Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-17 / 114. szám

A t öntudatos lokálpatrióták szemében be- sületsértéssel felérhet vitatni város mivoltát egy településnek, mely ez£ a rangot viselte más sokszázados történel­me során és legújabban, immár hatvan­öt éve ilyen címszó alá sorolják a - lexikonok. Az egykor volt Aliscáról csak régészeti leletek árulkodnak, hétköznapjairól semmit nem tö- dunk. A mai Szekszárdéról annál többet. A ta­pasztalatok és vélemények természetesen elté­rők. Gyakran negatív irányban elfogultak, rit­kábban optimisták, még ritkábban objektívek, E sorok szerzője tapasztalatokban nem szűköl­ködik. Természetesen szeretne az objektivitás1 közelébe jutni, amennyire ezt szubjektivitása (éppúgy, mint bárki másnak) megengedi. Az alapélmény is, mely az elmondandók papírra vetéséhez vezetett, merőben szubjektív. Az új művelődési ház létének ténye. csiholta szikrává. A Babits Mihály nevét viselő műve­lődési központ épülete európai színvonalú. A iegsznobabb angol, a leggőgösebb svájci, a leg­igényesebb svéd kisváros is megirigyelhetné. Té­nyek bizonyítják, hogy- a környezet igényeket teremt. A falak közt eleven élet folyik. Sőt még a házban lévő presszó dolgozói is általá­ban elégedettek a kedves vendégekkel, ami — a megyeszékhely vendéglátóipari viszonyainak ismeretében — Kossuth-díjjal vetekvő megbe­csülés. A város az új művelődési házzal az első bol­dogság örömeiben úszik, akár egy ifjú házaspár. Senki nem tagadhatja, hogy a műemlék rangú­vá ódonult régi megyeháza mellett ez Szekszárd legrangosabb létesítménye. Ezt mutogatjuk tá­volról jött barátainknak, van is miért. Sok egyéb mutogatni valónk ugyanis ez ideig nem volt. Egy borkombinát, egy mérőműszergyár. egy *. — e pillanatban még mindig csak ígéret — ..ser- tésgvár", éppannyira csak tört tényezői egy * te­lepülés város mivoltának, amiként a múlt emlékei is azok. Egy zenetörténeti (de nem mű­emléki) becsű Augusz-ház. avagy . egy csak • itt (de egyebütt sem rosszabb ízzel) fogyasztható halászlé, vagy akár I. Béla- királyink máig meg nem lelt sírja. Mi adja voltaképpen a. városi rangot? A jó öreg Révai-lexikopr e tekintetben kissé túlságosan nagyvonalúan fogalmaz: „Ma város elnevezés aratt az olvan helysé­get értjük, amelyet az állam városnak el­ismer és amelynek ennek következtében fejlet­tebb, városi szérvezete van." Szekszárdot az állam elismeri városként és ennek következtében valóban fejlettebb szer­vezete var); mint egv kisközségnek. Csak ez lenne azon baji minden? Az Uj Magyar Lexikon már igényesebb. Sze­rinte a vároS: . „nagyobb lélekszámú.. többnyire inarral. ke­reskedelemmel. kulturális és szociális intézmé­nyekkel rendelkező települési format valamely tájon belül a lakosság társadalmi, gazdasági életét illetően központi s*ereöét>'tölt be; az ál­lami szervezeten belül helvi egvség." Xlvesformán Szek«znrd város mivolta még kevés­bé vitatható, sőt — átlépvén a húszezres lélekszárni határt — már nem is lenne kisváros, hanem a középvárosok kategóriájába tartozna. Csakhopv! Higgyünk tnváhb a leviVnnnak: .......a városias lelleg f«hh isnzeWeti» jegyei a zá rt sorú és vertikális irányú építkezés, a por­talan utak. a gondozott parkok, a Jó közvilágí­tás." Ha elfogadjuk a definíciót, és miért ne ten­nénk, ennek alapján Szekszárdot egy városias K jelleg nélküli középvárosnak kellene minősíte­nünk, amire — lélekszámhatár ide, vagy