Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-24 / 120. szám
Szakonyi Károly: Megint egy ismerős Habán kancsó 1846-ból egy szekszárdi magángyűjte» menyben. Huszti Olga felvétele — Tekerd egy kicsit alá... alá, alá, még! És húzd be a kéziféket! — Barbara vékony csuklóján megcsörrentek az ezüstkarikák, ahogy idegesen hadonászott. — Sosem fogod megtanulni, hogyan kell megállni a lejtőn? — jól van, mit izélsz, megálltam. nem? — Miklós kikapcsolta a gyújtást, zsebre- vágta a kulcsot. — Ha folyton dumálsz, akkor meg egyáltalán semmit sem fogok tudni csinálni ezzel a francos kocsival! — Ó. hát ez nagyon klassz környék! — Egy ügyes fordulat fenékkel, s Barbara máris kinn állt a Renault mellett; ezétdcubta mellén a bundát; haja belegubancolódott a szőrmébe. — A Dunára látni, meg a várra, nagyon klassz! Melyik az a ház? Miklós bezárta a kocsit. — Csak vigyázz, mert itt csupa sár minden. — Átsegítette a nőt az árkon, s néhány még márciusra megmaradt fagyos domborulaton lépkedve elindult előtte a deszkákkal, hordókkal, betontörmelékkel teleszórt telekre. A házat már bevakolták, de a kapuhoz palló vezetett; a második emeletről kopácsolás hallatszott, meg füttyszó; egy fejkendős munkáslány fahulladékot szórt ki az orruk elé. — Áh! — undorodott Barbara. — Micsoda kosztelep ezen a szép vidéken! Mikorra lesz éz befüvezve? — Megállt a kapu torkában, összefogta magán a bundát. — Nahát! És ez a lépcső! Műmárvány, nem? Nem műmárványban egyeztünk meg? A múltkori laKógyűlésen konkrétan megbeszéltük a műmárványt! — Nem műmárvány lesz, hanem linóleum. — Linóleum? — Pévécé. Zöld pévécé. Nagyon jó. Barbara nekiperdült a falnak: — Májk! Az a rohadt pévécé van minden rohadt házban! Az a rohadt snassz pévécé! Nem azért dobom ki a pénzt, hogy műmárvány se légy eh! — Csupa fal lesz a hátad, kicsim — mondta türelmedéiül Miklós. — És nem a műmárvány a lényeg, hanem, hogy készen legyen végre ez a ház, nem érted? — Karon ragadta a nőt és Gottvald Károly felvétele cipelte fel a második emeletre. — És ne vacakolj, mert nem érünk be a Rádióba. — Háromszázezer a végösszeg, s neki mindegy, hogy műmárvány, vagy pévécé! — Barbara egészen beiesápadt; vékony szája élesre metszette a szavakat. — Csak erről tudnálak már egyszer leszoktatni, erről a snasszságról! Két éve hiába küzdők, hogy megértessem veled, kicsoda vagy! Fogadni mernék, ha még lenne Teleki tér, legszívesebben ott vásárolnád a holmijaidat! — Kicsim — könyörgött Miklós. — Kicsim, csendesebben, itt emberek vannak... — Jó napot! — Fenn, a második emelet korlátjánál egy pufajkás férfi áll; söröspalackból kortyolt s félszemmel á még ajtó nélküli előszobába lesett. — Maris — kiáltott fel hirtelen, s megtörölte sörhabos száját —, Maris, ne az ablakon cseszd ki a hulladékot, mondtam már! Fogd az öledbe és vidd le a lépcsőd! — Megenyhülte n Miklósékhoz fordult. — Szabad érdeklődnöm, kit keresnek, elvtársnő, drága! — Kettő emelet négy — mondta Miklós. — Ez volna éppen — állt félre a férfi. — Meg akarják nézni? — Van itt valami főnök, vagy ilyesmi? — kérdezte Barbara: a létrákat és a dörzspapírhalmokat kerülgetve bekukkantott az előszobába. A fejkendős lány egy kosár hulladékkal elébe került, dühösen tekintett a bundás nőre, de aztán széles vigyorrai hátralépett. — Ó, a Kiss Barbara! — kiáltott fel a lány, s erre Barbara kényszeredetten elmosolyodott, fényképmosollyal, de máris