Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-22 / 118. szám
Az érdeklődés fényében A bíróság társadalmunk- ■í*' ban széles körű tiszteletnek örvend. A bíró mindig a Magyar Népköztársaság nevében hirdeti ki az általa vezetett tanács ítéletét; a bíró szava a nép államának szava. Az igazságszol- . gáltatás demokratizmusának évezredek óta mellőzhetetlen kelléke a törvénykezés nyilvánossága. Ez. a nyilvánosság a tömegpublikációs eszközök rohamos terjedésével gyakorlatilag teljessé vált. A sajtó munkása számára igen nagy megbecsülést jelent, hogy szolgálataira nem csupán az olvasó tart igényt, de — amint a Szekszárdi megyei Bíróság legutóbbi összbírói értekezletén a megyei bíróság elnökének tájékoztatójában elhangzott —, a bírói kar is. A bíráskodás a szó legnemesebb értelmében vett közéleti tevékenység, s így természetes, hegy állandóan az érdeklődés fényében áll. Nem lehet helyteleníteni még azt sem, ha az egyes ember — több-kevesebb hozzáértéssel — mérlegeli, értékeli az ítéleteket. Bár áttételesen, de minden ítélet „ közügy; bölcsessége gyorsítja, nem egészen helytálló volta lassítja haladásunkat. A bíró nem vindikálja magának a tévedhetetlenség nimbuszát, de joggal tart igényt a hivatását megillető tiszteletre. Az állam- polgári tisztelet a növekvő feladatok elvégzésének is kijár; megyénkben — az előző esztendőhöz viszonyítva — csaknem tíz százalékkal több büntető ügyet tárgyaltak a bíróságok 1969-ben. A gazdasági élet pezsdülé'sével megnőtt a vállalkozási, adásvételi, szállítási szerződésből származó perek száma is, — majdnem 40 százalékkal. Harmincszázalékos az emelkedés a termelőszövetkezeti tagsági viszonyból eredő pereknél. A házassági bontóperek száma több mint négy százalékkal növekedett. Ezek mind nagyobb arányban a kultúremberhez illő keretek között zajlanak le; egyre többen élnek azzal a lehetőséggel, hogy a bíróság közös megegyezésük alapján közös kérésükre bontsa fel házasságukat. A roppant sokrétű bírói munkából a közérdeklődés java hányada a büntető gyakorlaté. Megyénk egy esztendő alatt nagyot lépett előre a társadalmi tulajdon védelmének útján; társadalmi tulajdont károsító bűncselekmény miatt 20 százalékkal kevesebb felnőttet kellett elítélni tavaly, mint 1968-ban. A bíróság statisztikája *’*• azt a képet tükrözi, amit közrendünkről, közbiztonságunkról a nyitott szemmel járó ember alkot magának. Társadalmi rendünk, gazdasági életünk, közbiztonságunk annak ellenére szilárd, hogy országszerte is, megyénkben is elszaporodtak az erőszakos, garázda, a nemi erkölcs ellen irányuló bűn- cselekmények. Áz efféle tetteket méltán ítéli el a közvélemény, s elkövetőiket egyre nagyobb büntetéssel sújtja a bíróság. Amint a legutóbbi összbírói tanácskozás hangulatán érzett: bíró és állampolgár maradéktalanul egyetért abban, hogy az erőszakos bűncselekmények visz- szaszorítására legígéretesebbnek a még súlyosabb bünteKevés a tégla tések kiszabása látszik. Tán nem érdektelen, hogy az USA némelyik államában még százéves (!) böntönbüntetést is kiszabnak erőszakos, szexuális bűnözőké. Nem titok már, hogy Büntető Törvénykönyvünk készülő reformja eredményeként nálunk is a jelenleginél sokkal hosszabb tartamú szabadságvesztés-büntetés kiszabása válik majd lehetővé. A reform — előreláthatólag — a büntetőeljárás egyszerűsítésére, a védelem jogainak nagyobbítására is kiterjed. Figyelemre méltó, hogy differenciálást követelő kérdésekben is milyen gyakran találkozik a szakbíró véleménye a lakosságéval. Egyik járásbíróságunk elnöke — például — azt javasolta, hogy a közúti balesetek növekvő száma ellenére ne valamennyi bűncselekménynél, csupán az ittas járművezetésnél szigorítsák az ítélkezési gyakorlatot. Pillanatnyi figyelmetlenség, — úgymond —, bárkivel előfordulhat; a jármű ittas vezetése azonban szándékolt, tehát