Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-12 / 162. szám
Németh István: Szemben ültek egymással, kétoldalt a földbe vágva égnek meredt a két kapanyél. — Meleged van? — kérdezte a férfi. — Ég rajtam a ruha — mondta az asszony. — Vesd le! A haragoszöld, éles kukoricalevelek összefenődtek a forró sülben. A szél alulról fújt, egyenlőtlenül, forró porszaga volt. Az asszony szeme alja besüppedt, megfeketedett és kigyöngyözött. —• Értetted? — kérdezte a férfi. — Mit? — Amit mondtam. — Miit mondtál? — Hogy vesd 'le a ruhád. És fürödj meg! — Jó volna megfürödnd. A tengerben — mondta az asz- szotiy csüggedten. A fejét még mindig lógatta, agyonnyomta a hőség 4s ez a számára szokatlan nehéz munka. — Hol? — A tengerben, — Ez is tenger. Emeld föl a fejed, és nézz körül. A zöld hullámok tele vannak ezüst- ható halakkal. Az asszony a férfi szemébe nézett, megremegett az ajka. — Ne haragudj — mondta engesztelőén. — Miért haragudnék? — Hogy én már megint csak a szavaidat hallom. — Most csak azokat halld meg. — Néha nagyon bántóalk. — A szavak? — kérdezte a férfi. — A puszta szavak. — Kívánlak — mondta a férfi alig hallhatóan. (Németh István jugoszláviai magyar író, ,a Növi Sad-i Magyar Szú munkatársa.) * Az asszony nézett a férfi arcába, aztán lassan lehunyta a szemét. Ajka körül eltűnt a remegés, nyugodt volt. mintha játék közben döbbent volna rá sorsára. — Biztos vagy benne? — kérdezte az asszony, és a nap felé fordította lehunyt szemét. — Ilyet nem szoktak kérdezni. — Most mégis megkérdezem. Válaszolj! — Biztos vagyok benne — mondta a férfi, de maga is érezte, hogy megtorpan a hangja. Lehunyt szemét az asszony a nap felé tartotta, úgy mondta: — Mert én ig érzem a föld forró szagát, a napot, és hallom a fűszálak nedvkeringését a párzó bogarak neszét. És itt ülnek körülöttem az arcukat eltakaró, de az ölüket feltáró parasztmenyecskék, és mind látom őket, meztelen barna karjukat, vágyakozó szemüket, ugyanúgy, ahogy te meséltél róluk. De én most nem lennék néked az a íöld- szagú, fűszagú, napszagú királynő. Talán sose voltam az. Nem tudom. Az asszony lehunyt szeme megduzzadt, szeme gödiéből eltűntek a tűhegynyi verejték- gyöngyök. s homlokán, a haja tövében ütköztek ki. — Erre én igazán nem gondoltam — mondta a férfi száraz torokkal. — Honnan jutott most eszedbe? — Amióta itt ülünk, másra se gondolok. Nem is bírtam másra gondolni. Sose hittem, amit mondogatni szoktál. Hogy a föld és a nap milyen erős lehet. A férfi megérintette az asz- szony karját: — Az csak hülye, ostoba mese volt — mondta. — Nem volt mese — mondta az asszony, és ahogy a férfira nyitotta szemét, kibugy- gyant belőle a könny. Karját arca elé, a nap elé tartotta. — Én akarok lenni az. erősebb. A férfi fölegyenesedett, a durva íópokróc alól előhúzta a vizeskorsót, s szétvetett lábakkal addig ivott, míg egy csöpp maradt a korsóban. — Nem való néked ez a munka — mondta, s keze fejével megtörölte a száját. — Kösd be a fejed mielőtt napszúrást kapnál. ' ANTALFY ISTVÁN: KIT MEQ NEM TAQADNAK... Nem tűnnek messze a szétszórt -napok. fényük se halványul, ha jön az éj, nem több az árny a fénynél. Se az ég, se a föld ne biztasson, hogy ne félj, csak én mondjam, csak én mondhassam el, légy visszhangja, visszfénye önmagadnak, mint az Andromeda köd milliárd évek múltán is, — kit meg