félretolta a lányt, s intett Miklósnak, hogy kövesse. — Nahát! — kiáltott fel ismét a lány izgatottan —, meg a Bitte Miki! Frejsz bácsi! A Kiss művésznő, meg a férje, a híres dobos! Miklós nevetve megveregette a lány arcát, de Barbara már odabentről hívta: — Májk! Májk, kérlek, gyere, pont a faburkolatot hogyishív- jákolják... — Szedd a lábad — mondta a söröspalaokos Frejsz a lánynak. — Ezek a laikók lesznek itten, ezek a művésznőék, ne óbégass! — S ment Mik- lósék után az étkezőfülkébe. — Ez diófa? — emelt fel egy lécdarabot Barbara a földről. — Bükk — szólt a homályból egy svejcisapkás férfi. A fal tövében térdelt s a vakolatba ágyazott tiplikbe csavarozta a lécéket. — Nem kaptunk száraz diófát. Ez meg jó száraz, tetszik látni — magyarázta Frejsz. — Meg lett beszélve, hogy dióból csinálják — kezdte megint Barbara. — A műmárvány is meg lett beszélve, és helyette pévécét dobnak oda nekünk! Májk, kérlek légyszíves !... A svájcisapkás felemelkedett és válogatott a lécek között, s akkor valahogy jobban meglátta Miklóst a szomszéd helyiségből be vetülő fényben. — Egér! — kiáltott fel rekedtes hangon. — Jól látom, te vagy az. Egér? — Egér? — hőkölt hátra Earbara. — Miféle egér? — Süsd meg, hál te hogy kerülsz ide, Cvekedli? — Miklós vigyorogvá, kicsit színpadias mozdulattal tárta ki karját, de a svájcisapkás csak a kezét kapta el, rázta, szorongatta; nem akarta be piszkítani Miklós nyers színű irhabundáját. — Öregem! Na hát! — Csak nem a tied lesz ez a kégli? — nevetett a svájcisapkás és Frejszhez fordult: — Együtt melóztunk a faáruban. Nem ismered? Bitte Miki, a tévében is láthattad ezerszer, Bitte Miki a híres beat-dobos! — Frejsz barátságosan bólintott, de nem nagyon érdekelte az egész. — Az anyád! Egér! — örvendezett a svájcisapkás — mióta szerettelek volna már látni! Mindig mondom az asszonynak is otthon, nézd azt a dobost a képen, együtt melóztunk a faáruban! Feltörtél, mi? Emlékszel, amikor Csergőtől mindig elkéredz- kedtél, hogy mégy dobolni, emlékszel? Hogy szidott! Hogy mért nem a munkán jár az eszed, mi ? Mondtam is azóta Csergőnek, látod, Csergő, mondom, milyen nagy művész lett az Egérből!... — Egér! háborgott Barbara. — Mi az, hogy egér? — A feleségem! — mutatta be zavartan Miklós a svájcisapkásnak. — Kézi tcsókolom, Sümegi — mondta amaz, nyújtotta széles tenyerét, de Barbara csak biccentett türelmetlenül. — Egérnek hívtuk a kedves férjét, mert mondig kekszet rágcsált. A gyomorvasa miatt. Tényleg, fáj még a gyomrod? — Most már valahogy nem. — Miklós a feleségét nézte; Barbara a félig kész faburkolat léceit rángatta. — Legalább rendesen csinálják meg ezt a vacakot — mondta idegesen Barbara. — Egy vagyont költünk erre a lakásra, és akkor bükk, meg pévécé!... Májk, kérlek, nagyon örülök, hogy Ht is akadt egy ismerősöd, de tudod, hogy sietnünk kell a. Rádióba... — Frejszhez fordult: — Mutassa meg, kérem, a többi helyiséget is! — Erre tessék, elvtársnő, ez itt a háló, a fürdőszobából, ugye... — Eltűntek a frissen tapétázott falak mögött. — Nahát! — mondta a •svájcisapkás Miklósnak —, mindig nézlek a tévében! Plakáton is láttam a nevedet! Mindig eszembe jut, hogy én tanítottalak meg melózni a forgácsolón, még a gatteron... — Az, bizony — tipródott zavartan Miklós. — Tudod, sietnünk kell most, négykor próba... — Hoztad a kajádat abban a kis piros lábasban. Paprikás krumplit... — Te meg cvekedlit. Káposztás cvekedlit. Szereted még? — Jól megborsozva! Ajaj! Ha nekilátok, abba sem tudom hagyni! Te, a feleséged, ugye, énekesnő? — Az. — Fene a dolgodat — nevetgélt a svájcisapkás. — Jól kerestek, mi? Nekem megmondhatod, nem vagyok irigy. Ez a kégli is... benne van egy kevésbe, mi? Kocsid is van? — Renault. — Nekem még a bringám... — a svájcisapkás az oldalát fogta, úgy nevetett — Az a bringa, amivel altkor is jár- tam.