Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-16 / 165. szám
Mindennapi kenyerünk mindennapi gondjai Kilencvenhatezer embert kell etetni A Tamási Sütőipari Vállalat igazgatója Rózsa Andor, amikor egyhetes üdülésre utazott Harkányba, az úti csomagot kiegészítette egy két- kilós tamási kenyérrel is. Ismeri a kenyéreliátási gondokat. — Igazgató elvtárs, amikar Kisszékeiybe utazik, oda is csomagol kenyeret? — kérdeztük latolgatásunk során. Nem csomagol kenyeret, mert Kisszé- keilyben is jó a kenyér, mint a vállalat egész ellátási körzetében. De ez nem zárja ki, hogy az igazgató gyakran járjon a községekben, ott a legilletékesebb- től, a fogyasztótól kérdezze: Milyen a kenyér? Mindennapi kenyerünk mindennapi gondjai olyanok, melyek egy részét folyamatos, szívós munkával lehet enyhíteni, megszüntetni, más részének orvoslása azonban meghaladja a vállalat, a megye erőit, lehetőségeit, * Kilencvenhatezer embert kell a vállalat kenyerével, péksüteményével etetni. Naponta keli eljutni még a legkisebb boltba is a kenyérnek. Ez a legnagyobb gond. Csak távirati stílusban lehet felsorolni, hogy miért. — Rossz utak. — A gépkocsik gyakran meghibásodnak. — A gépkocsik nem tökéletes kenyérszállítók. — A boltok jelentős részében különféle akadályokat állítanak a folyamatos ellátás elé. * Egyik kisközség boltosa — ne nevezzük meg, az ő érdekében — a járattal érkező kenyeret, péksüteményt nyitás előtt nem veszi át. mert van erre egy réga rendélet. Ha az árut az üzlet előtt hagynák, akkor a kutyák, macskák nemcsak körülszaglásznák a kenyeresládákat ... így aztán ez a község csak a délutáni járattal kap friss kenyeret, mert a A Természet Világa pályázatot hirdet, természettudományos ismeretterjesztő cikkek írására. Bármely kiemelkedő jelentőségű, széles körű érdeklődésre számot tartó téma tárgyalható, de különösen kiemeljük: — az egy-egy tudományág közelmúlt fejlődését átfogóan ismertető témákat: — a különböző természettudományok határterületi problémáival foglalkozó témaköröket. A témák legyenek korszerűek, s olyanok, amelyek a fejlődés új útjait, perspektíváit szemléltetik. A pályázat feltételeiből: A pályaművek terjedelme 8—10 normál gépelt oldal lehet. A téma illusztrálására kívánatos 4—10 kép. A cikkeket 5 példányban kell beküldeni. A pályázat jeligés, jeligével ellátott, lezárt borítékban mellékelni kell a szerző nevét és címét. A pályaművek beküldési határideje: 1970. szeptember 15. A pályadíjak: 1 db I. díj: 2C00 Ft értékű, 2 db II. díj: 1000 Ft értékű és 3 db III. díj: 500 Ft értékű vásárlási utalvány. A Természet Világa szerkesztő bizottsága. Budapest, VIII., Gyűl: Pál u. 14. * A pályázat részletes feltételeit n folyóirat 1970. júniusi és júliusi száma közli. bolt akikor van nyitva. A gyerekek tejes reggelijéhez ebben a községben nem adnak a szülők kiflit ég zsemlyét. * Dombóvár kenyérellátása a vállalat hatáskörébe tartozik. A város igényei évek óta városiak, kielégítése azonban nem minden alkalommal sikerült városi szinten. Ennek is több oka van. A legfontosabb: a meglevő üzem kapacitása nem elég. Elkészült a terv a dombóvári kenyérellátás megjavítására. Eszerint új üzemet — két kemencével — építenék. amely huszonnégy óra alatt, 5,5 tonna kenyeret süt majd. A beruházás, amennyiben az építőiparnak lehetősége lesz a munkát rövidesen elkezdeni. a jövő év derekára elkészül. A biztonságos ellátás elérése volt a vállalat eddigi fejlesztő, szervező munkájának célja. A régi kemencék közül sok nem volt üzembiztos — az FNK-típusúak — gyakori meghibásodás miatt nem tudtak annyi kenyeret, süteményt készíteni, mint kellett volna. Most olyan konstrukciójú kemencék üzembe állításán fáradoznak. melyeik kevés hibával dolgoznak ... De még ekkor is előfordulhat rendkívüli esemény. A tél folyamán a dombóvári pékek influenzában megbetegedtek. Egyetlen pék sem volt munkaképes. A