nem tagadnak . .. Bonyhád műemlékei Hinni kell a „Magyarország művészeti emlékei” qí- mű testes kötetnek, melynek nyilvántartása szerint megyénkben Paks és Bonyhád a leggazdagabb olyan építészeti elemekben, melyek joggal érdemelték ki, hogy falaikra a „műemlék", vagy „műemlék jellegű épület” táblát helyezzék. A kor nem feltétlenül jelent napjainkban gyakorlati megbecsülést is. Két ellenpéldát szeretnénk rajzainkban bemutatni a bonyhádi járás székhelyéről. Az egyik — a történelmi nevet is adó — Perczel-család kúriája. Egy (remélhetőleg) továbbra is szépülőben lévő park mutatós központja, ahol a járási könyvtár kapott minden szempontból elfogadható otthont. Verandája már festőművészeti kiállítás céljait is szolgálta — eredménnyel. A másik a régi kórház, eredetileg ugyancsak szép épülete. Itt most sivár és elhanyagolt viszonyok között, lakások vannak. A szükséglakás kifejezést nem túlzás használni ezekkel kapcsolatban. A főhomlokzatán ugyan restaurált, de udvari részén vigasztalan képet mutató épületben szeretné elhelyezni, vagy elhelyeztetni — távolabbi tervei szerint — a megyei Idegenforqalmi Hivatal a község múltját bemutató múzeumot, melyhez bőséges anyag áll rendelkezésre. (ORDAS) Rajz: ÉRDI TAKÁTS GYULA: RAQYOQTAM ÉS LÁNQOLTAM Barlangban ült a láng. .. A kémia karján sugárzó szép ara. S palackba zárva, mint rabot, hozták a könnyű alkoholt. A bölcs savat, cukrot, illő olajt, hozták piros pecsét alatt s lettem a titkos folyamat kísérletének eszköze. Cső, festék, lombik, fiola, amint a vékonyajkú vénák - l a titkos képletet felitták. Figyeltem és engem figyelt a nap a zöldet lélekzö ernyők alatt, s az áttetsző fény röntgen-sugara az ég gyöngyház falára írta, mint süllyedt és emelkedett a kék erekben égő tinta,., — Hogy írjam hát tovább e lángragyúlt való dús vesszőin kigyulladt látomást? — Mint kék ágakkal vérző fügefa ragyogtam és lángoltam ott. s a vér sejtek sugárzó levelén ott villogott az ősi fény, a tiszta álmot tükrözve felém. Ragyogtam és lángoltam ott, s tanúm a fűbehullott könnyű ég. több voltam, mint e költemény,.. __________. L eskó László: Fából faragottak Délután kettőkor már nem pattognak a mondatok, csak bágyadt röppenésre képesek. A meleg áll a két-három méter magas farakások között, s njár nem verejtékezünk, mert nincs mit. Kiszáradt bőrünket perzseli a nap. „Nyeltünk száraz kortyot” — ezt mondta valamikor a karikalábú Fábián. Minek akar ez mindenáron eredeti lenni? Mikor is mondta ezt a „száraz kortyot”? Két perce? Reggel? Egy éve? „Mozgás, emberek, ne lazsáljanak! A megrendelő vállalat darabra veszi át a fakockát, számítási hibát nem véthetnek!” Kovács csoportvezető hangja vastag, szalonnán nevelt hang. Zsebre dugott kezekkel, ráérősen tűnik el a farakások között. Délután kettőkor már az út melletti csapból is langyos, hányingert okozó víz folyik. Frank arcán odamerevedett vigyor, látom, ahogy a szája mozog: „Kilencvenöt, kilencvenhat...” A századik fakocka után egyet maga mellé tesz. így a végén könnyebb lesz összeszámolni a kerek százasokat. Köpne egyet, de már nyál sincs a szájában. Délután kettőkor a karika lábú Fábián svájci sapkája már nem kerül vissza a feje búbjára, ott hever mellette. Szemei meredten bűvölik az egyformára fűrészelt kockákat. Keze gépiesen dobálja a számolatlan halomból a már megszámláltak