Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-10 / 108. szám
TOLNA MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NÉPÚJSÁG B A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA j XX. évfolyam, 1(18. szám. ARA: 1,20 FORINT Vasárnap. 1910. május 10. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány együttes ülésének határozata a lakásépítés fejlesztésére, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszerére Mint ismeretes, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz- porai Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 1970. április 16-án együttes ülést tartott, és úgy döntött, hogy a lakásépítés, -elosztás és -fenntartás kérdéseit rendező állásfoglalást e hónapban nyilvánosságra kell hozni, valamint az állami intézkedésekről tájékoztatást kell adni. Az alábbiakban közöljük az együttes ülés határozatát : A Központi Bizottság és a kormány megvizsgálta dolgozó népünk lakáshelyzetét, a jövőbeni fejlődés irányát, feltételeit és anyagi forrásait. A vizsgálatokból és tanácskozásokból arra a következtetésre jut, hogy a tervszerű fejlődés érdekében a közeli jövőben újonnan, komplex módon kell szabályozni a lakásépítést, a lakáselosztást és a lakásalappal való gazdálkodást. A Szakszervezetek Oi-szágos Tanácsának véleményét, valamint a budapesti és megyei pórt- és tanács végrehajtó bizottságokkal, a társadalmi és állami szervekkel folytatott széles körű konzultáció tapasztalatait figyelembe véve határozza meg a szükséges tennivalókat. 0 A Központi Bizottság és a kormány megállapítja, hogy a lakáshelyzet hazánkban javuló. Az elmuli két évtizedben, 195Q és 1970 között egymillió új lakás épült, a családoknak majdnem egyharmada költözött új lakásba, csökkent a lakások zsúfoltsága, kedvezőbb a lakásállomány minőségi összetétele, felszereltség! szintje. A lakások összmennyisége azonban ma is elmarad a lakásigények mögött. Részint még mindig jelentkezik a hatása azoknak az éveknek, amikor nem folyt érdemleges lakásépítés, a háborús időkben és a helyreálli- lási időszakban, továbbá a szocialista építés első éveiben, amikor a termelő beruházások elsőbbséget élveztek a lakásépítéssel szemben is. Részint pedig a reáljövedelmek viszonylag gyors növekedésének hatására az adott elosztási rendszerben gyorsan nőnek a pótlólagosan jelentkező új lakásigények. 1957. óta a gazdasági fejlesztésben nagyobb szarepet kap a lakásépítés, növekszik az állami befektetés ég bővülnek a források a lakosság anyagi eszközeinek bekapcsolásával. így jóváhagyásra kerülhetett az 1961—1975. évekre szóló 15 éves terv egymillió új lakás fölépítésére. Ez a terv megvalósulóban van. 1975-ig megépül a lő éve^ lakásépítési programban kitűzött egymillió lakás, ettől azonban nem várhatjuk gz igények teljes kielégítését, mert kézben a városiasodás folyamata is felgyorsult és a városokban a lakásépítés nem növeltszik a lakásigények teljes kielégítésének mértékéig. Reálisan keli számolni azzal, hogy a lakáskérdés, teljes megoldása a számítottnál hosszabb idő alott — a népgazdaság fejlődésével összhangban — lehetséges. A mai elemzések és tapasztalatok azt mutatják, hogy. a lakásépítés és -elosztás adott rendszerét tovább kell fejleszteni, bizonyos részeit pedig gyökeresen meg kell változtatni ahhoz, hogy a inainál gyorsabban haladhassunk az igények kielégítésének irányába. A lakásépítés és -elosztás mai rendszerének legfőbb problémája az, hogy a jelentős lakásépítés ellenére rendszeresen újratermelődik a lakáshiány, ez fékezi bizonyos rétegek szociális helyzetének javulását én negatívan hat a népszaporulatra. Az