Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-13 / 137. szám
ZM> ez megvan! de még vennem neu vagy tíz üveg iíM/Ur HAZAÉRT, VVKTONUR. HOZZÁLÁTOTT A Ni/S EE10AR48OL4 SÁHOZ. MAR NEM FÁIT MANOMEOTöL, meat Észrevette, hogy ha telezabálja maűa t ÁS FELSZÍiNCSOl EGY LAVÓR. EDESL/KORT, A MSaBMtm. LÉGYNEK SEM ART. UKORT. MENNY! HJDOBOTT PÉNZ g SZÖRNYŰ/ AMIT EVEK FARApSAGOS MUNKÁJÁVAL OSSZELOPTAM A GYÁRBAN, VEGÜl M/ND RÁKÓLTÖM AZ OROSZLÁNRA £ , 3 ■" ' 1 ' - ____ —^ '▼ ▼▼▼▼TTTrTTTTTTTTVTTVVTVyVTTfTTTTTTVTTTWrrr ▼▼?¥▼▼▼▼▼▼▼ TTTVVrTVTVTTTTt'rTTt'VTV'rrrrVTVTTVTTVTVTVTVVV ▼▼▼▼▼▼▼▼▼¥??????? I KÜRTI ANDRÄS: Az aranyváros foglyai — Sajnos egyelőre üzenetlet sem küldhetnek — tette hozzá a szatócs, és lustán megvakarta szőrös mellét.. — Senhor Garbónak, tudják, ő nálunk a különleges megbízott, rendőr, telekkönyvvezető, adófelügyelő, vadászati, halászati felügyelő, minden kutyafüle, most éppen gyengélkedik, szóval neki van egy rádióadó-vevője, de az pillanatnyilag nem szuperál. Valami csöveket rendelt Manausból, azokat is az llha hozza majd visszajőve! Addig nincs sem utazás, sem üzenet. Bele kell nyugodniuk. — Nyugszik a fene! — csattant fel Bobo, — Nekünk a jövő hónapban már díjmérkőzéseink vannak, leszerződtünk, szorítóba keli állnunk, előtte pedig edzenünk is kell! A padre szemüvegének vastag lencséje mögül ránézett Bobéra, aztán tekintete a másik két hallgatag mulatt fiatalemberre, Jucaréra és Finchóra siklott, bólintott. — Értem, önök — ökölvívók. Nos, edzési lehetőségük itt is akad majd bőségesen, öt éve élek Ciduróban, de nem emlékszem olyan vasárnapra, olyan ünnepnapra, amikor e falak között — intett körbe —, esetleg kint a Főtéren ne lett volna tömegverekedés. Hosszan tartó esőzések idején még hétköznap is belátogatnak ide a mineirók, mert olyankor a telkükön nem dolgozhatnak. Vagy mert nem bírjájk már a magányt. A program rendszerint három részből áll, úgymint: ivás, utána kártya, más szerencsejáték, illetőleg — bocsánatkérő mosollyal nézett Clau- dette-re és Ninette-re, nem fejezte be a mondatot. — Aztán következik az utolsó szám, a verekedés, a tombolás. Nem ítélem el őket ezért, elkeseredett emberek és mostanában különösen okük van rá, hogy reménytelennek lássák jövőjüket. — Mindez lehetséges — jelentette ki méltóságteljesen Anna asszony —, csak az az egy nem lehetséges, hogy mi négyen részt vegyünk ilyen civil hancúrozásokon. Mi profik vagyunk, sportemberek, hivatásos ökölvívók, nekünk a verekedés nem szórakozás, nem kikapcsolódás, nem csatorna a felgyülemlett indulatok levezetésére. Mi öklözésből élünk. Semmi közünk az amatőrök kocsmai civódásaihoz. Leütötte a hamut a szivarjáról, hátradőlt, a témát lezárta. Ezt mindenki tudomásul vette, aminthogy rövid, de szinte ünnepélyes nyilatkozata közben az sem lepett meg senkit, hogy többes szám első személyben beszélt, magát is a professzionista ökölvívók közé sorolta. — Az eddigiekből tehát nyilvánvaló — foglalta össze rövid csend után a tényállást Ewans professzor —, hogy sem elutazni, sem rádión üzenni nem tudunk. De nem akad e más megoldás? Futárra gondolok például, aki elvinné leveleinket. Megfelelő díjazásért, természetesen. A kérdésre Plombái atya válaszolt. Kérdésekkel. — Tudja, professzor úr, hogy Ciduro és