közé a fadarabokat. „A megrendelő vállalat darabra veszi át a fakockákat, számítási hibát nem véthetnek!” Kovács negyedóránként megjelenik. Ö a mi kakukkos óránk. „Diák! Mennyinél tartasz?” Azt hiszem, Frank kérdezte. Motyognék valamit, de nem tudok: nyelvem a szájpadlásomhoz tapadt. „Könnyű munka lesz ez maguknak. Elvacakolhatnak vele. De hiba ne legyen!” Ezt mondta reggel Kovács a munkaelosztáskor. Most már tudom, hogy jobb lett volna „feketézői”. Szedni a kocsikból a kátrányos fahasábokat. A kátránytól barna lesz a kéz, az ujjak helye meglátszik az arcon is, ha az őrjáratot tartó szúnyogokat hesSegetve odakapunk. Délután kettőkor a karika lábú Fábián már nem énekli, mint reggel, hogy „Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét., verje meg a jeges eső .., ” Minden szótagnál dobott egy kockát a hátg mögé. A köpködős Frank homlokán pattanásig feszül egy ér: „harmincegy, harminc- kettő. harminchárom...” Ha eltéveszti, másra gondol, kezdheti élőiről. „Na, hogy megy a munka, girhes brigád?” Kovács kérdése megaláz, földre lök. Látom, hogy a karika lábú Fábiánnak ökölbe szorul a kézé. Egy hónapja a lábára gurult egy rönk. Ezen a héten jött először a baleset után. Ezért osztották be őt is köny* nyebb munkára. „Könnyebb munka! Négykézláb görbedek a salakos talajon, és látóim kp- zött szórom maga mögé a megszámolt fakockákat: ötven- hét... ötvenhét... ötvenhét...” Agyam már nem akarja nyelvemre lökni a számsor következő tagját. Piramisok tornyosulnak mögöttünk. „A megrendelő vállalatnál is megszámolják a kockákat, úgy vigyázzanak!” Kovács hangja egy magasságban lebeg a gat- ter környékéről hallatszó Vö- nattutulással. Zümmögő légyként köröz bennem a sór: „Dolgozni csak pontosan, szépen...” Köpködős Frank mellére szorítja a kezét, pihen. Hánynál tarthat? Délután kettőkor hánynál tarthat, Frank? Tavaly fél évet töltött szanatóriumban. Azt mondják, .a tüdőmiafenéjét még kint szerezte az őrült szobafestő nem- éppen barátságosra mázolt barakkjaiban. Időnként a mellére szorítja a kezét, mintha nehezen jutna levegőhöz .„Ha két-három kockánál nagyobb eltérés lesz, összemorzsolom magukat!” Mindig ideges leszek Kovácstól. „Na, Diák, ez a munka megfelel a tyúkizmaidnak!” Ez volt a reggeli útbaigazításom. „Csak pontosan! Pontosan! Pontosan!'" Nem akarok tévedni, nem fogok tévedni! Ez most a legfontosabb. A kutya szórja maga a földet, ha... Fél négy. Öt. perc múlva fél négy! Látom, hogy Frank elől elfogyott a halom. Mosolyog. A győztes gladiátor mosolya ez. Felső? testem jobbra-balra ingadozik) nyelvem megdagadt a szám-| ban. Vége! VÉGE! Megszólal a műszak végét jelző sziréna. A karika lábú Fábián nyögve hemperedik; meg a salakon. Már féltérden próbálom kiegyenesíteni derekamat, majd egyetlen, fájdalmat okozó lendülettel lököm! magam talpra. Indulnánk „vi- rityü’tó” a csaphoz. Ez a „vi- rityülés” is a karika lábú találmánya. „Jól van, csak elténfe- regték a mai napot is. Nem akartam előbb mondani: a kutya se számolja meg maguk után a kockákat. A vállalat mázsára rendelte. De, ha ezt reggel mondom, akkor maguk tesznek a melóra...” Kovács nikotinos lapátfogai kisárgulnak a szájából. Oda zuhan a karika lábú Fábián tenyere. Hl E)S$3E U IT^l 25 A régi kórház, ma elhanyagolt, de még mindig szép épülete. A Perczel-kúria, ma járási könyvtár.
