Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-09 / 133. szám
Legyünk tárgyilagosak Egy rádióriport és körülményei ,,Ismét Janyapuszta" címmel, május 31-én reggel, riportot közvetített a Magyar Rádió, a riportot Nagy Piroska készítette. 1. Miről is szólt ez a riport tulajdonképpen? „Mindnyájunk lelkiismeretére:’ apellálva a riporternő ország-világ tudtára adta, hogy mily mostohán bántak el a janyaiak- kal. Egymás után sorakoznak az érvek a tétel igazolására: Karácsonyi György, a harci tanácselnök önkényeskedett és basás- kodolt a janyaiakkal, amikor megszüntette az iskolát a pusztán és lebontatta azt az épületet, amelyben oly sok társadalmi munka volt. Bittner Gyulánét, a pusztaiak pedagógusát piszkálták, megvonták a prémiumát és elhelyezték. Gyerekeket, 6—10 éves alsótagozatosokat lelkiismeretlenül tortúrának tettek ki, amikor arra ítélték őket, hogy végigszenvedjék a mindennapi utazás gyötrelmeit. Az iskola megszüntetésével, a körzetesítéssel, 700—800 forintos többletkiadást zúdítottak a szülőkre. A gyerekek tanulmányi eredménye is romlott. S mindezt akkor tették, amikor a tsz ezt a pusztát fejlesztésre jelölte, így szükség van az itt élő emberek munkájára. 2. Nagyon röviden és nagyon kivonatosan ennyi hangzott el a riportban, amely igazán mesteri munka volt: célra tört. agi- tatív erejű, keményen bíráló, határozott állásfoglalású. Csakhogy! Nem volt tárgyilagos. A riporternő felháborodva azon, hogy megszüntettek egy iskolát, amelynek ő már két évvel ezelőtt is védelmére kelt, be akarta bizonyítani igazát. így történhetett, hogy a jó riport igazságtalan ügyet szolgál. Ilyen esetben pedig nem árt a tárgyilagosság! Azóta én is jártam Janyapusztán. 3. — Most már rendben van a dolog, május 29-én tartottak itt egy szülői értekezletet, akkor tisztáztunk mindent, s megnyugodtak az emberek — mondja Kardos Józsefné, aki a szülői munkaközösség elnöke. — Mielőtt a körzetesítést elrendelték, magukkal nem beszélt senki? — De igen. Akkor is volt egy szülői értekezlet, meg a gyerekeket busszal bevitték Sióagárdra az iskolába is megmutatni nekik, hogy hová fognak járni. — Ez nem volt elég? ^ — Vártuk volna, hogy még egyszer kijönnek... De most már tisztázódott a dolog, s belátták az emberek, hogy így van ez jól. így többe kerülnek a gyerekek. De, hiába, mi ugye a gyerekek boldogulásáért dolgozunk. 4. Az én első janvai beszélgetésem, valahogy a fentiek szerint hangzott. Janyapuszta különben 8 kilométerre van Sióagárdtól. Régi cselédlakásokban lakik itt úgy 30 család. Valóban egyetlen fillért sem költött senki ezekre az épületekre a felszabadulás óta. Rossz állapotban vannak a házak. Az itt lakó felnőttek a tehenészetben dolgoznak, amelyet 300 férőhelyessé bővít a tsz a közeljövőben. A régi, nádtetős, vizes lakásokra a tsz sem költ, — úgy számítják, hogy megvételre ajánlják fel azokat jelenlegi lakóinak, aztán ők szedjék rendbe, ahogy tudják azokat. — Valóban szükségem van itt az emberekre. Minek hordanám ki őket autóbusszal a községből, ha itt helyben is lakhatnak — mondja a tsz-elnök. — S ezeket a lakásokat rendbe lehet hozni? Gondolja? i— Akik itt élnek, általában jól keresnek. Hiszen egyébként nem is vállalnák ezeket a körülményeket valószínűleg. Igv az anyagi lehetőségeik megengedik, hogy a lakásukra költsenek. — Építési engedélyt adnak ide? — Nem. Hogy ezekre a lakásokra érdemes-e költeni, abban viszont én nem vagyok biztos. Mert a távlati tervek valóban a puszta megszüntetéséről szólnak. Ezért nem adnak ki új ház építéséhez engedélyt. Igv viszont egészségtelen körülmények között laknak az emberek. Lakást, bent a faluban viszont senki sem képes ennyi családnak adni. Nem, mert falun nem kapnak, hanem építkeznek az emberek. Erre az itt lakóknak is van módjuk. N 5. De térjünk vissza a körzetesítéshez. Jelenleg 17 alsó tagozatos gyerek járt be iskolába Sióagárdra. A következő két iskolaévben ez a szám már 13-ra csökken, az 1972—73-as tanítási évtől pedig már csak 9 lesz azoknak a száma, akik mindennap buszoznak. *Hogy ez a buszozás ezen a télen milyen bonyodalmakkal