Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-09 / 107. szám
Európa tavasza 1945 Katouák emlékeznek... m Sokszor látott' emlékezetes képsorok:' a Moszkvát fényárba öltöztető tűzijáték, az ágyúk díszsortüze, az utcákat elözönlő síró-nevető tömeg és a Vörös tér ünnepélyes díszszemléje, amikor a sokszorosan kitüntetett szovjet harcosok a megsemmisített fasiszta hadsereg zászlait .a szovjet hadsereg immár legendás hírnevű tábornokainak a lába elé vetik. Azóta eltelt 25 év. Felnőtt egy új nemzedék, amely a háborút csak hírből ismeri. De emlékeznek az apák. A huszonöt év talán egy kicsit el is koptatta azt a szót, hogy hős. Pedig hős volt rengeteg, ök viszont emlékeznek. Emlékeznek az életben maradottak. Artyom Plotnyikov repülős vezérőrnagy a Szovjetunió Hőse aranycsillagát kétszer kapta meg. Akkor fiatal tiszt volt. Ma a Magyarországon ideiglenesen állomásozó egyik szovjet repülőalakulat vezető beosztású tisztje. Annak idején végigharcolta a háborút. Kötelékével harcolt Moszkva alatt, Sztálingrádnál, a kurszki pokolban, Kijevnél, az Oderánál és Berlinnél. Berlin volt az utolsó... Kicsit megmosolyogni való történetet elevenít1 fel. De a háború sokféle forgataga nagyon sok mindent rögtönzött... — 1945. március 1-én repültem át először Berlin fölött. És azután még jó néhányszor... Nem kell különösebben részletezni, hogy a német fővárost milyen légvédelmi gyűrű fogta körül. Valósággal művészet volt a város fölé berepülni. Már nem emlékszem pontosan a napra, amikor légi felderítésre, légi fényképezésre kaptam parancsot. Meglepett bennünket, hogy a légvédelem nem nyitott ránk tüzet. Az égbolt is felhős volt, igencsak kellet manőverezni, hogy a kívánt célpontokról elkészítsük a légifelvételeket. Már visszafele repültünk, amikor tüzet nyitottak ránk. A gépem megsérült. Az egyik tartályból kifogyott az üzemanyag. A PL—2-es ettől függetlenül engedelmes jószágnak bizonyult. A műszerek egy része is tönkrement, úgy hogy vakon repültem hazafele. Leszálltam egy mezőre, azt hittem, már a mieink Között vagyok. És itt jön a történet csattanója, amin tulajdonképpen még ma is mosolygok, ha eszembe jut. — Amikor földet értünk, nem szálltunk ki azonnal a gépből. Egyszer csak halljuk, hogy valaki dörömböl a gép oldalán. Navigátorom megszólal: egy német katona. Nem akartam elhinni, hátraszóltam: mutasd meg. A navigátor, jó kétméteres atléta, kinyúlt az ülésből, egy ütéssel elintézte a németet, és beemelte maga mellé. Most már minden min- egy, teljes gázt adtam a motornak és sikerült ismét fel- szállnom, és átrepülni a vonalon. Az egyik szomszéd alakulat törzsénél jelentkeztem leszállás után, hogy a feladatot végrehajtottam, sőt még egy német foglyot is hoztam. Kiröhögtek. — Képzeljék, el, mi van, ha nem az az egyetlen német katona jön a géphez? Ahhoz, hogy valaki hős legyen, sokszor szerencse is kell. Ez a háború... Plotnyikov vezérőrnagy ma fegyverbarátja a magyar vadászpilótáknak, közösen őrködnek hazánk légtere felett. Karikov alezredes még ma is rendkívül fiatalos külsejű. Napbarnított, alföldi kun arcú, alig látszik többnek harmincöt évesnél. Jó tartású, szinte látszik róla, hogy néprokon. Erre ő is büszke. Csu- vas. Tizennyolc éves korában közlegénvként kezdte. Felderítői volt.. Sztálingrádtól jutott el Berlinig. Még a szovjet hadseregben is azon keverek közé tartozik, akik a Dicsőség érdemrend mindhárom fokozatának tulajdonosai. (Ezt az érdemrendet a Nagy Honvédő -Háború kezdetén alapították a Rendkívüli bátorság, haditett elismeréseként. Azt a katonát, tiszthelyettest, aki ennek az érdemrendnek mindhárom fokozatát megkapta, tisztté léptették elő.) — Nemrég Moszkvában találkozóra jöttünk össze mi, a így végződött... \ Reichst dg romjainál. 