Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-18 / 167. szám
Helyzetkép a gabonabetakarításról Szokatlanul eltérő termésátlagok A megye csaknem valamennyi termelőszövetkezetében megkezdődött a kenyérgabona betakarítása. A hűvös tavasz mindenütt éreztette hatását; az 1969-es évhez viszonyítva jő két héttel késett az aratás. A jó idő beálltával a közös gazdaságok teljes kapacitással hozzáláttak a betakarításhoz, bár a most beállott esős idő pár napra megállásra kényszeritette az aratókat. Néhány tsz komoly alkatrészhiánnyal küzd, annak ellenére, hogy a Tolna megyei AGROKER minden tőle telhetőt megtesz a hiányok enyhítésére. Hogyan állnak a gabonabetakaritási munkákkal? Ezt a kérdést tettük fel néhány tsz-vezetőnek. — Naponta 66 vagon búzát „arat'’ a Sárközi Egyetértés Tsz, 2140 katasztrális hold búzatáblájában a 3 német kombájn tájékoztatott Nagy János íöagronómus. — Sajnos, a belvíz ezt a tsz-t is sújtotta, kétszázhatvan hold búza esett az „áldozatául”. A termés zöme Bezosztája fajta, 192 holdon termeltünk Libel- lulát, a tsz a saját takarmány- szükséglete kielégítésére. Eddig 250 holdat arattunk le. Az átlagtermés 13 mázsa, ami messze alulmarad a várt eredménytől, ugyanis 18 mázsát becsültünk. Az aratás végéri . várható átlag: 16 mázsa. Az esetleges nagyobb szemveszteség elkerülésére 3 régi SZK—4-es kombájnt tettünk használhatóvá, hogy szükség esetén ezeket is munkába állítsuk. A sárszentlőrinci Petőfi Tsz-ben Farkasfalvi József fő- agronómussal beszéltünk: — az idén 970 hold búzát és 80 hold őszi árpát kell learatni. Sajnos, sokszor leállunk, mert kénytelenek vagyunk a hiányzó alkatrészeket kopottakkal, régiekkel pótolni, és hogy meddig működik, az bizonytalan. Van úgy, hogy pár órás üzemelés után újabb csere válik szükségessé. Legnagyobb gondot a ferde felvonólánc beszerzése okozta. Az, ország valamennyi nagyvárosában próbálkoztunk míg végül a szekszárdi AGROKEK sietett segítségünkre. — Eddig 54 holdon a búzát és őszi árpát mind learattuk. Két SZK—4-es és két SZK—3-as kombájn dolgozik. Az aratási munkákat körülbelül augusztus elejére fejezzük be, — mondta Farkasfalvi József. Uhrin Vendel, a dunaköm- lődi Szabadság Tsz elnöke sem elégedett. Az aszály, a belvíz nagy foltokban megritkította a gabonát. „Az eddig learatott 170 holdon az átlagunk 14 mázsa volt — mi viszont 16 mázsát becsültünk. Nem is reménykedtünk abban, hogy ezt el, Még tíz nap választóéi ben. nünket a gyógyszertárak "államosításának 20. évfordulójától, így az országos ünnepséget jóval megelőzve emlékeztek még gyógyszertárhálő- zatunk dolgozói a magyar érjük. A két SZK—4-es kombájn sem üzemel zavartalanul, a íerde felvonó szalag hiánya okoz gondot, de úgy tudom, ez nemcsak nálunk probléma. Mindezek ellenére úgy számítom, ha javul az idő, augusztus 10-e körül befejezzük az aratást.” A dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezetben . 1060 hold búza vár betakarításra. Néhány nappal ezelőtt kezdték a munkát, még az esőzések beállta előtt. A szövetkezet vezetői és tagjai a várható átlagterméssel elégedettek. A búza holdanként 2—3 métermázsával ígér a tervezettnél többet. (20 mázsát terveztek.) Megörvendeztette az Alkotmány Tsz tagjait a borsó. Betakarítását befejezték, és a tervezett 13 mázsával szemben 20 mázsa néhány kilót adott holdanként. Ebben a közös gazdaságban az alkatrészellátásra és az adásvétel lebonyolítására nincs panasz. VARGA MÄRTA gyógyszerészet történetének új. korszakot nyitó eseményéről. Pénteken délelőtt a megye 43 gyógyszertárának vezetője vett részt a szokásos megyei munkaértekeleten. A déli órákban pedig a kórház kultúrtermében gyülekeztek mindazok a gyógyszertári dolgozók, akik az ünneplés néhány órájára szabaddá tudták tenni magukat. A