járt, azt felesleges taglalni, mivel ez a bőhavas tél még a nagyobb városokban is okozott közlekedési gondokat, nemhogy ilyen eldugott kis településeken. A 17 gyerek Janyán egy osztályban tanult, Sióagárdon, mindegyik a maga tanulócsoportjához került. Hogy a két tanítási mód között milyen nagy a minőségi különbség, ennek részletes taglalására, semmi szükség. A gyerekek tanulmányi eredménye mégis romlott volna? Azt éppen ez a minőségi változás hozza magával törvény szerűen. Az osztott iskolában jobbak az oktatási feltételek, tehát magasabbak a követelmények is. A gyerekek azóta sokat változtak. Már megszokták az új környezetet, falubeli pajtásokra találtak, jobban öltözöttek (mivel a szülők — nagyon helyesen — nem akarnak lemaradni a falubeliektől), a mindennapi utazgatás pedig nem más nekik, mint egy jó „buli”. Az autóbusz egyébként értük jön, egészen a puszta közepéig. Ott van a megállója. Harcig — úgy fele útig — pedig még felügyelőjük is akadt a gyerekeknek, hiszen óvodásokat visz be és szállít vissza (a tsz fizet érte) mindennap ez az iskolabusz. A szülők erről elfelejtettek beszélni a rádióriportban. Az óvodások buszoztatását pedig nem a tanács rendelte el! 6. Bittner Gyulánét, a volt-janyai iskola pedagógusát valóban áthelyezték egy községi iskolába, a járás területén. Ö választott a lehetséges állások közül, hogy hová akar menni. Bántalom egyébként sem érte. A prémiumát nem vonták meg, hiszen pedagógusok nem kapnak prémiumot. Jutalmat azonban kapáit az első riportot követő évben is. Hogy fizetése kevesebb az új munkahelyén, az meglehet, hiszen itt már nem kaphatja azt a pótlékot, amely a tanyán megillette. Bittner Gyiüáné valóban szerette a janyaiakat. És szerette az ottani gyerekeket is. Elsősorban elesettségükért. Segíteni akart rajtuk. De, 1964 óta már többször is kérte elhelyezését. Gyerekei nőttek, s más környezetben akarta felnevelni őket. Azonkívül Bittnerné félt az „elszürküléstől” is. Ma azt emlegetni, hogy „bezzeg régen innen ment nyugdíjba a tanító", érzelgős romantika. Egy pedagógus sem élheti le ma már életét a pusztán. Fejlődése érdekében nem. A janyai iskolát mindenképpen meg kellett szüntetni, 7. Meg kellett szüntetni a janyai iskolát, mert életveszélyes volt. ötvenezer forint semmi sem lett volna a rendbehozásához, több százezerre lett volna szükség. Ezeket a megállapításokat egyébként nem a harci tanácselnök, Karácsonyi György tette, hanem a hozzáértő szakemberek; mérnökök. Az épület egy részét már le is bontották. Másik része gerendákkal van megtámogatva. A tsz — így mondta az elnök — átvette volna az épületet, de csak úgy, ingyen. Pénzt ők sem adtak volna érte. Igazuk van. A harci hivatalnak, a harci tanácsnak egyébként sincs sok köze ehhez az iskolaügyhöz. Nincs — és ezt egy rádióriporternek is tudnia kellene!— mert a körzetesítést a járási tanács végzi. így az iskolaügyben Karácsonyi György fejére zúdított vádak — rágalmak. A körzetesítést rendelethalmaz szabályozza az egész ország területén. Ennek adott lehetőségei vei élve. a körülményeket mérlegelve rendelte el a szekszárdi járási tanács a janyai kör-, zetesítést, a gyerekek érdekében. A szülők már a körzetesítést megelőző beszélgetésen is megértették ezt. 8. Megértették. — Hiszen elrendeztük mi már ezt a dolgot. Vagy nem? — kérdezi a tsz-elnök, Pesti György, Szegi Sándortól, aki szintén az egyik riportalany volt. — Hát, el. — Akkor? — Vártuk, hogy még egyszer kijönnek a járási tanácstól. A szülők a többletköltségeket kifogásolták a legjobban Havi 700—800 forint kiadás, nem kis összeg. A riporternő azonban elfelejtette megkérdezni, hogy milyen keresetből kell állni ezt. Egy kereseti kimutatást nézegetve a pusztai állattenyésztők neve mellett a következő, havi összjövedelmeket találom: 2680,—, 3902,—, 4985,—, 3963,—, 5098,—, 2200,—, 2791,— forint. Igaz, vannak olyanok is, akiknél bizony nagyon alacsony a kereset. Tőlük kettőjüktől viszont semmi térítést sem kér az iskola. Ezt is tudva, talán nem is olyan tragikus az említett többletköltség. Főleg, ha hozzátesszük, hogy éppen annak a családnak, aki ezt az összeget kifogásolta, a május havi keresete 7300 forint volt, Ebből talán 800 forint juthat három gverek étkeztetésére. 