1945. május 8. Keitel vezértábornagy aláírja a fasiszta Németország feltétel nélküli kapitulációját. Szovjet harckocsik Berlinben a fegyverszünet másnapján. Rokosszovszkij, a Szovjetunió marsallja és Montgomery angol tábornok találkozása. Dicsőség érdemrend háromszoros kitüntetettjei. Körülbelül 350-en voltunk. — Felderítő Voltam. Hogy úgy mondjam, a mi reszortunk volt a „nyelvek’’ elfogasp. Aki katona volt, tudja, hogy milyen feladatat ez. A Dicsőség érdemrendet harmadszor ugyancsak ilyen nyelv elfogásáért kaptam meg. Állt a front és jó néhányszor éjjel eredmény nélkül portyáztunk a senki földjét. De miért ne lehetne esetleg nappal? A túlsó oldalon kezdtük figyelni az ejgyik német tűzfészket, öt napon keresztül figyeltük a váltást, az élelmezést és aknave- tőseink minden reggel öt órakor leadtak rájuk néhány lövést. És utána semmi. A hatodik napon, az aknavető tüzet követően megrohamoztuk a német állást, és sikerült két foglyot ejtenünk, akik utána elmondták mindazt, amire - a támadás előkészítéséhez nekünk éppen szükségünk volt. Erről a jóvágású, mokány alezredesről szinte elképzeli az ember, hogyan kúszik az ellenséges állások felé, hogyan lopódzik be tizenkettedmagá- val váratlanul az ellenséges állások mögé, hogy aZ ezred a folyó túlsó partján egy hídfőállást birtokba vehessen. Hősök voltak. Azok. A levegőben, a földen, a vízen kérlelhetetlenül harcoltak az ellenséggel. Akkor, negyedszázaddal ezelőtt ők viselték a háború terhét, nemcsak hőstetteikre emlékeznek, hanem arra a mérhetetlen sok szenvedésre, amelyet a szovjet nép és Európa népei a háború alatt elviseltek. A statisztikák tanúskodnak ezekről az. időkről. Meghalt ennyi és ennyi millió ember. Elpusztult ennyi, meg ennyi érték. A Plotnvi1 kovok, a Karikovok voltak azok, akik huszonöt évvel ezelőtt véget vetettek ennek a pusztulásnak. A szovjet fronton a háború megkezdésének első, 20 napjában a Nyugat- Európá,t letaposó hitlerista hadsereg nagyobb veszteséget szenvedett, mint ezt megelőzően az összes frontokon. Óriásiak voltak a szovjet nép veszteségei is, " ___ A z egykori fiatal repülőtiszt, a felderítő — és nagyon sok más harcostársuk eljutott Berlinig. De a fegyvert nem adta ki a kezéből. Az égen, a földön, a vízen ott őrködnek tapaszlalt katonaként, a haza védelmére nevelik a fiatal nemzedéket. Ahogyan akkor ők szenvedték a háború terheit, úgy most is hasonló feladat hárul rájuk; a béke védelme. De ahogyan Plotnyikov vezérőrnagy, Karikov alezredes vagy Vlagyimir Mi- hajlov őrvezető, a szovjet hadsereg kiváló katonája elmondja: nincsenek egyedül. Ott állnak mellettük magyar fegyverbarátaik, barátaik, ismerőseik és a többi testvéri hadsereg katonái. A háborút megjárt katonákban élénken él a háborúnak minden apró mozzanata, a háború minden kegyetlensége és nagyon sok a kegyetlenségeken túli sok cjerűs mozzanata is. Katonák maradtak, azért, hogy ne legyen még egy háború. BOGNÁR ISTVÁN
