Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-17 / 140. szám

►YYYYYYYYYYYYYYYYYYY'rYYYYYVYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYT» YyY YVYYYYYYYYYVYYYYYYYYYYYVVVffYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY tYYYYYYYYYYVYYTYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY't KÜRTI ANDRÁS: Az aranyváros foglyai 13. Ciduro, Müllerék parcellája..; Nem sokkal azután, hogy az a különös szerzet, az Aranyváros illegális plébánosa jó szándékú, hasznos intelmei felsorolásába kezdett, Honda László kiosont a raktárból. Távozása nem tűnt fel senkinek), a hallgatóságot annyira lenyűgözte a padre előadása. A jaguár-kaland hőse viszont pokolian unta magát, árva szót sem értett az egészből, türelmetlenül izgett-mozgott a sarok­ban, elhatározta, hogy körülnéz kicsit., Kilépett a raktárépületből. A Floresta felől kellemes il­latok csapták meg az orrát, a Madame elhatá­rozta, kitesz magáért, ha már egyszer „jobb em­berek” is elvetődtek ide, olyan ebédet főz ne­kik. .. Honda bekukkantott az imaházba, szem­ügyre vette a paplakot, amely egyetlen, három­szor kétméteres helyiségből állott, szerényen si­mult az imaház oldalához. A Pirkadat kátéesz kí­váncsi részlegvezetője belesett az encarregador especial már lényegesen masszívabb házának ab­lakán is, egy pantallós fiatalember horkolt az ágyon, körülötte a földön üres rumosüvegek... Semmi érdekes.., Körülsétálta a Főteret majd, befordult az egyik ösvényre. Pár lépés után úgy érezte ma­gát, mintha fényárban úszó fő útvonalról va­lami elhagyatott, rosszul világított mellékutcá­ba került volna, itt a fák sűrű boltozatán alig hatolt át némi napfény. Pár pillanatra meg kellett állnia, hogy szeme megszokja a deren­gő félhomályt, aztán fütyörészve indult beljebb, felriasztott egy majomcsapatot, később boldo­gan fedezett fel egy pompázó orchideabokrot, percekig gyönyörködött benne, egy szálat lesza­kított, ballagott tovább, aztán egy fa mögül valaki puskatussal fejbevágta... — Nézzétek, milyen csodabogarat hoztam nektek! — rikoltotta Ernest, amint kilépett a sűrűből, hóna alatt az eszméletlen Honda Lász­lóval. Ez az Ernest éppoly hatalmas terme­tű volt, mint senhor Mullero, éppoly szőke, de sokkal fiatalabb, darabosabb, durvább arcú. Az Aranypatak partjára épített takaros há­zikó tornácán a két férfi abbahagyta a heve­nyészett térkép tanulmányozását és a hang irá­nyába fordult, Hans Müller volt az egyik, a másik meg egy barna hajú középtermetű, kö­vérkés, lassú mozgású, lassú beszédű ember. Franz Eberhardt. Harmadik társuk közben a tornác sarkába lódította zsákmányát. — Csak megsimogattam a puskaaggyal — magyarázta vigyorogva —, nemsoká magához tér. Az volt a fickónak a szerencséje, hogy egy pillanatra tisztán kivehettem az arcát, lát­tam, hogy idegen. Gondolom, azok közül való, akikről tegnap este meséltél, Hans. — Igen — bólintott Müller —, ez az egyik magyar. Valami elektromos vigéc. Egy dummer Kerl, a Florestában csak ült és hallgatott, az anyanyelvén kívül mást nem beszél. — Vajon mit keresett erre? — tette fel a kérdést elgondolkozva, mintegy önmagának Eberhardt. — Vajon ki küldhette? Müller mosolyogva csóválta a fejét — Franci, te már akkor is gyanakszol, ha ar­ra semmi ok. Ezt a kis kopasz korcsot senki nem küldte ide, semmit sem keresett erre. Egy­szerűen elfelejtették tájékoztatni az ösvények tiszteletéről. Vagy nem értette meg. amit mond­tak neki. Elcsavargott. Figyeljétek már esz­mél is... Ernest, tölts bele pálinkát és ha tel­jesen magához tér, udvariasan kísérd vissza a Főtérre a társaihoz. Nem bántod, érted? Sem­mi értelme, hogy esetleges kellemetlenségeket csináljunk magunknak most, amikor ilyen szé­pen alakulnak a dolgaink. Folytassuk a mun­kát. .. — Hát — mondta vontatottan Eberhardt —, azért mindenesetre addig is beszéljünk portu­gálul vagy franciául, tudomásom szerint sok magyar konyit valamit a mi nyelvünkön. Müller és Eberhardt ismét a térkép fölé ha­jolt, folytatták a beszélgetést, Ernest, aki szem­mel láthatóan nem volt egyenrangú társ a trió­ban, inkább amolyan testőrféle, kellemetlenül beballagott a házba, fél palack pálinkát hozott ki. Intett Hondának, hogy nyissa ki a száját és mérsékelt lelkesedéssel, csak úgy az üvegből megitatta. Sajnálta a drága italt. Hátha még sejtette volna, hogy ennek a pár kortynak milyen végzetes következménye lesz társai messzemenő terveire... A PIRKOLIT Gyorsabban illeszkedett be az új környezet­be a Cartagena volt