Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-21 / 144. szám

PAKOL1TZ ISTVÁN VERSEI:

DE AZÉRT

Mindenki mindig ellene mond a gonosznak.

Még ellenségünknek sem kívánunk semmi rosszat.

De azért

nem lenne egészen hiábavaló,

ha tetten lehetne érni,

hol

mikor

hogyan

rcntódik el a jó.

tOlzó

Van idő bőven, kerek egy óra

az indulásig.

Csomag csomag hátán, súlyos az egyik, fontos <t másik.

Még itt a parton el kellene dönteni a vízbedobálás rendjét,

mert ha netán süllyedni kezd a hajó. mindnyájan idegesek lennénk;

ki-ki hadonászna veszékelne, hogy megmaradjon minden csomagja.

Most kellene dönteni. De hogyan,

s te is. Ű is hagyja.

HIVATKOZÁSOK

Ez a malacrózsaszín képű.

feminin-allűrökkel mímeskedö, kissé a fenekére hizodalmas, széltépte-boglya-fejű ifjonc előszámlálná

Hunyaditól kezdve Kodályig legkiválóbb atyánkfiáit, a kordivat — vagyis a hosszú haj — igazolásaképp.

Csakhogy a fent nevezettek és a föl nem soroltak

— éppen a kordivatnak megfelelően —

nem holmi kenőmájas-szerű ■ nyím-nyám alakok voltak,

de férfiak a javából:

vagyis tettek egyet-mást

szíviikből-lelkiikből,

teljes elméjükből

és minden erejükből,

hogy ne csupán a hosszú haj ürügyén

lehessen majd hivatkozni rájuk.

Az olvasó naplója

Útközben

Fiatal baranyai írók és költők antológiája

A színvonalasabb iskolákért

Tizenhét baranyai fiatal mutatkozik be ebben a szép kiállítású kötetben, amit a KISZ Baranya megyei Bizottsága adott ki. Tizenhét név, jobbára éppenséggel nem is- meretlen, akikhez Weöres Sándor csatlakozott, hogy bevezetője ne csak számukra, hanem az olvasónak is útbaigazítást jelentsen. Többségükben harminc év alatt, de. nem egészen a pálya kezdetén, hisz még az is, akinek összes eddigi müve „elfér felöltője belső zsebében", ahogy egyikük magáról írja, nem egy publikációra tekinthet vissza, tehát nem a vissz- hangtalanságból lép egy antológia nagyobb nyilvánossága elé. De legtöbbjük nevét jól és előnyösen ismerjük, hisz Arató Károly, Békés Sándor, Berták László Ma- rafkó László, Galambosi László, Beb esi Károly. Pál Rita, Makay Ida, Kampis Péter semmiképp nem nevezhető kezdőnek.

Mi az ami egybekapcsolja ezt a tizenhét fiatalt, a baranyai illetőségen túl? Mindenekelőtt az igény, a saját maguk által fölállított mérce, ami alkalmas arra, hogy va- lamennyiőjüket a sokat — s nagyon gyakran méltánytalanul emlegetett — vidéki provincializmus fölé emelje. Mert azok is, akiknek bemutatkozást jelent ez a kötet — Bükkösdi László, Kimpf László, Lombosi Jenő, Varga László, Kincses Ernő, Szabó Tünde, Harmath Ildikó, Havas Gábor — előnyös oldalukról mutatkoznak be, s munkáikat mindenképp a jövő ígéretének kijáró tisztelettel olvassuk.

Weöres Sándor joggal .kí- ván valamennyinek „szép belső fejlődést’’, de azt is hozzáteszi, hogy „az igazi művészet új meg új erőfeszítés, nem az élmények síkján, hanem a szellem terében építkezés, vertikalizmus, függőleges vagy spirális mozgás”. Weöres kivételes példát adott erre a belső feűődésre, fi- nyelmeztetése tehát nemcsak itt jogos, hanem. minden Hátaira érvényes De itt. ebben a kötetben, külön is jelentő- sánnt nd, peki az. hogy ő is reImiéiként, kezdte.

Vénül: nemcsak e tizenhét fiatalnak tett jó szolgálatot

fi J-inmánttni hÍ7n++S'*nn.

d fontot foinflfi hnv.PTTl

rnni irnJnTmunkvok itt. a

tájékozódóit segíti, mi rí ón tn- hetapopa fiatalokra hívja föl a figyelmet.

CSÁNYI LÁSZLÓ

Jlyenkor tanévzárás után mindig az az elsődleges kérdés, javult-e az oktatás színvonala, többet tudnak-e a mai fiatalok, mint a régebbiek. A válasz persze nein könnyű, mert nehéz az összevetés. Az osztályzatok még iskolán belül is eléggé viszonylagosak. nemhogy lehetőséget adnának generációk, vagy évjáratok összehasonlítására. Valami eligazítást az egyetemi felvételi vizsgák, illetve az évek óta vizsgáztatók adhatnának. Csakhogy eléggé eltérőek a vélemények, mert egyrészük némi javulásról, másrészük kifejezett hanyatlásról beszél. Aztán ha közelebbről vizsgáljuk a kérdést, kiderül: a tananyag tartalma a reform következtében jobb, korszerűbb lett. inkább a tudás mélységével, tartósságával, az ismeretek önálló alkalmazási készségével vannak problémák.

