Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-23 / 119. szám
Miért mennek el az emberek? A harmadik telefon: csábítás Tolna megyeiek a Szamosnál Érdeklődtünk a. Székesfehérvári Vízügyi Igazgatóság szekszárdi szakaszmérnökség én, hogy a megyénkből az árvízhez vezényelt erőket (útba indításukról annak idején hírt adtunk) merre foglalkoztatják. A teherautók és a száznál- több fizikai munkás, Kalicka László mérnök. Rideg Mátyás' és Petrits Flórián építésvezetők irányításával, a Szamos töltésein dolgozik. Mátészalkán a mező- gazdasági szakiskolában kaptak szállást, ez „harcálláspontjuk’’, ahonnan az állandóan változó helyzet, a pillanatnyi szükség megkívánta követelmények szerint irányítják őket. A (unyogmatolcsai Szamos-gát mellett buzgár ellen vé-> dőgátat építenek a Szekszárdi Vízügyi Igazgatóság emberei. (A Hajdú-Bihari Naplóból.) (Dziobek Ferenc felv.) Közéletünk A Szombathelyi Cipőgyár szakmában tekintélynek számító modellőrjét a Bonyhádi Cipőgyár elcsábította. Lakást ég háromszáz forinttal több fizetést adott. A dolog azonban sokkal bonyolultabb. , mint ahogy első, „rálátásra” hinnők. De ne vágjunk a dolgok elejébe. A népi ellenőrök népes csoportja befejezve a megbeszélést Dobler István igazgatóval, elvonult az üzembe s megkezdte a vizsgálatot a minőségről, a bejelentésekről, és a gyártástechnológiáról. A vezető napi programjában mi következtünk. A titkárnő helyettesének a helyettese hozta a kávét, az igazigató az öblös bőrfotelokra mutatott és kissé fanyar udvariassággal mondta: „Tessék, elvtársak. Miben állhatok rendelkezésükre?” — A munkaerő-vándorlás. Érdekelne minket a munkaerő-vándorlás, és szeretnénk kissé közelebbről szemügyre venni. — Izgalmas téma — mondta az igazgató. Szinte felvil- lanyozódott. A Bonyhádi Cipőgyárban pontosan az a helyzet, ami az ország legtöbb termelőüzemében: Kevés az ember, nagy a jövés-menés, közkeletű szóval a vándorlás. De hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy a cipőgyárak között a bőriparban még itt a legjobb a helyzet. Viszont ez a „legjobb helyzet” sem nyújt valamilyen szívderítő képet;, mert 1969-ben és 1970-ben május 1-ig 850 dolgozót vették fel, ezzel szembén közülük május 1-ig négy- százegynéhány ember ment el. A munkaerő-vándorlás egyik izgalmas és sarkalatos pontjához juthattunk, minthogy megállapítható, az újdonsült gyári munkások többsége egyelőre próbálkozik, a helyét keresi ég csak néhány év múlva számolhatunk azzal, hogy valahol hosszabb időre megállapodik. Az a nyolcszázötven nő és férfi, akit a cipőgyár tavaly és az idén alkalmazott, a környező községekből verbuválódott. A többség soha nem rendelkezett állandó és folyamatos munkaviszonnyal. Számukra az üzemi rend ismeretlen és szokatlan. Maga a munka, a folyamatos termelés is az. Ennek ellenére a többség arra hivatkozva kérte ki a munkakönyvét, hogy keveset keres. Valójában másról van szó. Feltételezzük elsősorban arról: a tegnapi háziasszonynak, a cigányoknak, az idénymunkát végző mezei munkásnak nehéz a beilleszkedés, és nincs semmiféle elfogadható, jól bevált, kialakult módszer az üzem birtokában a „beilleszkedés” megkönnyítésére. A probléma, úgy véljük, általános érvényű. Ezekben az években az emberek ezrsi váltanak át új életformára. Egyebek között oly módon, hogy jelentkeznek a mimkásfelvételt hirdető gyárakba dolgozónak. Számukra a környezet, a portán túli „benti” világ szokatlan, idegen, ismeretlen, és olykor félelmetes. Az eligazodás az új környezetben nehéz. Egyik napról a -másikra a - szalag mellé állni minden lelki felkészülés nélkül. r<eTn egyszerű dolog. Ilyenformán tehát inNépűjság á 1970. május ÜJ.1 tézmónyesen, a pszichológia, a szociológia segítségével kellene ezeket az embereket a személyiségükre hatva mintegy bevezetni az új környezetbe, olyképpen, hogy ott jól érezzék magukat és gyorsan feltalálják magukat. Adminisztratív gyári intézkedések helyett sürgetően arra volna szükség, hogy az új emberek az új környezetben már az első percekben. órákban