Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-07 / 132. szám

­Szemelvények külföldi újságokból Munkanélküliség, árdrágulás A kapitalista ország általános gazdasági fejlődése főleg a munkatermelékenység emelkedése révén való­sult meg és nem járt együtt a foglalkoztatottság meg­felelő növekedésével. Ennek az lett a következménye, hogy a kapitalista országokban, ritka kivétellel (NSZK, Hollandia), elég magas fokú volt a munkanélküliség. Sőt, mi több, néhány országban, így az Egyesült Ál­lamokban. Japánban, Angliában, Franciaországbán, Olaszországban 1969. folyamán még növekedett is a munkanélküliek száma. A munkanélküliség magas szintje, az árdrágulás, az adóterhek növekedése kedvezőtlenül befolyásolta a dolgozók helyzetét a tőkés országokban. A dolgozók a tömeges sztrájkmozgalom kiterjesztésével válaszoltak a monopóliumoknak a nép életszínvonala ellen inté­zett támadására, a dolgozók kizsákmányolásának fo­kozódására. A főbb kapitalista országok többségében 1969-ben tovább emelkedett a sztrájkok száma, az osztályösszecsapások hevesebbekké váltak, erősödtek a munkásosztály politikai követelései: A kapitalizmus pénzügyi és valutarendszerében ki­bontakozott válság továbbfejlődése komoly hatást gya­korolt a kapitalista világgazdaság 1969, évi alakulására. Azok az intézkedések, amelyeket több nyugati hata­lom 1968. végén és 1969. elején foganatosított, pénz­ügyi és valutahelyzetének megszilárdítása érdekében, (a tőkekivitel és az áruimport korlátozása, az állami költségvetések deficitjének csökkentése, a nyugat­német márka közvetett felértékelése, stb.), azzal az eredménnyel járt, hogy bizonyos fokig csökkent a feszültség a kapitalizmus valutaszférájában. Ez azon­ban csak átmeneti jellegű volt. Franciaország fizetési mérlegének erőteljes romlása és aranytartalékainak gyors kiáramlása oda vezetett, hogy augusztus ele­jén devalválták a frankot. Október végén bejelentet­ték a nyugatnémet márka felértékelését. A márka árfolyamát Bonn bizonyos politikai és gazdasági el­képzelései miatt az utóbbi évek folyamán ugyanis az NSZK nyugati partnereinek tiltakozásai ellenére nyil­vánvalóan csökkentett szinten tartották. A francia frank és a nyugatnémet márka árfolya­mainak módosulása, továbbá a nyugati hatalmak kor­mányai és központi bankjai által, részben nemzeti ke­retek között, részben nemzetközi méretekben életbe- léptetett más intézkedések 1969. végén bizonyos meg­nyugvást idéztek elő a valutapiacokon, bár a kapita­lista pénzügyi, valamint valutarendszer jelenkori válsá­gának alapját képező legfőbb okokat nem szüntet­ték meg. (BIKI) Eladósodott, állam Az Egyesült Államokban a II. világháború után érvényben volt egy törvény, amely .?p5. milliárd dol­lárban szabta meg az államadósság „plafonját’*. A kró­FÓKUSZ lllllllllllfilllllllllllll nikus deficit miatt azonban • az Egyesült Államok kincstára évről évre kérelmezte, hogy „átmenetileg” emeljék fel az államadósság limitjét. Ennek következ­tében az „átmeneti intézkedések” gyakorlatilag ál­landó jellegűekké váltak. Három évvel ezelőtt 336 mil­liárd dollárban állapították meg az államadósság felső határát. Az 1969. áprilisában elfogadott új törvényter­vezet lehetővé teszi, hogy 377 milliárd dollárra emel­jék az adósság „ideiglenes” határát. 