Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-05 / 156. szám
-y-;' Statisztikai adatok Szedres és a Bezerédj-esalád SZEDRES Itt születtünk és dolgosunk $rf$r§sdplek9Z&ma'nemi. változót®";'lényegesen az elmúlt ■ évtj^ed^ert.' Jelenleg 2333 lakosa van. Az 1930-as évben 2353 lakosa volt, 1961-ben 2287, 1962-ben 2310. 1963-ban 2328. 1964-ben 2327. 1965-ben 2335. 1966-ban 2313. Az egyik évben- növekszik, a másikban csökken a lakosság száma. De évtizedes mércével mérve csökkenő a tendencia, ha nem is szembetűnően. Ugyanakkor, a 'lakások száma állandó és* egyenletes fejlődést mutat. 1959-től így alakult a lakás-, állomány: 556, 569. 582, 601, 614. 620. 631. 641. Az épített lakások száma minden évben .sokkal több volt. mint a megszűntéké. Évente legfeljebb két lakás szűnt meg, de tíznél több épült. Viszonylag nagy a lakossági fluktuáció. Évente i70—270 közt mozog Szedres1' és ,a'‘" Bezerédj- esalád "története. sok szállal forfódojt' össze. A Szájhagyomány; szerint -az elnevezés —r Szedres — is ’a" Eezerédj- családtól szármázik. Ennek a valószínűsége is nagy, hiszen az itteni — hidjai' — birtokán töltötte életének jelentős részét Bezerédj Pál, aki mint a Magyar Tudományos Akadémia tagja és mint miniszteri biztos, nagy szervező- munkával Igyekezett fellendíteni a magyar selyemhernyótenyésztést'. A: magyar • reformkor kiemelkedő egyénisége, Bezerédj István és felesége, Bezerédj Amália ugyancsak itt éltek Bezerédj István és Pál itt is haltak meg, Bezerédj Amália hamvait pedig később ' hc-zták ide. Bezerédj István szederégy- letét alapított a selyemhernyó- tenyésztés fellendítése érdekében, ami a maga korában kisdedóvó intézet megteremtésében. • E tettükről a lexikonok is megemlékeznek, de Németh Ferencné, a szedresi óvoda egykori, időközben elhunyt vezető óvónője is feldolgozta értékes szakdolgozatában. Bezerédj Amália írta az első magyar óvodásköny- vet. Címe: Flóri könyve. Ez 1840-ben jelent meg, s az egész múlt században a legnépszerűbb magyar ifjúsági könyvnek számított. A Beze- rédi-család Hidján óvodát létesített több mint 140 évvel ezelőtt, a legelsők közt' Magyarországon. Bezerédj István a kisdedóvó eszme első magyarországi terjesztőjével, Brunszvik Terézzel együtt alakítja meg a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban terjesztő Egyesületet. Bezerédj István az első magyar nemes, aki jobbágyait felszabadította az ősi kötöttségek alól. Váczi Lászlóné tisztviselőnő: — Én itt születtem Szedresen. Időközben Szekszárdra jártam középiskolába, de a munkalehetőségemet már itthon, a falumban találtam meg. Nem. törvényszerű, hogy ha valaki tovább tanul, felnő, akkor mindjárt búcsút mondjon a szülőföldjének is a városért. Dolgozni mindenütt kell. és aki szereti a szülőfaluját, környezetét, az nem válik meg egykönnyen tőle. Adóügyes vagyok. Azt tartják, hogy ez nem valami népszerű beosztás, különösen a saját faluban nem tanácsos ilyen munkát végezni. Én ezt nem állítanám: mindenki tudja, hogy állam- polgári kötelezettség is létezik. tehát adót is hell fizetni, így aztán semmi hátrányom nincs abból, hogy itteni származású vagyok, és pont adóstisztviselőként dolgozom. Rikker József iskolaigazgató- helyettes: az elvándorlók és 140—200 közt a bevándorlók száma. A születések szárna csak egy évben. , 1966-ban nem érte el az elhunytakét, á -többiben jóval meghaladta azt. . sőt . például 1960-ban,.. ,1961-ben,.. 