Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-11 / 135. szám

VYYYYYYYYYVYVYYYYVYYYYYYYVYYYYYYVY VYYYYVYYVWVVVVWYYYYYYYVVYYYYVYYYYV fY VYYVY »YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY VYVYYVYYVYYYVYYVVVYWYYVYYYYWYWVVVVYYYVVVWVVVVVVYYVVVVVYY KÜRTI ANDRÁS: Az aranyváros foglyai 8. Említést érdemel, hogy Ciduro belső közleke­dése néhány hete ugrásszerű fejlődésen ment át. Korábban a városka egyetlen járműve az az ormótlan, kétkerekű lajtkocsi volt, amellyel az öreg Doido és búskomor öszvére, a fiatal Doido vizet hordott a folyóról és egyéb teher­fuvarozást ig vállalt, ha kedve volt hozzá. Nem az öreg Doidónak, hanem az öszvérnek. Ez volt a helyzet a legutóbbi időkig. Aztán megérke­zett a két vadonatúj kerékpár, amelyet Mada­me Duval, a Floresta Szálloda tulajdonosnője hozatott unatkozó lányainak, s ily mó­don a korábban egyoldalú, csak te­herszállításon alapuló belső forgalom személyszállító járművekkel egészült ki. Mindemellett hangsúlyozottan kell szólnunk Ciduro külkapcsolatairól is. Ezt részben az „Ilha” („Sziget”) nevű gőzbárka biztosította, havonta általában kétszer vergődött oda-visz- sza az Aranyváros és Amazonas állam főváro­sa, Manaus között. Még szorosabb összekötte­tést teremtett a nagyvilággal az encarregador especial rövidhullámú rádióadó-vevője, ha ép­pen megfelelőek voltak a légköri viszonyok, ha éppen üzemképes állapotban volt a készü­lék, ha éppen üzemképes állapotban volt a kü­lönleges megbízott... Végezetül pedig két döntő érv Cidade de ouro város mellett. Először is az a körülmény, hogy lakosainak túlnyomó többsége iparral fog­lalkozott, aranyat ásott, aranyat mosott. Nap­estig tartó, gyötrelmes, idegölő fnunkával — nagyon kevés aranyat. Másodszor pedig : az it­teniek tíz esztendeje, már az alapítástól kezd­ve Cidurónak nevezik szűkebb hazájukat, nem vennék jónéven, ha ezt bárki is kétségbe von­ná. És minthogy errefelé az enyhe rosszallást is többnyire ököllel, késsel, revolverrel juttat­ják kifejezésre, részünkről is a legokosabb, ha nem bonyolódunk bele ebbe a vitába, hanem tudomásul vesszük a helyzetet. Ami mármost a városka fekvését, alakját il­leti, felülről olyan képet mutat, mint egy sün- disznó oldalnézetben. Amikor nincs összegöm­bölyödve. A sün orra az a széles csapás, amely a folyóhoz, a rozzant gőzbárka kikötőjé­hez vezet. Törzse az a tojásdad alakú tisztás, amelyet Főtérnek hívnak, ami némiképp túl­zásnak tűnik, részint mert semmilyen más tér nincs Giduróban, másrészt pedig mert a tisz­táson elszórtan mindössze fél tucat épület talál­ható. A már említett Floresta Szállodán, a szatócsbolton, a különleges megbízott házán kívül egy apró imaház az egyik oldalon, át- éllentben rozoga raktárhelyiség és az öreg Doi­do vityillója. A sündisznó hátából kiálló hosz- szabb-rövidebb tüskék viszont keskeny erdei ösvények, az aranybányászök. a mineirók Par­celláihoz és az azokon épült kalyibákhoz, a casebrékhez vezetnek. A sündisznó hasi részén nincsenek ösvények, végtelen bozótos, sziklás terület húzódik itten, ahol még egy gramm aranyat sem találtak soha. Amikor a Cartagena utasai bevánszorogtak a Fő­térre, elsőnek Madame Duval pillantotta meg őket szállodája pálmalevelekkel fedett tornácá­ról, ahol üzleti könyvei átvizsgálásával foglalko­zott. Erősen középkorú, terebélyes, elomló testű hölgy, akkora keblekkel, amelyek szinte az egész tisztást betöltötték. Meglep>ő fürgén emelkedett fel nyugágyából, a jövevények elé hömpölygőit, nyomorúságos állapotuk láttán szömyülködve csapta össze a kezét. — Mop Dleu! — kiáltotta és már gyengéden terelgette is be a társaságot műintézete földszinti nagytermébe. Csak a Mama és a három ököl­vívó tartotta magát úgy-ahogy, a többiek ott rogytak össze, ahol megálltak. Talán nem is annyira a testi, fáradtság, mint a lelki, idegi ki­merültség következtében. A Madame tapsolt, mire a karzati folyosó szo- bácskáibói álmosan, kócosán előkerült két lánya, Claudette és Ninette. Csak a rend kedvéért : a kisasszonyokat semminemű rokoni kötelék nem fűzte a Floresta tulajdonosnőjéhez, francia nem­zetiségűek sem voltak, Belő Horizontéból kerül­tek ide. Ciduróban azonban mindenki a „Madame lányainak” hívta őket. A Madame lányai ál­talában kétévenként cserélődtek, a régiek meg­lehetősen csinos értékű aranyporral és őszinte könnyekkel a szemükben távoztak, az újonnan érkező senhoriták pedig automatikusan felvették a Claudette és a Ninette nevet és a mesterséget ott folytatták, ahol elődeik abbahagyták. A Ma­dame derék asszony volt és kitűnő emíberismerő, az ő házába kivétel nélkül jószívű, kedves, meg­értő teremtések kerültek, a szerelem buzgó és ki­csit együgyű papnői, akik nélkül Ciduróban — a férfiak városában — még pokolibb lett volna az élet, mint amilyen így is volt. Claudette és Ninette a durván faragott padok­hoz támogatták a jövevényeket, gyorsan ételt, italt tettek eléjük, a légikisasszonyt és Juanitát bekísérték saját, szerényen berendezett helyisé­geikbe, megmosdatták, lefektették őket, egy fo­nott kosárban a pincsinek is fekhelyet készítet­tek. Közben a Madame kicserélte a kötést Ba­rilla kapitány vállán, neki, Krecsmár Jenőnek és CapK>manes úrnak, akiket a legjobban meg­viseltek az utóbbi órák fáradalmai, a saját „lak­osztályában” vetett ágyat. Talán furcsának lát­szik, hogy egy szállodában nincsenek vendég­szobák, dehát a Floresta ilyen különleges szál­loda. Végül csak a Mama, Bobo. Jucare, Pindho. Hi- menez másodpilóta és Ewans professzor maradt a döngölt padlójú nagyteremben, az asztal mel­let. És Honda László, aki csak ült, mert leültet­ték, evett, mert ételt tettek eléje, colát ivott és kitűnően érezte magát. Tetszett ndki a Madame, tetszettek a lányok, a hűs helyiség, minden. (Folytatjuk) AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA, &ÄLANK. / mez mo • NFMFlFG.HOGY fiFRCEKALAlT MÍGZABÁLT KÉT BGÉfl soNÜqes ÉCYTA814 SZALONNÁT, MFC A LIKŐRT IS _ ÉLVFZSTTEL / SlURCSOU m A légikisasszonyok története A polgári légi forgalom tör­ténetében a stewardess szere­lje csaknem olyan fontos, mint maga a repülőgép. Egy amerikái belföldi légiforgal­mi társaság, az United Air Lines közlése szerint ez volt az első vállalat, amely ste­wardesst alkalmazott, ponto­san 40 évvel ezelőtt, május első napjaiban egy Chicago—• San Francisco légijáraton. A légi forgalom első kor­szakában a másodpilóta szol­gált fel frissítőket, kávét az utasoknak, s ugyancsak egy ilyen másodpilóta volt az, akinek eszébe jutott, hogy valaki mást kellene erre a célra alkalmazni. Először ápolónőt vettek fel, aki most már nemcsak frissítőket szol­gált fel, hanem megnyugtat­ta az ideges és tengeri beteg utasokat. A vállalat dosszié­iban megtalálható ennek a pilótának egy későbbi fel­jegyzése, amelyben arra hív­ja fel a 1 vállalat figyelmét, hogy szerinte sokkal nagyobb lélektani hatással lennének az utasokra a csinos, fiatal nők, akiknek ápolónői képzettsége talán nem Í6 olyan nagyon fontos. Minthogy a kettő: vagyis az ápolónői szak- képzettség és a csinos­ság, fiatalság abban az időben még ritkán volt együtt megtalálható, a repülés pe­dig egyre szélesebb körök­ben terjedt, s nőtt a kon- kurrencia is, a légiforgalmi vállalatoknál lassanként a csinosság nagyobb szerepel játszott a légikisasszonyok ki­választásában, mint az ápolói tudás. Jelenleg kb. 50 000 légi­kisasszony repül a világon. Munkájuk nem könnyű: már az is nehéz, hogy állandóan és mindenkihez, minden hely­zetben kedvesnek és udvari­asnak kell lenniük. ŰJ OLTÓANYAGOK Az egyik amerikai gyár és a haditengerészeti kísérleti in­tézet új nagy hatású oltó­anyagot kísérletezett ki. Az ni oltóanyag, amelynek neve FC—104, különösen alkalmas !snsaavii, gviUikoaty folyadé­kok, például benzin, diesel^ olaj oltására, amelyekre szin­te ráúszva tartós hártyát képez s így megakadályozza a levegő oxigénjének oda- jutását. Az anyag egyelőre még nagyon költséges. üj fővaros A Brazíliában akkreditált külföldi követek eddig Rio de Janeiro ban éltek. Nem­régiben megkapták a hivata­los értesítést, hogy a brazí­liai külügyminisztérium rövi­desen átköltözik a mélyen az ország belsejében épült új fővárosba, Brasiliába. Hama­rosan minden ügyet innen intéznek és a követségek dip­lomáciai előjogai Rio de Ja- neiróban 1972 szeptemberéig maradnak csak érvényben. Erre az időpontra tehát a 80 nagykövetségnek és követség­nek le kell bonyolítania a költözködést. A távolság: ezer kilométer. Brasiliának ma már 450 00C lakosa van, mégis úgy hat a sztyeppén, mint egy márvány­falu. A kormányzati negyedet nevezik „.márványfalunak”, körülötte keletkeztek a szput- nyikvárosok, — ez azonban csak igen finom kifejezés a barakktelepülések, faházne- gyedek megnevezésére, s ezek nem sokban különböznek a nyomornegyedektől. Az odaköltöző diplomatákra elég sok nehézség vár. Nagy a távolság a tengerparti fej­lett országrésztől, s az új fővárosban alig épült még ki a közlekedési hálózat. Csak autóval lehet közlekedni, a javítóműhelyek viszont a kül­városban találhatók. A csodá­latosan szép kormányzati épü­letek sok nehézséget takar­nak: nincs kereskedelmi há­lózat, sem ipar, sem mező- gazdaság a főváros ellátásá­ra. Csaknem mindent Sao Paulóból kell drágán oda­szállítani. Gyermekcipőben jár még a telefonszolgálat is. nehéz szállodai szobát kapni, mert minden nehézség és hiány ellenére — máris sok turista keresi fel a maga r'emében érdekes és szép új fővárost. 1 lAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents