Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-14 / 163. szám
CIGÁNYOK A cigányság népcsoport és mint ilyet a legutóbbi nép- számlálás külön nem regiszt- i'áita. Cigányság azonban van, létezése mindennapjaink témája. Elsősorban árnyoldalai miatt., mintha változására, fejlődésére, mondjuk ki a szót, civilizálódására nem lenne sommi remény. Természetesen nem így van, téves, sőt társadalmunk lényegével ellentétes ez a felfogás. Csattanás cáfolatért nem kell messzire menni a megyeszékhelytől. Szedres Széles a Kossuth utca. Egyik oldalát kőlapokkal burkolt járda kíséri végig, itt a legáztatóbb őszi eső idején is száraz lábbal lehet közlekedni. Üjdonat új házak sora. Kis tornácok, rózsalugasak, termestül pirosló meggyfák, felfuttatott és gőndosan permetezett szőlők. Rengeteg gyerek. Nyoma sincs rongyoknak és az ide érkező hiába készíti pénztárcáját, a más párokban megszokott kéregetés kielégítésére. Ez ugyanis nem péró. Ez a Kossuth utca, ahol dolgozó emberek laknak, hallgatnak rádiót (ki tudja hány készüléken), néznek tévét (négy antennát számoltunk), olvasnak újságot (15 Népszabadság, 3 Népújság). Dolgozó emberek, akiknél teljesen felesleges, vagy csak éppen a változások érzékeltetése miatt érdemes, megemlíteni, hogy történetesen cigányok. Orsósokhoz, ahol az apa állami gazdasági alkalmazott már évek óta, a közelmúltban dupla teherrel látogatott a gólya. Ottjártunk idején csak a nagymama — Orsós Imréné — volt a házban, éppen meszeléssel foglalatoskodott. — Mert tisztaságnak, ugye kell lenni? Ifjú Orsós József és ikertestvére, Mária, fehér, dupla gyerekkocsiban aludta a csecsemők tejízű álmát. Apjuk- anyjuk még putriban született. Mire ők felnőnek, talán ez a szép kis ház is szűk lesz nekik. Putrira azonban gondolni se fognak. Csoda történt Szedresen? Természetesen nem. Üj nyelvi fogalmat szült néhány, a tanácsházán töltött perc élménye. ..Ténymondó” — ez a fogalom. A tanácselnök sorakoztatja a tényeket: Az új eigánysor építése 1965-ben kezdődött, tavaly fejeződött be. Az utóbbi két évben húsz ház épült. Ha kell. lesz több. Az építkezést a tanács azzal segítette, hogy parcelláztatott. 1970. június 30-án ötven házban kétszáznyolc- vanhét cigány lakott. Egy házra egy család jut. Tíz esztendeje a cigány tanulók hatvan százaléka bukott. Az 1969 70- es tanévben ötszáz általános iskolás közül kilencven volt cigány. A nyolcadikban kilencen végezték. Valamennyi ipari tanulónak ment. A község cigánylakta részén két tanácstagot választottak. Az egyik cigány, a másik a községi tanács vb-elnöke. A cigányságot tervezéssel, kisebb-nagyobb munkákkal, részint teljesen ingyen, részint hitelbe segítette Hercziinger István kőműves: jelenleg a tsz építésvezetője. Napjainkban összesen hetven-nyölcVanezer forinttal tartoznak neki a cigányok. Tíz-húsz-száz forintonként kapja vissza, amit kölcsönzött. Létezik . cigánybecsület, ez a garancia a törlesztésre. A ténymondó tanácselnök mindehhez hozzáfűzi, hogy a jobb lakás vágyát s pedagógusok ébresztették fél a cigányságban. Kimondja azonban: hiba volt az építtetőket egy helyre telepíteni. Ha szétszórtan lennének a házak, gyorsabb lenne a fejlődés. (A fejlődés így is hatalmas, a környezet formáló erejének élő bizonysága.) — Kapott-e a tanács „felülről” támogatást? — Igen. Idén márciusban. A