1962-ben, 1963-ban,' 1964-ben. 1967-ben és 1968-ban a'kétszeresénél is több volt. nem egyszerűen gazdasági intézkedés, hanem jeles politikai tett. volt, hiszen részét képezte a magyar, függetlenségi észmének - és á polgári fejlődésért folytatott ktjzder lemnek. Bélié re d] IsTy án~és Teíes é ge. Amália elévülhetetlen érdemeket szereztek a magyar Egy ősi életforma átalakul Evek, eredmények A Bátaszék—rétszilasj vasút már régen megvolt, Szedres neve azonban nem szerepelt a menetrendben, vasútállomását az egyik puszta — volt uradalom — nevével jelölték. Később változtatták át Szedresre. Ez azt is sejteti, hogy a községnek nemvolt különösebb súlya, tekintélye. „E. falu nem jelentett többet parasztházak tömegénél” — ■ mondta valaki a múltjáról, s nem alaptalanul. A felszabadulás utáni évtizedekre várt ■ a feladat, hogy- mindaz megénüljön, ami minimálisan szükséges egy faluközösség életéhez. Majd minden évben, gyarapodott valami jelentősebb létesítménnyel a falu: 194S. villanyhálózat 1950. egészségház 1957. vízvezeték 1958.. iskola 1960. orvosi rendelő 1961. vízvezeték 1962. villanyhálózatkorszerűsítés 1964. villanyhálózat 1965. művelődési ház . 1965. villanyhálózat 1967 tűzoltószertár 1967. betonjárda 1968. gyógyszertár 1968. betonjárda 1968. • mélyfuratú kút Még a télen történt. A síkos úton megcsúszott az autóm, az egyik kerék egy mélyedésbe került, s emberi kéz, — segítség — kellett volna. Jött egy teherautó. Megállítottam, de vezetője ki sem szállt, mondván, hogy nem ér rá segíteni... Pillanatokon belül odaérkezett egy Opel személyautó. Vezetője messziről észrevette, hogy segítségre lenne szükség, nem várta, hogy azt kéz jelzéssel kérjem tőle, minden további nélkül megállt. Az Opel vezetője és utasai kiszálltak, segítettek és fél perc múlva folytathattam utamat. Tulajdonképpen ekkor vettem észre, hogy az Opel vezetője és utasai cigányok. — Nyerges Lajos vagyok — mondta az Opel vezetője, és mint később megtudtam, egyben a tulajdonosa, a köszönettel és bemutatkozással összekapcsolt kézfogáskor. Sietős dolguk volt, gyorsan visszaszállnak az Opelba és elmentek, mielőtt bármi egyebet megtudhattam volna róluk. Szedresen bukkantam, is- . mét a nyomukra. — Meglehetősen sok cigány lakja ezt a falut — tájékoztatott a tanácstitkárnő. Martin József né. — A lakosságnak több mint 10 százalékát teszik ki. De már egészen más körülmények közt élnek, mint hajdanában. Az Acsádi-telejj, ahol egykor putrikban, jellegzetes cigánykörülmények közt laktak, felszámolódott az évek folyamán. A cigányok túlnyomó többsége tisztességes- házat épített a faluban, némelyik pedig vásárolt, összesen 46 házat — egy egész- utcát — építettek fel, s ma már adottak a normális lakáskörülményeik. A szedresi cigányok meglehetősen mások, mint a némelyik más községben élők: régóta dolgoznak, s a megélhe. tésük, felemelkedésük a saját munkájukon alapszik. Amikor megkezdődött az Acsádi-telep felszámolása, azaz építkezni kezdtek a faluban, valameny- nyien le tudták tenni az asztalra az építkezés megkezdéséhez szükséges pénzt, s azóta nagyobb részük már tisztességesen be is tudta rendezni a lakását. Korábban főként az állami gazdaságban dolgoztak, újabban sokan vállaltak építőipari munkát. Többen tsz- tagok, de néhányan ipari üzemben is dolgoznak. Magániparos is akad köztük. Nyerges Lajos például teknővájó. Négy gyermeke van, s az elsők közt épített magának családi házat. Nemcsak berendezték, hanem már autót — Opelt — is vettek maguknak. A férj most azzal jár dolgozni. Német Ferehc iskolaigazgató: — Mivel a mi falunkat sok cigány lakja, természetesen