utasainak többsége, mint­sem az várható lett volna. Egy részüket a kény- szerűség vitte rá, másokat a természetük, a hajlamaik. Megkönnyítette az átmenetet a régi életformából a mostaniba, hogy a Főtérre be­vetődő mineirók nem tanúsítottak különösebb érdeklődést irántuk, nem igen faggatták őket sem eddigi élményeik, sem további szándékaik felől. Ennek több oka volt. Először is az Arany­városban Íratlan törvény tiltotta, hogy bárki is firtassa — a különleges megbízott kivételével, indokolt esetben — az új jövevények ideérke- zésének előzményeit, okát. Tekintetbe kell ven­nünk továbbá, hogy az itt élők közül jó néhá- nyan oly fantasztikusan kalandos életutat jár­tak be, amely mellett minden más történet, így hőseink története is, érdektelen epizódnak tűnhetett. És végül az embereket egyéni gondjaik foglalkoztatták elsősorban. Ha van szakma, foglalkozás, amely már jellegéből kö­vetkezőleg sem nagyon fejleszti a közösségi ér­zést, amely zárkózottá és gyanakvóvá nevel, hát az alighanem az aranyásás. (Folytatjuk) ◄ 4 ■4 * 4 ■4 ■4 •4 ■4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 :l iAéiáááiátAA A aaaáAAAAAAAAAAAAAAA A AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaAAAaAAAAAAA» Mit mond a ^ ? A raktári dolgozók leltárfelelősségéről A napokban jelent meg és folyó év szeptember hó 1-én lép hatályba a raktári dolgo­zók leltárfelelősségéről szóló 18/1970. Korm. számú rende­let, amely természetesen egy­ben hatályon kívül helyezi az e tárgykörben korábban hozott, de a követelmények­nek ma már meg nem fe­lelő jogszabályokat. Indokolt mindenekelőtt rá­mutatnunk arra, hogy „leltár­hiány a kezelésre szabály­szerűen átadott és átvett anyagokban ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség (csur- gás, csepegés, poriás) mérté­két meghaladó hiány.” Téves és félrevezető tehát az a gyakran hallott magya­rázkodás, hogy a bíróság azért ítélt el valakit, mert annak „leltárhiánya” volt. Ha a bíróság elítélte, úgy a hi­ány oka nem volt ismeretlen, hanem a hiányt az elítélt valamilyen bűncselekmény el­követésével (lopás, sikkasz­tás, stb.) idézte elő, az isme­retlen okból keletkezett hi­ányért — és csak ezt nevez­zük leltárhiánynak — a dol­gozó nem büntetőjogi, ha­nem csupán anyagi felelősség­gel tartozik. Kimondja a jog­szabály, hogy e felelősség fel­ső határa a dolgozó egyhavi átlagkeresete, a kollektív szer­ződés a helyi viszonyokra fi­gyelemmel a felső határt ma­gasabban is megszabhatja, de az ebben az esetben sem ha­ladhatja meg a dolgozó há­romhavi átlagkeresetét. Ki­mondhatja a kollektív szer­ződés azt is, hogy a megtérí­tésre kötelezéssel együtt jár­hat a természetbeni juttatá­sok, prémium, nyereségrésze­sedés — legfeljebb egy évre szóló — csökkentése vagy megvonása. A raktári munkakör elfog­lalása előtt a dolgozóval írás­ban kell közölni felelősségé­nek felső határát és azt, hogy megtérítési kötelezettségével együtt jár-e és milyen mér-« tékben a juttatások csőkké»; tése vagy megvonása. Leltárhiányért anyagi fele; lösséget érvényesíteni, jutta­tásokat megvonni csak akkoe lehet, ha 1. a dolgozót a leltár­hiányért való felelősségről a munkahelye elfoglalása előtt írásban értesítették, 2. az anyagokat kezelésre szabályszerűen átadták, illeti ve átvették, 3. a dolgozó a két leltáro­zás közötti időszaknak leg­alább a felében és a leltár- időszak végén is a raktárban volt beosztásban. A leltározás eredménye alapján a szerv vezetője in­dokolt határozatban dönt a dolgozót terhelő leltárhiány összegének megtérítése, ille-í főleg a juttatások csökkenté­se vagy megvonása felől, ez utóbbiak tekintetében termé­szetesen a kollektív szerződés rendelkezéseinek figyelembe­vételével. A dolgozót hosszabb ideig nem szabad bizonytalanságban hagyni, ezért kimondja a jog­szabály, hogy a hatá­rozatot a leltárfelvétel be­fejezését követő 60 nap alatt az érdekelt dolgozóval írás­ban közölni kell, a 60 napos határidő eltelte után a dol­gozót leltárhiány megtérítésé­re kötelezni, vagy tőle ilyen címen juttatásokat megvonni nem lehet. Utalunk még arra. hogy a kormányrendelet hatálya nem terjed ki a belkereske­delmi ágazathoz tartozó és társadalmi tulajdonban lévő boltok és vendéglátó üzletek árukezeléssel és megőrzéssel megbízott dolgozóira. A kis­kereskedelmi és vendéglátó vállalatok elkülönített raktá­rainak dolgozóira azonban a kollektív szerződés e rende­let alkalmazását írhatja el& Dr. Deák Kon rád csop. vez. ügyész

Next

/
Thumbnails
Contents