járás javasolta, hogy alakítsunk szociális-koordinációs bizottságot a cigányság helyzetének javítására. — Alakítanak? — Nem. Szedresen 1961-ben már olvasták az MSZMP Politikai Bizottságának határozatát a cigányság felemelkedése érdekében. Aztán cselekedtek. Ez a helyzet, ezek a tények Szedresen. Sajnos azonban, ahhoz sem kell messzire menni a megyeszékhelytől, hogy a szinte ősemberi múltba vdssza- szálljunk. Dunaszentgyörgy Ház tulajdonképpen egy sincs. Azt a tizennégy, egy- helyiséges építményt, ami itt nyolcvan körüli embernek ad. nem otthont, hanem fedelet, még putrinak is bajos .nevezni. Bútor nincs, egy-égy rozsdás vaságy már luxuscikknek számít. Kút nincs, teleszórták szeméttel. Árnyélkszék nincs. Akinek kivételes módon mosni támad kedve, á közeli békalencsés pocsolya pártjára kuporodik. Az emberi életnek tulajdonképpen egyetlen feltétele sem aciott, itt mégis^ emberek élnek. A legöregebb sz&ntgyörgyi sem emlékszik olyan időre, amikor a falu alatt nem szégyenkezett volna ez az országút menti, szomorú nevezetesség. Csoda, hogy a lepergett évtizedek, vágy akár csak az évek során nem tüntették el? Nem csoda'. Felégetni persze nem,.lehet, de a dunaszentgyörgyiekiből (nem a cigányokból!), thesis hiányzik az á valami, arpi Szedresen. gyümölcsöt érlelt. A községi tanács vb-elnök- asszonya is a falu szégyenfoltjának tartja a cigánytelepet. Említi, hogy — 1970-ben. Közép-Eurépában. azon belül Pannóniában! — ’ két-Karom hetenként megjelenik a Köjál gépkocsija. TetvetU-'nítenek. A telepen három elmegyenge, fiatal cigány lakik. Egyikük — ^tizennyolc éves fiatalember — olykor tej.jeserj mezítélenül jár. Beszélni nem tud. de szerelmi partfieremgi; akadt. Valami moccant ugyan szociális ot-honb© helyezése érdekében; az eredmény pontosan semmi. Több szülőt megbírságoltak* mert; gyermekük nem járt iskolába. Másodszor is kivetették ugyanezért a bírságot, de .behajtani nem lehetett,,— ..elvitte” az amnesztia. A telepiek közül egyet • ismernek vészedé lines bűnözőnek; a napok- . ban kezdte meg újabb szabadságvesztés-büntetése ki tő1rését. A legtöbb bolti, áruházi tolvaj a cigánysorról kerül ki. A bírságolás nevelő hatasa semmi. A tanácsházán is tudják. hogy a lakáskörülmények javításától — általában — az emberek magatartásának javulása várható. Dunaszerrt- zyörgvön csődöt mondott a jó. szándékú próbálkozás. Három, lakáshoz juttatott család, tönkretette az épületet, szeméttel tömte be a kutat, feltüzelte az ámyékszék deszkáit. A telepi kút azonos sorsát említettük. A döghús fogyasztása nem ritkaság. (Lásd fen- tebb, 1970., Pannónia.) Összehasonlítás ? Nincs, sőt sértő lenne az összehasonlítás a szedres! Kossuth utca és a dunaszent- gyorgy; nyomortanya között. Az egyik a jövőt ígérő szép jelen, a másik a jövőtlen, de jelen levő múlt. Reméljük, hogy a felsorakoztatott tények és képek beszéltek. Mi csak a valóságot akartuk bemutatni. A valóságot, mellyel az egyik helyen érdemes büszkélkedni, és amelyik nem szűnik meg valóság lenni a másikon, ha nem beszélünk róla. BORVÁRÖ ZOLTÁN —ORDAS IVÁN Foto. KOMÁROMI ZOLTÁN Ebéd Dunaszentgyörgyön Előrenyomolt felmondólevél Mindenkinek joga van a munkához. Az alkotmány pontosan rögzíti. A munkahely megválasztása sincs korlátozva. A munkavállaló keresheti helyét, képességének és ízlésének