Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-17 / 166. szám
♦ t Szabó László—Sólyom József: CICERO jelentkezik 4. Mojzisch, miközben könnyedén vezette gépkocsiját, újra és újra szemügyre vette a középmagas, sápadt, mélyen ülő szemű, kíméletlen tekintetű embert. Az a benyomás alakult ki benne, hogy ez az inas konspirációs tettekre termett, s bár csak a pénz érdekli, rtiindenképpen használható. De M ojzisch már azt is elhatározta magában, hogy két ügynökét Cicero nyomába ereszti, s amennyiben becsapja őket, kíméletlenül eltéteti láb alól. Mert amilyen kíméletlen típusnak látszott az aneol nagykövet inasa, legalább olyan kíméletlen és kegyetlen volt a valóságban. Maizisch, ez a megrögzött náci, akit már évekkel előbb Ankarába telepített az SD, Berlinben pontosan tudták róla, hogy legalább egy tucatnyi ember halála tapad a nevéhez, ha nem is személyesen ő hajtotta végre a gyilkosságokat — ezt nem is tehette annak veszélye nélkül, hogy esetleg le ne leplezze magát —, de az ötlet minden esetben tőle származott. Amikor ugyanis szükségtelenné, vagy veszélyessé vált számára valamelyik ügynöke, magához rendelte mindig kéznél lévő „ítéletvégrehajtóját”, s az est sötétjében már repült is a tűhegyes tőr az áldozat hátába... A dobás mindig halálosan biztos eredménnyel végződött, s Mojzischnak nem lehetett kétsége afelől, hogy kiszemelt áldozata néhány percen belül meghal. Ezt a sorsot szánta a melette ülő Cicerónak is, ha az be találja csapná, vagy ő rájön, hogy kétkulacsos játékot folytat. Ahogy azonban elnézte az ülésen kényelmesen hátradőlő törököt, az a benyomás alakult ki benne, hogy nem fog csalódni; Ciceró tényleg használható anyagokat ad majd át. — Az ajánlatot a következőképpen fogadjuk el... Most átadok ötezer fontot, amely biztosítók lehet arra, hogy a hátralevő 15 ezret is megkapja. A fotókópiákra ezúttal nem tartok igényt, holnap este ugyanebben az időben találkozunk a belvárost Allbah-mecsetnél, s akkor én átadom a hátralevő 15 ezer fontot, ön pedig átadja nekem a fotókópiáikat. Rendben? — Igen! — Magánál vannak a fotókópiák? — kérdezte hirtelen Mojzisch. — Ennyire naivnak néz engem? — ön ne tartson annyira naivnak bennünket, hogy most erőszakkal elvesszük öntől, s ezzel elvágjuk annak a lehetőségét, hogy a jövőben is kapjunk anyagoikat... — felelte nevetve Mojzisch. Az inas kiszállt, a náci ügynök pedig nagy kerülőkkel a német nagykövetségre robogott. Megkereste .lenket, s néhány óra múlva már Berliniben volt az újabb rejtjelezett távirat Cicero személyleírásával, Mojzisch benyomásaival és javaslataival. A távirat így fejeződött be: „Javaslom, vegyük át az anyagot, s a további összegeket kérem .. Másnap délben az ankarai német nagykövetség távirászszobájában már fejtették a Berlinből étkezett választ, amelyben utasították Moj- zisoht, hogy vegye át az anyagot. ,s kezdje meg a konkrét táréval ósokat a továbbiakról . . . Késő este volt, amikor a mecset fala mellől elvált egy sötét alak. Mojzisch gépkocsija lefékezett. A náci ügynök felismerte Cicerót, aki gyorsan körülnézett, s amikor tapasztalta, hogy csendes a környék, hirtelen mozdulattal átnyújtotta Mo:-''«chnak a két filmtekercset, majd kinyújtotta a másik kezét. Mojzisch ott szorongatta a nagy köteg ötfontost, s Cicero kezébe nyomta. A náci ügynök visszaugrott kocsijába, aztán hazarobogott. A két filmtekercs rövidesen ott feküdt előtte, előhívottan s megállapíthatta, hogy az egyik sifrírozott, a másik pedig nyílt .szöveget tartalmaz. De már ez a nyílt szövegű anyag is elegendő volt annak eldöntésére, hogy a húszezer fontot bőségesen megérte. A szöveg az angol külügyminisztérium és az ankarai angol nagykövetség között folytatott, szigorúan titkos levelezést tartalmazta. Az egyik a nagykövet kézírásával írt feljegyzés volt Anglia és Törökország, valamint Anglia és a Szovjetunió közötti politikai