1969. őszén a szö­vetségi adósság 363 milliárd dollár volt, s 18-szorosára növekedett a válsággal terhes SO-as évekhez viszo­nyítva. A hatalmas államadósság miatt a kormány köte­lezettségei után fizetendő kamatok is olyan óriási összeget értek el, hogy meghaladták a háború előtti szövetségi költségvetés összes kiadásait. A kamatok fejében fizetendő összeg ma a költségvetés második tétele. A szövetségi kormány csupán a háborút követő évek folyamán majdnem 190 milliárd dollárt fizetett ki, kamatok fejében. Ez annyit jelent, hogy a nagy hitelezői, akiknek a rosszul informált, kisebb beruhá­zóktól eltérően, sikerült előnyösen befektetniük pén­züket, a háború alatt és a háború befejezése után köl­csön adott tőkéjük kétharmad részét visszaszerezték. Az állampapírok után eszközölt kifizetések a magán­tőke által kamatok formájában kisajátított jövedelem egyik legfőbb forrásává lettek. Az Egyesült Államok pénzügyi helyzetének fe­szültségét, a költségvetési deficiteket a gazdaság mili- tarizálása, a sok milliárd dollárt felemésztő, agresszív vietnami háború idézi elő. A vietnami háború esz­kalációja a katonai kiadások minden eddigit felül­múló eszkalációjához vezet. Már elhatározták, hogy az 197l-es pénzügyi évben 71,8 milliárd dollárt folyósíta­nak a Pentagon szükségleteire, vagyis az összes költ­ségvetési kiadások körülbelül kétötöd részét. Pedig még a kormányhű Robert McNamara is azt állítja, hogy az Egyesült Államok katonai költségvetését nyu­godtan 58—63 milliárd dollárra lehetne csökkenteni. (ZA RUBEZSOM) A nyugatnémet tőkekivitel terjeszkedése Rendkívül érdekes képet mutat a nyugatnémet tőke közvetlen külföldi befektetéseinek térképe. Azon­nal szembe tűnik, hogy az utóbbi években csökkent a gyengén fejlett országokban eszközölt tőkebefekte­tések aránya: az 1961. évi 39 százalékról, 1969-ben 29 százalékra. E csökkenő tendencia annál inkább figyel­met érdemel, minthogy adókedvezményben a nyugat­német állam kizárólag a Harmadik Világba irányuló tőkekivitelt részesíti (minden 100 beruházott nyugat­német márka után kb. 33 márka kedvezményt ad). Ha ilyen erős ösztönzők ellenére is a nyugatnémet tőke mérsékli érdeklődését a fejlődő országokban történő tőkebefektetések iránt, ez annyit jelent: nem érdekelt abban, hogy ezekben az országokban a már említett „tartós kapcsolatokat” megteremtse. Az államosítástól való félelem e tekintetben nem játszik nagyobb szerepet (az állami szavatosság egyéb­ként is érvényes), a profitráta összege sem mond el­lent annak, hogy ezekben az országokban kerüljön sor tőkebefektetésekre. Közbevetőleg meg kell jegyez­ni azt is, hogy abból a 4,8 milliárd márkából, amit a nyugatnémet tőke 1969. szeptember 30-ig a Harmadik Világban befektetett, több mint 25 százalék jut Bra­zíliára, további 25 százalék pedig három országra: Argentínára, Mexikóra és Líbiára. Líbia kivételével (itt azonban kőolajról és vasércről van szó), ezek a Har­madik Világ leggazdagabb országai. A tények tehát cáfolják azt a propagandisztlkus tételt, miszerint a nyugatnémet tőkekivitel a fejlődő országok gazdasági növekedésének fontos tényezője lenne. A nyugatnémet tőke offenzívája főleg az iparilag fejlett nyugat-európai országok felé irányul. A köz­vetlen tőkebefektetések összértékének mintegy 57 szá­zaléka ezekre az országokra esik EGK-országokra több mint 29 százalék, az EFTA országaira csaknem 22 százalék. A nyugatnémet tőkének e területen esz­közölt 8 milliárd márkás tőkebefektetése fontos sze­repet játszik Nyugat-Németországnak az EGK és az EFTA irányában gyakorolt politikájában. Minden jel arra mutat, hogy a nyugatnémet tőke