Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-04 / 129. szám
7 MOTORZÚGAS HANGZIK. UPHZ GYORS-} .V SÁR , ON FORDUL. FELKEREPEL EGY GEPPISZTO. V. Ennek alighanem vEge. , kap néni ruDOM szóra bírni. Eamara leugrik a motor- kerEkpárpől Es odafut ke- RlMOVHOZ. A FElDERÍrŐnSZT FELNYITJA SZEMÁT... MÓG NÍU&iy ÓM fs AZ arcmvanya g BIZTONSÁGBAN LESZ. AZ EGYIK GÉP, ükök tábornok parancsára, meg VÁR RÁNK: DE SIETNÜNK KEL L . ___ A z AKCIÓ..?-a sikerül t KÜRTI ANDRÁS: Az aranyváros foglyai ,2. A szóban forgó panthera onca ugyanis nem várta be. Támadó kedve már az elején elszállt, s amikor öt méterre csökkent a távolság közte és az őserdő új, ijesztő lakója között, idegbajo- san' felkurrogott, behúzott farokkal, meredek ívben oldalt ugrott, szempillantás alatt bele- veszeít a tisztást körülvevő aljnövényzetbe. Kis ideig még hallatszott, amint pánikszerű menekülése közben ágakat tör, madarákat, majmokat ver fel. aztán semmi,.. Az alkalmi kórus is feloszlott. Krecsmár Jenő nehézkesen lehuppant egy korhadt fatörzsre, zsebkendővel törülgette a nyakát, a homlokát, reszketett az ajka. Emery Éwans melléje ült és intett Hondának, hogy foglaljon helyet, pihenjen kicsit ő is, * — Köszönöm — rázta meg fejét a jaguárkaland hőse —, nem vagyok fáradt. Parancsoljon, a napernyő. És egyúttal elnézést kérek a modortalanságomért), ahogyan elvettepn öntől. Mentségemre szolgáljon, hogy az idő már nagyon sürgetett. Minden jel arra mutatott ugyanis. hogy Thomas Webernek azt a megállapítását, miszerint a panthera onca csak lesből támad a nála nagyobb emlősökre, hamarosan megcáfolják a tények. A jaguár azt a macskafélékre jellemző feszült, merev tartást vette fel, mint mikor a rugó teljesen összenyomódik és már csak a kipattanás, a roham következhet!. Szíves figyelmébe ajánlom, hogy Thomas Weber Carnivora című könyve, amelyre ön hivatkozott, egyébként Is töbtí zoológiái tévedést, pongyola megállapítást tartalmaz. Bebizonyosodott például, hogy nem egészen helytállóak az indiai királytigrisek átlagos marmagasságáról közölt adatai, a támadó gepárd zsákrpányszerző módszerének leírásába is több, kellőképpen nem ellenőrzött utalás került, amint erre Georg Lipton „Felidae” című tavaly októberben megjelent, alapvető munkájában rámutatott. Nos, mindennek ismeretében nem várhattam, ho-gy éppen rajtunk bizonyosodjék be a német tudós újabb fiaskója. Azonnal intézkednem kellett. A futás nem segített volna, egyikünk a legjobb esetben is a vadállat áldozatául esik. A fára mászást sem ajánlhattam, a jaguár utánunk jött volna, közismerten kitűnő famászó. Utólagos engedelmükkel ezért kényszerültem arra. hogy mesterséges idegsokk előidézésével próbálkozzam a harcias ragadozónál. — Tegyük hozzá, teljes sikerrel! — mondta Ewans. Felkelt,. Hondához lépett, a kezét nyújtotta. — Engedje meg, hogy gratuláljak és megköszönjem, amit értünk tett. A diákjaim a megmondhatói, hogy általában fukarul bánok a dicsérő szavakkal. Ez most azonban kivételes eset. Megértem több mint hatvan évet, bejártam az egész Világot, sok átlagon felüli képességű emberrel találkoztam, de ilyen rendkívüli egyéniséggel, mint ön, még Soha, sehol. Lenyűgöző a tudományos eredmények kritikai ismeretének ez a csodálatra méltó összhangja a gyakorlatias gondolkodással; a gyors ítéletalkotással, az erélyes cselekvőképességgel, lélekjelenléttel, fizikai bátorsággal. Fogadja mélységes elisme ... Mi az, mi történt? Rosszul van? Az .ünnepelt a gratuláció kezdetén még figyelmesen haÜg'átta Éwans úr mondókáját, de tekintetéből gyorsan fogyott áz értelem fénye, később letargikusan nézett maga elé, a cipője orrával turkálni kezdte az avart, aztán leült a földre, Felemelt egy liándarabkát, rágcsálni kezdte. — Kész! — szólt oda a professzorhoz Krecsmár a farönkről. — Eddig tartott annalk a két kis korty pálinkának a hatása. Ameddig újból nem jutunk italhoz, nem sok hasznát vehetjük. Ilyenkor egyszerűen nem szuperál az agya. A nappal egy részében legalábbis. A professzor sajnálattal vegyes megdöbbenés:'-; cl nézett Hondára, aztán ismét Krecsmár- hoz fordult. — Kérem, nem adhatna részletes felvilágosítást erről a furcsa tüneményről? — Aligha — rázta meg a fejét a Pirkadat kátéesz elnöke. — Főképp azért, mert magam sem tudok róla sokat. Miszter Honda fél éve került a vezetésem alatt álló kisipari szövetkezethez, részlegvezetői minőségben. Ez nálunk Magyarországon olyan szocialista részvénytársaság. Korábban rövid ideig magasabb beosztásban, állami vonalon tevékenykedett, ott