Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-08 / 106. szám
\ Bemutatkozunk Moszkvában Egyetlen pavilonban az ország — Mit és mennyit exportálunk? Sajtótájékoztató a Parlamentben Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes a Parlamentben tájékoztatta az újságírókat arról a kiállításról, amit Moszkvában mutatnak be augusztusban a magyar népgazdaságról. A rr.iniszter- hélyettes elmondta, hogy a kiállítás több célt szolgál: bizonyítani akarja, milyen nagy fejlődést ért el hazánk 25 év alatt az iparban, különböző közszükségleti cikkek gyártásában, ismerteti továbbá a magyar és a szovjet kapcsolatokat gazdasági téren, beleértve az export és az import mennyiségét, választékát. Egyetlen óriási csarnokban rendezik- be a kiállítás anyagát, tízezer négyzetméter alap- területű, előregyártott elemekből épülő helyiségben. A kiállítás megnyitását augusztus 20-ra tervezik. Arra számítanak, hogy a mintegjf'három hétig tartó reprezentatív bemutatónak a szovjet fővárosban naponta 7Ő0—908 ezer látogatója lesz, sőt, elérheti a napi egymilliót - is, . A körülbelül ezerféle árucikket kétszáz vagon szállítja ki. Igen sok géppt, készüléket működés közben fognak bemutatni, dé a légnagyobb berendezéseket, ' például konzervipari gépsorokat,, csak maketten tudják a közönség elé tárni. Jellemző a kiállítás sokoldalúságára, hogy mező- gazdasági termékeket is láthat majd a közönség és lesz divatbemutató, amelyre 70 ruhát készítenek. Mindez csak „másodrendű” anyaga az egész bemutatónak, hiszen az áruk háromnegyed része gépipari termék. Á gépipari cikkek között sok híres készülék található: számítástechnikai berendezések, orvosi és egyéb műszerek, szerszámgépek, erősáramú berendezések, vegyi gépek stb.' Lesz a kiállításon olyan gyártmányunk is, amelynek kifejlesztése a két orVirágpompában a szegedi tulipánfák Szegeden a Széchenyi téren ma már a város védett nevezetességei közé tartoznak a tulipánfák. Szirombontásulí az igazi tavasz beköszöntését jelzi. (MTI foto— Tóth Béla felvétele.) Az UNESCO felmérése Két yen és Kakasdon Az UNESCO Neveléstudományi Intézete 19 országban — többek között Indiában, Iránban, Chilében, Thaiföldön, Uj- Zélandon, Ausztráliában, az USA-ban, (Franciaországban, Belgiumban,’ Magyarországon stb. — végez- felmérést a 10 éves gyerekek szellemi fejlettségéről és képességéről. Magyarország háromszáz felmérésre kerülő iskolája közül Tolna megyében két községben — Kétyen és Kakasdon — kerül sor a vizsgálatra még ebben a hónapban. A felmérés célja a különböző országokban a tantárgyak tanítási módszereinek kutatása, valamint a vizsgáit korcsoportok , tárgyi tudásának összehasonlítása. A későbbiek folyamán az Országos Pedagógiai Intézet a kapott eredményeket feldolgozza .és az oktatási módszerek finomításában felhasználja. szag szakembereinek közös munkájaként valósult meg. A magyar—szovjet árucsereforgalomról jó néhány adatot, közöltek az újságírókkal. Eszerint csaknem annyi gyógyszert szállítunk évente a Szovjetunióba, mint amekkora a hazai szükséglet. Nagy tétel volt tavaly az alma: húszezer vagonnal szállítottunk ki. Igen előnyös népgazdaságunk számára, hogy a Szovjetunióból behozott import 70 százaléka nyersanyag. Az újságírók kérdéseire válaszolva, a külkereskedelmi miniszterhelyettes azt mondta, a moszkvai magyar kiállításnak nem elsődleges célja, hogy a bemutató eredményeként újabb üzleteket kössenek, de ez is várható. Legalább annyira politikai jelentőségű ennek a hatalmas és büszkén megmutatható anyagnak a kiállítása, mint amekkora jelentőségű kereskedelmi szempontból. A sajtótájékoztató másik előadója, Droppa Gusztáv, a HUNGEXPO igazgatója úgy fejezte ki a célkitűzések lényegét, hogy a magyar életet szeretnék bemutatni. Különböző minisztériumok nagy öeszefogására. jó szervező munkára van szükség ahhoz, hogy minden, tervezett kiállítási anyag hiánytalanul, időben eljusson a szovjet fővárosba. Az előkészítő és szervező munka irányítója Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese. Mikor szűnik meg a protekció? Kórusban kiáltjuk: soha! Volt, van és lesz. Tavaly ősszel néhány hétig hiánycikk lévén' a női csizma, de aki rendelkezett megfelelő kapcsolatokkal, az mégis hozzájutott, a boltbaVi félretették számára és a „sima- parolis” vevőnek azt mondták, nincs kérem, tessék talán benézni a jövő héten. Amikor még újdonságnak számított az őcsényi termelőszövetkezet terméke, a disznósajt, a húsos hurka, a füstölt sonka, akkor protekció nélkül aligha lehetett hozzájutni. „Összeköttetés