Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

Készüljön el Tolna megye helytörténeti lexikonja Interjú dr. Ember Győző Kossuth-díj as akadémikussal Alig két hete, hogy a Tolna megyei. Fadd-Domboriban tar­totta négynapos konferenciáját a Művelődésügyi Minisztérium levéltárt főosztálya. A levél­tárosok . tanácskozásán részt vett dr. Ember Győző Kos- suth-dijas akadémikus, az Or­szágos Eeveltár főigazgatója is. A tanácskozás egyik esti kötetlen programján, baráti beszélgetések közepette dr. Ember Győző segítséget ígért egy Tolna megyei helytörté­neti lexikon elkészítéséhez. — Az ígért segítséget kö­szönjük, s amint a Tolna me­gyei tanácsi vezetőktől, vala­mint a szekszárdi levéltár igazgatójától értesültem, való­színűleg élni is fog a megye az ígéret kihasználásával. Mi­lyen elképzelések alapján hangzott el ígérete? — A vezetésem alatt álló intézmény segítségét ajánlot­tam fel egy Tolna megyei helytörténeti lexikon összeál­lításához. Ezt tehettem azért, mert az Országos Levéltár is foglalkozik helytörténeti ku­tatással. Helytörténeti kutató­ink. ahogyan azt idejük enge­di. készséggel állnak a me­gyék rendelkezésére is, hogy részben kutatómunkával, rész­ben pedig tapasztalt irányí­tással segítsék a helytörténeti lexikonok elkészítését. A cé­lunk ugyanis az. hogy az Eöt­vös Loránd Tudományegyetem statisztikai tanszékével együtt­működve, egy országos méretű akció keretében elkészítsük.az ország helytotteiejji ját. Ennek égyrk előzményé­nek keli lennie;' hogy a m«--i gyek saját lexikoiiokkal' ren-'' delkozzenek. — Az elképzelésen kívül mi­lyen stádiumba^ van ez a munka? — A kezdeti stádiumon már túljutott. Veszprém megye helytörténeti lexikonja már megjelent. A munkába pedig már több más megye is be­kapcsolódott. így: Zala, Vas és Fejér megye, de a kutatás megkezdésére, a munka bein­dítására másutt is vannak már mozgolódások. Kívánatos vol­na. ha Tolna megye is bekap­csolódna ebbe az akcióba. — Hogyan történik ez a munka? — Nagyarányú és szervezett anyaggyűjtést kíván a lexikon összeállítása. Szervezetten és rendszerezetten kell átnézni valamennyi létező és fellelhe­tő forrásanyagot ahhoz, hogy egy-egy megye összes helysé­gének — már megszűnt hely­ségeinek is! — történeti anya­ga kialakulástól napjainkig összegyűljön. A gyűjtőmunka befejeztével sokkai több anyag áll rendelkezésre. mint amennyi egy tömör lexikon­szerű kötetben elfér. Ezt hely­ségenként csoportosítják, s az illető megye levéltárában he­lyezik él. Ott bármikor meg­talál hatók. s községi mono­gráfiák elkészítésénél alap­anyagút felhasználhatók. — Az eddigi tapasztalatok szerint kik azok, akik e .mun- kában közreműködnek? — A helytörténetj lexikonok készítését mindenütt a megyei tanács támogatja, nemcsak er­kölcsileg, de bizony anyagilag is. Szerkesztő bizottságot kell létrehozni, s az Országos Le­véltár felkért munkatársain kívül jelentős létszámú helyi kutatógárdára is szükség van. Azért tudom elmondani eze­ket, mért a korábban felso­Kéziratokat nem őrziink meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodaim1 munkákra vá­laszolunk, amelyekben a telici- •ég jelét látjuk. rolt megyékben már kialakul­tak a munka módszerei, s a gazdaságos lebonyolítás ta­pasztalatai. — így részletesen