oda — a ..kisváros" jelző sokkalta inkább ráillik. Ez se nem sértés, se nem lebecsülés, csak ténymegállapítás. Az, hogy a megyeszékhelyen egymáshoz csep­pet sem közel, új lakónegyedek épültek, tájké­pi változást hozott ugyan, de a városias jelleg­gel való hivalkodásra még- nem szolgáltat okot. Portalan utak nem jellemzik Szekszárdot, a gon­dozott parkok és a jó közvilágítás éppily ke­véssé. Centruma most. van kialakulóban, sőt ez a kialakulás meglehetősen régóta tart, hiszen fényképek is bizonyítják, hogy évtizedek so­rán, fokozatosan csúszott át oda, ahol most lassacskán megszületik. Néhány évtizeddel ez­előtt a Garay-gimnázium még városszéli épü­let volt, közvetlen mellette marhalegelővel. Az Augusz-ház, a szálló és környéke azonban csak Közlekedési csomópont (annak is elég veszélyes), de nem városcentrum, amiként hogy a régi me­gyeháza környéke már régen nem az. A szov­jet hősi emlékmű, a múzeum, az új művelődési ház és a rövidesen felépülő Gemenc-szálló és a bazársor helyén majd emelkedő új pártszékház határolta rész lesz ez, valószínűleg nem kis gond és bontások, árán. Például aligha képzel­hető el a sokszint.es új szálló megközelítése, ha a kívül ugyan még mutatós, de belülről építé­szetileg mit sem érő zsidótemplom a helyén marad. Egy pillanatra azonban még ne szaladjunk előre a jövőbe. Annak, hogy Szekszárd jellége szerint kisváros, történelmi és gazdaságpolitikai okai egyaránt vannak. Senkinek nem jut eszé­be Kőszegen, vaav Esz*ergomban toronyházakat igényelni, mindkét kisvárosnak mégis van jel­lege. A jelleg mellett szelleme és légköre is, Szekszárd jellegét még akkor is a borvidék ad­ja meg az ide érkező számára, ha a jelenlegi ipari üzemek fokozatosan komolv vállalatokká nőnek maki,-. Elég egy nillantá^t vefpi vonat­ból. vagy autóból g . szőj.§vel beültetett doni- bokra, melyeket; szeretünk(jhegy névvel illetni. A szőlészet..ősi agrávkultúra,. egy eppek műve­lésével foglalkozó közén-, va°v akár felsőfokú tanintézet határozott „hiánycikke” a városnak. (A szőlészet hansrsúlvozása természetesen vélet­lenül sem akar ellentmondani az iparosodás ezzel szinkron feilesztésének 1) A város szellemét sem a véletlen alakítja. Egér­ben még évtizedekkel a papi nagyhatalom meg­törése titán is érződik az érsekség jelenléte. ‘Szekszárdot. a történelem — és ezen belül az apátságot pusztító törölt — megkímélte ettől. A május elsejei felvonuláson végighömpölygő fiatalok tömegei Viszont mutatósán is bizo­nyítják, hogy mennyire iskolaváros. Ez ítz iskolaváros jelleg azonban egyelőre elsősor­ban a tanulók számán látszik, akiket oktatni- nevelni a pedagógusoknak természetesen első­fokú kötelessége. Azon már nem, mintha a né­pes pedagógustársadalom túlontúl részt venne a szellemi élet alakításában. A TIT és a Könyv­barátok Klubjának rendezvényei viszonylag szükkörű törzsközönséget vonzanak, a kitűnő és végre megindult helytörténeti kiadványsorozat szerzőinek gárdája sem olyan kiterjedt, mint amilyen lehetne. Véletlen-e, hogy nem született itt még folyóirat, mely rövidesen meg ne bu­kott volna?, j A szekszárdiak lokálpatrióták. Ritka az olyan magyar település, melynek lakói ne lennének azok. A város tervezett fejlesztése mindenkit •érdekel. Tavaly hosszú tudósításban adtunk'hírt arról a tanácskozásról, melyen a tanács, hely­színi bejárással egybekötve, tárgyalta a város fejlesztését. Sajtóbeli tudósítások, lehetnek