Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-31 / 126. szám
1 fl ' •• 1 •• Gyorkony Maradunk'* V — őslakosok? — Igen. A nevünk is mutatja. — Szabad a nevet? — Gréifenstein... Én Greifenstein Mihályné vagyok. — Hol dolgozik a férje? — A tsz-ben. Rendszeresen! Azért kell nekem szaladgálnom az ' ügyes-bajos dolgok után. Most is ez az építés... Az ügyintézésbe jobban belefárad az ember,'mint a téglahordásba. — Mit építenek? — Családi házat. — Már épül? — Most kezdjük. — Fürdőszoba lesz-e az épületben? — Az már csak természetes. Amikor azt latolgattuk, hogy mit is építsünk, azt mondtuk, hogy akármi marad el, fürdőszobának lenni kell. Manapság már. .. — Ez az építkezés azt jelenti, hogy a maguk, család ja nem kívánkozik el a községből? — Hova és miért mennénk el ilyen korban? Nem vagyunk már annyira fiatalok. Itt a megélhetésünk. De bezzeg a gyerek... Tizenegy éves és azt mondtá, hogy néni érdemes itt építeni, mert ha megnő, úgyis városba megy, nekünk, öregeknek pedig jó lenne a régi ház is... Persze, ettől függetlenül is építünk... Mi mindenképpen maradunk és nem mindegy, hogy az ember milyen házban lakik. A Tolna, Baranya és Somogy megyei németség származási, betelepülési körülményeit három évtizeddel ezelőtt értékes tanulmányban dolgozta fel egy györkönyi evangélikus lelkész; Schmidt János. Az azóta elhunyt lelkész eredeti források tanulmányozása alapján jó érzékkel mutatott rá azokra a körülményekre, amelyek egy csomó parasztot a német föld elhagyására kényszerítettek. „Az 1648. évi. vesztfáliai béke után. az egyes fejedelmek tekintélyük emelése érdekében nemcsak fényes palotá- .kat építettek, s vezettek be XIV. Lajos francia kiíályt utánozva fényes udvartartást” hanem, hogy politikai tekintélyüknek súlyt is adjanak, egymásután zsoldos sereget állítottak fel. Az ehhez szükségeseket is valamilyen formában megint csak főként a parasztságnak kellett kiizzadnia Különböző címeken (gát- épftJési pénz, kastélyépítési pénz, vadaskertpéne) súlyos terheket viselt' a parasztság. Hozzá kellett járulni az uralkodó család tagjainak útiköltségeihez, a férjhezmenő herceglányok kelengyéjének a költségeihez. Ezeken kívül kellett fizetniok birodalmi adókat is különböző címeken. A pénzbem és" természetbeni szolgáltatásokon kívül különösen a zsoldosok téli elszállásolása és eltartása nehezedett súlyos teherként a jobbágylakosságra. Sokszor a zsoldosok tettleg bántalmazták, máskor meglopták a parasztokat. Gross-Gerauban (Darmstadtr mellett) pl; 1713- ban Schütz Pétertől 2, Hirsch Péter későbbi györkönyi telepestől 5 forint áru lóherét loptak a zsoldosok. A kis Gross-Gerau 1709-ben 110 . katonát és 47 lovat tartott el a téli elszállásolás alatt, mely rendesen 6 hónapig tartott. Elgondolható, hogy mindez még csak fokozta az amúgy is már általános és nagy elkeseredést a parasztság körében.” „l öldmirokhoz is széfogadóknak lenni el ne mulasszák" Részlet a falu központjából. „A munkában öregedtem meg’’ Régi ismerős, de régóta nem találkoztunk. Bizony, alig ismertem meg Batvalik István párttitkárt. — Az évek is elmúltak, az átkozott betegség is állandóan sorvasztja az embert, nem csoda hát, hogy aki pár év óta nem látott, nem ismer fel. Hiába, tetszik, nem tetszik, eljutottam arra a pontra, amikor kénytelen beismerni az ember, hogy megöregedett. Csak az vígasztal, hogy a munkában öregedtem meg. Szegény!tette a népet a vadászat és vadkár, a sok elemi csapás. Az egyik évben a szarvasmarha-állomány , pusztult el, majd a juhnyá- ják, a vetéseket pedig az egér- invázió tette tönkre, de a feljegyzések szerint megjelent egy, addig ismeretlen madár, arhely leette a gabona kalászát. A hideg' telek nemcsak a hasznos háziállátokát tizedelték meg, hanem az embereket is. A feljegyzések szerint az 1709-es tél is sok emberáldozatot ’ követelt. Gyakran puszított a tűzvész. Az Allendorf nevű helység 282 épületéből például csupán 37 maradt meg az egyik tűzvész után. Mindez mind nagyobb tömeget késztetett arra, hogy vándorbotot vegyen, és más vidéken próbáljon szerencsét. Vándoroltak a szélrózsa minden irányába. A német parasztok a XVIII. században Magyarországra való hívásának .— telepítésének — fő oka. a másfél százados török ' uralomban keresendő. Hihetetlenül meggyérült a török dúlta területek lakossága, egyszerűen nem maradt ember, aki megművelte volna a földet Német földön a hyo- mor kivándorlási hullámot, indított el, Magyarországra ember — dolgos kéz — kellett, így aztán megkezdődött a sok ezer német csalóid áttelepítése Magyarországra. Német földön megjelentek a magyar földesurak toborzói. A németség Tolna megyei betelepítése Mercy Claudius gróf nevéhez fűződik. A fran- . cia származású Mercy gróf kitüntette magát a török kiűzésében, s a király Bánát kormányzójává nevezte ki. ő szervezte Bánát németekkel való betelepítését, és mivel időközben Tolna megyében birtokot vásárolt. Tolna megyébe is sok telepest irányított. A györkönyi telepesekkel Meszlényi János földesúr kötött megállapodást, mivel Györkönyt 6 birtokolta. Meszlényi egyébként Fejér megyei alispán volt. Először magyar telepeseket hozatott györkönyi birtokára, majd németeket. 1719-ben még álig akadt egy-két német család a községben, de a magyarok átköltöztek onnan Sárszentlő- rincre, és ismét emberhiány keletkezett, s azt Meszlényi németekkel pótolta. Végül is teljesen német községgé vált Györköny. Az első györkönyi telepítési szerződéslevél 1722- ból való. Ez tanúsítja, hogy a földesúr különböző kedvezményekkel próbálta megír gy tűnik, mintha nemrég települtünk volna ide, pedig azóta mennyi mindenen keresztül mentünk. Volt idő, amikor a szövetkezetünk any- nvira gyengén állt, annyira -elszegényedett, hogy fel akarták oszlatni. Ma pedig már szép eredményekről beszélhetünk, hogy úgy mondjam, helyre ■ rázódott a mi szövetkezetünk is. Elértük a célunkat, és most öregségére éppen ez ad erőt az embernek ahhoz, hogy betegen is tovább dolgozzék. Tolnai Lajos A magyar irodalom egyik kiemelkedő egyénisége, Tolnai Lajos Györkönyben született 1837. január 31-én. Apja falusi jegyző volt, és mivel részt vett a 48-as forradalomban, bebörtönözték. A hivatali állástól is elcsapott család nyomorba süllyedt. Tolnai Lajos a magyar kritikai realista regényirodalom úgynevezett elemző realista irányzatát képviselte. A hányattatott életű, sok megpróbáltatáson keresztülvergődő íróról Ady a következőket írta: „Nem volt semmi bűne, csak különb volt, mint a többi. Éles volt a szeme, tehát keserű volt nagyságos szíve s rombolóan lázas az agyveleje. Mellékesen pedig legelső íróembere volt az országnak, és ezt még meg is bocsátották neki... De hogy látni és beszélni mert, azt nem bocsátották meg soha. Érdemes idézni Móricz Tolnai Lajosról szóló tanulmányának címét: „Zászlóhajtás az elsikkasztott s mégis legnagyobb magyar regényíró elme. Tolnai Lajos előtt”. Tanár, pap, majd ismét katedra, és hozzá a sok meghurcoltatás, elhagyatottság, de mindvégig töretlen hit (LZ PTTL- béri igazságba, dacolás minden társadalmi rosszal szemben. Amikor Vásárhelyen református lelkész, annyira kiéleződik közte és az elmaradt, tespedt levegőjű erdélyi kisváros közt a viszony, hogy kénytelen revolverrel járni a templomba. .. Nem véletlenül adta önéletrajzi regényének ezt a címet: „Sötét világ”. íme néhány Tolnai-mű: Az urak: Jómódú, úrhatnám parasztok összeházasodnak a Bach-korszak hivatalnokaival, akik kieszik a parasztokat vagyonukból. A báröné ténsasszony: E regény középpontjában egy szélhámos osztrák hivatalnok, Schwindler Gusztáv áll. Különböző fondorlatokkal meglovagolja a függetlenségi eszmét a kiegyezés után, és megválasztatja magát követnek. Amikor anyagi és erkölcsi csődbe jut, társai megpróbálják ugyan menteni, de bégül is nem tud mást tenni, mint megszökik az országból. Eladó birtok: Megannyi vér és szenny' tapad Clemens János birtokához. „Nincs... ki hidegebben, érzéketlenebbé tudna elmenni szegények sövénykapuja előtt, mint Clemens János úr...” — írja róla Tolnai, és hosszasan sorolja, hogyan teszi tönkre a falu embereit. A nemes vér: Egy grófi család nem tud gazdálkodni, magatehetetlen, a vagyont pazarolják, ezért végül tönkremennek. A család fokozatosan csúszik lefelé a lejtőn, a grófnő utolsó lehetőségként pénzhamisítással próbálkozik, és börtönbe kerül. Az oszlopbáró: A léha, mihaszna bárógyerek uralja az iskolát. A szolgalelkű tanárok mindent megengednek neki, mert szerintük az arisztokrata más ember, mint a többi, az a hivatása, hogy oszlopa legyen a hazának. Végül még elő is segítik a gyerek züllését. A polgármester: Főhőse a jobb érzésű, a nép sorsáért aggódó értelmiségi, de akit posvány vesz körül, és végül kénytelen beleveszni. • Tolnai Lajos emlékét nemcsak Györköny ben őrzik, hanem másutt is. Gyönkön például róla nevezték el a gimnáziumot. tartani a' • telepesekét, Tijég vallásszabadságot is adott nékik, és bizonyos időre adó- mentességet. De természetesen meghatározta azt, is. a földesúr, hogy a falu milyen szolgáltatásokat köteles teljesíteni. Az utolsó porit arra figyelmezteti a./györkönyieket, hogy: „Földesúrokhoz is. szófogadóknak lenni el ne mulasz- szák.” Eltűntek a nádas házak Lakatos János vb-titkár: '!' — Én is telepesként kerültem Györköny be, csak nem a XVIII. század elején, hanem a második világhá/boirú után. Ebből következik, hogy a falu életének is ezt a szakaszát ismerem. Amikor a Felvidékről ' idekerültünk, majd 1 mindért, ■ ház nádfedeles volt Györköny- - ben. Időközben sok minden történt a faluban, jó is, rossz is. egy azonban vitathatatlan tény: a nádtetős házak többsége eltűnt. Átépítették őket, cseréptetőkre, de nagyon sok' új is épült. A betelepítés után pár évig meglehetősen átmeneti állapotok uralkodtak: só- kan. nem úgy bántak a házzal, amelyben . laktak, amely, az övéké volt,j «árit ’ aki az£"' valóiban sajátjának tekinti. A telepesek közül jó páran nem vertek gyökeret. Először a dg- . recskeíék közül mentek eí^ többen, majd megkezdődött a» elszállingózás á felvidékiéit közül is. A németség kezdett legutoljára máshova orientál lódni. Most ott tartunk, hogy minden rétegből mennek élj főként a fiatalok, akik az ál- . talános iskola után is tanultak. Az utóbbi évékben páráig- vissza is jöttek, mintha egy kicsit csillapodott volna az elvándorlás de á fajú lakosságát mindenképpen csökkenő tendenciát mutat. A legutóbbi-' népszámlálás adata szerint 1647 jakosa van Gyöl-könynek; de .1960-ban még majdnen\ kétezer volt. A gyérülő lakps- - ság azonban mind többet ad -j a környezetére, nő az igériye, és ez meglátszik a falu összképén. Csökken a lélekszám, a falu külsőleg mégis egyre szebb képet mutat, és nem is csak azért, mert sok az új és felújított ház. Kis falu vagyunk, de mégis rendelkezünk törpevízművel, azaz jó ivóvízzel. 1964-ben kezdtük- el az építését, és 1965-ben fejeztük ' be. Először senki sem akart • belemenni, sajnálták rá a pénzt, de csakhamar belátta minden- ,■* ki, hogy a vízmű a közjót szolgálja, és mindenki belenyúlt az 'erszényébe, de még az« ásó- - nyelet is megfogta. — Amikor Györkönybé ?te- lepültünk, úgyszólván sefnmi járda sem volt a faluban. E falu általános fejlődésének középpontjában tehát a járdp- ’ sítás állt hosszú éveken ke-’ resztül, és ez évben is ez-« az a legjelentősebb falufejlesztesi intézkedésünk. Az elmúltakét évben több rriin-É 7 kilométer ; járda épült Györkönyben, természetesen , a lakosság ősszé- '■ fpgásgyall Ma már ott tartunk, f ’ hogy riemcsák a saját porta ‘ korszerűsítéséért-, hajlandó - a lakosság áldozatra: amikor ! járdásítumk, •' minden napra nyolcajirtizen . jönnek . társa-» «. dalmj munkára. ■ - " BODA FERENC