jubileumi ünnepségen részt vett dr. Wéner János, a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára, Czvetics Ivánka, az .MSZMP megyei bizottságának munkatársa, és dr. Csordás Jenő, az Orvosegészségügyi Dolgozók Szak- szervezete megyei elnökségének elnöke. A megjelent vendégeket és a gyógyszertárközpont dolgozóit dr. Fejér István megyei főgyógyszerész köszöntötte, majd ár. Boros István, a Tolna megyei Gyógyszertár Központ igazgatója idézte föl áz elmúlt 20 év gazdag történetét, utalva arra. hogy a gyógyszertárak első államosítása, a szocialista gyógyszerészet alapjainak lerakása 1919. nevéhez fűződik. A megemlékezést követően dr. Fejér István főgyógyszerész az egészségügyi miniszter dicsérő oklevelét nyújtotta át Balogh Lajosnak, a gyógyszertárközpont főkönyvelőjének, Pilisi Bélának, Csuza Józsefnek és Bakó Imre szb- titkárnak. Boros István igazgatót a megyei tanács egészségügyi osztálya részesítette jutalomban eredményes, jó munkájáért. A jubileumi ünnepség során számos kitüntetés, jutalom és törzsgárda- jelvény került azokhoz, akik odaadó munkájukkal jelentős mértékben járultak hozzá a szocialista gyógyszerészet megteremtéséhez, a gyógyszerellátás eredményeinek kimunkálásához. A húsz- és tízéves torzsgárdatagok kitüntetését követően köszöntötte dr. Boros István a fiatal, pályakezdő '’■'őgyszerészeket, akiknek álfővizsgát megelőző munkába lépésük alkalmából könyy- jutalmat nyújtott átÍj üzemek a Vörös Csillag Traktorgyárban A Vörös Csillag Traktorgyár rekonstrukciója során új üzemeket és szociális lct''s'idényeket koztak létre. A korszerű termelés követclménveit kivetve tágas, vi Ago?; csarnokokat építettek az új üzemek részére, amelyekben biz ásítják a megfelelő munkakörül- ménveket. Képünkön: az új hőkezelő üzem korszerű csarnoka. (MIT foto — Érczi K, Gyula felvétele—KS) Húszéves a szocialista gyógyszerészet Jubileumi ünnepség Szehszárdon Levél egy olvasónkhoz az úrhatnámságról Tisztelt előfizetőnk! Ön nevetségesnek, primitív, szektás túlzásnak, időszerűtlen zagyvaságnak minősíti az úrhatnámság „kipellengé- reziését”, fenyegetését a tamási tsz-einökkel készült interjúban. „Hol vagyunk már attól, hogy ha van valakinek egy jobb öltönye és uram bocsáss, esetleg divatos holmikat hord, akkor nyomban rásütjük: elidegenedett, urizál.” — mondja ön gunyoros éllel, szenvedő mosollyal. Annak őszintén örülünk, hogy közéletiségre valló érdeklődéssel kifejti véleményét, arról nem is szólva, hogy joga van hozzá. Ennek ellenére mit tagadjam, álláspontja ellenkezésre ingerel, s vitárá késztet, mert úgy érzem, leegyszerűsíti a dolgokat, sőt zavarba ejtő könnyedséggel eltúloz tényeket, minthogy amit á közelmúltról állít, annak nincs köze a tárgyilagossághoz. Mindezek előrebocsátásával, tekintettel arra, hogy más-más előjellel sokakat foglalkoztat az „úrhatnámság”, beszéljünk róla kissé részletesebben. Legelőször visszakérdezek: volt Magyarországon egyáltalán olyan idő 1945. óta, amikor kizárólag a jobb öltöny* a divatos öltöny viselése „alapján” kinyilváníttatott valakiről, hogy „elidegenedett”, és „urizál”? Igen, volt. S ilyen a jövőben is lesz. Nem különben irigységgel is számolhatunk;, mert akiknek jól megy, azok között mindig akad olyan ember, afci irigykedve figyeli, miért megy másoknak még jobban. De ne őröljünk két malomban. A magyar nyelv gazdag, választékos, az árnyalatokra is roppant érzékeny, s ebből következik, hogy az urizálás nem. azonos az úrhat- námsággal, az elidegenedés meg egészen mást jelent. Annáit ellenére jelent mást. hogy az úrhatnámság többnyire elidegenedés is valakiktől, valamilyen normáktól, elvektől, osztályérdekektől. Hellói mii órfciinL „úrhatnámság” alatt? Szerintem irCUctl Mill t I iMlllh az úrhatnámság életforma, életvitel