Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-17 / 140. szám
►YYYYYYYYYYYYYYYYYYY'rYYYYYVYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYT» YyY YVYYYYYYYYYVYYYYYYYYYYYVVVffYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY tYYYYYYYYYYVYYTYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY't KÜRTI ANDRÁS: Az aranyváros foglyai 13. Ciduro, Müllerék parcellája..; Nem sokkal azután, hogy az a különös szerzet, az Aranyváros illegális plébánosa jó szándékú, hasznos intelmei felsorolásába kezdett, Honda László kiosont a raktárból. Távozása nem tűnt fel senkinek), a hallgatóságot annyira lenyűgözte a padre előadása. A jaguár-kaland hőse viszont pokolian unta magát, árva szót sem értett az egészből, türelmetlenül izgett-mozgott a sarokban, elhatározta, hogy körülnéz kicsit., Kilépett a raktárépületből. A Floresta felől kellemes illatok csapták meg az orrát, a Madame elhatározta, kitesz magáért, ha már egyszer „jobb emberek” is elvetődtek ide, olyan ebédet főz nekik. .. Honda bekukkantott az imaházba, szemügyre vette a paplakot, amely egyetlen, háromszor kétméteres helyiségből állott, szerényen simult az imaház oldalához. A Pirkadat kátéesz kíváncsi részlegvezetője belesett az encarregador especial már lényegesen masszívabb házának ablakán is, egy pantallós fiatalember horkolt az ágyon, körülötte a földön üres rumosüvegek... Semmi érdekes.., Körülsétálta a Főteret majd, befordult az egyik ösvényre. Pár lépés után úgy érezte magát, mintha fényárban úszó fő útvonalról valami elhagyatott, rosszul világított mellékutcába került volna, itt a fák sűrű boltozatán alig hatolt át némi napfény. Pár pillanatra meg kellett állnia, hogy szeme megszokja a derengő félhomályt, aztán fütyörészve indult beljebb, felriasztott egy majomcsapatot, később boldogan fedezett fel egy pompázó orchideabokrot, percekig gyönyörködött benne, egy szálat leszakított, ballagott tovább, aztán egy fa mögül valaki puskatussal fejbevágta... — Nézzétek, milyen csodabogarat hoztam nektek! — rikoltotta Ernest, amint kilépett a sűrűből, hóna alatt az eszméletlen Honda Lászlóval. Ez az Ernest éppoly hatalmas termetű volt, mint senhor Mullero, éppoly szőke, de sokkal fiatalabb, darabosabb, durvább arcú. Az Aranypatak partjára épített takaros házikó tornácán a két férfi abbahagyta a hevenyészett térkép tanulmányozását és a hang irányába fordult, Hans Müller volt az egyik, a másik meg egy barna hajú középtermetű, kövérkés, lassú mozgású, lassú beszédű ember. Franz Eberhardt. Harmadik társuk közben a tornác sarkába lódította zsákmányát. — Csak megsimogattam a puskaaggyal — magyarázta vigyorogva —, nemsoká magához tér. Az volt a fickónak a szerencséje, hogy egy pillanatra tisztán kivehettem az arcát, láttam, hogy idegen. Gondolom, azok közül való, akikről tegnap este meséltél, Hans. — Igen — bólintott Müller —, ez az egyik magyar. Valami elektromos vigéc. Egy dummer Kerl, a Florestában csak ült és hallgatott, az anyanyelvén kívül mást nem beszél. — Vajon mit keresett erre? — tette fel a kérdést elgondolkozva, mintegy önmagának Eberhardt. — Vajon ki küldhette? Müller mosolyogva csóválta a fejét — Franci, te már akkor is gyanakszol, ha arra semmi ok. Ezt a kis kopasz korcsot senki nem küldte ide, semmit sem keresett erre. Egyszerűen elfelejtették tájékoztatni az ösvények tiszteletéről. Vagy nem értette meg. amit mondtak neki. Elcsavargott. Figyeljétek már eszmél is... Ernest, tölts bele pálinkát és ha teljesen magához tér, udvariasan kísérd vissza a Főtérre a társaihoz. Nem bántod, érted? Semmi értelme, hogy esetleges kellemetlenségeket csináljunk magunknak most, amikor ilyen szépen alakulnak a dolgaink. Folytassuk a munkát. .. — Hát — mondta vontatottan Eberhardt —, azért mindenesetre addig is beszéljünk portugálul vagy franciául, tudomásom szerint sok magyar konyit valamit a mi nyelvünkön. Müller és Eberhardt ismét a térkép fölé hajolt, folytatták a beszélgetést, Ernest, aki szemmel láthatóan nem volt egyenrangú társ a trióban, inkább amolyan testőrféle, kellemetlenül beballagott a házba, fél palack pálinkát hozott ki. Intett Hondának, hogy nyissa ki a száját és mérsékelt lelkesedéssel, csak úgy az üvegből megitatta. Sajnálta a drága italt. Hátha még sejtette volna, hogy ennek a pár kortynak milyen végzetes következménye lesz társai messzemenő terveire... A PIRKOLIT Gyorsabban illeszkedett be az új környezetbe a Cartagena volt utasainak többsége, mintsem az várható lett volna. Egy részüket a kény- szerűség vitte rá, másokat a természetük, a hajlamaik. Megkönnyítette az átmenetet a régi életformából a mostaniba, hogy a Főtérre bevetődő mineirók nem tanúsítottak különösebb érdeklődést irántuk, nem igen faggatták őket sem eddigi élményeik, sem további szándékaik felől. Ennek több oka volt. Először is az Aranyvárosban Íratlan törvény tiltotta, hogy bárki is firtassa — a különleges megbízott kivételével, indokolt esetben — az új jövevények ideérke- zésének előzményeit, okát. Tekintetbe kell vennünk továbbá, hogy az itt élők közül jó néhá- nyan oly fantasztikusan kalandos életutat jártak be, amely mellett minden más történet, így hőseink története is, érdektelen epizódnak tűnhetett. És végül az embereket egyéni gondjaik foglalkoztatták elsősorban. Ha van szakma, foglalkozás, amely már jellegéből következőleg sem nagyon fejleszti a közösségi érzést, amely zárkózottá és gyanakvóvá nevel, hát az alighanem az aranyásás. (Folytatjuk) ◄ 4 ■4 * 4 ■4 ■4 •4 ■4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 :l iAéiáááiátAA A aaaáAAAAAAAAAAAAAAA A AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaAAAaAAAAAAA» Mit mond a ^ ? A raktári dolgozók leltárfelelősségéről A napokban jelent meg és folyó év szeptember hó 1-én lép hatályba a raktári dolgozók leltárfelelősségéről szóló 18/1970. Korm. számú rendelet, amely természetesen egyben hatályon kívül helyezi az e tárgykörben korábban hozott, de a követelményeknek ma már meg nem felelő jogszabályokat. Indokolt mindenekelőtt rámutatnunk arra, hogy „leltárhiány a kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagokban ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség (csur- gás, csepegés, poriás) mértékét meghaladó hiány.” Téves és félrevezető tehát az a gyakran hallott magyarázkodás, hogy a bíróság azért ítélt el valakit, mert annak „leltárhiánya” volt. Ha a bíróság elítélte, úgy a hiány oka nem volt ismeretlen, hanem a hiányt az elítélt valamilyen bűncselekmény elkövetésével (lopás, sikkasztás, stb.) idézte elő, az ismeretlen okból keletkezett hiányért — és csak ezt nevezzük leltárhiánynak — a dolgozó nem büntetőjogi, hanem csupán anyagi felelősséggel tartozik. Kimondja a jogszabály, hogy e felelősség felső határa a dolgozó egyhavi átlagkeresete, a kollektív szerződés a helyi viszonyokra figyelemmel a felső határt magasabban is megszabhatja, de az ebben az esetben sem haladhatja meg a dolgozó háromhavi átlagkeresetét. Kimondhatja a kollektív szerződés azt is, hogy a megtérítésre kötelezéssel együtt járhat a természetbeni juttatások, prémium, nyereségrészesedés — legfeljebb egy évre szóló — csökkentése vagy megvonása. A raktári munkakör elfoglalása előtt a dolgozóval írásban kell közölni felelősségének felső határát és azt, hogy megtérítési kötelezettségével együtt jár-e és milyen mér-« tékben a juttatások csőkké»; tése vagy megvonása. Leltárhiányért anyagi fele; lösséget érvényesíteni, juttatásokat megvonni csak akkoe lehet, ha 1. a dolgozót a leltárhiányért való felelősségről a munkahelye elfoglalása előtt írásban értesítették, 2. az anyagokat kezelésre szabályszerűen átadták, illeti ve átvették, 3. a dolgozó a két leltározás közötti időszaknak legalább a felében és a leltár- időszak végén is a raktárban volt beosztásban. A leltározás eredménye alapján a szerv vezetője indokolt határozatban dönt a dolgozót terhelő leltárhiány összegének megtérítése, ille-í főleg a juttatások csökkentése vagy megvonása felől, ez utóbbiak tekintetében természetesen a kollektív szerződés rendelkezéseinek figyelembevételével. A dolgozót hosszabb ideig nem szabad bizonytalanságban hagyni, ezért kimondja a jogszabály, hogy a határozatot a leltárfelvétel befejezését követő 60 nap alatt az érdekelt dolgozóval írásban közölni kell, a 60 napos határidő eltelte után a dolgozót leltárhiány megtérítésére kötelezni, vagy tőle ilyen címen juttatásokat megvonni nem lehet. Utalunk még arra. hogy a kormányrendelet hatálya nem terjed ki a belkereskedelmi ágazathoz tartozó és társadalmi tulajdonban lévő boltok és vendéglátó üzletek árukezeléssel és megőrzéssel megbízott dolgozóira. A kiskereskedelmi és vendéglátó vállalatok elkülönített raktárainak dolgozóira azonban a kollektív szerződés e rendelet alkalmazását írhatja el& Dr. Deák Kon rád csop. vez. ügyész