Manaus között mekkora a távolság? Légvonalban is több, mint ezer kilométer. Apró lélekvesztőjén mennyi idő alatt jutna el oda egy halász? & eljutna-e egyáltalán? Az Amazonas nem csónakázó park! Vagy egy vadász gyalogosan Porto Velhóba? Pedig az csak fele távolság! Csak épp az őserdőn keresztül! Két hónap? Három? Lássák be, kérem, hogy más megoldás nincsen, meg kell vámiok az llha visszatérését. A pap szavára rábólintott a szatócs is, az öreg Doido is. — Rendben van — jelentette ki Himenez, a másodpilóta —, maradunk, hisz mást egyszerűen nem tehetünk. De mit fogunk itt csinálni az elkövetkező hetek során? Gyengélkedők, fiatal nők, idősebb emberek is vannak velünk és egyáltalán... — A legfontosabb — kezdte a választ némi töprengés után a padre —, a helyes alapállás. Meg kell érteniök, hogy sokféle Brazília van. Amelyet önök ismernek, az az Öceán partján terül el, nagyvárosaival, fejlett iparával, idegen- forgalmával, autópályáival és így tovább. Az és a mi őserdei Brazíliánk — két külön világ. A mi Amazonas államunknak, amely csak egy az Estados Unidos do Brasilia dzsungelországai közül, akkora a területe, hogy Madame Duvai régi hazája, Franciaország vagy háromszor elférne rajta. Mégis egész Amazonas államban annyi ember sem él, mint például egyedül Marseille- ben. Alig több, mint félmillió. — Erről már hallottunk — morogta a fogai között Bobo. — Sőt valaki azt is megpróbálta bemesélni nekünk, hogy itt harminc centiméter magas, tíz-tizenöt kilós emberkék laknák! Ehhez mát szól, atyám? — Csacsiság. De nem is ez a lényeg. Az a so(k ezer kilométer, amely elválaszt bennünket a metropolisoktól, nemcsak földrajzi távolság, hanem időbeli, fejlődéstörténeti is. Bizonyos vonatkozásokban — évszázados. Mások itt az erkölcsök, mások a törvények, mármint az íratlan törvények. Körülöttünk az őserdőben, a folyókon ncxmád halász, vadász törzsek kóborolnak, de itt Ciduróban is három lakos közül egy nem tud sem írni, sem olvasni. És ez még jó aránynak tekinthető, hiszen Brazília 93 milliónyi felnőtt lakosa közül ma még 40 millió analfabéta. Nálunk sok az estrangeiró, az idegen nemzetiségű aranyásó, emiatt ilyen jó viszonylag a százalékarányunk. Csak azért mondtam el e néhány adatot, hogy minden téren szállítsák le az igényeiket, és olyanoknak fogadjanak el bennünket, amilyenek vagyunk. Legalábbis ama az időre, amit a körünkben kell eltölteniök. Ég ne avatkozzanak be semmibe. Akkor talán baj nélkül ússzék meg ezt a váratlan vakációt. (Folytatjuk) AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA b. ~ it *wzoi7*5C^ßi A FŐVÁROSI ÓRA- ÉS ÉKSZERIPARI VÁLLALAT SZEKSZÁRDI DISZMO GYÁREGYSÉGE FELVÉTELRE KERES GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ villanyszerelő és géplakatos szakmunkásokat, férfi segédmunkásokat, valamint betanított munkára nédolgozákat. Jelentkezés a gyáregység munkaügyi csoportjánál. (141) nuVún rovarirtó MEGÖL! t*«ro háztartás» és klatszerbouokbam MEZÖGAZDASÄGI GÉPJAVÍTÓ VÁLLALAT Szekszárd, Keselyűst út villanyszerelőket lelvesz. Jelentkezés a vállalat munkaügyi csoportjánál. (64) SÁRKÖZ-VÖLGYSÉGl VIZITÁRSULAT felvételre keres KOTRÓGÉPKEZELÖKET Szekszárd és vidéke munkahelyeire. Jelentkezés Bonyhád, Somogyi út 1. Tel: 19. Munkaügyi osztályon. (91)
