Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-24 / 172. szám
A döbröközi kerékkötő SOK DÖBRÖKÖZI GAZDA véghatnak ki könyen százezer forintot ^az asztalra, csupán a takarékkönyvét kellene kissé megcsapolnia. Temérdek szép eredményre emlékeztetnek a Zöld Mező Ttsz központjában díszlő oklevelek. 22—24 liter tejet adnak a legutóbb leelle- tett tehenek, százvagonos magtár épül a határban, a bankban tízmillió forintos biztonsági tartalék, a forgó- és beruházási alap már a tavalyi év végén megközelítette az ötvenmillió forintot. A jólét, a fejlődés csalhatatlan jelei ezek. Az őszi kalászosokban elburjánzott a gyom, területük java hányadán nem boldogulhat a kombájn. Kétmenetes aratás, tisztítás, szárítás szükséges; holdanként úgy kétszáz forinttal növeli ez a termelési költséget. Drótféreg rágja a kukoricát, csócsárló pusztít a gabonában. Matuzsálemi korú tehenek, napi nyolc-kilenc liter tejért élősködnek a drága takarmányon. Maholnap leellik hetven üsző, elhelyezési gondok őrlik a közöst féltő gazdákat, a jövőbe néző vezetőket. Nincs mivel dicsekedni a sertéstelepen. A korábban kétszáz holdon művelt cukorrépának ebben a gazdasági évben már csak felényi terület jutott. Aggasztó jelenségek ezek. Mindebből kényelmes volna kinyilatkoztatni, hogy a döbröközi szövetkezet tíz éven át csak a mának élt, a holnapért nem dolgozott. Kényelmes, de igazságtalan. A számok arról tanúskodnak, hogy a forgóalap fejlesztése intenzívebb volt, mint a beruházási alapé. Nagyobb arányú gépesítés a foglalkoztatást veszélyeztette volna. A tagság jelenlegi összetételét, a gazdaság helyzetét tekintve jó, lenne nagyhirtelen gépeket, a faluban született szakembereket elővarázsolni, — persze ez lehetetlen... Csütörtökön ülést tartott a Bonyhádi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. Juhász József vb-elnök beszámolóját követően a végrehajtó bizottság megvitatta a járás tűzrendészet! helyzetét Szászi János jelentése alapján. Ezután az MHSZ járási titkára Tóth István tájékoztatta a végrehajtó bizottságot a sportszövetség munkájáról. A végrehajtó bizottság ülése bejelentésekkel ért véget. * Tegnap délelőtt a Tamási Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának ülésén K ajtár IstA szövetkezet tagságának fele nyugdíjas, járadékos. Azok közül, akik ma dolgoznak, négy-öt éven belül minden második erhber nyugdíjba megy. Az erőteljesen iparosodó Dombóvár úgy vonzza magához a fiatalságot, mint mágnes a vasreszeléket: ellenállhatatlanul, tömegesen. ÜJ, KORSZERŰ MÓDON, — közösen — gazdálkodni egy évtizeddel ezelőtt kezdtek Döb- röközön. A második évtized kezdetén, — így látja Staudt Jenő, a tsz agrármérnök képesítésű, fiatal elnöke —, ismét, és nem kismértékben szükséges előre lépni. A haladás kerékkötője nem anyagi természetű. A szívekben, az elmékben gyökerező maradiság az, amit le kell győzni. A szövetkezet szervezése idején — dicséretes demokratizmussal — a gazdák maguk választották brigádvezetőiket; csupa olyan embert, akit tisztelt a többi: paraszti tudásáért, becsületességéért. Másként, mint munkaegységrendszer alapján akkoriban aligha lehetett volna elosztani a jövedelmet. A hagyományos munkaegységrendszer fölött elszállt az idő. Korunkban nem ösztönöz többé a teljesebb munkára. Az egy munkaegységre jutó érték oly nagy, — legutóbb kilencven forint volt, — hogy növelése érdekében nem látszik érdemesnek a serényebb munka. Az értéknövekedés apránként a teljesítménnyel arányban nem álló javadalmazáshoz vezetett, — érdemes utánaszámolni, mit jelentett a gyakorlatban az elnöki 130, a főagronómusi 124 fix munkaegység havonta. Fix munkaegységre mintegy hetvár ipari főelőadó a járás szolgáltató iparának helyzetéről, Délczeg József vöröskeresztes titkár a véradómozgalom eredményeiről tájékoztatta a vb-t. Erdélyi Gyula, a földhivatal vezetője a pincehelyi Vörösmarty és az ozorai Egyetértés tsz kérelmét terjesztette a vb elé