ismer­kedve a témával, a munkával, amelyhez segítséget ígért inté­zete nevében, világosan lát­szik, hogy nagy erőfeszítést igénylő, komoly és alapos munkára van szükség. Gon­dolja, hogy a helyt lehetősé­gek adottak egy ilyen feladat végreha j tásához? — Aprólékos részleteiben nem ismerem és nem is is­merhetem a Tolna megyében folyó munkát. Annyi bizonyos, hogy egy ilyen szisztematikus feltáró munkához megbízható helyi emberekre van szükség. A jelekből ítélve én azonban arra következtetek, hogy ebben a megyében megtalálhatók ezek az emberek. Milyen je­lekből vonom le a következ­tetést? Tudomásom van róla, hogy a megyei tanács nagy figyelemmel kíséri és segíti az ilyen irányú munkát. S ezen kívül ismeretesek előt­tem a különböző helytörténeti és történeti, dokumenfumjel- legű kiadványok is. amelyek Tolnában a közelmúltban lát­tak napvilágot. Dicséretes, szép munka valamennyi. Ahol ilyen dolgokat tudnak készí­teni, ott megérett egy megyei helytörténeti lexikon összeál­lításának lehetősége is. MÉRY ÉVA ÉRDI JUDIT RAJZX. Gyurkó Géza: Az ionizált plazma — Apu, a plazmaállapot ugye azt jelenti, hogy ionizált állapotban... — mond, vagy kérdez valamit tőlem a fiam. Magyarul kérdi, egy magyar fiú, egy magyar apától, de nem értem. Plazma, ionizáció, elekt­ron, pozitron, meg egyéb izék, hallottam róluk, de hogy ez a plazmaállapot és az ionizá­ció. .. A gyerek néz, vár, tőlem vár választ, az apjától, aki azért apa. hogy mindent tud­jon, tudja azt is, hogy plazma­állapot és az ionizáció, meg a pozitron, sőt a neutron is, meg minden, A helyzet kétségkívül idegesítő. Aki válaszra vár. annak válaszolni is kell. Mi lenne mondjuk, ha azt mon­danám, neki erre, hogy „Ar- ma virumque cano...” Vergi­lius. Nem értené meg, de ké­pes lenne tovább kérdezni és tovább már én is elfelejtet­tem. Húsz év után ki tudja végig ezt a memoritert? Na, ugye. Vagy mi lenne, ha . azt mondanám, hogy kedves fiam, az egyiptomi művészetben a frontalitás az, amely... A, en­nek sincs ma már a techniká­ban semmi, de semmi értelme egy fiú számára. Szólhatnék esetleg Balassi Menyhárt árul- tatásáról, mint az első olyan ismert drámáról, amely... Vagy mondjam ezt: „Látjátok Bernáth Aurél: „Jfoy? VT A seregély, mint a neve is mutatja, társas ,madár. .Kis csapatban tud csak létezni. Egy­magában, vagy párosával sohsem látható. Egy-egy csapat ötven-száz főből áll. Kétszer akkora, mint egy jól fejlett hím veréb, kicsit sötétebb barna tollazattal. Igénytelen meg­jelenésű, de élénk, majdnem agresszív madár. Itt a szőlőhegy fölött, augusztus második felében jelennek meg, amikor már érik a szőlő, ök az átka a hegynek. Elnézem röpülésüket, mely gyors és egyen­letes. Mozdulataiknak fő jellemzője azonban a hirtelen és szép ívű kanyarodás. Ez a ka­nyar úgy hozzátartozik a lényükhöz, mint az igyekezet... Egy darabig nyílegyenesen száll­nak, s aztán minden vezéri parancs nélkül az egész csapattest egyidőben oldalra csuklik, s legalább 90. de néha 100—150 fokos szögben megváltoztatja menetirányát, miközben kissé közelebb kerülnek a földhöz. Kanyarjuk su­hogó hangot ád, s ilyenkor az ív szélén re­pülők, — rövidebb útjuk lévén — akaratlanul is a csapat élére kerülnek. Átrendeződik a sereg, anélkül, hogy elmaradók lennének, me­lyek megbontanák a menet tojás alakú egy­ségét. így keringenek, szállnak a szőlők fölött. Lent a szőlősgazdák, meg a gyerekeik, a tő­kék közt állva lesik a csapatok mozdulatait. Közeledtükre egyik nagy fazék fenekét veri valami vasdarabbal, a másik kereplőt teker, a harmadik esetleg huj-huj-t kiáltoz, torka- szakadtából. Hangos ilyenkor a hegy. A ma­dárcsapat azonban hidegvérrel röpül a zaj felett, mint egy szárnyra kelt rendőrkülönít­mény. Nem látszik rajtuk, hogy szemlélőd­nek, sem az, hogy sajátságos kanyarodásuk valamelyik fazék zajára történt volna. Ha le­csapnak a szőlőkre, úgy tűnik, hogy az épp­oly központi elhatározás nélkül történik, mint a kanyarodásuk. Nem egyszer éppen a csősz közelében találják magukat. Ilyenkor azon­ban hamar észbekapnak, s alig, hogy földet ér a lábuk, már nagy surrogás közt, — mert szárnyaik a sorvadó szőlőleveleket is érintik, — újra magasba emelkednek. A csőszök ilyenkor sok vért kapnak a fejükbe, szalad­nak a levegőben már rendeződő gomolvas után, gyorsabban szól a kereplőjük, kiáltásaik már-már egy négylábú állat eligazítására is sok volna. És mennyi ilyen, hiábavaló lecsapását fi­gyelem meg a torkosoknak! Nem tágítanak. Talán nincs élményük komoly veszedelemről. Puskát nem lehet használni a hegyben, s így a csőszöket se veszik sokkal komolyabban, mint Pálék szélhajtott és lengő ezüstpapír- szeletekkel díszített kicsi malmát, mely ropo­gásával és fütyülésével ugyancsak arra volt hivatva, hogy riogassa őke.. A seregélynek nyugodt maradása a földön még altkor sincs, ha történetesen őrizetlen szőlőtáblákra találnak. A nyugodt kosztolást nem ismerik. Irigyek is lehetnek a rigóra, de minden másfajta madárra is, mely itt a he­gyekben lakik. Irigyek lehetnek arra a nyu­godt csipegetésre, ahogy a t.öbbiek a szűnni nem akaró éhségüket oltják. Irigyelhetik, ahogy a többiek a fák hintázó ágai között rejtve vannak, s csak időnként — s ezt is in­kább fölös óvatosságból — néznek szét ma­guk körül. Ök, a seregélyek, igazi tolvajok. Tudják, hogy lopnak. S e tolvajság szem­pontjából fajtájuk átka, hogy csak így, csapat­ban tudnak élni. Semmi gondjuk nem lenne, kövérre hízhatnának a szőlőtől, ha, mint a többi madár, önállóak volnának. De erre képtelenek. Alig pár méterre ettől a jó kilátású bal­kontól, ahonnan figyelem őket, lecsapott az imént egy sereg. Elnéztem, ahogy a rögtöni riasztásra a felrebbent csapat legutolsónak maradt tagja, a megveszekedett torkosságtól, tátogó szájjal, félig futva, félig röpülve kö­vette csapatát. Majd meghalt, hogy a csőrét bevághassa egy fürtbe, s majd megszakadt a félelemtől, hogy elmarad a többitől. Hápogott a szomjúságtól és sikított a félelemtől. Kis karmai csak a göröngyök tetejét érintették. Igazi tolvajmódra járnak el akkor is, ha sikerül egy-egy lecsapásuk. Forrnak a szűk területen a munkától. Mintha valami munka- megosztás is volna köztük: egyike-másika a fürtök nyakára száll, s onnan kezdi lefelé föltörni karmaival a szőlőszemeket. A földön állók eszeveszetten habzsolnak, s mint a dürgő verebek forognak maguk körül. Má­sodpercekig tart az egész roham, s még ha nem is riasztják őket, máris elsisteregtek. Messziről nézve az ilyen felszállásuk úgy hat. mintha egy lobbanásnyi tűz füstje szállna föl a szőlőtőkék közül. Rozi így is mondja né­ha : — ott füstölnek... A napnyugtára, mint minden madár, ők is érzékenyek. Ritkulnak is a csőszök kiáltásai. Inkább a víz mellett vonulnak, a nádas fö­lött, ahol majd éjjelre megpihennek. Aztán lecsapnak belé. Úgy hatnak ilyenkor, mintha valaki magot hintene a nádas közé. De ez csak az első próbálkozásuk. Újra fel­repülnek, mert szívesebben ott ereszkednének alá, ahol a nád közül már egy másik csapat zsivaja szól. Tengernyi gyűl így össze éj­szakára. Éktelen csipogásuk messzire hallik. Ha ilyenkor a víz melletti országúton me­gyünk, olyan érzésünk van, mintha a nádas panaszkodna valami keserves siránkozással, a testében bujkáló fájdalomtól. Ha ilyenkor meglessük őket a nád közt. láthatjuk, ahogy fészkelődnek, egyik szálról a másikra ugrálva. Majd eg.v levél tövében végre elhelyezkednek. Erős karmaikat görcs­be kell merevíteniök, mielőtt aludni kezde­nek, mert a nád ingó talaj. Erős szél fújhat. Nagy hullámok nyaldoshatják a nádtenger sípjait, s ilyenkor bizony a nádszálák. kis terhűkkel, bóbitájukkal, metsző leveleikkel együtt, nagy kavarodásban hajladoznak erre. arra. feleim szümtükkel...” Azt hin­né, meghülyültem ezzel a szümtükkel, meg a feleimmel. De mi az istennyila lehet az a plazmaállapot, amelytől az ionok ionizálódnak, mint elektronok és neutronok, vagy, . .. Nem, azt hiszem, nem így kérdezte.. . Borzasztó. Azt sem tudom már, hogyan kérdezte ez az átkozott kölyök, aki, es­küdni mernék rá, hogy tudja, csak azért kérdezte, hogy le­égesse az apját. Tiszteletlen, neveletlen fickó ez a gyerek, jó ég, mivé fajul el fajzatom! Vagy mondjam azt, hogy barbizoni ,iskola, amely a bar- bizoni erdőtől kapta a nevét, azért jelent iskolát, mert a természet... Á! Mit érdekli ezt a gyereket a festészet im­már klasszikus kora. ennek csak plazma, meg az ion kell. Meg az én válaszom. Mi lenne, ha az elidegenedésről beszél­nék neki, Sartre egzisztencia­lizmusáról, Marcuse filozófiá­járól, a tudat szerepéről a megismerésben, hiszen igen érdekes kérdések ezek volta­képpen ... — Apu, nem tetszett figyel­ni? Azt kérdeztem, hogy a plazmaállapot azt jelenti-e?... Most mit válaszoljak, mit mondjak neki? Ennek a gye­reknek, ennek az én gyere­kemnek. mit mondjak erről a nyomorult plazmáról... — Menj a fenébe, fiam* Szégyelld magad, ha még eny. nyit sem tudsz. És vedd tudó. másul, hogy nem vagyok ne­ked az élő lexikonod. Úgy na­gyon könnyű lenne. Csak kér­dezel és én felelek. Eltunyulna az agyad, fiam, és én, mint egy becsületes apa, ezt nem tűrhetem el. Menj! — intet­tem felsőbhségesen, hogy át­menjen már a másik szobába és megnézhessem a lexikonban, hogy mitől is ion a plazma, vagy fordítva... BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS: VARÁZSLAT KEMENESALJÁN Ázik, ázik a mező, lágyan legyező felhő-függönyök alatt autónk szalad. Berzsenyi földje ez, jobbról a Ság meredez, ilyen bűvölő tájat alig láthat az utazó író—olvasó találkozóra kondit az óra, ahol Petőfi járt. S ahonnan kiűzetett, mert a szerelmet Tóth Róza lebegését másként látta a honi tábla. De mit bosszankodom, a malomkő-asztalon, hol verseit írta, zeng a pacsirta. S ezt mondom el: ime, hitelesítve szerelem s történelem. (Ostffyasszonyfa) SEREGÉLYEK

Next

/
Thumbnails
Contents