Az okokat keresve pedig arra a következtetésre jutnak,, hogy az új tantervekhez hiányzik még a megfelelő tanári rutin: az ismeretanyag nem kielégítő szelektálása és rangsorolása következtében túlterheltek a diákok és a tanárok, s ezért nem jut elég idejük a gyakorlásra, a tananyag rögzítésére: nem tartunk lépést a kor igényeivel, nem szorgalmazzuk eléggé az intenzív oktatási formákat; szélesítjük megfelelően a tehetség és az érdeklődés szerint differenciált kénzést; nem éoí- tün;k a fakultatív oktatás előnyeire. És még folytathatnánk a színvonalbeli fogyatékosságok okaiként felsorolt észrevételeiket — a többségükben jó javaslatokat! — de talán ennyiből js kitűnik, hogy milyen sokoldalúan lehet megközelíteni 1 a problémát. Persze kérdés, hogy a meglevő tárgyi és személyi alappal, a jelenlegi körülmények között mi a realitásuk a javaslatok

megvalósulásának.

Az biztos, hogy a színvonaljavítás elsősorban a pedagógusokon múlik. Ezért elengedhetetlenül szükséges például a tanári tevékenység racionalizálása. Ilyen magas óraszámok mellett képtelenség elvárni a nevelőktől, hogy magük legyenek az iskolák könyvtárosai, szertárosai, szemléltető- anyag-előkészítői, sőt — mai gyakorlat! — adminisztrátorai is. Ezekre a feladatokra, éppen a diplomások erejével, energiájával való takarékos-. ság címén a nálunknál gazdagabb országokban is technikusokat. kisegítőket állítanak bs.

Azután a pedagógusok iskolán kívüli társadalmi tevékenységét, pontosabban annak értelmezését is rendezni kellene. Gyakran hallani beszámolókban, hogy a pedagógusok mi mindennel segítik a társadalmi szerveket, de e munkák között meglehetősen kevés az iskolával összefüggő. Valahogy fordítani kellsme a dolgokon, s « társ’da’mi szerveknek kellene segíteniük az iskolákat feladataik ellátásában, s a nevelők, m-nt o munka koordinátor! ebősoj-- ban a kézzelfogható feladatok nyújtásával, hatórásával segíthetnék lc-Mobban a ?neni.ó- iis tevékenységeket kereső társadalmi szervezeteket.

S ha a pedagógusok megbecsüléséről szólunk, rom szabad mes'felMkrz^ünij az anyagiakról sem. S itt nemcsak arról v^n szó. hogy mikor kaPnak több r.énzt. — tudják, hogy gondjaikat ismeri a

kormány. Sokkal inkább az egyenlősdiséget fájlalják, azt, hogy azonos korcsoporton belül legfeljebb száz, vagy ritkábban kétszáz forint különbség van a hivatásuknak élő, önmagukat továbbképző, a gyerekeket szerető nevelők és a semmivel sem törődő, csupán az órákat jól-rosszui megtartó pedagógusok között.

Rendkívül nagy színvonalemelő hatása van az oktatás körülményeinek, jó feltételeinek is. Nagy csoportokban például nem lehet eredményesen nyelvet tanulni, s viszonylag kevés idő jut a matematika, 'agy a fizika gyakorlására. Ezért egy újabb szakasz kezdetének kell tekinteni, az oktatási kormányzatnak azt a, részben már gyakorlatba átültetett elhatározását, miszerint az idegen nyelvekkel kezdve, s a természettudományos tárgyakkal folytatva fokozatosan hozzákezdenek az intenzív, kiscsoportos oktatás bevezetéséhez, azaz egy-egy

tanulócsoportnak a2 említett órákon való kettéválasztáséhoz.

Amj pedig a tárgyi feltételeket illeti: miként földrajzot nem lehet térkép nélkül, s irodalmat könyvek hiányában oktatni, úgy a többi tárgy szemléltetőeszközeit sem nélkülözhetik az iskolák. S ebben a vonatkozásban jelenleg nagy-nagy hiányok vannak. Nemrégen megvizsgálta az iskolákban a Művelődésügyi Minisztérium az általa alapvetően fontolnák és nélkülözhetetlennek tartott tanszerekkel, kísérleti eszközökkel, szem lél tetőan y a gok kai való ellátottságot, s kitűnt, hogy ezeknek 54,7 százaléka hiányzik. Pedig alig kell bizonygatni, hogy milyen fontos szerepet játszanak ezek az eszközök a világos fogalomalkotásban. a tanulói aktivitásban, az ismeretek rögzítésében, s az alkalmazási készség kialakításában. Igaznak tűnik, hogy a tárgyi feltételekben bekövetkező minden egyes százalék javulás egyene* arányban növelné a színvonalat.

