Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-20 / 143. szám
♦ ♦ : I I : * : ♦ I i KÜRTI ANDRÁS: Az aranyváros foglyai 16. — íme — mutatott körbe a gazda büszkeségével a geológus —, ez a főhadiszállásom. Előreugró sziklafal alatt, széltől, esőtől védett helyen állt a tábori tűzhely, a felhalmozott száraz gallyak, a falnak támasztva szerszámok, egy alkalmatos üregben az edények, egy másikban a kőzetgyűjtő, megcédulázott vászonzacskók, a sacolák, odább száraz fűvel vastagon aláalmozott, pokróccal fedett fekhely. Krecsmár és Honda .— engedelmet sem kérve — elnyúlt rajta. Míg vendégei némiképp kipihenték magukat, a házigazda kávét főzött, ez aztán valamennyire rendbe hozta a kocaturistákat. — Hát — mondta Krecsmár, miközben sziszegve nyomogatta fájós lábát —, hálásan köszönjük a meghívást, a vendéglátóst. Magának néha igazán nagyszerű ötletei vannak, profesz- szor úr. Ha jól emlékszem, reggel kellemes kis kirándulásra invitált bennünket. Hát ha ez kicsi volt és kellemes... Jaj istenem, minden porci- kám sajog. Ewans legyintett. — Ugyan, az izomláz holnapra elmúlik, de a pirkolit megmarad! — Mi marad meg? — A pirkolit. Tessék! — Az üregből elővett egy vászonzacskót, a vendégei elé szórta a tartalmát. Szétvert kődarabkákat, némelyiknek a törésfelületét pókhálószerűen vékony, haragos vörös erek hálózták be. — Csak nem aranyat talált?! — érdeklődött izgatottan a kátéesz-elnök és belemarkolt a zúzalékba. — Nem. Itt nincs arany. E2 — pirkolit. Ugye, még nem hallott róla? — Lapos flaskát húzott elő a farzsebéből. — Mielőtt bővebb magyarázkodásba kezdenék, előbb itassuk meg Honda urat, hogy értse ő is. A kis kopasz, aki szintén a köveket vizsgál- gatta, felnézett, megrázta a fejét. — Köszönöm, felesleges. Reggel már betankoltam magam. Krecsmár meglepetten fordult munkatársához. — Maga..., maga önként ivott? — Igen. Egyébként cidurói tartózkodásunk második napja óta folyamatosan gerjesztem magamban a lángészt. Olyan helyzetben vagyunk ugyanis, hogy bármikor szükség lehet erre az átkozott zsénialitásomra. De ez most nem tartozik ide. Inkább azt szeretném megtudni a profesz- szor úrtól, van-e hozzávetőleges becslése arról, hogy mennyi pirkolit bányászható ki innen? És, hogy beszélt-e már valakivel a felfedezéséről? — Persze, persze — bólintott a geológus —, gondolhattam volna, hogy maga ismeri a pir- kolitot. Miért pont ezt ne ismerné? Ami viszont a kérdéseit illeti, a másodikra határozott nemmel felelhetek, még nem szóltam róla senkinek. Már kevésbé határozott a válaszom az első kérdésre. Az a benyomásom, hogy sok van belőle, alighanem ez a világ egyik legjelentősebb pir- kolitlelőhelye. Biztosat természetesen nem állíthatok, amíg az egész terepet át nem vizsgáltam. — Hálás lennék — szólt Krecsmár ingerülten —, ha végre lennének szívesek és elárulnák nekem is, hogy mi a fene a2 a pirkolit? Mert én, — férfiasán bevallom —, még sohasem hallottam róla. Hiába, nem vagyok sem geológus, sem professzor, sem olyan csodalény, ^ mint Honda kartárs, akiből egy kis szesz hatasara mindjárt kikunkorodik a mindent tudó lángész. Értékes dolog egyáltalán ez a vörös színű micsoda? Ewans összenézett az alacsonyabbik vendégével, elmosolyodott. — Hogy értékes-e? Az aranynál mindenesetre már ma is értékesebb és az ára állandóan nő. Ahogyan fejlődik az űrhajózás, a mesterséges holdak, a rakéták gyártása, az elektronika. A pirkolit ugyanis nemcsak rendkívül kemény és rugalmas, hanem a korróziónak is ellenáll és alakváltoztatás nélkül viseli el a legnagyobb hőingadozásokat. A szuper-precíz műszerek készítésénél alkalmazzák. A magreakciós berendezésekben is nélkülözhetetlen, mert a lassú neutronokat alig fékezi. A vákuumtechnikában gáznyomok elnyelésére használják és még sok más területen sem lehetnek meg nélküle. Ráadásul pirkolitot meglehetősen kevés helyen találtak eddig és általában kis mennyiségben. Itt viszont a jelek szerint sok van belőle. Valóságos kincses- bánya ez, kérem, az Aranypatakkal még egy napon sem említhető. Az elnök óvatosan újra kézbe vette az imént földre ejtett kődarabot, tisztelettel bámulta a szétfutó rajzú erezetet. — Közölné velünk, professzor úr, — kérdezte ekkor Honda —, hogy miért bennünket hívott ide, miért éppen velünk közölte elsőnek, hogy ezek a sziklák köröskörül pirkolitot rejtenek? — Egyszerű. Már egy válságos időpontban meggyőződhettem arról, hogy önnek aztán igazán helyén van az esze és a szíve, egyedülálló módon találja meg a legjobb kivezető utat a bajokból, a nehéz helyzetekből. A tanácsát akarom kérni. — Bocsánat, ezt nem egészen értem. Nehéz helyzetről, bajról beszél egy ilyen pompás felfedezés után? — Igen — bólintott a professzor. Látszott rajta, hogy várta a kérdést, fel is készült rá. — Nehéz a helyzetem, tényleg bajban vagyok. A további teendőket illetően. De, hogy ezt megértsék, bármennyire utálom az ilyesmit, magamról kell elmondanom néhány dolgot. Jó módú ember vagyok, egyedül élő agglegény. És munkám is van, amelyet szeretek. E lelőhely jutalmaként nem szándékozom szerény személyemmel gyarapítani az unatkozó milliomosok számát. Még kevésbé óhajtom azonban, hogy _ a, vagyon illetéktelenek kezébe kerüljön. Tudják, uraim, a geológusok — az igaziakról beszélek, nem a laboratóriumi tisztviselőkről, szalon-geológusokról —, sosem tartoztak a tudomány arisztokratái közé. : (Folytatjuk-) ►•♦♦♦♦♦♦•»•♦♦♦A******** Megvételre felkínáljuk kifogástalan állapotban lévő M—20 típusú Warszava személygépkocsinkat. Rendőrségi szemle után 2 héttel. Érdeklődni, megtekinteni lehet SÜTŐIPARI VÁLLALAT, SZEKSZÄRD, Rákóczi u. 10. sz. alatt. (261) A SZEKSZÁRDI GARAY JÁNOS MGTSZ felvételre keres 15—16 éves fiúkat és lányokat kertészeti munkára és gépkocsira rakodómunkásokat. Jelentkezés a tsz- irodában, Rákóczi út 69. szám alatt. (256) Népújság 4 1870. június 20. SÁRKÖZ-VÖLGYSÉGI VIZITÁRSULAT felvételre keres KOTRÓGÉPKEZELŐKET Szekszárd és vidéke munkahelyeire. Jelentkezés Bonyhád, Somogyi út 1. Tel: 19. Munkaügyi osztályon. (91)
