. Mihálynétól. Születési anyakönyvének „megjegyzés” rovatába L. Antal bejelentése alapján bejegyezték, hogy a fiúnak L. Antal a természetes atyja. A pécsi járás főszolgabírája 1922- ben hatálytalanította az anyakönyvi bejegyzést, és a születés újbóli anyakönyvezését rendelte el. Eszerint az apa: M. Mihály. M. Mihály halála után L. Antal és M. Mihályné házasságot kötött, a férfi 1923-ban meghalt. Az örökségre igényt tartó M. Antal azzal érvelt, hogy az első anyakönyvi bejegyzés teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot bizonyít. — tehát ő unokanővére, Sch. Jánosné után jogosult a hagyatékra. TÖRVÉNY ÉS PARASZTI ÉSZ A bonyhádi járásbíróság dr. Major László tanácsa a felperes keresetét elutasította. Úgynevezett „józan paraszti ész- .szel” mérlegelve az ítélet tévesnek tűnik, — ám más az egyszerű logika és ismét más a törvény. Az örökösödéssel kapcsolatos jogi előírások igen szigorúak; — talán azért is. mivel azt, aki elhalt, többé nem lehet tanúként megidézni .. . A bíróság tényként állapította meg, amit korábban mondtunk: a felperes édesanyjának házassága a születés idején más férfival állt fenn. nem a természetes apával. M. Antal tehat nem tekinthető házasságon kívül született — régi meghatározással: törvénytelen — gyermeknek. Arra már nincs lehetőség, hogy M. Antal vér szerinti leszármazásának kérdését rendezzék: ilyen pert legkésőbb 1948. május 31-ig lehetett volna indítani. A per kezdetén a járásbíróság az illetékfeljegyzési jog megadásának kedvezményében részesítette a felperest. Mivel azonban a pert M. Antal vesztette, a bíróság őt 10 200 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte. A járásbíróság rámutatott arra. hogy a pervesztes — amennyiben jogi képviselője a Pécsi 3. számú Ügyvédi Munkaközösség tagja — a perlekedés kilátás- talanságára nem hívta fel figyelmét — a perrel kapcsolatos valamennyi költség erejéig' érvényesítheti igényéi az ügyvédi' munkaközösséggel szemben. MIÉRT FELLEBBEZETT? ügy gondoljuk. az ítélet megalapozottsága még ilyen, szükségszerűen tömör megfogalmazásból is kitűnik. Az írásbeli indokolás lényegesen hosszabb. Tanulmányozására bőségesen volt idő, hiszen az írásba foglalt ítélet kézhezvételétől számított 15 napon belül van lehetőség a fellebbezésre. Sajnos, M. Antalt nem győzte meg az ítélet logikája. A szekszárdi megyei bírósághoz fellebbezett. A megyei bíróság' — részletesen megindokolva — jogerőre emelte a bonyhádi járásbíróság ítéletét, s ezen túl további 5100 forint illeték megfizetésére kötelezte a felperest. Az ítélet jogerős. Tanulságai nem csupán a szakemberek, de mindenki számára érvényesek. Ezek közül a legfőbb: egyszer mindannyian elmegyünk, — gondoskodjunk arról, hogy vagyonúnkon kívül megtámadhatatlan végintézkedés is maradjon utánunk,- b. z. TAKARÍTÓNŐKET AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. Jelentkezés: NÉPBOLT KÖZPONT. Szekszárd, Garay tér 1. (89)