megfelelőt választhat. Nem mondhatjuk, hogy e joggal nem élnek a munkások és alkalmazottak tízezrei. Sajnos — mint egyik nagy üzem vezetője mondotta — az egész munkaképes lakosság egyharmada tanul. Nem az iskola, a technikum, az egyetem padjában. Az emberek a munkahelyen tanulnak: az új környezetben a szakma sajátos, helyi fogásait, a betanított és a segédmunkások pedig az új munkamódszereket. ______ E z a tanulás hovatovább annyira terjed, hogy képes elvinni egy üzem egész évi nyereségét. Pontosabban a sok jövő-menő ember miatt nem tudják a tervezett teljesítményt elérni, a termelés stagnál, nem válik lehetővé anyagi eszközök képzése üzemfejlesztésre, a gyár korszerűsítésére. A Simontornyai Bőrgyárban még nincsenek régi tapasztat latok a vándorlási hullámról. Ez év tavaszán kezdődött az, ami másutt már gyakorlat: a munkaerő egy jelentős része állandó mozgásban von. A bőrgyárban most már eléri c havi százat a jövő-menők száma. S ez sok kárral jár. Mert ahová megy a munkás, ott munkája sokáig nem teljes értékű. Nem tud annyit produkálni, mint régi helyén. Dom- bóvárott most nagy vándorlás indult meg a Láng Gépgyár helyi üzeme felé. Vasutasok mennek oda, olyan szakmunkások, akik sok éven át javították a mozdonyokat, vagonokat ... A bonyhádi cipőgyár szintén állandó mozgásban tartja az embereket: az út rövid. A 'ktsz és a cipőgyár egymástól alig száz méterre van, de ezt az utót havonta több száz ember teszi meg, oda és vissza. Von aki már többször járta az utat a ktsz és a cipőgyár között. Sikerrel, mert mindenütt és mindig egy kis órabér-, illetve alapfizetés javítást tudott kiügyeskedni. Persze van a vándorlóknak egy olyan típusa, egyik szekszárdi kereskedelmi vállálcu ^ '! történt, amely a munkaerő- hiányt kihasználja: fenyegető hk. ,,ha nem adják meg ezt, akkor elmegyek ..." S megadják. Sőt, amikor a szóban forgó dolgozó írásban felmondott, s már másik helyét Is megtalálta, nem fogadták el felmondását. Ez a vállaló*, azóta talár, még jobban hiányát érzi a jó munkaerőnek, de olyan váiiálathoz ki adja munkakönyvét, ahol ilyen köny- nyen lehet helyzeti előnybe kerülni azokként szemben, akik éveken át csendben, szorgalmasan teszik dolgukat . . . Aztán megfigyelhető, hogy a munkaerővándorlás-csábítás komplexuma kezd nagyüzemi' módszereket is magáévá tenni. Tamásiban most egy csomó ember előrenyomott felmondólevelet hordoz. A leimóndólevél így szól: ,.Tisztelt Vál- lalacvezetőség. Kérem vegyék tudomásul felmondásomat, a tizenöt napos, felmondási időt nem kérem. Azért megyek el, mert egy másik vállalat, jobb munkakörülményeket, helybeli munkát, nagyobb keresetet biztosít." Egy nap alatt három ilyen , .formanyomtatványt" — csak a dolgozó nevét és aláírását írták tintával — kapott a tamási TÖVÁL igazgatója. Nyilvánvaló, hogy a rtyomtatványt, — illetve a kőművesek, segédmunkások szerzésének új módszerével állunk szemben valamely vállalat vagy szövetkezet ügyes munkástoborzója találta ki, hogy még a felmondással se keil- jen a dolgozónak vesződni. Vaján, ha ezt az ..előrenyomott felmondólevelet'' mások is, mint új módszer előveszik, akkor milyen új dologgal tudják maid az embereket könnyebben csábítani, jobb munkahelyet, több. keresetet ígérve a vállalatok, szövetkezetek munkástoborzói? •Pi« Orsós nagymama és az ikrek.