azok bármilyen precízek, nem remélhetnek időtálló­ságot. Kévéssé valószínű, hogy az említett ta­valyit- ma bárki elő tudná venni, ha csak nem szerkesztőségünk archívumából. Éppen ezért kí­vánkozik toliunkra a javaslat; hogy a városi ta­nács — lehetőleg mielőbb — mutassa be az új művelődési ház erre igencsak alkalmas kiállító termében a város tervezett — tizenöt, vagy még több éves — fejlesztésének makettjét. Bocsássa .akár vitára is. hiszen a közvélemény nem le­becsülendő e^rő. főlég akkor nem. ha időben igénylik hangját, és az nem utólagos bírálatok formájában kering. Nehéz például városépítési koncepció nyomá­ra 'bükkanni abban, hogv a Mészáros Lázár ut­cától az új művelődési házhoz nvitott utat esvik oldatról harminc egynéhány garázs, másik ol­dalról eev hatalmas' bérház függőfolyosói és mellékhelvjsógpiriek ablakai kísérik. A Oemenc- rzálló mögött már az általunk is na?v örömmel fogadott, esztétikus medinai zöldségbolt sem épnen kívánatos. Ostoba maximalizmus lenne mindent egyszer­re követelni. A Berzsenyi, vagy bármelyik más Ids utca lakói természetesen joggal sérelmezik, hogy estelente egv, olykor két lámpa fényénél (,.a jó közvilágítás’ ), eső idején sáros lábbeli­vel (..a portalan utak”) térhetnek otthonukba. Mindennek van rangsora, szükség-, tervezés diktálta és pénzbeli rangsora egyaránt. Jó len­ne azonban ezzel a tervezési rangsorral mi­előbb minél szélesebb körben megismerkedni. A felvázolni próbált gondolatokból disszertá­ciót is lehetne írni (Abból is, ami kimaradt, pél- ’dáúl -idegenforgalmi, lehetőségeink). Nem az új­ságíró műfaja az értekezés. Á töredékesen el­mondottak csak azt az óhajt szerették volna ki­fejezésre juttatni, hogy ez a statisztikailag kö­zépváros rangú kisváros, melv nem is olyan nagyon régen még nem becsülte meg a maga Babitsát, becsülje meg jobban, és a fejlődés üteme kívánta módon egyre jobban: — önma­gát. Szívesen látjuk, sőt várjuk a kiegészítő véle­ményeket, ellenvéleményeket, hozzászólásokat. ORDAS IVAN Kisváros ? Xt Iskola jövője, a jövő Iskolája i. A tudóniún yos-technikai forradalom és as oktatás Építészek és pedagógusok egy csoportja, az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium megbízásából a közelmúltban Iskolaépítés címmel elkészí­tett egy ötkötetes tanulmányt, amelyben értékelik az elmúlt két évtized is­kolaépítését építészeti és pedagógiai szempontból; új iskolaépítési alapel­vieket Javasolnak, előre tekinve a hazai közoktatás várható feladataira, igé­nyeire, 1985-ig és tovább is, a század- és ezredfordulóig, 2000-ig. Mi indokolja az ilyen messzire tekintő iskolafejlesztési prognózisokat? Ha a feleletet csupán az oktatásra szűkítjük, akkor is nyilvánvaló: egy ország oktatási szerkezete, pedagógiai, szakképzési színvonala - és iskola- építészete legalább egy emberöltőn keresztül érezteti a társadalmi háta­sát. Ha tehát iskolakorszerüsitésről van szó, nemcsak jogos, de szükség- szerű le a lehetőleg minél teljesebb előrelátás, minimálisan 15—20, ma* timálisan 30—35 évre. Korunkban azonban sokkal szélesebbkörű a problé­ma. A szerzőkoilekiva — jogoson — abból indult ki a tanulmányában, hogy korunk a tudományos-technikai forradalom korszaka, ,s ez ma az egyik dön­tő faktor a világ egészének változásaiban; ez a nevelésügy és mindenfajta iskolafejlesztési elképzelés domináns ,,háttere" is. SZAKMÁK ELAVULÁSA ÉS ELŐRETÖRÉSE Mi’yen feladatokat ró. ez az iskolákra? Azt, hogy. ne csu­pán a 00-—70-és évek szalds- mer'teire, hanem — többek között — a XXL századra is nevelje a gyerekeket — fele­lik a tudomány képviselő; Nem egy-egy szakma fogásait kell egész életükre szólóan be­léjük tömni, hanem készséget arra. Hogy mint szakemberek, tudásuk korszerűségével túl­éljék szakmák és tudományok forradalmát, sőt; maguk M- oyenek e forradalom harcosai ■és győztesei: tanulni tudja­nak ma id i- •"•ntelémU az.