akaratelhatározástól függő bűncselekmény. A lapvető tévedés volna ■í*p azt hinni, hogy a szocialista jogfejlődés iránya a drákói szigor. A legutóbbi közkegyelmi rendelet minden szónál ékesebben bizonyítja, a népi demokratikus állam nagylelkűségét, előlegezett bizalmát. A jogalkotók és a humanista gondolkodású tömegek közös óhaja, hogy azok, akik tettekkel bizonyították be, hogy büntetésük kiállása után szívvel-lélekliel visszatértek a becsület útjára, még hamarabb szabaduljanak a hátrányos jogkövetkezmények alól. A jogalkotáshoz napi munkájukkal és véleményükkel járuló bíráken- nek a kívánságnak mielőbbi teljesüléséért is dolgoznak. A tsz pályázatot hirdet A nagymányoki Gábor Áron Termelőszövetkezet több lapban hirdetést helyezett el a következő szöveggel: „A Gábor Áron Mezőgazdasági Termelőszövetkezet (Nágymányok) hat falu határában gazdálkodik, kqzös művelésű területe 8500 kh. Az alábbi állások betöltésére pályázatot hirdet: főagronómus, föállattenyész- tő, üzemegységvezető. A pályázathoz csatolni kell az agrármérnöki végzettségről szóló oklevelet, föagronó- musnál, főállattenyésztőnél legalább 10 éves szakmai gyakorlat, részletes önéletrajz. Üzemegységvezetőnél: legalább ötéves szakmai gyakorlat és részletes önéletrajz. A pályázat küldendő: Gábor Áron Mg. Tsz elnöke, Nágymányok címre.” Mi történhetett? Hogyan maradt egyszerre főagro- vómus és főállattenyésztő nélkül egy 8500 holdas mezőgazdasági üzem? Ez a kérdés óhatatlanul felvetődik azokban az emberekben, akik szorgalmas olvasói mind az apróhirdetéseknek, mind az úgynevezett keretes hirdetéseknek, A közös gazdaság elnöke válaszol a kérdésre. Amikor felkerestük, elmondta: a Gábor Áron Tsz több kisebb közös gazdaság egyesüléséből jött létre és így lett belőle kevés híján tízezer holdas földterülettel bíró nagyüzem. Ez a dolog lényege és az, hogy ennek a nagyüzemnek vezető szakemberekre van szüksége. Az elnök kétszer is aláhúzza a nyomaték kedvéért azt, hogy a vezető szócskán van a hangsúly. llyan embereket keres tehát főagronómusi, főállattenyésztői és üzemegységvezetői munkakör betöltésére a pályázat meghirdetésével az üzem, akik rendelkeznek vezetői készségekkel, s azért választották a pályázat meghirdetésének a módját, hogy nagyobb legyen a választási lehetőség. Hogy az alkalmasak közül a legalkalmasabbat választhassa ki a termelő- szövetkezet vezetősége szakvezetői posztra, S szép számmal akadnak jelentkezők. Az ajánlkozók többnyire azt írják levelükben, hogy többet szeretnének produkálni, tehetségüket, tudásukat, képességüket jobban ki szeretnék bontakoztatni, s erre a nyolc és félezer holdas mezőgazdasági üzemet alkalmasnak tartják. Figyelmet érdemel mind a pályázat, mind pedig az arra jelentkezők álláspontja. A többre képes szakemberek úgy látszik, keresik a helyüket. Jó ez. Aki csakugyan többre képes, az ne elégedjen meg a kevesebbel. A lehetőségek nagyok, s a mechanizmus a jelek szerint ilyen megközelítésből is kezdi felrázni az embereket. Akiben van valami, az ellenállhatatlan kényszert érez, hogy a köznek tudása maximumát adja. Elsősorban ez derül ki az ajánlkozók leveleiből, A nagymányoki Gábor Áron Termelő szövetkezetben pedig igen helyesen belátták: nem mindegy, hogy ki viseli a főagronómusi, a főállattenyésztői kalapot. —ir— Tolnai siker Baranyában Nem mondunk újat, csak a figyelmet szeretnénk jobban felhívni: kevés a tégla. A téglaipar még soha nem kezdett ilyen nehéz évet, mint idén. A múlt évben és a korábbi években, amikor a szükségletek felett termelt az ipar, nehezen lehetett a megtermelt mennyiséget értékesíteni, gond volt a termelés zavartalan folytatása, akadozó beruházási programok, hitelek miatt. A gyárakban a készáru úgy felhalmozódott, hogy a kemencékben kiégett téglát már nem tudták hova rakni. Előfordult a paksi, de a