Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-07 / 132. szám
A legnagyobb lakóház JEGYZET Ha a tsz Soha, egyetlen házban, több ember lakásgondját még nem oldották meg se a megyében, se Szekszárdon, mint abban a monstrum épületben, mely mostanában kezd magasodni a megyeszékhelyen, az új művelődési ház mögött. Az építkezés ténye, két hatalmas toronydaru jóvoltából, szinte az egész városból észlelhető. Az építkezés vezetőségét már valamivel bajosabb megtalálni, egy — a készülő mellett — vityillónak tűnő kis házikóban van. Tábla sem hirdeti, hogy itt tanyázik a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat I./2. számú építésvezetősége. Kisebb főhadiszállás, nyüzsgő, jövő-menő emberekkel és egy derűsen mosolygó, nyugodt építésvezetővel, aki beszélgetésünk közben : 1. lebonyolít két telefont; 2. megmondja, hogy valaki az építkezés melyik pontján található; 3. nem ír alá egy menetlevelet („Lacikám! Meg se nézem, mert maga arra a kocsira legfeljebb huszonkét mázsát rakhatott fel és nem ötve- net!v) 4. közli néhány építőelemről, hogy merre találhatók, és mindezek közben ismerteti velünk az adatokat. Darvasi József építésvezető precíz ember is, nemcsak derűs: — Az épület hossza 135 méter 20 centiméter lesz. Szélessége 9 méter 90 centiméter. Nyolc emeletén százharminc kétszobás, loggias, tizenöt háromszobás és ugyanennyi garzonlakás kap helyet. A tetőn mosókonyhák, szárítóhelyiségek. Két lépcsőházat építünk, mindegyikben egy-egy lifttel. — Hányán? A házóriást h atyánkét ember építi. — Létszámproblémánk nincs, csak... — Csak? — Anyagi — Cement? Mész? — Egyáltalán nem. Az alsó- zsolcai épületelemgyár univáz- elemeiből van hiány. Hatvan födémelem helyett befutott például negyvennyolc. — Aki erre jár, mégis úgy véli, hogy a ház szinte szemlátomást bújik elő a földből. — Aki erre jár. Mi kevésbé. — A határidő? — 1971. május 31. Mi azonban a lakásokat még ebben az évben át szeretnénk adni. — Hihető ez? — Hitt abban, hogy az új művelődési ház időre elkészül? — Nem. — Mások sem. Nos, akkor is megígértünk egy-két dolgot, ami a tervezettnél előbb megvalósult. Mi a belső fűtést például már az idén a Beloiannisz utcai tömbfűtőműből akarjuk és fogjuk kapni. Egy régi, egyházi mondás szerint: „Egyedül a hit üdvözít”. Az építők nem vallásosak, bizakodásuk forrását önmagukban érzik. Jogosságáról majd a tények vallanak. Tény azonban — és nem építésvezetők, hanem járókelők lévén, maradjunk ennél a kifejezésnél, — hogy a megye legnagyobb lakóháza naponta növekszik. (ordas) (rajz: érdi) felkarolja... Kedden délelőtt két elnök beszélgetésének lehettem iültamm Faddon. Nem tartott tovább fél órácskánál a közhasznú eszmecsere, mégis úgy éreztem, Faddon megkezdődött valami nagyobb dolog, ami a fészekrakó dolgozó fiatalok érdekében történik. Hornok István, a faddi Lenin Termelőszövetkezet elnöke tájékozódni kívánt a tanácsnál a községben kijelölt házhelyek felől. Egyben tájékoztatta a községi tanács elnökét a tsz-fiatalok és felnőttek társasházépitési kedvéről. Pillanatok alatt elmélyedtek a lehetőségek latolgatásába. Tóth János községi tanácselnök sebtében előszedte és kiteregette a község társasházépítési tervezetéi, belemerültek a rajzok tanulmányozásába. Emeli-e a község látképét, javítja-e az összhatást, ha éppen ott képezik ki a négy darab négylakásos épületet? Lesz-e közművesítés és hogyan kapcsolódnának egymáshoz a lakások? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kerültek terítékre. Segítene tagjainak a közösség, átvállalná az engedélyek, a hitel, az adminisztráció intézését, fuvarral, egyébbel járulna hozzá a saját erőből építkezők terve- inek valóraváltásához. Osztatlan örömet keltett a faddi tanácsnál a termelőszövetkezet elnökének bejelentése, a tagok tervezgetése. Mégis van Faddon komoly érdeklődés az emeletes, a modern társasházak iránt. Miért ne? Jól keresnek a termelő- szövetkezetben az ott dolgozó fiatalok. Miközben fontolgattak, gyermek- és ifjúkorom sokszor hangoztatott — akkor megvalósíthatatlan — lázadó vágyálmai jutottak eszembe: éljen kulturáltabb körülmények között a nehéz munkából hazatérő paraszt- ember, legyen fürdőszobás lakása, munkájával rászolgálna, íme, érik falun az elhatározás. Belevághatja a nagy fába a fejszéjét az a fiatal házasember, akinek dolgos két keze megteremti hozzá az anyagi alapot. így válhatnak a mindennapi tevékenység alapjává a párt ifjúságpolitikai elvei, ifjaink nevelését, konkrét segítését valahogy így tehetik közüggyé. —i —é Három esztendeje mind többet lehet hallani arról, hogy egyes személyek, kisebb közösségek komoly munkát végeztek a megye és a megyeszékhely történetének feltárása érdekében. Szép eredmények is születtek, ezekről annak idején hírt adtunk. Ennek a tevékenységnek egyik jellemzője az volt, hogy csak kevesen, általában szakmabeliek vettek részt benne s a történelem iránti érdeklődésnek állandó és sokakat felölelő' fóruma nem volt. A Babits Mihály művelődési ház megnyitásával kapcsolatban lehetőség nyílt arra, hogy a város és a megye története iránt érdeklődők részére megteremtődjék ez a fórum. A művelődési ház igazgatósága és a Helytörténeti Bizottság megbeszélései alapján a múlt hét közepén kétirányú munka Indult meg. A KRÓNIKÁIKOR szerdán este 18 órakor ültek össze először. A meghívás a megyeszékhely legfontosabb intézményei, üzemei, gazdasági szervei vezetőinek részére szólt. A kérdés az volt, hogy a krónikaírás lényegének megismerése érdekében ezen az első szakköri Összejövetelen maguk a vezetők is jelenjenek meg, de kísérjék el őket azok a dolgozók is, akik a krónikákat írni, szerkesz+eni fogják. Mit akarnak elérni a szervezők a krónikaírással? Azt elsősorban, hogy az akták hideg merevsége mellett a fejlődést, s lazább feldolgozások örökítsék meg. Olyan feldolgozások, ahol a társadalmi munkamegosztásban való részvétel hivatalos kifejezése mellett a dolgozó és munkahelye, az egyén és a szocializmust építő állam minNépújság 7 1970. június 7. dennapi eseményei eredeti, őszinte leírásokból, fényképekből, alkalmi írásokból tükröződnek vissza. Ez a „műfaj", a krónikaírás, „ megye-1 ben eddig nem indult meg. A szakkör vezetői tapasztalataikat és a mintakrónikákat Pest megyéből hozták, ahol e tevékenység már ötéves eredményekre tekint vissza. Mintegy ötven szekszárdi intézmény vezetője kapott meghívót, és egyáltalán nem tossz indulásnak számít, hogy 22 szerv az első ülésre is elküldte képviselőit. Sajnálatos, hogy a megye fejlődését talán legjobban dokumentáló, a legtöbb embert foglalkoztató megyei és állami építőipari vállalatot, valamint a megyei beruházási vállalatot senki sem képviselte. A tervezővállalat viszont any- n.yira