terjeszkedése tovább erősödik. Érdekeltek ebben a terjeszkedésben a nyugatnémet konszernek és a kor­mánykörök egyaránt. Hangsúlyozni kell, hogy a kül­földi tőkebefektetésekből származó nettó nyereség az 1960-as 0.9 milliárd márkáról 1968-ban 2,8 milliárd már­kára emelkedett. A profitráta tehát 20 százalék körül mozog. Ezt a szintet hazai piacon ritkán lehet el­érni. Egyes konszernek már ott tartanak, hogy össz- profitjuk fele külföldi leányvállalataiktól ered, (pél­dául a Siemensé). E profit tömege jelenleg már meg­haladja az évi nettó beruházások összegét. Ez annyit jelent, hogy a további terjeszkedésre már csak úgy van lehetőség, ha a korábban külföldre kivitt tőkéből nyert profitot újra beruházzák. (TRY^UNA LUDU) fitmciáöióves felV A francia tervbizottság ötven funkcionáriusa (élén Montjoie-val), valószínűleg nagyon megkönnyebbülve sóhajtott fel a múlt héten. Az általuk kidolgozott, a hatodik francia ötéves terv alapját képező, vitatott és ellenzett jelentést, amelynek irányelvei március kö­zepén kerültek nyilvánosságra, a minisztertanács áp­rilis 15-én hivatalosan ratifikálta. Jelenleg, észrevéte­lezés céljából a gazdasági és szociális tanács foglal­kozik vele, ezt követően a parlamentben kerül meg­vitatásra, végleges jóváhagyás végett. Ismeretesek a hatodik francia terv hosszas vajú­dásának eddigi viszontagságai; (a Mondo Economico már két ízben beszámolt erről). A jelentés, amelynek megtárgyalására hamarosan összehívják a törvény- hozást, magában a tervbizottságban hosszú előkészítő munka eredménye, amelyben 1969. folyamán, több mint háromezer szakértő vett részt. A politikusok és szakértők vitájában lehetővé vált megkülönböztetni a tervezés céljait, különös tekinxet- tel a francia ipar hatékonyságára és versenyképessé­gére; a szolidaritásra, a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő személyekre és kategóriákra; a környezet és az életkörülmények védelmére. Kimutatták, hogy a bruttó nemzeti termék (eredetileg tervbe vett), nem túl magas, 5,4 százaléknak megfelelő növekedési mu­tatója a francia gazdasági rendet 1975-re valósággal válságba vitte volna: munkanélküliség, deficites fi­zetési mérleg, infláció. Ezért azután magasabb, 6 szá­zalék körüli fejlődési mutatót vettek tervbe, (miután elvetették a „japán” mutatókra épülő hipotéziseket, amelyeket a francia ipari világ jó része dédelgetett). A vita, amely a tervbizottság által már ismertetett irányvonalakra összpontosult, itt érte el tetőpontját minden szinten; a vita műszaki központi témája a huszonöt éves tapasztalatokkal rendelkező „francia módra” történő tervezés jelentősége és korlátái volt. A hatóságok szintjén a vita a terv technikai aspek­tusaira korlátozódott: mindenekelőtt a jövedelemnek az 1971-től 1975-ig terjedő ötéves időszakra előirány­zott növekedési mutatójára. (MONDO ECONOMICO) Garay János szobra 1898. június 5-én volt Szek- szárdon Garay János költő szob­rának leleplezési ünnepsége. Az erre az alkalomra egybegyűlt fő­városi, szekszárdi és vidéki kö­zönség mellett *itt voltak a költő családtagjai is, akiket függ.: 33; üdvözölt. Majd este a Kaszinó­ban tartott ünnepi vacsorán a jó hangulat közepette, tréfából megkeresztelték a szobor elején ülő, fölfelé néző és karját nyúj­tó részt vevő, jó humorú kölesdi pap vízsz: 5; a függ: 24; nevet adta neki. Röviddel ezután a „Köz­érdek” című megyei lapban meg­jelent a tréfás papnak egy versi­kéje „Kebel hangok. . . leányzó­hoz” címmel. Ebből a versiké­ből idézünk; A vízsz. 