valami kellemetlensége támadt, önként lépett át hozzánk. Átlagos munkaerőnek bizonyult, nem dolgozott sem jobban, sem rosszabbul, mint a többi technikus. Azért hoztam Bogotába pont őt magammal. mert az ő irányítása alatt dolgozó csoport fejlesztette ki azt a villamos hűtőberendezést, amelynek most Dél-Ameri'kában piacot keresünk. Ö ismeri ezeket a legjobban. Alighogy megérkeztünk Kolumbiába, elkezdődtek nála ezek a bambulási időszakok, orvoshoz akartam vinni. Két ilyen periódus között aztán kétségbeesve mesélte el, hogy nála ez áramütéstől eredő biológiai zavar, egy híres tudós próbálta meggyógyítani, de csak annyi eredménynyel, hogy a csaknem teljes szellemi és fizikai tunyaság periódusait az esti. az éjszakai órákra sikerült korlátozni. Ez őt Magyarországon különösebben nem zavarta és nem is gondolt rá, hogy itt, a földteke másik oldalán jórészt akkor van nappal, amikor--otthon este, éjszaka, itt tehát a bambulás munkaidőben jelentkezett. Nem ötlött az eszébe a hatórás időeltolódás, mert normális állapotban nem valami fényes koponya. Csak ott. a bogotái szálloda halijában árulta el azt is, hogy bár undorodik a szesztől, de annak hatására megszűnik a révülete, apátiája, valósággal zsenivé válik. És ott tanított meg erre az orrbefogásos itatási trükkre is. Eleinte úgy gondoltam, hogy a legközelebbi repülőjárattal hazaküldöm, de hát már annyi pénzbe került, annyi keserves hivatalos utánjárást igényelt, amíg ide eljutottunk, hogy mégiscsak magam mellett tartottam. Elhatározásomban az is szerepet játszott, hogy bár eleinte nem hittem el a meséjét, kiderült, hogy amit mondott — szín igaz! Otthon például csak magyarul tudott. Itt viszont meggyőződhettem róla, ön is hallhatta, hogy kitűnően beszél angolul. Sőt, ha betankolom; spanyolul portugálul is tud. Ezek után döntöttem úgy, hogy nem küldöm haza. mégiscsak hasznát vehetem az üzleti tárgyalásoknál. (Folytatjuk.) A TMDB gyakorlatából Megszűnt a munkaköre A szekszárdi mérőműszergyárban dolgozó Decsi László művezetői munkaköre — egy bizonyos gyártmány, lefutása miatt — megszűnt. A munkáltató Decsit a szerszámún ű- helybe, szerszámkészítőnek helyezte át. Decsi a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz fordult panasszal, s ez helyt adott annak. Úgyszintén a Tolna megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság is. A TMDB végérvényes határozatával művezetői munkakörbe helyezte vissza Decsi Lászlót. Az indokolásban a TMDB rámutatott, hogy az áthelyezéshez a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezése szükséges, A munkakör megszűnése miatt a vállalat felajánlhatott volna más munkakört Decsinek, s ha ezt nem fogadja el, felmondhatott volna. Időlegesen lehet más munkára irányítani a dolgozót, — de áthelyezéséhez hozzájárulása elengedhetetlen kellék. A könyvhét könyveiből Gyárfás Miklós: Volt egyszer egy színház (Regény) A lírai hangvételű kisregény anyaga önéletrajzi eseményekre épül. Az író 1945-ben egy hadifogolylágerbe kerül, s itt, különös körülmények között írja meg élete első színdarabját, a Varázsló lányá-t. A színmű ügyes, aktuális politikai játék, melyet szerelmi motívumokkal sző át az író. Az elsöprő siker szerzi meg későbbiekben az alkalmi társulat minden egyes tagjának a várvavárt hazatérést. Gyárfás kedves öniróniával írja le a ^társulat” csetlését- bótlását, könyvének hangja nem válik érzelgőssé, groteszkké, melyre az anyag, — természeténél fogva, — csábíthatná. Finoman árnyalt portrékat rajzol az alkalmi színészekről: Kubinyiról, az aktív katonatisztről, aki a darab primadonna-szerepében lép fel, Mangerról, az író építész barátjáról, Schell Hugóról, aki civil életében ligeti kar dny élőként lépett fel és alkalmi zsebtolvajlásból tartotta el magát. Két „valódi” színésze is volt a társulatnak: Beleznay Andor, a hajdani vidéki bonviván, és Pa- lágyi Jancsi, aki főiskolásként került fogságba. A kisebb szerepekben is frappáns figurák mozognak: az éneklő suszter, a minden helyzetben magát feltaláló szélhámos futballkapus. A könyv legérdekesebb, legár- nyaltabb, megelevenített alakja az ivogató Torda Géza, aki kulturosként mindenütt jelen van a táborban, s aki az író egyik keserű-bölcs tanácsadójává válik sajátos élet- filozófiájával. A könyv zárófejezetében megtudjuk, hogy az álnév mögött a hajdani Bóka László rejtőzik. A záró fejezet — Vera játékai — bár szervesen kapcsolódik a könyv anyagához, mégis önálló elbeszélés. Az író fiatalon elhalt feleségének, szép lírai portréja. (