magáévá telte a célkitűzést, hogy á szakköri ülésen a vállalat főmérnöke jelent meg. A kezdeményezés jó irányát bizonyította Dél- dául dr. Magyary Jenő igaz- gató-főállatorvosnak. a megyei állatkórház vezetőjének megállapítása, aki elmondta, hogy a kapitalizmus korában senki sem gondolt a jószágok kórházi gyógyítására. A vezetésére bízoii intézetnek ma Helytörténet a művelődési házban már 20 éves múltja van, melynek eseményeit van értelme és jelentősége feltárni. A műszergyárból megjelent Teszler Vendel dr. azt fejtette ki. hogy a krónika megírásának alapjai adottak. ‘Ezek a brigádnaplók, a gyár fiatal, s az építés első kapavágásától képben. írásban megörökítették a fejődést. Bakos Ferencné, az SZTK megyei igazgató is úgy vélte hogy a társadalmi igazgatás első szervének is szüksége van a krónikára. A ’ gyűlés résztvevői azzal váltak el egymástól, hogy a következő alkalommal, június 10-én már együttes erővel kezdik meg a krónikaírást. Csütörtökön, ugyancsak este 6 órakor a VAROSTÖRTÉNETI KLUB tartotta első összejövetelét Mint a meghívó levélből is kitűnik, azckat kívánják a művelődési ház kényelmet adó klubszobájában ■ összegyűjteni, akik szeretik a várost, aki- ■ két annak közelebbi és régebbi múltja érdekel. ■ Ez is új út, mert egy-két kevéssé megszervezett kísérlettől e! tekintve a szekszárdi lokálpatriótáknak sem volt hol összejönni. Már a gyűlés előtt kedvező előjelek mutattak arra, hogy isrrlét egy élő kulturális igény kielégítéséről van szó: telefonon és szóban mintegy heten jelentették be, hogy ezen a napon nem tudnak megjelenni, de a további munkában részt kívánnak venni. A klubterem minden fotelja így is foglalt volt és a vendégeket köszöntő Lencsés László városi művelődésügyi osztályvezető bevezető szavai után a klub szakmai vezető ie ismertette a kitűzött célokat. Szavai után egymás után szólaltak meg a résztvevők. Szóba került a városi címer, az utcanevek, műemlékek sorsa és éppen úgy beszéltek a város és a megye nagyjairól, mint a még menthető történelmi dokumentumokról. A klub elnökének id. dr. Szilágyi Mihályt választották meg. A vezetőség többi tagjai mind Szekszárd-szereiő emberek lettek. A klub következő összejövetelét június 11- én, csütörtökön este 6 órakor farija, amikor Kozák Károly régész és Nándori Klára tervezőmérnök beszámolnak a régi megyeháza udvarán már hosszabb ideje folyó ásatások eddigi eredményeiről és bemutatják a romkert tervezetének makettjét, az eddig még ismeretlen leleteket. Ekkor adják be az első ösz- szejövetelen részt vettek is javaslataikat az utcák, terek elnevezéséről, valamint azokról a műemlékvédelmi intézkedésekről szóló előterjesztéseiket, melyeket szükségesnek tartanak. OPTIMIZMUS NÉLKÜL úgy látjuk, hogy a most elkezdett két kulturális tevékenység megindítása időszerű volt. A két hetenként tartandó ösz- szejövetelekre most újabb meghívót küldenek szét, azok részére is, akik megjelentek, azoknak is, akik valamilyen okból távolmaradtak. Meg ízeli mondani őszintén: a szervezők .sem a krónikaíró szakkörben. sem a várostörténeti klubban hem tömeges jelenlétre számítanak. . Ennél sokkal többre: olyan résztvevőkre, akik a körben szívesen lesznek a mai nap krónikásai, a klubban pedig azokra, akik hisznek a történelmi alapokon felépült mában és éppen ezért segítenek a múl iái feltárni. DR. PUSKÁS ATTILA
