Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-24 / 172. szám
# „A MI ORVOSUNK! Mintha innen Öregasszony poroszkál feketében Tevel főutcáján a bolt felé. — Kedves néném ismeri-e a körzeti orvost? — Jobban ismerem, mint kellene, a reumám miatt. — Mit gondol, szeretik az embereik? Némi csodálkozással, de végiig derűs bizalommal felelget a néni. Mit nem gondolnék felőle, ha nem nézném tisztes korát! Olyan olvadó szeretettel beszél ugyanis az orvosról, amilyennel nem találkoztam még. legföljebb csitri lányok körében. — Nagyon megszerettük. Akkor lennének csak bolondok a népek, ha nem szeretnék ezt a rendes embert. Megköszönjük az útravalót. Arrébb, az orvoslakással szemben két asszony tereferél. — A doktor úr? Szabadságon van, de otthon találják kis szerencsével. Nézzük hát a szerencsét! Kevés híján .karambolozunk’' egy lenszőke hajú, nyúlánk fiatalemberrel, aki sötét melegítőben, kezében táskával roibog kifelé. Nézhetném vakációzó egyetemistának, testnevelő tanárnak. Ö az, akit keresünk. Vonakodva, de megáll. Rövid tétovázás után vissza is fordul- Beteghez indult, nem, nem életveszélyről van szó, de azért ne tartson sokáig a beszélgetés! Festenek, is a lakásban, szóval... A falu orvosa, dr. Lencsés László jócskán az unokája lehetne annak a néninek, aki az imént olyan dicsérő lelkesedéssel beszélt róla. Lassan az is világos, hogy a tanácsiház tájékán őgyelgő legényke, akii „jó fejnek” nevezte a „dokit”, nem tévedett, csupán szokatlanul fogalmazta meg a "tiszteletet, elismerést. Ki-ki a maga módján.,, Ez is igaz érzésből fakadt, a másik, a többi is... A község fiatal orvosa rövid léét és fél év alatt annyira tevel i lett, mintha mindig itt élt volna, pedig Tamásiban nevelkedett, onnan indult Pécsre az orvosegyetemre, majd fél éves szekszárdi, kórházi gyakorlat után , került... ide:. Ha azt számolom, 'hogy egy-egy körorvos eltölt egy helyen tizenöt, húsz, harminc óvet is, mi az a 'két és fél év? Semmi és mégis... nagyon sok. A hazatalálásra éppen elegendő. Ilyeneket hallottam róla: — Bár minden orvos ilyen lenne! — Fiatal és mégis rengeteg a 'tisztelője, mért az emberek manapság jó mértékegységet használnak. Ha látják, hogy valaki a ■ hivatásának él, azt megsüvegelik. indult volna... — Szinte gyerek még kinézetre, de kemény ember a doktor. Az is nagyon kedvükre van itt sokaknak, hogy nem húzódik el, részt vesz mindenben, még focizik is a fiúkkal. A tekintélye? Az orvos egyetlen tekintélye a tudás, lelkiismeretesség. Dr. Lencsés László a megye ösztöndíjasaként végezte egyetemi tanulmányait. Hét testvér közül & két legkisebb, ő, meg az öcs tanultak, szereztek diplomát. A többiek? Szétszóródtak, ki Budapesten, ki Baranyában, ki Zalában él. A mama, akinek nem kis gond volt a sdk gyerek, ideköltözött és lassan maga is teveli lesz. akár a fia. — Nem kísértették meg soha a jobb elhelyezkedési lehetőségek, doktor úr? Tevel kicsi falu, a város is messze van... — Nem gondoltam soha arra, hogy a csábítóbb lehetőségek ürügyén odébbállok a hazai segítséggel megszerzett diplomával. — Tehát elítéli az ilyet? —i Nem lehet erre igennel és nemmel válaszolni. El tudok képzelni egy leendő orvos életében olyan változásokat, amelyek kényszerítik, hogy hátat fordítson a támogató megyének. Alakulhat úgy is, 'hogy másutt lakással könnyítik a pályakezdés amúgy sem bonyodalommentes időszakát. Alakulhat úgy is. hogy a házas - társat tudományos munkakör köti. Mihez kezdjen például egy kutató fizikus Tevelen? — Nem kívánkozott el soha innen? .— Mii tagadás, megeísett velem ez is. Két kisfiam van, egyik már hároméves, a másik nyolc- hónapos. Ez a szolgálati lakás, amiit nemrég tataroztak, amit éppen most festünk, rosszul szigetelt, öreg épület. Nézze, máris átüt a vízfolt a friss falon! Szedresen ígértek jobb lakást. Miért maradt? Mert.;:-jó ennek ä falunak a légköre. Megismerte éss. . megszerette körzetét, amiben úgy fogadták az emberek. .mintha ..közülük ment volna az egyetemre. Maradt azért is, mert nem tud olyasmivel bekopogtatni a tanácshoz. amit még ne hallgatnának és amit kézbe ne vennének. Ha egészségügyről van szó, emberek sorsáról, a járási vezetés szellemére is ez a jellemző. Aztán, amit az ember munkával szerzett meg, azt nehéz faképnél hagyni ég kezdeni elölről másutt. Itt már mindenki köszön az utcán. Es ez, megint nem kis dolog -áj — Egyetért azzal a pályakezdő orvosok körében eléggé elterjedt nézettel, hogy aki falura megy, azt eltemeti élve a körzete? Nem ér rá a2 önképzésre, nem kezdhet semmilyen tudományos munkába? •— Nem érthetek egyet, mert példáim vannak; hogy a legnagyobb városban is eltemetetté válhat egy kezdő orvos, ha nem hajtja kellő hivatástudat és ambíció. Arra is, hogy benne élhet a tudomány világában az istenihátamögdtt'ds. ha akar. ígértük, hogy nem tartóztatjuk sokáig. Mert — bár szabadságon ’flSfT beteghez siet. "Feibúg mögöttünk a kis motor, ami a leglehetétlenebb utakon'.ts' tebfrja a távolságot. Még tán el sem hagyjuk Tévéit, ő már a betegágy fölé hajol és legalább kis időre elűzi a fájdalmat. Csak néhány nap múlva ér véget a szabadsága, Illetve* nincs is szabadsága, ha itthon van. És talán" ez az egyik magyarázata annak, hogy nem „az or- vos”-ként emlegetik, hanem így; „A mi orvosunk.'; jj 0»: ,- , —li— A közvagyon védelme kibővített értelmezésben mint ismeretes, a tamási A áfész sokszorosan kitüntetett, és eredményei alapján évek óta országosan is a legjobbak közt szerepelt. Az ímsz elnökét, Klein Istvánt felkértük egy kis beszélgetésre a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatban. Szocialista társadalmunkban ez mindennapos téma, nem lehet róla eleget beszélni. De az is igaz, hogy kevés olyan téma található, amelyet ilyen sokféleképpen értelmeznének. Ezért mindenekelőtt a következőket kértük. Klein elvtárstól; — Határozza meg saját tapasztalatai alapján a társadalmi tulajdon védelmének körét. Ugyanis talán éppen ezt értelmezik a legeltérőbben, és itt a legtöbb téves nézet is. — Szerintem a legtöbb probléma abból adódik, hogy a társadalmi tulajdon védelmét sokan leszűkítve értelmezik, úgy veszik, hogy az kizárólag a lopás, sikkasztás meggátlását jelenti. Nálunk, az áfész-kiskereskedelemben ez úgy jelentkezik, hogy ha egy leltár végeredménye jó, akkor sokan nyugodtan elkönyvelik, hogy a társadalmi tulajdon védelme szempontjából is rendben van minden. Pedig ez egyáltalában nem biztos. Éppen napjainkban, a gazdasági reform talaján vált minden eddiginél nyilvánvalóbbá, hogy a lopás, sikkasztás megelőzése, megakadályozása és megtorlása a közvagyon védelmének csak az egyik oldala. Igaz. minden időben nagyon fontos, és egyáltalában nem lebecsülendő oldala, de napjainkban mintha előtérbe kerülnének az ilyen direkt károsítási módszereken túli vonatkozások. Mint ahogyan a sportban kimondtuk, hogy a sport nem egyenlő a futballal, hanem annál sokkal több, ugyanezt kell tennünk a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatban is. A —1 Menjünk- egy kicsit mélyebbre... Hogyan értendők ezek a direkt károsításokon túli vonatkozások? I — Ha egy bolti leltárnál kiugrik 800 forint hiány, hajlamosak vagyunk arra, hogy a boltost erkölcsileg megbélyegezzük, meggyanúsítsuk, pedig nem biztos, hogy azt ellopta vagy elsikkasztotta. Ce azt nem mindig vizsgáljuk elég behatóan, hogy a boltos a rossz üzletpolitikájával szakszerűtlen árurendeléseivel stb. nem okozott-e esetleg sokkal nagyobb kárt a fogyasztási szövetkezetnek, mint a 800 forint leltárhiány. A leltárhiány sok mindenből adódhat. Igaz, az szinte fillér pontossággal kimutatható, de nem jelentkezik mindig ilyen konkrét mércével kifejezhetően az a kár, amit a boltos a rossz üzletpolitikájával okoz. Ez nehezebben fogható meg, kevésbé szembetűnő, viszont annál behatóbban kell vizsgálni, mert mind nagyobb a súlya. Példaként említem meg, hogy valamelyik évben az egyik boltosunk fürdőruhákat rendelt. De szakszerűtlenül. Nem kötött ki határidőt, ami a boltnak megfelelő lett volna, és végül olyan időszakban érkezett meg a fürdőruha, amikor azt már nem lehetett értékesíteni abban az évben. Télre senki sem vesz fürdőruhát, , de a pénzünket lekötötte. Ha ezt az árut gyorsan el tudjuk adni, ez idő alatt kétszer-háromszor is meg tudtuk volna forgatni azt a pénzt, és közben gyarapszik a nyereségünk. A közvagyonnal való visszaélés a rossz árurendelés? De még mennyire. — A tamási áfész-néi hogyan alakulnak a leltárhiányok? — A leltárhiány-átlagunk évekre visszamenően alacsonyabb volt az országos átlagnál, de a megyeinél is. Egyébként ez is része volt annak, hogy sorozatosan jónak minősítették az évi munkánkat. De éppen ez az, ami nem nyugtathat meg bennünket. Ha ez viszonylag jó képet is mutat, ettől még sok mindentől eleshetünk, ha nem vigyázunk. Nem szabad elfelejteni, hogy a nem leltárhiányszerű károsítások a legkülönfélébb változatokban • jelentkeznek. Néha nem könnyű eldönteni, hogy most végeredményben miről is van szó. A gazdálkodás új rendjében nagyon elterjedt a jutalékígéret. Majd minden szerv jutalékai helyez kilátásba a vele üzleti kapcsolatban állóknak. A mi boltosainkat is sorra keresték fel ilyen ajánlatokkal. A jutalékajánlat így szólt; „Ha megrendelsz tőlem ennyi és ennyi árut, azért ennyi jutalékot kapsz tőlem azonnal, képében.’’ Az első pillanatban ártatlan ajánlat, de hova vezethet? Az ilyennel köny- nyen elérhető, hogy a boltos végül már nem az áru értékesítésével, a pénz gvorsabb forgásával törődik, ami az áfész belső éltetője,, hanem a megrendeléssel, hiszen azért külön jutalékot kap. És végül nyakunkon marad a sok áru. Természetesen le is állítottuk ezt a jutalékrendszert. Azt mondtuk, — amelyik szerv jutalékot akar adni, adjon, de, csak az áfész-on keresztül, és mi majd minden egyes esetben elbíráljuk, hogy a boltos nem játszotta-e át az áfész üzleti érdekét a saját zsebe miatt egy másik szervnek* — En is jó néhány megbeszélésen részt vettem már, ahol az egész problémakör leszűkült a lopásra, sikkasztásra, vagyis a „nagyobb és biztonságosabb’* lakatra, de annál kevesebb széf esett arról a személyről, akire kisebb-nagyobb közvagyon van bízva. i — Pedig azt kell mindig a reflektorfénybe állítani. A mi területünkön elég nagy a szó« ródás: kültelki kisboltunk és belterületi áruházunk egyaránt akad. Amint az előbb is mondtam, eddig nem volt rossz a leltárstatisztikánk, évek óta nem fordult: elő 10 000 forintnál nagyobb leír tárhiány. De ha jobban körülnézünk, megállapítható, hogy többnyire ott fordul elő leltárhiány, ahol a boltos nem rendelkezik megfelelő szakismeretekkel. Magyarán: partnerei könnyebben be tudják csapni. Nem kétséges, hogy a szakmai színvonal növelésé a közvagyon szempontjából is fontos, — fejezte be nyilatr kozatát Klein István. BODA FERENC