az iskolás korú cigánygyermekek száma is sok és tantestületünk munkájában lényeges helyet foglal el a velük való foglalkozás. Már az Acsádi-völgyben hozzáláttunk a cigányokkal való megkülönböztetett foglalkozáshoz. Analfabéta-tanfolyamokat rendeztünk részükre, kijártunk hozzájuk, hogy a legelemibb betűvetést megtanulják. Néha még a petróleumot is magunk vittük a telepre, hogy a foglalkozáshoz világítás legyen, s a középiskolás diákok közül is többet bevontunk ebbe a munkába. Sajnos, a felnőttek • körében az eredmény nem volt arányban a ráfordított áldozattal. Azt tapasztaltuk, hogy a felnőttek művelődési szintjében csak egészen minimális változás érhető el, mert annyira erősek a visszahúzó hagyományaik. Viszont az anyagi jólét iránti igényességüket sikerült fokozni és ez sok tekintetben nagyon figyelemre méltó. Rájöttünk, hogy a cigányság körében az általános műveltségi szintet elsősorban azzal tudjuk emelni, ha mindenekelőtt a felnövő ifjúságra igyekszünk hatni. Jelenleg ez áll a munkánk középpontjában. Márótt tartunk, hogy az iskolás korúak 5—6 év óta rendszeresen járnak iskolába. Ezek a gyermekek, ha felnőnek, nemcsak annyiban lesznek mások, hogy Korszerű berendezés, árubőség a fmsz élelmiszerboltjában. — Nemcsak ebben a faluban dolgozom — tanítok —, hanem itt is születtem. Helybéli születésű az egyik kartársnö, Jankovics Lajosné tanárnő is. De egyáltalában nem érezzük hátrányát, hogy itteni származásúak vagyunk, é$ most itt tanítunk. A régi mondás szerint senki sem lehet próféta a saját hazájában. Ez igaz is, csakhogy mi nern is akarunk próféták lenni... Tanítunk, neveljük a. felnövő generációt, és mi is éppúgy magunk mögött érezzük a lakosság megkülönböztetett tiszteletét, mintha máshonnan kerültünk volna ide. Sokan arra hivatkoznak, hogy a saját falujában senki sem tud magának megfelelő tekintélyt szerezni. ezért már eleve jobb, ha máshová pályázik. Mi nem ezt tapasztaljuk, hanem azt, hogy valaki a munkájával a saját falujában is éppúgy elérhet valamit, mint másutt. nem az Acsádi-völgyben lak« nak, hanem az értelmi szintjüknél, képzettségüknél fogva megnyílhat előttük az élet minden kapuja. Természetesen mindennap külön meg kell dolgoznunk azért, hogy a cigánygyermekek egy lépést tegyenek előre. A szüleik jó anyagi körülmények közé kerültek. Most, a nép- számláláskor én írtam össze őket. Sorra megfordultam a cigányházakban, lakásokban és örömmel tapasztaltam, hogy tisztán tartják azokat, sok az új bútor. Ez nagy szó, de ennél többet egyelőre nem várhatunk tőlük. Arra például nem számíthatunk, hogy a cigány szülő az iskolai tanuláshoz is megfelelő segítséget adjon gyermekének, mint más szülő, mert arra nem képes. De a szokványos iskolai foglalkozás sem elegendő ahhoz, hogy egy cigánygyermek megfelelő eredményt érjen el, mert képtelen lépést tartani a többivel. Ezért hetente 2—3 alkalommal bent maradunk az iskolában, az órarenden kívül is, hogy külön foglalkozzunk a cigánygyermekekkel. Tanulmányi átlaguk. még így is lényegesen alacsonyabb, mint a többieké. De már tanulnak, s nem egy cigánygyermek akad, aki az általános iskola után magasabb szinten is tanul. Aki nem foglalkozott cigánygyermekekkel, alig tudja elképzelni, hogy milyen speciális nehézségekkel kell a pedagógusnak megküzdenie. Amikor e családokból a gyermekek iskolába kerülnek, jó részük alig tud magyarul. Először tehát az elemi nyelvre kell megtanítani őket ahhoz, hogy mást is megtanulhassanak. BŐDA FERENC Népújság 6 1970. július 5,