fejleményekről, a másik egy lista azokról az anyagokról, amelyeket a kölcsönbérleti szerződés alapján az USA szállított a Szovjetuniónak az 1942—1943-as éveikben; a harmadik egy jelentésvázlat, .amelyet az angol külügyminisztérium készített nagykövetei számára az 1943 októberében. Moszkvában megtartott külügvrniníszteri konferenciáról. Ezek az anyagok még egy laikus számára is döntő jelen tőségeteknek tűnhettek, hát még egy olyan ravasz kémnek, miint Mojzisch. A futárrepülőgóp, amely már napok óta az ankarai repülőtéren várakozott, másnap reggel útban volt Boriin felé, a fotómásolatokkal együtt. Amikor Schellenbarg kézihez kapta, nyomban összehívatta legszűkebb vezérkarát, s nekik is átadta a fotókópiákat tanulmányozásra. Ez a szűk körű tanácskozás fontosnak ítélte az anyagot, így Scheflleniberg elhatározta: az okmányokat azonnal és személyesen Himmlemek, sőt a führernek is bemutatja. Hogy milyen hátsó gondolatai, lehettek ezzel, azt nem tudni, mindenesetre most máir Ribbentropot ki is kapcsolták az ügyből. Azt viszont ScheTlenberg sem tudhatta, hogy a futárrepülő pilótája von Pa- pentől kapott egy Ribbentropnak szóló levelet, amely összefoglalja a Mojzisch által szerzett nyílt szövegű okmánvök tartalmát. Mojzisch ugyanis megmutatta Papennek a zsákmányt. Schellenberg a tanácskozás után magához rendelte Thiele tábornokot, a .rádióbiztonsági és desifríro-zó osztály főnökét, hogy a rejtjeles szövegű fotókópiákat fejtsék meg az angol diplomáciai sifre segítségével. (Folytatjuk) ♦ ♦ ♦ : ♦ t ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Civilizált ládák Az áruszállítás korszerűsítési programjáról Hazánkban a legkeresettebb emuer — uovaiovaou — a rakodómunkás. Szinte valamennyi gyár kapuján ott a tabia: rakodómunkást (vagy anyagmozgatót), esetleg segédmunkást felveszünk. A tél derekán például vagonok tízezrei vesztegeltek megrakot- tan a különböző vállalatok iparvágányain. Az indoklás többnyire ez volt: nincs aki kirakja. (Nem is egy olyan gyár akad, amelynél havonta 1—2 milliót kitesz a MÁV- nak fizetett kocsiálláspénz.) Valahova nem érkezik meg időben az építőanyag, a gép, az alkatrész, télen a tüzelő — s ezért lelassul a munka, vagy megáll egy építkezés. Másutt meg dugig a raktár — s az fékezi a termelés lendületét. Hiába, a korszerű ipari társadalomban az anyag- és áruszállítás egészséges vérkeringése elengedhetetlen mind a termelésnek, mind az ipar vagy a lakosság ellátásának. A gazdaságok dinamikus fejlődése gyorsuló ütemben bővíti a munkamegosztást — egy-egy országon belül, és nemzetközi méretekben is — így a szállításra egyre nagyobb feladat hárul. Hol létezhet annyi rakodó- munkás, a rakodómunkásoknak az a hadserege, amelyik 'győzné ezeknek a feladatoknak az ellátását: a különböző termékek milliárd tonnáinak gyors mozgatását — nemzetközi méretekben. Nem véletlen, hogy szerte a világon, a 60-as években valamennyi fejlett ipari gazdaságban megfogalmazták a szállítás korszerűsítésének igényét. Nálunk a III. ötéves terv tartalmazta ezt a célt. A feladat lényegében két nagy fejezetre oszlott: a vasúti és a közúti szállítás korszerűsítésére, s a vállalatokon belüli szállítások gépesítésére, fejlesztésére. A programban szerepelt a rakodás gépesítése, a közutak korszerűsítése, a vasúti vonóerő fejlesztése: a Díeselesítés. a villamosítás — s ennek része volt a konténerek, a „civilizált ládák” bevezetése és elterjesztése is. Rengeteg időt, munkaerőt takaríthatunk meg a konténerekkel, különösen az un. ömlesztett és darabos áruknál. A konténerbe csak egyszer — a feladónál — kell berakodni, s csak egyszer — a címzettnél — kell kirakni. Közben 10 ezer kilométert is utazhat — vasúton, hajón, repülőn, teherahtón a láda” — s esv- egy „átszálláshoz” mindenütt elégséges egyetlen daru, egyetlen kezelővel, aki konténerek ezreit képes ily módon egyetlen műszak alatt ki- és