2. (A nyíl irányában folytatva), vízsz. 44. és 15. számú sorokban. A szobrász- művész nevét a függ. 1. számú Vízszintes: 14. Vásárjelző, M6. Fontos tápanyag, 17. Baranya megyei község, 18. Angol dal, 19. Papírmértékek. 21. Ruha tartozé­ka, 22. Rag. 23. Soha nem tér vissza. 25. Női név, 27. Ezüst, 28. Fejér megyei község, 29. Egyén megkülönböztetésére való, 31. Részére. 34. Jugoszláv város Split közelében, 36. Az ipari nö­vény, 38. Csehszlovák és cflasz folyó, 41. Cipel, 42. Hatalmamba kerítem (ford). 43. Rizs németül. *6. Képes, 47. A lábravaló, 49. Cink, 50. Tej mellékterméke, 51. Fés sétahely, 52. Szén és nitrogén 53. Városrész röv. 55. EgvitMomi napisten, 56. Durva posztófajta, 58. Kettőzve: cukorkaféleség, 59. Zuhanj!, 69. Francia férfinév, 62. Jövendölt ő, 65. Timár teszí, 66. Nixon munkahelye, 68. Isko­latípus volt, 69. Tuskó része, 70. Londoni terület, 71. Pest megyei község, 72. Kereskedő teszi, 74. Rag, 76. Egyiptomi város a Ní­lus partján, 78. Magasra tart, 79. Esem, 80. Fizikai fogalom, 82. Itala, 84. . . Régia, 85. Esőben ál­ló, 86. Halk zörej, 88. Eleség- növény-e, 90. Ez az őr nem al­szik el, 91. Fiatal háziállat. Függőleges: 2. Napszak, 3. Ide­gen női név, 4. Angol gépkocsik jelzése, 5. Mázolt, 6. Állami Me­zőgazdasági Gépjavító, 7. Kínai hosszmérték, 8. 1002, római szám­mal, 9. Földet túrva, 10. Mutató­szó, 11. Évszak (ford), 12. Hindu istennő, 13. Koros, 18. Nap Lon­donban, 20. Híres gyomai nyom­dász volt, 23. Kúszás, 26. Szán­dékozok. 28. Emelt zenei félhang, 29. Csinos, tiszta, 30. Cipeld, 32. Szigetlakó nép. 35. Hogy hív­ják, 37. Háziállat, 39. Ásvány, 40. . . pénzem, se dohányom. 45. Fogaivál tép, 48. Zűrzavar. 54. Ez volt a „Frakkosördög”, 56. Erdé­lyi folyó, 57. Latin kocka, 59 Vár. 61. Megbánt. 63. Csecsemő sírása, 64. Morze-jel. 65. Nem étel. 67. Régi portugál és brazil pénzegység, 73. Női név, 75. A falevél is ilyen, 77. Tó a Szov­jetunióban, 78. Lendület, 79. Da­rabol. 81. Igen régi, 83. Kutyá­ja. 84. Idegen női név. 85. ÁBE. 87. Zeke egynemű betűi, 89. Véd. 90. Személyes névmás. A vízsz. 2., 44., 15 és 5., a függ. 1, 24. és 33. számú sorok megfej­tése beküldendő 1970. június 15- én déli 12 óráig levelezőlapon a szerkesztőség címére. A levele­zőlapra kérjük ráírni: „Rejt­vény”. A helyes megfejtést be­küldők között 5 könyvet sorso­lunk ki. Az 1970. május 24-i rejvény he­lyes megfejtése: „A város mint egy álmos eb, hever domb alatt, sík felett, kis város: nagy falu, korán fekvő, korán kelő, fehér fal és piros tető, zöld fák és zöld zsalu.” Nyertesek: Balatoni Endre Pécs 2. Posta, Baller Ferenc Paks, Dózsa Gy. u. 24, Lénárt Sándor Szekszárd, Cserhát utca 22, Mol­nár Lászlóné Tolna, Deák F. u. 22, Petrits Magdolna Szekszárd, Hunyadi u. 1. I. A könyveket postán küldjük el! Népújság 1970. június 7. Nyolcmillió négyzetméter üveg A Salgótarjáni Síküveggyárban a felszabadulás előtti évi hárommillió négyzetméterről 1970-ig több mint nyolc­millió négyzetméterre emelkedett a termelés. 1965-ben megkezdték az edzett biztonsági üveg gyártását és ma már az ország járműüveg-szükség letét teljes mértékben kielé­gítik. A patinás gyár terméklistáját új cikkek, üvegcsempe, zománcozott üvegáru, üvegmozaik, virágtálak, Petri-csészék és síküveg tálkák gyarapítják. Képünkön: kirakatüvegek ki­szabása az üvegraktárban. (MTI foto Horling Róbert felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents