Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-03 / 128. szám
A kisipari és fogyasztási szövetkezetek állami felügyeletének tapasztalatai Ülést tartott a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Tegnap a délelőtti órákban ülést tartott a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, amelyen részt vett Rózsa Imre, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának munkatársa. Az ülésen először Horváth József vb-elnökhelyettes előterjesztését vitatták meg, amely a kisipari és fogyasztási szövetkezetek . állami felügyeletével kapcsolatos kormányhatározat végrehajtásának helyzetéről és Tolna megyei tapasztalatairól, valamint a további feladatokról szólt. Ezt követően a megye tűzrendészeti helyzetéről számolt be a vb-nek dr. Farkas Gyula alezredes, megyei tüz- rendészeti parancsnok. E napirend megvitatásán részt vett és felszólalt a BM Országos Tűzrendészeti Parancsnokság -képviseletében dr. Kováéi Mihály alezredes. Ezt követően különböző bejelentések tárgyában hozott határozatokat a végrehajtó bizottság. — Tolna megyében 20 általános fogyasztási, 21 takarék- és 4 lakásszövetkezet, valamint 31 kisipari termelőszövetkezet működik — olvasható a beszámolóban. — A magyar forradalmi munkásparaszt kormány az elmúlt évben hozott határozatot arra, hogy az illetékes tanácsok felügyeletet gyakoroljanak a szövetkezetek fölött. Az eltelt közel egy év tapasztalatairól számolt be az előterjesztés a végrehajtó bizottságnak. A tapasztalat legfőbb következtetése az, hogy ez a munkakapcsolat a kezdeti és esetenkénti, helyenkénti húzódozások után kedvezően alakult. Sikerült a szövetkezetnek és a tanácsoknak ' a szövetkezetpolitikai kérdésekben összhangot teremteniök. A végrehajtó bizottságok fogadták el a szövetkezetek alapszabályzatait, s ez az új rendszer is biztosítéka lett annak, hogy ezek a fontos dokumentumok a törvényes előírásoknak megfelelően készültek el. Dr. Szilcz Ákos, megyei főügyész okulásul mondott el néhány példát, amikor is a végrehajtó bizottságok törvénysértő rendelkezéseket is jóváhagytak. Ilyen eset volt a Bonyhádi Kisipari Szövetkezet és a Bonyhádi járási Építőipari Ktsz, valamint a Tolna megyei Háziipari és Kisipari Szövetkezet alapszabályzatában. Az ügyészségek természetesen megfelelő intézkedéseket tettek és e törvénytelenségeket azóta már megszüntették. A megyei főügyész még egy példával hívta fel az állami felügyelet gyakorlásának fontosságára a figyelmet. Elmondotta, hogy a Simontornyai Vegyesipari Ktsz-nél a közkegyelmi rendelet akadályozta meg csupán, hogy büntető eljárás induljon egyesek ellen. A későbbiek során a bejelentő ellen akartak fegyelmit indítani, éppen azok, akik ellen a bejelentés szólt. Az ügy úgy fejeződött be, hogy a bejelentő megszüntette tagsági viszonyát. Ilyen esetek más alkalommal is előfordulhatnak, s az állami felügyeletnek erre fel kell figyelnie és fel kell készülnie. Hogy a kormányrendelet helyes volt, azt bebizonyította a mindennapok gyakorlata. A szövetkezetek meggyőződtek arról, hogy a tanácsi segítség a javukat szolgálja. Olyannyira meggyőződtek, hogy ma már azt szeretnék, ha a takarékszövetkezetek felügyeletét is a tanácsok vennék át az OTP-től. Napirenden a háztáji Aparhanton a tsz 67 vagon takarmányt juttatott a háztáji gazdaságoknak Miért mennek el az emberek? Közelebb a családhoz... A közeljövőben időnként olyan személyeket szólaltatunk meg, akik valamely gyárból, hivatalból kiléptek. * Spalmin Ferenc hengergépész hétfőn számolt le a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari. Vállalatnál. — Miért megy el? — Hat éve vásárolta a TOTÉV a FÖLDGÉP-től az OG—12-es típusú gőzhengert, ennek voltam gépésze. Abony községből jöttem, a géppel együtt. — Mennyit utazott a hat év alatt? — Sokat, minden héten pénteken indultam és vasárnap este már visszaértem, volt amikor a hatos, de előfordult, hogy a kilences vonattal érkeztem Szekszárdra. Itt aztán egész héten munkásszálláson éltem. — Jól érezte magát, távol a családtól... — Távol, Kétszáznegyven kilométer a távolság. Itt jól bántak velem, rendes emberekkel voltam együtt. Sajnálom itthagyni, sok jó szaktársamat. — Most hova megy? — A Magyar Hajó- és Darugyárhoz viszem a munkakönyvemet, nappali portás leszek, kétezerszázat kapok ott is, mint itt. De az a munka tiszta, egyenruhás, meg könnyű. Közeleg a nyugdíj is. Most majd csak két órát kell vonatoznom, eddig minden jövet-menet kilenc-kilenc órát utaztam,..- Pj ~ Könyvheti ünnepség Szekszárdon Ágh István és Kamondy László, József Attila-díjások a Babits Mihály művelődési központban Érdemes megfigyelni. Amelyik termelőszövetkezetben merész, nagyratörő elképzeléseket valósítanak meg az állattenyésztés fejlesztésére, korszerűsítésére, ott többnyié hasonló „súllyal” kezelik a háztájit is. Ellentétben a maradiak felfogásával, az egyik nem zárja ki a másikat, a termelési kedv növelése, felszítása a háztájiban nem megy a közös rovására. Bizonyság erre az aparhanli közös gazdaság is, ahol a közösben épül a k°rszerő állattenyésztési telep, okos, hasznos, szakszerű elképzeléseket valósítanak meg, s ezzel együtt igen szervezetten és eredményesen foglalkoznak a háztáji árutermeléssel. Jó politikai érsékre vall, hogy az apai-hanti közös gazdaságban a vezetők és a tagok abból indultak ki, ami elvileg az árutermelés lényege, abból tehát, hogy mind a közösben, mind a háztájiban használják ki a lehetőségek maximumát. A bonyhádi járásnak ebben a községében a régi és bölcs felfogás azt tartja; az okos gozda bőrben értékesíti a takarmányt. Más szóval ez any- nyit jelent, a kukoricát nem adja el. hanem feleteti, és a jószágot értékesíti. Ez a pénz. Ilyen meggondolás vezette a termelőszövetkezetet, 1969- ben. amikor a felesleges taA régi megyeházában éppen elég hivatal, intézmény működik ahhoz, hogy az ódon falak között naponta szép számú ' látogató megforduljon. Ezek közül sokan vetették fel a kérdést, hogy voltaképpen miért kellett a szép belső udvart „feltúrni”? Hiszen még Béla király sírját sem sikerült megtalálni(!) és a város egyik legszebb épületének ez a része most sivár romhalmaz képét mutatja. E hó 11-én délután az érdeklődők épp arról értesülhetnek majd, hogy e „romhalmazmögött mennyikami án yme n n yi ségeket a közösből a háztáji gazdaságoknak juttatta, eladási áron, az igények szerint. Ez azt jelentette, hogy tavaly a termelő- szövetkezetből 19 vagon takarmánybúza, 18 vagon csöves kukorica, 5 vagon árpa, 25 vagon lucernaszéna került a háztáji gazdaságokba. Részletezni se szükséges, hogy milyen mértékben könnyíti meg a háztáji állattartást az a takarmánymennyiség, amelyet a háztáji föld termésén kívül biztosít a tsz a gazdáknak. Okos és valóban követendő módszer. 1970-ben is alkalmazzák. Figyelmet érdemel egy másik, szintén kiváló ötlet. A termelőszövetkezetben a közös kocaállományt kicserélik angol lapály-fajtára. Két megoldás kínálkozott. Az egyik az lett volna, hogy a meglevő svéd kocákat eladják valamelyik szomszédos közös gazdaságnak, a másik megoldás az lett volna. hogy a kocákat meghizlalják. A harmadik megoldást választották, nevezetesen azt, ,hogy a termelőszövetkezet a tagoknak adja el a svéd kocákat, de nem tenyészértékben, hanem hízóáron. Mindegyikre van vevő. Amelyik szövetkezeti gazda nem tud készpénzzel fizetni az a koca súlyának megfelelő süldővel fedezi majd fialás után a koca árát. — ir — vei több rejlik, mint amennyit a jelenlegi helyzet mutat. Kozák Károly muzeológus, a feltárások