9. Janyapusztán nincs iskola. Nem is lesz. Nem-„azért sem" alapon, nem méreg diktálta oktalan elvakultságból marad a járási tanácsnak ez az utolsó szava, hanem humánumból. Istállófejlesztés valóban van és lesz a területen, de ez nem jár lakásépítéssel. A körzetesítés — még ha nehéz is, mivel bizonyos szokások, érzelmi kötődések megszakításával jár, korunk iskolapolitikájának egyik feladata. Csak így lehet eredményesebb oktató-nevelő munkát végezni. A janyaiak kicsit únják már a dolgot. Szeretnék, ha befejeződne az egész. Amiket a rádió mikrofonjába „bemondtak” részben tájékozatlanságból, részben pedig egy, a riporternő megjelenésekor eluralkodott hirtelen közszellemnek a hatására mondták. Az biztos, hogy az elmúlt tanulmányi év során panasszal senkit nem kerestek fel ez ügyben. Pedig módjukban állt volna. 10. A rádióban a riport utolsó mondata úgy hangzott, hogy „A Művelődésügyi Minisztérium minden részletre kiterjedő alapos helyszíni vizsgálatot rendelt el. Ez a vizsgálat már megkezdődött, s bizonnyal megnyugtatja majd a szülőket.” A Művelődésügyi Minisztérium vizsgálata azóta már be is fejeződött. Az eredményét mi is, várjuk. MÉRY ÉVA Szép befejezés Ami nem sikerült Pálfán, ragyogóan sikerült Uzdon. Az Ünnepi Könyvhét megyénkben legutolsó rendezvénye volt Végh Antal író találkozása az olvasókkal. A kis község már évekkel ezelőtt megteremtette ilyen jellegű hírnevét, most is megőrizte. Elsősorban nem az iró szerepelt* hanem az olvasók bizonyították be, hogy ismerik műveit. Kultúrműsor keretében, szintedramatizált formában, mutattak be részleteket azokból. A százharminc főnyi közönségből száztizén felnőttek voltak. A kétórás, nagy sikerű találj kozó után a helyi úttörőcsapat közölte a meghatott íróval, hogy teljesen elpusztult sza- mosháti szülőfalujának az iskolások az úttörőcsapat meg'-; takarított pénzének felét, há-i romezerkétszáz forintot juttat-; nak el. Az összeget az ottani úttörőcsapat felszerelésének pótlására szánják. Kedves Medárd! ön lehet, hogy jót akart, dé ismét gonosz volt. Esőt hozott. Az esőt kívánták ugyan a földiek, de inkább'csak a npi tájegységünkön, a Tisza, a Szó* mos és a Maros mentén aligha. Egyelőre még nem értesültünk! arról, hogy azokat a részeket kihagyta-e tevékenységéből, de őszintén reméljük. Ugyanokká* szeretnénk bevonni egy mozgalomba, bízva abban, hogy min* főhivatású szentet, csábítja a leJ hetőség, hogy a kanonizáltat táborából az elsők köpött csatlakozhat ehhez. Küzdjön velünk a babona ellen! Legalább ebben az évben járjon közre ct naptárban sorra következő harminckilenc név viselőinél, hogf ne kövessék az ön példáját. Egynapi esőnek még örülni is lehe* valahogy, kibírni pedig mis»-, denképpen. Negyven nap azonban, kicsi# sok lenne a jóból! O. t ATMDB GYAKORLATÁBÓL« Nem tilos a borravaló Fegyelmi büntetésként 1979, évi nyereségrészesedésének megvonásával sújtotta a Du- naföldvár—bölcskei áfész Piros Ferenc gépkocsivezetőt és Papp János kocsikísérőt. Az áfész szerint „tiltott ár-; drágítást” — minha bizony megengedett árdrágítás is volna... — követtek el azzal, hogy a gázpalackok házhoz szállításakor néhány fillért- forintot többletként eltettek. Az áfész nem károsodott, mert mindig megkapta a csere ellenértékét. A Tolna megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság hatályon kívül helyezte a fegyelmi határozatot. A TMDB elé került bizonyítási anyagból még az sem derült ki, hogy Piros és Papp fogadott-e el borravalót, vagy a szállítást korábban végző más személyek. Túl ezen: nem volt vitás, hogy a gépkocsivezető és a kocsikísérő nem kért többletjuttatást a fogyasztóktól, —■ mindössze elfogadta az adott borravalót. Borravalót pedig nem tilos a szállítóknak el- fogadniok... AZ ALSÓPÉLI ÁLLAMI GAZDASÁG, SÁRSZENTLŐRINC tehenészeket felvesz. Jelentkezés ' személyesen, vagy írásban a gazdaság központjában Fizetés bérszabályzat szerint. . ____________;___________(70)