arról, hogy az általuk használt állami területet tulajdonba vehessék. Szternáth Alajos mezőgazdasági-élelmezési osztályvezető előterjesztése alapján foglalkozott a vb a Simontornyai ÁFÉSZ ipar jogosítvány iránti kérelmével. ven ember dolgozik a tsz-ben; az igazságosabb jövedelem- elosztás érdekében negyedével csökkentették a részükre jóváírásra kerülő munkaegységek számát. Ugyanakkor más munkaterületen — címerezés, stb. — még mindig a táblában eltöltött időt mérik, nem a teljesítményt. .. Generációk óta hagyomány, hogy Döbrököz határát a falu szülöttei művelik. A földosztás, majd a mezőgazdaság szocialista átszervezése sem változtatott ezen. A létbiztonság, a mind általánosabbá váló jómód nem ösztönzött a tanulásra; de helyi szakemberek neveléséért a szövetkezet is vajmi keveset tett. A MUNKABÍRÓ TAGOK száma csökken, az egészséges gazdasági versengés erősödik, — ez a helyzet a szövetkezeten belül és körülötte. A megtorpanás nem az egy helyben állással, hanem a lemaradással volna egyenértékű. A haladás új szakemberek és korszerűbb jövedelemelosztás nélkül elképzelhetetlen. Döbrököznek nem lehet holnapja inszeminá- tori ismerettel rendelkező törzsállattenyésztő, növényvédő mérnök nélkül. Kell erdész is, de legalább ennyire külön- külön szakember a kalászosok, a pillangósok, a kukorica és a többi növényféle termesztésének irányításához. Semmi sem kifizetőbb, mint szellemi értékekre áldozni. („Három jó szakember olcsóbb, mint egy rossz traktor”, — e találó állítást éppen Döbröközön hallottuk). Döbrököz parasztsága az utóbbi negyedszázadban két ízben élt nagy lehetőséggel. Először, amikor tulajdonába vette évezredes jussát, a földet. Másodszor, amikor egybeszántotta a határt. Előbb a reá kényszerített hagyománnyal szakított, utóbb saját akaratából választotta az újat, —, két- vállra fektetve ezzel a magán- tulajdon konok maradíságát. Nem spontán, de okos, meggyőző szó hatására tett így. A bölcs érveléssel most nem szabad fukarkodni; a logika éle elvághatja a döbröközi haladás kerékkötőjét, a maradiságot. — b. z. — Közélelünk A Vörös Csillag Traktorgyárban automatikus, folyamatosan működő cementáló és edző-megcrcsztő gépsort létesítettek az erősen koptatott gépalkatrészek felületi hőkezelésére. Az új berendezés maximális teljesítménye 200 kg késztermék óránként. A nagy teljesítményű berendezés irányítását és kiszolgálását két műszerész és két adagoló munkás végzi. Képünkön: részlet az új üzemből. (MTI foto —Erezi K. Gyula felvétem, A férfiak felelőssége A z egyik termelőszövetkezet irodájában a kis kö- zösség életéről, munkájáról beszélgettünk. Az elnök elmondta, hogy náluk a dolog javát az asszonyok végzik. A 250 tsz tagból 130 a nő. S az elnök dicséri őket. valóságos tirádákat zeng a „mi asszonyaik” szorgalmáról, áldozatos helytállásáról. Csak akkor hallgat el, amikor magkérdezzük, hogy a sok derék asszony közül hányat választottak be a vezetőségbe. Kiderül, hogy egyet sem. Még pedig azért nem, mert a vezetés — magyarázza az elnök — körülményes dolog. Inkább a férfiak dolga. Hiszen ők megfontoltabbak, higgadtabbak a tanácskozásban. így a 130 szorgalmas asszonyból mindössze egy növény- termesztési, egy állattenyésztési (baromfitenyésztési) brigádvezetőre tellett. Nem egyedülálló eset, sok száz hasonlót lehetne említeni. Dolgozni igen, 5 a terheket viselni. Arra nagyon jók az asszonyok. S arra is, hogy a napi munka után, a második, az etthoni műszakban jeleskedjenek. Egyszóval általában még egyáltalán nem rózsás 0 nők heiyzete. Nemrégiben az MSZMP Központi Bizottsága is napirendre tűzte ezt a szorító gondot. Keresni kell a megoldást, mert asszonyaink mai helyzete a sok szép szó és fogadkozás ellenére sem mondható mindenütt korszerűnek. A közvéleményt is foglalkoztatja ez a végig nem vitt emancipáció. S ezzel kapcsolatban sok szó esik a férfiak felelősségéről. Hiszen ők tehetnek legtöbbet a nők helyzetének