otthon érezzék magukat. Hogyan? Ennek megvan a maga módszere, tudománya. — Mi is érezzük, hogy valami nincs rendben. Egy idő óta a személyzeti vezető mindegyik kilépővel beszélget. Általánosítható képet szeretnénk kapni arról, hogy miért mennek el az emberek, szóval, mit kellene tenni, milyen intézkedéseket kellene hozni a vándorlás csökkentésére. — mondja Dobler István igazgató. A távozókkal az utolsó beszélgetés bizonyára haszonnal jár a jövőre nézve. De talán sokkal célszerűbb lenne a munkaerő-vándorlás problematikáját felmondás előtt az elején tanulmányozni, s nem a végén. Néhány példa a Bonyhádi Cipőgyárban arra hívja fel a figyelmet, hogy al_ kalmassági vizsgálat, személyiségvizsgálat híján nem tudni. a dolgozók közül ki ran a helyén, s ki nincs a helyén. Nagy kár, hogy az előbbiek miatt azt sem tudják a gyár vezetői megbízható pontossággal, hogy kit vesztettek abban az emberben, aki rövid néhány hetes, vagy néhány hónapos üzemi munka után otthagyta a gyárat. L együnk stílszerűek: a vezetők érzik a cip>ő szorítását, s éppen ezért nemrég kérdőívet állítottak össze és juttattak el 1100 KlSZ-korosztáiyban levő dolgozóhoz abból a célból, hogy rendelkezzenek valamilyen áttekintéssel a többségben levő fiatalok közérzetéről. A kérdéseket az üzemben állították össze laikusként. S emiatt fennáll a veszélye annak, hogy nem azt tudják meg, amit tud- niok kellene és nem a legfontosabb. a legégetőbb kérdésekre kapnak választ. Egy üzemi pszichológus alkalmazása nagyon kifizetődne. A Szombat- helyi Cipőgyár létesített ilven státuszt. A Bonyhádi Cipőgyár jelenleg 1800 személyt foglalkoztat, a negyedik öt- éve, tervben újabb négyszáz embert kellene felvenni. Az üzemi pszichológus ebben a gyárban meg tudna dolgozni a fizetéséért. Dobler István igazgató feltételezéseinket megerősíti. — Főmérnökünk megszólította az egyik csellengő fiatalembert:. „Hát te miben sánti- kálsz?” A fiú kerek-perec megmondta, elmegy. Itt akarja hagyni a gyárat. A főmérnök bejött hozzám, s elmesélte a történetet. Erre én váltottam szót a fiatalemberrel. Rájöttem, a fiú nincs a helyén, de arra i, rájöttem, hogy számára is tudunk, egyéniségének megfelelő munkakört találni. S mi történt? A fiatalember Ittmaradt, az új beosztásban jól érzi magát, eszébe se jut elmenni. Csakhát a gyár igazgatója '-éptelen leülni az összes jövőmenő emberrel, más a dolga, nás a feladata. A reform más stílust, más követelményt támaszt vele szemben. Beszélgetés közben az igazgató íróasztala mögötti asztalon gyaikran szólt a telefon. Először a portáról hívták. Bejelentették: szekszárdi iskolások érkeztek gyárlátogatásra. Az igazgató intézkedett: az egyik vezető mutassa meg a gyerekeknek a gyárat. Mondjuk, ne mondják? Mondjuk. Tulajdonképpen itt kezdődik az orientálás, az érdeklődés felkeltése. A gyárlátogatás után az osztály néhány tanulója bizonyára azzal megy haza: ha nagy leszek, cipőgyárban fogok dolgozni, U * jból cseng a telefon. Csupán egy percre zavarnák az igazgató elv- társat. A posta embere várja kint az előszobában. Dobler István kimegy, s azzal jön vissza: a postának nincs embere, a cipőgyár segítségét kérik a telefonkábelek áthelyezéséhez. A harmadik telefon a legizgalmasabb. A Sárköz Völgység! Vízitársulat elnöke hívja Dobler István igazgatót. A társulat elnöke kéri a cipőgyár igazgatóját, hogy azonnal engedje el az egyik adminisztratív dolgozót, minthogy öt a társulás SZTK-ügyintézőnek alkalmazta háromszáz forinttal magasabb fizetéssel. Az igazgató ennyit mond: — rendben. A kartársnő mehet. A csábítás ténye megtörtént. A társulásnak SZTK-ügyintézőre van szüksége. Annyira szüksége van SZTK-ügyintézőre, hogy az már nem is érdekli, a kiszemelt és háromszáz forinttal felértékelt kartársnő egyáltalán milyen munkaerő. Nos, mint SZTK-ügyintéző a cipőgyárban nem felelt meg a követelményeknek, éppen ezért más beosztásban foglalkoztatták. Tehát: mehet. Olykor csupán az az érdekes. hogy egy hely be legyen töltve? (Folytatjuk.) SZEKUUTY PÉTER A Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottságának vezetősége csütörtökön délelőtt fogadta Andrej Sarvast, a Csehszlovák Kultúra igazgatóját és dr. Lőrincz Irén kul- túrreferenst. Csajbók Kálmán, a Népfront megyei titkára Tolna megye gazasági, politikai és kulturális életéről tájékoztatta a vendégeket, majd városnézés során megismertette őket Szekszárd nevezetességeivel. Andrej Sar- vas elismeréssel szól a megyeszékhely új büszkeségéről, a Babits Mihály Művelődési Központról. A délutáni órákban a küldöttség Felsőnánára látogatott, ahol díszbe öltözött úttörők virágcsokrokkal fogadták a vendégeket. A község politikai és gazdasági vezetői röviden elmondták a termelőszövetkezet tízéves fejlődésének tapasztalatait, majd a község lakóinak életéről szóltak. A baráti hangú beszélgetésen Andrej Sarvas elismerését fejezte ki a magyar ""Tűzetnek azért a lelkesedésért. mell vei történelmi hagyományait ápolja. Ülést tartott tegnap délelőtt a Szekszárdi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága, napirendjén a Kölesdi Községi Közös Tanács Végrehajtó Bizottságának községpolitikai tevékenységét értékelte, majd azt tárgyalta meg, hogyan látta el a járási tanács vb. pénzügyi osztálya a reá háruló ügyrendi feladatokat. Az előző napirend előadója Nagy Lászlóné községi vb-titkár, a másik előadója Jankó Sándor, a pénzügyi osztály vezetője volt. A Szekszárdi Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának ülése bejelentésekkel ért véget. * Pénteken tartotta soron lévő ülését a Paksi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága is. Nagy János, a Paksi Állami Gazdaság igazgatója beszámolójában a gazdaság dolgozóinak szociális, egészség- ügyi, munkavédelmi és kulA vendégszerető felsőná- • naiak csehszlovák barátaiknak megmutatták a termelőszövetkezét régi és modern épületeit, gazdag állatállományát. Este nyolc órakor a községi kultúrotthon zsúfolásig megtelt hallgatókkal. Az esti ünnepségen részt vett Békés Ferenc, a Hazafias Népfront bonyhádi járási titkára, Állami-díjas pedagógus. Kaszás Imre országgyűlési képviselő ünnepi beszédében többek között hangsúlyozta: — Ezek a baráti találkozások nemcsak émberek, hanem a népek között építenek ki emberi kapcsolatot. Újszerű tiszta kapcsolatot ez a népek között, amely feltétlen arra irányul, hogy a közös társadalmi rendre, gondolkodásra, jószándékra, a szocializmus építésére hívják fel az emberek figyelmét. A továbbiakban a szónok a cseh, a szlovák és a magyar nép több évszázados történelmi múltjából idézett. Andrej Sarvas felszólalásában köszönetét mondott megyénk és a vendéglátó felsőturális helyzetét ismertette. Horváth János iparügyi főelőadó és Laki Endréné kereskedelmi felügyelő a kisipari szövetkezetek és az áfész-ek állami felügyeletének tapasztalatairól tájékoztatták a végrehajtó bizottságot. Az ügy rendjének megfelelően, itt is időszerű bejelentésekkel zárult a Paksi Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának ülése. Tegnap délelőtt ülésezett Szekszárdon a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A tanácskozáson felszólalt Kiss László, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság munkatársa is. A megyei NEB az iskoláztatással kapcsolatos egyes költségek alakulásáról, valamint mezőgazdasági nagyüzemek társulásaival, kooperációs tevékenységével foglalkozott. nánaiak kedvességéért, elismeréssel szólt a virágzó tsz- ről, ahol „olyan emberekkel találkoztam, akik boldogok, hogy közösen dolgozhatnak.” — A két ország történelmében számtalan közös csomópont van, amit mindenkinek fel kell ismernie. Ezek á szálak olyan erősek, hogy közös útunknak, közös célunknak semmi nem vethet gátat. A baráti találkozó befejező aktusaként a felsőnánai úttörők szép műsorral kedveskedtek a vendégeknek. — h — A BŐRIPARI VÁLLALAT 2. SZ. GYÁRA, (SIMONTORNYAI BŐRGYÁR) FELVESZ FÉRFI ÉS NŐI MUNKAERŐT Jelentkezni lehet: a gyár munkaügyi osztályán. Magyar—csehszlovák baráti találkozó Felsőnánán „Közös út, közös cél“