És a tehetség, valamint az érdeklődés szerinti nagyobb differenciálás is hozzájárulna az oktatás színvonalasabbá tételéhez. Mert valljuk be: a középfokú oktatás tömegessé válása némileg csökkentette a színvonal kívánt mértékű növekedésének ütemét. Különböző okok miatt — de mindenekelőtt tanulmányi elmaradásból következően — az első osztályba iratkozó utaknak így is csaknem egvharmada lemorzsolódik a négy év alatt, miközben a tehetségesebb és az érdeklődőbb tanulók ereje, energiája gyakran nincs teljesen kihasználva. Ebből a nézőpontból vizsgálva mindenképpen üdvözölni kell a tagozatos osztályok szaporodását. Sőt. úgy tűnik, idővel szükségessé válik további differenciálás is. Kísérletként meg lehetne próbálkozni például bizonyos tárgyak fakultatív oktatásával, hogy a jobbak többet és nehezebbet vállalhassanak, mint a közepesek.

pers7n minden iskolai szfovonaleTr'öóci tö-oVvé- — qok egyéb közölt — b'vei, egv nagyon ]énvéré« k-*—1 Me Ve - 7rtr"0p art ho"<- viszonylag rövid id'n belül megval-'-sft- ható-e valamennyi iskolákon. Pontosabban: megva!ócíthe_

tó-e a rosszabbul ellátott

külterületi, falusi, avagy éppenséggel tanyai iskolákban

is? Mert ha csupán jól felszerelt. kiválóan képzett tantestülettel rendelkező városi iskolákban lehet eredményeket elérni, akkor az óhajtott színvonalemelkedés kontraszelekcióhoz fog vezetni.

Itt van például a már említett differenciált oktatás. Önmagában nagyszerű dolog jenné a bevezetése. Ám kérdés: hol van ma igazán lehetőség arra, hogy differenciáljunk a tehetség szerint, azaz külön osztályt nyissunk már az általános iskola felső tagozatában az irodalmat, a történelmet. vagy a matematikát kedvelő és értő diákoknak, hol tudnánk megfelelő szaktanárokat biztosítani a fakultatív tárgyakhoz? Nyilvánvalóan 1 "a nagyobb városokban, s ott is csak a nagyobb iskolákban. Napjainkban a falusi kisiskó- lálkban még az a gond, hogván szerezzenek egyáltalán szaktanárokat, hogv a számtant ne az énektanár tanítsa, vagy fordítva. Ilyen körülményeik között a differenciált oktatás, vagy a fakultatív tárgyak bevezetése sem hozna lényeges változást falun, de olyan előnyöket jelentene a városiakban tanulók számára, amit nehéz lenne a mégoly tehetséges falusi diáknak is ellensi lyoz- ni.

Tévedés lenne természetesen mindebből azt a következtetést levonni, hogy akár a fakultatív, vagy a differenciált oktatás gondolatát, akár az egyéb színvonalemelési törekvéseket el kell vetni az egészséges társadalmi mobilitás biztosítása kedvéért. Sőt! Teljésen világosan látni kill, hogy csak úgy tudunk gyorsabban előrehaladni az élet mindén területén, ha mind j.z alapozás, mind a középfokú oktatás színvonalasabb és megbízhatóbb lesz. A színvonalemelés és a kontraszelekció összefüggéseire. veszélyeire csupán azért kell felhívni a figyelme'., hogy egyrészt lehetőleg az'iskolák különböző körülményeit figyelembe véve nyúljunk a színvonaliavítás témájához, másrészt, hogy érezzük, lássuk az oktatás-nevelés feltételei javításának fontosságát. Ha például a tanyai diákoknak kollégiumot építünk, ha a fizikai dolgozók gyerekeinek jobb tanulási feltételeket teremtünk, nem csupán személy szerint az érdekeltekkel. teszünk jót, mert többek közölt az js lehetővé válik, nogy a munkásság és a parasztság érdekeinek sérelme néLkül magasabb fokra lépjünk az egész oktatásban.

Összefoglalva: íme egyetlen téma, az oktatás színvonala, s ez is lencseként, összegyűjti az iskolák megannyi gondját. Mejt mi tagadás, gondokról, profe'émákról szóltunk. De mögt amikor iskolaévet zártunk. eltelt idővel előre is tekinthetünk. s a hosszabb távú tervezés szinte megkövetel a bátrabb elemzést. Egvéhként ;s csak naiv ember képzelheti, hogv valaha ;s meg ]ehet oldani minden gondot. Az élet minden fokin jelentkeznek ellentmondások, de természetesen mindig más jellegűek. A felszabadulást közvetlenül kővető években fel sem vetődhettek a mai formában „gjj. említett l*nv>b,Air*k. fr“"t a gondol.- rripő-ágn i0 jelzi fej- lett0'ágiink fokát előrehalami- «•twVet tulajdonképpen a r>mb- )*nnói- változój.aóml js fel letetne vázolni. Nem is lentre felesleges egvszer ezt is megírni. TÓTH LÁSZLÓ