megjavításáért. Mint a munlcahelyek vezetői, mint férjek és családapák jórészt ők segíthetnek, hogy a helyes elvből gyakorlat legyen, a jó törvényekből eleven élet. Egy kis üzem művezetője 40 éves férfi. Keze alatt jórészt nők dolgoznak. Elismeri, hogy az asszonyok iparkodnak, de végül mégis az a véleménye, hogy sok baj van velük. Gyakran betegeskednek, s a 35 asszonyból most is öt van szülési szabadságon. Az a baj, mondja a művezető, hogy nem lehet rájuk számítani. Azután kiderül, hogy elsősorban az asszonyokra lehet számítani. Teljesítményük a legjobb az üzemben. Női brigád érte el először a szocialista címet. Az a furcsaság előzte meg ezt, hogy a brigád élére először férfi vezetőt állítottak. („Hogyan is tudna egy nő ilyen fontos poszton helytállni?”) Csak amikor már nem boldogult a csoporttal, akkor lett nő a brigádvezető. S egy esztendővel később elnyerték a szocialista címet. Kiderült. hogy a nők igenis tudnak irányítani. J^iderült ez már sok helyen, s mégis hány olyan üzemünk van még, ahol a férfiak ugyanazért a munkáért több fizetést kapnak. „A férfimunka mégis csak más” — mondogatják az ilyen munkahelyeken. Pedig az asszonyok, a tapasztalat szerint — egy-két valóban nagy fizikai erőt kívánó tennivaló kivételével, mindenben képesek u férfiakéval egyenlő teljesítményre. Csakhogy a teljesítményt a legtöbb helyen a férfiak bírálják el. Az ő szavuk, az ő véleményük dönt. Talán nem is gondolják, milyen felelősséget vállalnak ezzel. Mennyit rontanak a nők lebecsülésével, és mennyi kedv, energia szabadul fel, mennyi jó ötlet, elgondolás születik ott, ahol a nők a férfiakéval egyenlő jogon dolgozhatnak, s vehetnek részt az élet irányításában. A férfiak többsége otthon is a kelleténél nagyobb méltósággal----és még nagyobb kényelemmel — játszs za a családfőt. Pedig a felesége talán a munkahelyén is annyit, esetleg többet dolgozik, mint ő. Mégis természetesnek veszi, hogy a férfi egyetlen otthoni „dolga” a pihenés, hiszen a ház rendje, a főzés, a takarítás — ősi szokások szerint — az asszony kötelessége. T/'alamikor valóban ez volt a szokás. Régebben, amikor a háziszolgává nyomorított asszony jó, vagy rossz sora, az ura kénye-kedvétől. hangulatától függött. Csakhogy ennek a világnak már vége. A mai családok többségének jelene, jövendője két egyenlő felelősségű pilléren nyugszik. Családfő sincsen a régi értelemben. Családapa és családanya van, akik közösen, egyenlő rangon, egyformán felelnek az otthon rendjéért és biztonságáért. S ez azt is jelenti, hogy az otthoni munka is közös. És az a gyerekek nevelése, a velük való törődés. A második műszak sem az asszonyok kizárólagos feladata. A férfinak is részt kell vállalnia belőle. A Központi Bizottság határozata társadalmunk fokozott figyelmét jelzi. Azt jelenti, hogy mind a felelős fórumok, mind a közvélemény elégedetlenek a nők mai helyzetével. Társadalmi rendünktől idegenek, céljainkkal. törekvéseinkkel összeegyezhetetlennek tartják a nők sok helyen még tapasztalható lebecsülését. Segíteni kell ezen. És elsősorban a férfiak segíthetnek. K. Gy. Megemlékezés Alpári Gyuláról A „Földvár” Gumiipari Ktsz KISZ alapszervezete 1969. július 20-án vette fel Alpári Gyula, a dunaföldvári születésű újságíró-forradalmár nevét. Fogadalmat tettünk, hogy névadónkhoz méltón dolgozunk, tanulunk, az ő forradalmi tettén lelkesülve hajtjuk végre a KISZ-programokat. Halálának 26. évfordulóján ünnepélyes külsőségek között emlékeztünk meg ünnepi gyűlésünkön névadónkról, méltatva tetteinek nagyságát. A megemlékezést követően kegyeletünket leróttuk. A tiszteletére felállított, az Alpári Gyula utcában elhelyezett emléktábláját megkoszorúztuk. A koszorúzáson megjelentek a ktsz-ünk pártalapszervezeté- nek képviselője, és a ktsz képviselői, valamint a KlSZ-alap- szervezet tagsága. A koszorúzás! ünnepélyt a munkásgyász- induló hangjai zárták. Ncmcsók Mariann „Alpári Gyula” KISZ- alapszervezet tagja.