állandó^ sült lakáshiány körülményei között kialakultalt az elosztásban, a fenntartásban a „hi- án v-gazd ál kodás' ’ j éllegze tes- «égei, a bürokrácia, az állam és a lakosság gazdasági ellen- érdekeltsége, s ezek a politikai elégedetlenségnek is táptalajt nyújtanak. A helyzeten úgy keli változtatni, hogy reálisan szembenézünk a tényekkel és megoldjuk az arra érett problémákat. A fő problémák a gyakorlatban a következőkben jel en tke znék: — A nemzeti jövedelem, s azon belül a beruházási eszközök növekedéséhez képest egyenetlenül alakult, egyes években elmaradt a lakásépítésre fordított állami eszközök növekedése, s ez különösen a városi lakásépkést fékezi: — a lakosság jövedelmi viszonyai lehetővé teszik a családok nagy részének fokozódó részvételét a lakáskérdés megoldásában, de a lakossági erőforrások bevonása ez ideig csak a magán-lakásépítésben megoldott, az állami és szövetkezeti lakásépítésben elmarad a lehetőségektől, s ez is fékezi az építés ütemét: — a lakásépítés és -elosztás, valamint a -fenntartás jelenlegi rendszere a társadalmi egyenlőség és igazságosság szempontjából széles körben vitatott. Aránytalan a lakosság különböző rétegeinek tehervállalása. Egyes családok Ingyen jut-' nak olcsó bérű lakáshoz, míg mások lakásépítéssel, illetve -vásárlással jelentős terheket vállalnak: — a lakásforgalom és a lakáscsere mai rendszere korszerűtlen, nem ösztönöz a lakáscserére, s ezzel hiányteremtő tényezővé válik. Hiányzik a lakásbérlet értékének elismerése. Egyes családok több lakással is rendelkeznek. A bérlők nem érdekeltek a lakásalap megfelelő kihasználásában, a lakástartalékok felszabadításában : — a lakásellátás támogatási rendszerében nem jutnak kellően érvényre a párt szociálpolitikai elvei. A lakásépítéssel és -vásárlással ösz- szefiiggő kedvezményei; nincsenek helyes elvi alapon rendezve, az elosztásnál nem veszik figyelembe a tényleges rászorultságot. Az állami dotáció az építési formához és a lakás méretéhez kapcsolódik: — nem biztosítottak a lakásalapban megtestesülő nemzeti vagyon állagának fenntartásához szükséges közgazdasági feltételek. A lakbér a legszükségesebb fenntartási munkálatokra sem elegendő, és az egyre fokozódó fenntartási célú dotáció más területekről — így a lakásépítéstől — von el jelentős eszközöket. E főbb problémákat a lakásépítés ég -elosztás, a támogatás, valamint a fenntartás és a lakbérek rendszerének új elveken alapuló komplex rendezésével keli megoldani. Olyan gazdaságpolitikai feltételek kialakítása szükséges, amelyek a lakáskérdés megoldásában fokozott érdekelt- s éget teremjenek mind az állam, mind a lakosság oldaláról. A lakáshelyzet jövőbeni javításét.. az új módszerek bevezetését a párt életszínvonal- politikájával összhangban, vágyig az életszínvonal további emelésének közepette kell elvégezni. A munka szerinti elosztás elvével összhangbaji el kell érni, hogy minden állampolgár lakásigényének, anyagi teherbíróképességének megfelelően vállaljon részt a lakásépítés és -fenntartás költségeiből. Az állami és magánlakásépítés növelésével elő kell segíteni az ellátás és az igények közöttj feszültségek csökkentését, a fennálló társadalmi és szociális problémák megoldását. Ennek érdekében növelni kell a központi költségvetés tésre fordítandó esz- kozei% egyidejűleg foltozni keli a tanácsok saját, valamint a vállalatok és a lakosság erőforrásainak bevonását a lakáskérdés megoldásába. Biztosítani kell e meglevő lakásva- ■gyon állagának fenntartását és az ehhez szükséges műszaki- gazdasági háttér megteremtését. A lakáseüátásban a terhek arányosabbá tételénél, a kedvezmények tekintetében nagyobb szerepet kell biztosítani a szociálpolitikai szempontoknak. Kifejezésre kel] juttatni, hogy a kedvezmény alapja elsősorban a család nagysága: a gyermekek és el tartót lak' (keresőképtelenek) száma, a csa- ládalapító fiatal házasok, továbbá a nyugdíjasok és a csökkent munkaképességűek támogatása. Egységes elvek alapján rendezni kell a lakbéreket. Elvi alapnak kell tekinteni, hogy a lakbérbevételek fedezzék vagy közelítsék meg a lakóépületek fenntartási költségeit, ezzel megteremtődjön a folyamatos és színvonalas karbantartás anyagi forrása, az állami dotáció pedig szűnjön meg. A lakbérekbe sem amortizációt, sem pedig nyereséget nem szabad kalkulálni. A lakások építésében, elosztásában, valamint a lakásalappal való gazdálkodásban a tanácsok kapjanak nagyobb szerepet. (Folytatás a 2. oldalon' Köszöntjük az édesanyákat! Ez á nap az anyáké! Azoké az áldottaké, akik szívük alatt hordoztak minket, életet adva nekünk, táplálták és megóvva bennünket az életet fenyegető veszedelmektől, fölneveltek. Azoké az asszonyoké, akiknek sémin i máshoz nem hasonlítható, semmj mással össze nem mérhető rangjuk az Anyaság. Az év 365 napja közül ez az egy. csak az övéké. Számon- tartott boldog és kollektív névnap, olyan ünnep, amit még azok is megülnek, akik régen elveszítették az édesanyjukat. Az anyaságnak ezt a tavaszi ünnepét ünnepének vallja az egész emberiség. Egy napra szülőanyját köszöntő gyermekké varázsolódik még az is, aki felnőtt és már maga is szülő. Gyermekként áll a gyermekek mellé, hogy megköszönje mindazt újra ég újra, ami szinte megköszönhetetlen. Világgal és gyöngéd szavakkal hódoljon annak, aki asszonyemberségének minden erejével szolgálta és szolgálja a legnagyszerűbbet: az élet folytatását: a gyermeket, a családot, a társadalmat. Micsoda küzdelem jut osztályrészükül, mihelyt az apró jövevény megszületik, majd eljut az első önálló lépésekig, beszélni kezd és gyarapodni az emberségben, mígnem felnő és immár határozott lépésekkel indul megkeresni a helyét az életben. Az új életnek ezek az édesanyából, az eleven termőföldből táplálkozó, kinövő stációi így leírva olyan semmiségeknek látszanak. S az idő is olyan fecske.röptűnek, sebesen tovarepül őnek. Pedig anyáink élete úgy fogy el, ''hoev a mienk, a gyermekeké növekszik. Ami a mi arcuno.n üdeség, az hovatovább az ő arcukról hiányzik. Ami a mi. tartásunkban diadalmasan fiatal, az az ő tartásukban lassan uralkodóvá váló megrokkanás. Ö. hányszor vettek bennünket ölükbe szelíd szavakkal oktatón, vagy bátorí- tón, hogy éi'telmünk számára kinyíljon a világ, vagy megszabaduljunk gyermeki félelmeinktől! Hányszor viaskodtak ágyunk mellett a betegséggel, és győztek. Értünk! Nőm iS lehet csak egy nap leróni °zt a hálát, amivel anyáinknak tartozunk. Nem lehet megköszönni egy csokor virággal. köszöntő verssel, kézcsókkal, dísztávirattal. Tulajdonképpen az illene legjobban emberségünkhöz — aminek javát szintén tőlük az anyáktól k3Ptuk —, hogy az év minden napját anyák napjaként éliük, hogy édesanyáink arcán szüntelenül ott ragyogjon az a boldogság, amely ezen az egy világméretű ünnepnapon az arcukon ragyog. Az anyák napja egyik legked ‘esebb ünnepünk. A magyar nyel\ nem véletlenül használja a más nyelvekben ismeroiku „édesanya” kifejezést. Az anyák napja alkalmával sok mindennel lehet kedveskedni a legkedveseb jeknek. Virággal, ajándékkal, vagy úgy, ahogy Kovács Jancsi, a paksi Iíí, számú általános iskola harmadikos tanulója tette, akit akkor örökítettünk fényképre a járási könyvtárban, amikor éppen verset tamilt: — aa édesanyjának.