vezetője, és Nándori Éva építészmérnök, a rekonstrukció tervezője a várostörténeti klub keretében előadáson makettek bemutatásával is, ismertetik, hogy milyen lesz az itt születendő romkert? Az érdeklődők az itteni leletek legérdekesebbjeivel is megismerkedhetnek. A várostörténeti klub előadása június 11-én délután hat órakor lesz a Babits Mihály művelődési központban. Alkalmi árusítóbódék már az ünnepi könyvhét első napjai óta működnek megye- szerte. Ezek célja az árusítás. A könyvhét alkalmával megyénkbe meghívott költők, írók, előadóművészek vállalt szép feladata viszont az, hogy az olvasás megkedvelteté- sét, a már meglévő ilyen hajlandóság erősítését, vagy a jóra való restség szüntetését ez alkalommal nemcsak műveik révén, hanem az élő szó erejével is szolgálják. Ez történt hétfőn este Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési központban, mely — színháza társalgójában — adott helyet a címben is idézett két rangos alkotó, és két előadóművész: Pécsi Ildikó és Benedek Miklós szereplésének. A hely megválasztása szerencsés volt. Egy nagyobb terem bántóan üres, egy kisebb túlzsúfolt lett volna. Itt, a száznál valamivel nagyobb létszámú közönség, intim környezetben, majdnem kifogástalan, szerzők szerinti válogatásban hallgathatott verset és prózát. Minden hasonló válogatásnál, melynek óhatatlan célja m a i irodalmunk kedvgerjesztő bemutatása kell, hogy legyen, bárki ízlése sorolhatna neveket, melyek kimaradtak abból. Egy ilyen beszámolónak nem ez a célja. Elhangzottak: Váci Mihály, Somlyó György, Füst Milán, Áprily Lajos, Sánta Ferenc, Ágh István, Kamondy László, Weöres Sándor, Garay Gábor, Tímár György, Polgár István, Moldova György és "rkény István alkotásai, vagy azokból vett részletek. A műsor szerkesztése sikerült. (A meghirdetett időponthoz számított huszonkét perc késedelmet , szenvedett kezdés már nem volt ilyen vonzó.) Az ünnepség megnyitójaként fellépett Szekszárdi Szövetkezeti Madrigálkórus meghatóan szép szereplése, dr. Partos János vezényletével, megérdemelten nagy sikert aratott. Szerencsés volt a műsorszerkesztés a későbbiekben is, mert figyelembe vette — ami a legigényesebb közönségnél is érthető — a befogadókészség fáradását. Méltó megemlékezésként Váci Mihály: Szabadság, tégy gazdaggá című költeményével kezdődött, és csak a végére jutott Moldova György könnyed szatírácská- ja és Örkény István Hans- Heinz Ewers-i fantáziadús kajánkodása. Ágh István saját maga felolvasta versei (Balassi, Amszterdam, Holdfogyatkozás) dióhéjban is igazolták a fiatal költő magas irodalmi kitüntetésének jogosságát. Az olyan sorok, mint: „Szél viszi el egy kanca könnyében szeretőim arcát”, vagy „Pannónia vakabtakából visszaszívom lélegzetem”, nagy rutinú, főhivatású előadóművészt is kemény próbára tettek volna. A siker ennek ellenére sem maradt el, se nála, se a Hazatérő garabonciás című prózáját előadó Kamondy Lászlónál. Az előadóművészek kettőséből Benedek Miklós majdnem teljesen póztalan és csak a minimális mimikától nem mentes előadásmodora nyerte meg jobban a közönséget. Különlegesen nagy és szép teljesítménye volt Sánta Ferenc: Az áruló című regénye három részletének reprodukálása. Weöres Sándor: Majom- ország-a alighanem kisebb koncentrációt igényelt, de hatott a közönségre. Pécsi Ildikó egészen más, színésziesebb, több gesztussal élő előadói stílust képviselt, melynek sikerében — érzésünk szerint — szép orgánuma nem kevés szerepet játszott. Összességében: a könyvhét első szekszárdi ünnepsége méltó volt az alkalomhoz, sikert hozott a szereplőknek, a szervező Megyei Könyvbarát Bizottságnak, és a háznak, mely megrendezéséhez helyet — Szekszárdon első ízben, végre méltó helyet — biztosított. ORDAS IVÁN Milyen jövőt rejt a romhalmaz?
