Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-26 / 174. szám
A világon mindenütt divat a kérdőív. Persze, nálunk is. Mindenki mindent kérdez. Csak az ember azt nem tudja, hogy minek? Most egy kérdőívről számolok be. Egy svéd kereskedő bocsátotta ki ezt a kérdőívet vásárlóinak, mert aggasztotta, hogy áruházától nyolc kilométerre egy újabb áruházat építenek. A kérdőíven ilyen kérdések szerepeltek: „Szeretném még jobbá tenni üzletünket, ön segíteni tud nekünk és mi negyedkiló kávéval háláljuk meg azt — kezdte bevezetőül, majd rátért a kbnkrét kérdésekre. — Jó minő- ségűek-e hentesáruink? Jó minőségűek-e zöldségáruink? Jó minőségű-e kenyerünk? Megfelelő válasz tétünk van-e gyümölcsből és zöldségből? Alacsonuab- bak-e fűszeráraink, mint máshol? Könnyen eligazodik-e boltunkban? Túl soká kell-e várakoznia szombaton a pénztárunknál? Kellemesen érzi-e magát boltunkban?" Százhúsz kérdőívet küldött ki és hetvenegy kitöltve i issza is érkezett. Tehát hasonlóak a kérdések, hasonló a visszaérkezési arány is. Minden úgy zajlott le. ahogy nálunk szokás. Csakhogy itt más is történt. Olyasvalami, ami nálunk nem szokott megtörténni. A kívánságóknak megfelelően átalakították a. boltot. Figyelembe vették az észrevételeket. Mert ott a kon- kurrenciát komolyan veszik. Nálunk is. Persze más módon. Nálunk a kon kurrenciát megszüntetik. Igen. Mert ugye volt a vasipari vállalat, amely garanciális javításokat végzett a gépkocsikon. Aztán megépítették az új AFIT-szervizt. Az ember azt hitte: na, majd ezután megmutatják egymásnak, hogy ki javítja meg jobban a kocsikat. Nem így történt. Helyette most csak az AFJT-szerviz mulatja meg, hogyan javítja meg a garanciális kocsikat. A vasipari pedig örülhet, hogy egyáltalán meghagyták neki a nem garanciális javításokat. Na. persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebben az egy kérdésben nem kérdezték meg az ügyfeleket az illetékesek. Más kérdésekben megkérdezik ugyan, de minek? De nem érdemes ezen bosszankodni. Mert a bosz- szankodás árt az egészségnek, idő előtt tönkremegy az ember szervezete és hátralevő idejében azon elmélkedhet, hogyan lem ettesse el magát: állva, ülve, fekve? Nem butaság. Becsben már kétezernél is több tagja van annak a klubnak, amelynek tagjai kizárólag ezen törik a fejüket. Ezek az emberek nem szeretnének vízszintesen feküdni a sírban, és főleg fölfelé nézni, mert az élők az arcukra taposnak. Helyette inkább állni szeretnének. Azt hiszem, hogy ez a tervük sikerülni fog, mert ugye Becsben az asztalosok olyan koporsót csinálnak, amilyent a kedves kuncsaft rendel, nálunk pedig olyant, amilyent az MNSZ, vagyis a szabvány előír. Nálunk például a szabványt azt nagyon szigorúan veszik. Hogy hol, müt vesznek szigorúan, az függ az országtól, meg sok mindentől. Spanyolországban például a katonakötelezettséget veszik szigorúan. Juan Vitesist például háromévi fogházbüntetésre ítélték, mert nem fett eleget a katonai gyakorlatra való felhívásnak. Ez eddig rendjén is van. Juan Vitesis 74 éves. Most a börtönben vigasztalódik. Nyolcvan hasonló korú társa van. akiket szintén három érne ítéltek. Mint látjuk. Spanyolországban is szabály a szabály. Párizsban is, New Yorkban is szabály a szabály. Mert ugye szabályos az* ha a Szajna vize olyan, amilyen. Meg az is szabályod, ha a Hudson folyó vize olyan, amilyen. Persze csak a hatóságoknak szabályos ez. Annak az argentin testűnek nem, aki meg akarta festeni mindkét folyót kékre. -mert szerinte nem illik bolygónkhoz az a sok seszínű folyó. Mindkét helyen próbálkozott, de mindkét helyen lefülelte a rendőrség. Azt hiszem, nálunk is Mába kísérletezne. Nálunk is lefülelnék. Mert-egy festő nem festheti meg a vizet még akkor sem. ha lefizeti a büntetést. Egy vállalat olyan színűre festi a Siót, amilyenre akarja, — legfeljebb megbüntetik. Az előbb már szóltam a kereskedelemről, az ötletről, most egy újabb örle'Sröl számolok be. A New Mexikó-i El Paso éjszakai mulatóban fehér egereket kapnak a hajnal felé hazainduló férjek, Otthon, a hálószobában széteregtetik ezeket az egereket és lesz olyan ribillió, hogy a feleségnek eszébe nem jut megkérdezni a férjet, hal ist töltötte el az éjszakát. Mint látja a szerloesz’fc úr — ebben a bárban gondoskodnak ti férjekről. jMindent a vendégért! A Kanári-szigeteken a postáé is ezt vallja. Las Palmas egy postása például azt a ffélad.atot .kapta, hogy kézbesít - sen ki egy levelet Ret Harrison ismert színésznek. A borítékon az volt fe'(tüntetve, hogy személyesen kell átadnia. A színész fazonban- négyszáz méternyire a parttól, egy luxushrf.ón tartózkodott. A postás először azt tette, amit a mu postásaink is tettek volna: csónak után futkosott, mimet azonban már beesteledett, senki sem vállalta a srzúWitást. Kapta hát magát, fürdő- nadrágra vetkőzött* 'műanyag tokba tette a levelet, s < I úszott a hajóra. Ezt a magyar postások is megtették volna. Nem a 'ónos bácsi, de agy ismert, és főleg nyugati színész 'ódáéért. Annak reményében, hogy ezt a levelet is l:ikézbprífik a szerkesztő úrnak, zárom soraimat. Tisztelettel: y -y , ORVOSI ANEKDOTÁK Guillaume Dupuytren (1777 —1835) kiváló irancia' sebész, a Hotel Dieu kórház főorvosa a modern sebészet egyik megalapítója, számos kiváló • tudományos munka szerzője — minden tudománya mellett rendkívül szerette a pénzt. Egyszer az ismert bankárt, Rotschildot kezelte, aki a sikeres kúra után jelentős pénzösszeget küldött az orvosnak köszönőlevél kíséretében. Dupuytren közölte, hogy megkapta az összeget, de ugyanakkor csodálkozását fejezte ki, hogy még egy ilyen gazdag paciense is, mint amilyen Rotschild, részletekben fizet. Semmiféle orvosi tiszteletdíjra nem számított viszont akkor, ha az operáció nem sikerült és a gazdag paciens meghalt. Egyszer azonban egyik elhunyt betegének örököse kötelességének érette, hogy felkeresse a sebészt és külön megköszönje neki a nagybátyjával való törődést. C upuytren igen elcsodálkozott: mint fösvény és cinizmusra hajlamos ember ugyanezt feltételezte másokról is, ezért durván félbeszakította az unokaöcs beszédét és cinikusan megkérdezte: — Mire való ennvi érzel- messég? Talán van még eey nagybátyja, akivel szolgálatot tehetek önnek? Sámuel Hahnemann (1755— 184?) német orvos, a homeopátia megalapítója (e gyógykezelés abban állt, hogy minimális adagokat rendelt olyan orvosságokból. melyek nagyobb adagban az adott betegség megfigyelt tüneteihez hasonló tüneteket okoznak) egyszer egy gazdag angolt fogadott, aki bőbeszédűen ecsetelte a különböző bajait, A vizit végén Hahnemann elővett a faliszekrényből egy kis üveget, a beteg orra alá dugta és kijelentette: „Szagolja meg jól és valamennyi bajától megszabadul." ..Mennyit fizetek a kezelésért?" — kérdezte a beteg. ..Ezer frankot" — hangzott az orvos felelete. Ekkor az angol habozás nélkül elővett a pénztárcájából e»v bankjegyet, Hahnemann orra alá dugta és kijelentette: „Kérem, szagolja meg jól és ezzel a honorárium ügyét rendeztük.” * Maurycy Madurowicz (1831 —1894) a lengyel szülészet megalapítója. a krakkói Jagelló Egyetem szülészeti tanszékének és klinikájának vezetője, számos új és eredeti szülészeti módszer feltalálója, egyszer egv gazdag kereskedő feleségének szülését vezette le. Minthogy minden simán é-s viszonylag gyorsan ment, a férj meggondolta magát és kijelentette. hogy a korábban kikötött honoráriumösszeg túl magas. A Drbfesszor igyekezett. meggyőzni a kereskedőt eljárása helytelenségéről, de végül, mikor látta, hogy érveivel semmire sem jut, odahívta a szülésznőt: „Madame, tegye vissza a gyereket!” Az újdonsült szülők viharosan tiltakoztak és végül is kifizették a korábban megállapított honoráriumot. * Bemard Langenbeck (1310 —1887) az ismert német sebész. a korszerű plasztikai sebészet úttörője megszokta, hogy maeas tiszteletdíiakat vágjon zsebre. Egyszer azonban rendkívüli csalódás érte. Egv gyermekhez hívták, akinek a torkán akadt esv Ids pénzdarab. A sebész ügyesen és gvorsan kivette a pénzt és diadallal átnyújtotta a kis paciens apjának. Ez azonban elhárító mozdulatot tett. és kijelentette: „Kérem, nrofesz- szor ú.r, tartsa meg mint honoráriumot.” H 17 MÓR „Szakmai önképzés,’1 F im fi; jónak kell lennie, meri Agatha Christie szakácskönyvéből yeitcm a receptet. \ Szöveg nélkül. Áldott legyen az Űr neve. .. A jövő...