- Aa a robogj tudod? Felpiszkáltam egy kicsit, most már hatvannal is tudok tépni. — Az a rozoga? — Az, az! Furikáztunk rajta eleget, emlékszel? Az udvaron körbe-körbe... Hanem, hallod, felénk se néztél azóta! Pedig milyen jól megvoltunk mi ott, a kettes műhelyben! Olyan kis egér voltál, hehe... De megtanítottalak melózni! — Koszos Symphoniás csomagot kotort elő, kipöckölt egyet. — Vártam, hogy egyszer bejössz... — Nincs megállás... Kösz, hagyd, majd én. — Filteres Winstonnal kínálta. Rágyújtottak. A férfi nézte Miklós gondosan kócolt haját, dús oldalszakállát, színes ingjét. — Doboltál azon a benzines hordón, az enyvezőben. Az isten se gondolta volna, hogy így feltörsz.' Nyomtad velünk a melót, meg minden. — Hát, így van ez... — Én még. látod mindig ott vagyok. Külső munkák, vásárépítés... mint azelőtt. A kis Takács is ott van az egyengetőn... Meghalt a felesége. Most aztán nem akar nyugdíjba menni... Azanyját! Mutasd csak a kezedet? — Odatartotta a magáét is. — Kifinomodott, nem mondom! Tudnál még melózni a gatteron? — Májk! — kiáltott élesfen Barbara odaátróL — Májk kérlek! — Egy pillanat — mondta Miklós a Sáájcisapkásnak. Bement a hálóba: Barbara . suttogva féllevonta. — Annak a pasasnak, akivel beszéltél, adj egy százast. És mondd neki, hogy rendesen csinálja meg azt a burkolatot. — De Barbara! Hiszen a haverom volt. — Jaj, ne kezdd már me- g:nt a mafláskodást, Májk. Siess, fél négy múlt, elkésünk! — Májk? — nevetett a svájcisapkás, amikor Miklós visszament hozzá. — Májk! Jobb, mint az Egér! — Idefigyelj — mondta Miklós és egy százast nyújtott a férfinak. — Ezt tedd el... Amaz meghökkent: — Ezt? Minek? — Tedd csak el... És jól csavarozd fel a léceket. — Marháskodsz? — sápadt el a férfi. — Na, csak semmi szerénység... — Ügyetlenül be- legyömködte a pénzt a svájcisapkás zsebébe. — Kell az.. — De a férfi dühösen kicibál- ta a százast és visszadobta: — Vidd a francba! Tehetetlenül álltak egymással szemközt; Barbara odaát Frejsznek panaszkodott: — Borzasztó, semmi sem az, amit megbeszéltünk, mondtam, hogy sárga csempe legyen, sárga vécékagyló... ón ezt perre viszem! Májk! Májk, kérlek, gyere szívem! — Hát akkor — mondta Miklós a svájcisapkásnak —. szervusz... A férfi rosszkedvűen elfordult, nem nyújíott kezet. — Siess csak — 'dünnyögte — siess, elkésel... — Odaadtad? — kérdezne Barbara a lépcsőhnzban. — Itt az a rohadt százasod! — Gyűrte a tenyerében, mint egy rongyot. — Hát ez fantasztikus! Azt hiszik, menő vagy, szórhatod a pénzt! Kétszáz, vagy háromszáz, azt elhiszem! A százas nekik már semmi' FAZEKAS LAJOS: CSILLAQ SZÁLL LE ... Nem vágyom messze csillagokra. A csillag száll le homlokomra. Csak itt élhetek; — itt szóródtak őseim, intve csillagoknak. Mint apámra, ki földúton járt, ' arcomra meleg, termo por száll. A cserző sors belém mar; testem tűrő, mint tölgy a rengetegben, Apró ö'r~meiúi közt élek, de néha haragom: ítélet. — — S beh~r>' ' ár? békéjével a tii'éri’-.’i ti, tiszta éjjel.