nélkül nem megy, az istennek se megy” — állapította meg fanyar belenyugvással a kertes családi ház gazdája, akinek a nagykereskedelmi vállalat egyik embere megígérte, beszerzi azt a berendezést, amely hiánycikk lévén, egyetlen boltban sem kapható. Egy kis szívesség. És a szívességet szívességgel illik viszonozni. A nagykereskedelmi vállalat embere azt mondta: „Hiánycikk lévén”. Nos, ez az, helyben vagyunk. A protekciót elítélhetjük, szidhatjuk, kiátkozhatjuk, ettől még mindaddig burjánzik, amíg az üzletekben a kínálat nem éri utói a keresletet. Mindaddig burjánzik, amíg egy olcsóbb női kerékpárra három vevő, egy valamirevaló bútorgarnitúrára tucatnyi vevő. egy kilenc voltos zsebrádióeíemre olykor másfél száz vevő jut. Ebből — és még sok másból — logikusan következik: a határozatok, a heves kirohanások nem érnek semmit. A protekcionizmus felszámolásának egyetlen célravezető módszere az igényekhez igazított • termelés, a kereslet maradéktalan kielégítése,-, végső soron az, amely a gazdasági mechanizmus lényege. Ha nincs hiánycikk, akkor nincs szükség összeköttetésre és nem kell senki jóindulatát megnyerni ahhoz, hogy' a dolgozó nő hozzájusson egy pár méregdrága csizmához. Gondoljunk vissza az ötvenes évekre. A motorkerékpárért minden követ meg kellett mozgatni, patrónusokat kellett keresni és hálásnak kellett lenni, ha az ember a forintjáért motorbiciklihez jutott. Néhány év óta annyi van belőle, hogy Dunát rekeszthetnek vele. Nos, egyszeriben nem Kell hozzá protekció. Van elég. A napnál is világosabb tehát, hogy a protekció ellenszere nem más, mint a bőség. A bőség viszont a termelés, a munka függvénye. De idetartozik még valami. Olykor dühös cikkek jelennek meg az újságokban az udvariatlan, a goromba kereskedelmi dolgozókról. A dolog világos: írhat az újság, amit akar, bosszankodhatnak a vevők gutaütésig, mert semmi nem változik az általános kereskedői magatartásban mindaddig, amíg az üzletben nerp a vevő tesz szívességet azzal, hogy vesz, hanem az eladó tesz szívességet a vevőnek azzal, hogy ad. Tessék megfigyelni, mennyire előzékeny a kereskedő, mikor olyan áruféleségért állunk a pult elé, amilyenből nagyobb a kereslet, mint a kínálat. A reform kiteljesedése sok szempontból össztársadalmi érdek. Tudjuk, mondjuk. Nos, egyebek között és nem utolsó sorban össztársadalmi érdek azért is, hogy a szolgáltatás, a kereskedelem „vonaláról” száműzzük a pult alatti árusítást és végérvényesen megszüntessük a fogyasztók, a vevők kiszolgáltatottságát. A legmagasabb nyugdíj Lócsi János döbröközi tsz- tag nemrég kapta meg az értesítést: nyugdíja 1474 forint lesz. — Mit várt annak idején a szövetkezettől, amikor beléptek? Hogyan képzelte el e jövőjét? — Azt mondtam az egyik szervezőnek a megalakulás előtt, amikor még csak úgy simogatták a dolgokat: idefigyeljen elvtárs, ha nyolcszáz forintot keresnék, meg lennék elégedve. Most meg a nyugdíjam,, is sokkal több. Ez eddig a legmagasabb tsz-nyugdij a községben. Vannak hat-hét- száz forintok, 1012, 1280 forintok. Én szívemből azt mondom, hogy döbröközi viszonylatban jó ez a rendszer. Nem így képzeltem. Azt hittem, olyan lesz a szövetkezet, hogy a kezünket is föl kell tartanunk, ha ki akarunk, menni az udvarra. Féltem. Megmondom őszintén, tartottam a tsz- től. Mindig becsületesen dolgoztam, a törvénnyel összeütközésem nem volt soha, tudtam, hogy aki dolgozik, megél. De ez új volt egészen. A kisborjú, ha elkötik, az is bőgi a helyét. Ha én most panaszkodnék, hogy nincs rendes megélhetésem, hitvány ember lennék. Tíz évig brigádvezetőként dolgoztam a szövetkezetben, megtettem a munkámat mindennap. Reggeltől estig mentem. Most vége. Hiányzik a tsz. Elhasogattam az összes fát, rendezgetem a. kertet, de kevés. Csak hatvanéves vágyók és már kapom a nyugdíjat. Nagy a szívem, fulladok. Az orvos amikor meghallgatta, pedig még nem is látta röntgenen, azt mondta: „János bácsi, magának nagyon nagy a szive/’ Igaza lett. Nyugdíjba is tettek mindjárt. Majd azért be-bejárok az irodához, megnézem, mi a helyzet. Aztán eljárunk az asz- szönnyal Harkányba- Va-n ott egy kis kunyhónk. — Víkendház? — Az. Nem nagy, de aludni is beférnek öten. A feleségem most éppen odautazott, reni dezi a kertet. Legyen egy kis zöldségféle, ne kelljen magunkkal cipelni Döbröközből az összes főznivalót. — A felszabadulás előtt, amikor részes arató volt, mit szeretett volna? — Arra gondoltam, milyen jó lenne egy-két hold föld, nem kellene az uraság tarlójára járni mindenért. GEMENCI JÓZSEF Népújság 3 1970. május 8.