dombóvári gyárakban is, hogy lassítani kellett a kemencékben a tüzet, hogy a folyamatos égetést kirakóhely hiányában ne kelljen megszakítani. .. Most meg nincs tégla. Az egyik legnagyobb szekszárdi építkezés, a 32 millió forintba kerülő csecsemőotthont építő I/4-es építésvezetőség naponta csak hétezer téglát kap a gyártól, — kell másnak is. Közben a téglahiány miatt egyes építkezéseken kritikussá válik a helyzet. A hiány miatt elmaradnak az építkezéseken a programozott ütemtől, s ezért óhatatlanul az egész építkezés majd később kerül átadásra, kapkodóvá válik a munka. Mit lehet, mit kell most tennie a beruházóknak, építőknek? Téglát beszerezni, várhatóan az árvízkárok helyre- állítása miatt nehezebb lesz, mint bármikor is volt. A programban lévő beruházások kivitelezése nem tűr halasztást, hisz néhány napos, hetes késés is a beruházás későbbi megtérülését, használatba vételét jelenti. Tanácsot adni, ily súlyos anyaghiányos helyzetben veszélyes dolog. Figyelmeztetni, arra főleg, hogy a helyi lehetőségek még jórészt kihasználatlanok, nem késő. Nem késő szólni, mert ma még van idő átcsoportosításra, anyagrendelések módosítására. És annak felmérésére is, hogy miért „téglacentrikus” a mai beruházási programunk, s egyáltalán, miért ragaszkodunk eny- nyire a hagyományos építési módhoz? Elsősorban persze a beruházókat kellene figyelmeztetni rá: van más építőanyag is, mint a kisméretű tégla, azután a beruházások jóváhagyóit, majd a tervezőket. .. S így a sor összeállna, pontosabban elállna a kismé- retűtégla-centrikus beruházási kedvtől, szokástól mindenki. Kevés a tégla. Kevés a cement, a mész, a vasanyag. Beruházásaink, méreteinkhez, eddigi beruházási gyakorlatunkhoz óriásiak. Éppen ezért a gazdasági vezetők, a beruházást bonyolító szervezetek idén nehezebb feladatok előtt állnak... Nem is beszélve a kivitelezőiparról. S kevés vigasz az, hogy az elmúlt hetekben a Tolna megyei kereskedelmi politika előtérbe kerülése során Horváth József elvtárs, a megyei tanács vb-elnökhelyettese egy tanácskozáson arra figyelmeztetett: ajánlatos felülvizsgálni a korábbi döntéseket, újabb számításokat végezni, mennyi tégla, építőanyag kell, mennyi téglagyárat kell ismét üzembe állítani, mészégetőt begyújtani... A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál még csak az előzetes bejelentések folynak, a jövő évi igényeket illetően. Eddig 750 millió forint értékű munka elvégzését kérik a vállalattól. Idén alig ötszázmilliós a program. ., — f’j — A mezőgazdasági szakmunkásképző iskolák VIII. országos „Szakma kiváló tanulója” versenyét a baromfitenyésztés, szarvasmarha-tenyésztés, zöldségtermesztés és szőlőtermesztés szakmákban a pécsváradi mezőgazdasági szakmunkásképző iskolában került május 18—20-án megrendezésre. A versenybizottság értékeléséből örömmel vettük tudomásul, hogy szőlőtermesztés I. és III. helyezettjei Patai Mária és Vetró Éva, a tiengelici Petőfi Tsz tanulói. A pénz- és ajándéktárgy-jutalmon kívül kéthetes üdülésben vesznek részt és megkapják a szakmunkás-bizonyítványt is. Oktatójuk, Patai Pál odaadó munkájáért pénzjutalomban részesült. A két tanuló eredményének azért is örülünk, mert visz- szaemlékezünk a három évvel ezelőtti időre, amikor a ten- gelici lányok a szőlőtermesztő szakra való beiskolázása majdnem meghiúsult, de akik kitartottak, mint Patai Mária és Vetró Éva és még egynéhá- nyan, most leszüretelhetik munkájuk gyümölcsét. A többi szakmákban a Tolna megyei versenyzők a középvonalon végeztek. HARGITAI SÁNDOR tanulmányi felügyelő Elkészült az első tíz camion Győrben A Győri Magyar Vagon- és Gépgyár 100 camiont gyárt ebben az évben. A 38 tonna súlyú, 215 lóerős RÁBA-MAN motorral működő, 18 méter hosszú, nehéz-tehergépkocsikból az első 10 elkészült, a Hungaroeamion Vállalat megrendelésére (MTI foto — KS)