és életfelfogás. Kifogásolja, hogy Péti János elvtársnak, a tamási Vörös Szikra Tsz elnökének interjúkészités során feltettem azt a kérdést, mit szerzett, van-e villája, hétvégi nyaralója? „Miért? Ha történetesen Péti János villa- vagy nyaralótulajdonos lenne, akkor ezért el kellene őt ítélni?” Nem kellene őt ezért elítélni. A kifogásolt kérdésnek nincs pejoratív csen- gése. Azért van csupán létjogosultsága, mert éppenséggel Péti János szövetkezeti elnökiként, szövetkezeti gazdaként elképzelhető, hogy esetleg épített magának hétvégi nyaralót. Attól még nem feltétlenül „úrhatnám”, bárkinek is az életformája,- az életvitele, az életfelfogása, mert autó-, hűtőszekrény-, villa- vagy víkend ház-tulajdonos, és attól, sem, hogy minden évben külföldön tölti a szabadságát. Egyiknek sincs meghatározó jelentősége, viszont az úrhatnámság olykor kimutatható azoknak az életformájában, életvitelében és életfelfogásában is, akiknek nincs semmijük. A beosztás, a funkció? Bátran elhanyagolhatjuk. Dehát akkor mi van? Megkísérlem azt. ami van, példával illusztrálni, hogy képszerűbb legyen mindaz, amit a magam részéről úrhatnámságnak tartók. Kezdjük. Ismerek egy főagro- nómust, aki immár harmadik esztendeje csinálja ezt a felelősségteljes munkát, közepes eredménnyel. Nem tartozik a legjobb szakemberek közé, de most itt ennek sincs jelentősége. Annak viszont van, hogy ez a főagronómus naponta, felül a hintóra, naponta járja a határt, de soha még egv emberi szót fogatosával nem váltott. Némelykor elvakkantja magát: „Mehetünk”, „Megállunk”. Ennyi az egész. Gyorsan hozzáteszem, a tagokhoz sincs soha egyetlen közvetlen szava, feltehetően abból a meggondolásból, hogy mit kezdjen egy „jobb ember'’ a „parasztokkal'’. Tolna megye egyik közös gazdaságából nemrég 15 oldalas levelét kaptam. Egyebek között azt írják: „A mi elnökünknek nem elég két autó, ha csak teheti, mind saját maga, mind a családja, a rokonsága részére is a termelő- szövetkezet kocsiját használja. Nagyon szeret ^ termelő- szövetkezetéből reprezentálni... Nagyon rászokott a feke- tézésre, minden mulatozás után/hazajárt a lakására kávézni. Újabban az irodán csinálják.. .” fl fii1/:ivI)*1 vili reprezentalás, főleg a kihívó. a uii/dMia vm se .stent se embert nem néző reprezentalás megint csak nem más, mint úrhatnámság. Egészen más dolog, belenyúlni a saját zsebbe és abból reprezentálni, azzal mutatni, hogy én bőkezű, nagyvonalú ember vagyok, s egészen más dolog, közpénzen megjátszani az urat. ön erre tisztelt olvasónk,' valószínűleg azt mondja: hát ha egyszer van reprezentációs keret. Jó, jó. Itt nem a helyénvaló reprezentálást kifogásolják az emberek, kizárólag annak túlzásait. Azt. amikor nincs mértéktartás.' És sietve mondom: a mértéktelen túlzásokat „fönt” js elítélik, megfigyelhetjük, sok embernek éppen ebbe törött bele a bicskája. Sajnos, a lebukásoknak nincs elegendő visszatartó erejük. összességében eljuthatunk odáig, hogy a tehetséggel, a szorgalommal, a tudással, a jobb munkával megszerzett, nagyobb fizetést, magasabb életszínvonalat nem sajnáljuk, hisz a „több” mindannyiunk számára kamatozik. S az az ember nem urizál, nincs is ideje urizálni, alti képessége, tudása, tehetsége maximumát adja a köznek. Amire viszont rászolgált, azt élvezze belátása szerint. Amikor tehát az úrhatnámság ellen szólunk, akkor nem az egyenlősdit óhajtjuk konzerválni. Egyáltalán nem. Jól tudom, még mindig van egyenlősdi, s inkább a különbségeket kell hangsúlyozni, ami ember és ember között tudásban, szorgalomban, kézzelfogható valóság. Be ennek megint csak nincg köze az úr- hatnámsághoz. Kizárólag az élősdiségnek van köze ehhez. Annak, amikor a nagylábon élés, a rongyrázás törvénytele-' nül, közpénzből történik. SZEKULITY PÉTER