kemencéket nem fűtötték be, nem kovászosak. A községben regvei mégis volt kenyér. Gyünkről, Simontornyáról szállították. * Tornát! Pori tl'* ■ i. r#-2 a. A szervezés egyébként is erős oldala ennek a vállalatnak. Az természetes. hogy a kenyeret, süteményt menetrend szerinti járatok hordják. Az is természetes, hogy Pécsre, Székesfehérvárra ugyancsak menetrend szerint viszik a süteményt. Mégis e területen alkar a vállalat további nagy előrelépést tenni. Még pontosabbá akarják tenni a megrendelt áru „házihoz” juttatását ■vt.ij.Alu. Nem tartozik az érdekességeik közé, ha a vállalat valamilyen új süteménnyel jön a piacra. Miért keresik a vásárlóik igényét? — Érdeke a vállalatnak js, hogy új termék kerüljön a piacra, de a lakosságnak is. A fogyasztó már nemcsak kiflit akar enni, és a vállalat nemcsak filléreket akar keresni. Ez az alap. Ha a fogyasztó elégedett, akkor nézzük csak meg, hogy — talán meglepően hangzik — milyen süteményt ne gyártsunk tovább, mert az új kiszorította a piacról. Hol vannak azok a regi idők, amikor a falusi házalt kemencéinek tucatjaiban sütötték a kuglófot, kalácsot, egy-egy lakodalomhoz. A napokban Párt és Nagykónyi községekben „sütött ki” egy-egy lakodalmat a tamási üzem. Sőt: két hete egy komlói lakodalomba sráz kuglófot, és kalácsot vittek. Ismét a gondokról: kevés a munkás. Több intézkedést hozott a vállalat vezetősége a munka könnyítésére, a fizetések rendezésére. Sajnos azonban kevés fiatal adja fejét pékmesterség tanulására. Az éjszakai munka miatt nem kedvelik ezt a szakmát. A vállalat vezetői most azon fáradoznak, hogyan tudnák a munkát az éjszakáiból előbbre hozni, « Bemutató Szekszárdon. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezési osztálya kérte a vállalatot, tartson bemutatót Szekszárdon. Azokat a pékárukat mutassák be, amelyeket gyártanak, és esetleg Szekszárdra is tudnák szállítani, úgy mint Komlóra, Pécsre, vagy Fehérvárra. A bemutató sikerült. A szakembereknek tetszett a „kollekció”. A kereskedők ezt mondták: „Majd visszatérünk a rendelésre.-’ A bemutató több mint két hónapja volt. Még nem tértek vissza. * Máért rossz a kenyér? Egy példa: A simontornyai malom szállította lisztből nem tudott sebki jó kenyeret sütni. A malmot leállították, most a községbe máshonnan hordják a lisztet, a kenyér minősége jó. Még egy példa: Július ötödikén Pincehelyen búcsú volt. A kenyér kissé megsült, és keletien volt. A zsemlye meg kétnaposnak tűnt, pedig friss volt... Nem a liszt volt a hibás. Még egy példa? Tessék: Előfordul. hogy hetenként változik a lisztbeszerzési forrás, mire a pék megszokja a hő- gyészi lisztet, akkor dombóvárit kap, amikor ezt, akkor meg bonyhádit... Ahány liszt, ahány pék, annyi kenyér.., * Kevesen tudjál!?: a raktárosok — árukiadók — anyagilag érdekelték abban, hogy selejtáru — sületlen, keletien — ne kerüljön ki az üzemekhől. És selejtes áruért nem kapnak a munkások teljes bért, csak selejtbért... * — Az elmúlt három évben mindig jól dolgoztunk, kitüntetést kapott vállalatunk — mondja az igazgató. — En mégis azt mondom, hogy még nem úgy dolgozunk, ahogy kellene. Amíg panasz van a kenyérre, azt bárhol, bárki mondja, mindig van tennivalónk, mindig lesz feladatunk, hogy a mindennapi kenyér mindennap jóízű legyen. Azt szeretnénk, ha az emberek úgy fogyasztanák a kenyeret, kalácsot. mintha otthon az édesanyjuk sütötte volna. —PjNépújság J 1970. július 16. Pillanatképek a Csapg etér ál Fotóriporterünk ellátogatott a Szeltszárd közvetlen közelében lévő fürdőtelepre, mely — képeink bizonysága szerint — joggal megérdemli az „egykori” jelzőt. Annak ellenére, hogy az itt dokumentált viszonyok ellenére még mindig akadnak vakmerők, akiket a nagy meleg itt is vízbe csábít. Azon az egyre szűkülő szakaszon, amelyen a hinár, sás, káka és a vízbe dobált roncsok között még úszni lehet. Foto: Gottvald Károly