berakni. Mindemellett a kontenértechnika jobban kíméli az árut, mint bármelyik más szállítási mód, és az áru csomagolása is lényegsen leegyszerűsödik, hisz a konténer maga már egyben a legcélszerűbb csomagolóanyag is. Ezek a megtakarítások rendkívül gyorsan „visszafizetik” azokat a beruházási költségeket. amelyeket a vállalatoknál, a vasúton, közúton, reptereken, a kikötőkben megkíván. Ennek a konténertechnikának a megteremtéséhez fogtunk hozzá magunk is a III. ötéves tervben. Lényegében 3 nagy vállalat: a Magyar Hajó- és Daru gyár, a Győri Vagon és Gépgyár és a Csepel Autó feladata lett a konténertechnikához szüksége* eszközök előteremtése és elterjesztése hazánkban. A program kivitelezése lényegében egy nemzetközi együttműködési megállapodás aláírásával kezdődött. Azóta a magvar fél nemcsak a hazai piacra, hanem exportra is gvártia, a nemzetközi szabványok szerint a konténer- kei. A prototípus 63 Vénére készült el ezt a Nemzetközi Szabványügyi Szervezi (ÍSOI ellenőrizte, s minden tekintetben megfelelőnek találta, név hopv 19to-ben megkezdődhetett a tömeggyártás. A Magvar Hajó- és Dam- gyár azóta már önálló fejlesztési kutatásókat, is folytat: különböző hűtő- és tankkonténerek kifejlesztésére, s a konténerek súlyának csökkentésére: szeretnék az acélt alumímiummal felváltani, minthogy ezen utóbb; nyersanyaggal mi inkább rendelkeztünk. A folyamatos szállításhoz és rakodáshoz speciális szállító, mozgató és rakodó eszközök kellenek. Ezért a Hajógyár — a konténergyártással párhuzamosan — kifejlesztette a különböző rakodóberen- dezések és konténerszállító hajók prototípusait is. A győri Magyar Vagon- és Gépgyár és a Csepel Autó pedig vállalta, s azóta már el is kezdte a konténerszállító nyergesvontatók és vasúti teherkocsik, valamint a konténer átrakó speciál-gépkocsik fejlesztését és gyártását. Minthogy ilyen nagy mérvű program kidolgozásához kis országban csak akkor kedvezőek a feltételek, ha azt széleskörű nemzetközi kooperációban tudja kivitelezni: 1968 óta folyamatosan bővíteni' igyekszünk a nemzetközi együttműködést a konténertechnika gyártásában. Az idei BNV-n láthattuk is már ennek egyik eredményét: az NDK pavilonja előtt ott állt egy speciális konténerszállító gépkocsi, amelynek az alvázát Győrben, a nyergesvontatót, s a konténert az NDK-ban gyártották. Készen vannak a tervek ahhoz is, hqgy belépjünk a nagy nemzetközi konténer- szállító vonalakba. így a közeljövőben csatlakozzunk a Rostock—Drezda, illetve a Hamburg—Bréma konténerszállító vonalakhoz. Ez a magyar áruk tengeri kikötőkbe juttatását, illetve a tengerentúlról hozzánk érkező importküldemények szállítási költségét, a szállítás idejét lényegesen csökkenthetné. Az utóbbi két évben bebizonyosodott, hogy a fentebb említett 3 gyárunk együttesen képes mindazokat az eszközöket előteremteni, amelyek egy- egy folyamatos konténerszállítási lánc kiépítéséhez szükségesek. A szakemberek véleménye szerint a magyar közúti és vasúti szállítmányok 9, a folyami és tengeri szállítások 12 százalékát lehetne konténertechnikával továbbítani, ha ehhez a megfelelő szállítási lánc kiépülne. Nos, ehhez teremtettük meg a III. ötéves tervben — terveinknek megfelelően — a szellemi és műszaki bázist. Ide tartozik még az is, hogy a csepeli Szabadkikötőben már épül a Budapest Konténer Terminal, a speciális konténerkikötő, ahol a legkorszerűbb módszerekkel és eszközökkel folyik majd a konténerek kezelése, ki- és berakodása hajóba, vagonba, illetve fel- és lerakása a speciális teherautókra. Itt futnak majd össze a közúti, vasúti és vízi konténerszállító vonalaink. Ez lesz az első konténerszállítási csomópontunk. A terv teljes valóraváltása már a IV. ötéves terv feladata lesz. G. F. „Civilizált ládákba csomagolva, másodperceken belül helyet változtathat tonnányi öm lesztett vagy darabos rakomány. (KS foto — Esztergály Keve felvétele)