ügye­lem után is. A tudományos-technikai forradalom következtében egyes szakmák elavulása és új szakmák előretörése, az ál­landó újratanulás szükségessé­ge már napirenden van. Az NSZK-ban például száz dol­gozó közül 30 nem azt a szak­mát űzi, amelyet kitanult. Franciaországban 1959—6? kö­zött a dolgozók 5 százaléka változtatta meg teljesen a szakmáját. Egy amerikai prog­nózis az 1965— 75 közötti év­tizedre a következő létszám­eltolódást jósolja egyes szak­mákban az USÁ-ban: a mező- gazdasági munkás 18, a pék 10, a szenszámgépkezelő 10 százalékkal csökken, a tanár 29, a műszaki rajzoló 42, a rá dióműszerész 44. a vegyész 61, a számítógépkezelői lét­szám pedig 106 százalékkal nő- velős zik. A mj gazdaságunk techni­kai, ‘ műszaki. tudományos színvonala még jelen bis fázis- eltolódással követi a világ élenjáró országait, de a fejlő­dés gyorsul. A mezőgazdaság­ban például a nagyüzemi gaz­dálkodás kiszorítja a hagyo­mányos paraszti munkát, csök­kenti a mezőgazdaság; népes­ség számát, utat nyit a gépek és vegyszerek, a technika és kémia rohamos előretörésének. Az építőiparban az előregyár- tás, a szerelés hódít. Rendkí­vül gyors változásokat él át a járműipar, a vegyészet, a mű­trágyagyártás, a híradástech­nika. AZ ORION PÉLDÁJA Ez utóbbival kapcsolatban Marx György Kossuth-díjas fizikus egy tanulmányában az Orion példáját említi. Ebben a gyárban egy évtized alatt megszűnt a rádiógyártás, tö­megessé tették a tv-gyártást; az elektroncsövet kiszorította a tranzisztor, a hagyományos huzalokat a nyomtatott áram­kör, a százméteres rádióhul­lámokat a .deciméteres URH; dolgoznak a színes tévégyártás •kifejlesztésén. Az iskolákra, a szakképzés­re vetítve ezt. a folyamatot, egy angol bizottság, amely a tizenévesek nevelését elemzi, így látja a most felnövő nem­zedék jövőjét: „Azok a fia­talok. akik most kezdenek dol­gozni. jóval a századforduló után vonulnak majd nyuga­lomba. Abban a termelőága­zatban, amelyben elhelyezked­nek. minden valószínűség sze­rint legalább egyszer teljes technikai forradalmat élnek majd át. Meglehet, ma még fel sem talált technikai folya­matot irányítanak majd olyan gépeken, amelyeket csak ez­után terveznek meg... Sem­milyen dolgozó — legyen kék zubbonyom munkás, vagy fe­hér köpenyes alkalmazott, technikus, vagy egyet-met végzett diplomás — nem vár­hatja el, hogy valamely adott állás, valamely foglalkozásban vagy szakmában egyetlen szűk területre- való speciali­zálódás. élete véréi?, megél­hetést biztosít számára ..." ISKOLAREFORMOK ÉVTIZEDE Idomulva a jelenhez és ké­szülve a jövőre, kiváltképp az utóbbi két ér-tizedben a vi­lág minden fejlettebb orszá­gában reformok sorozata ala­kítja, változtat ja az iskolát, az egész közoktatást. Kér szorosan összefüggő tényező érezteti a hatását az iskolára. Egyrészt a termelés, a technika é<s a tu­domány módosító igényei: másrészt a törekvés, hogy. az iskola művelt, sokoldalú, a legjobb képességek kifejtésére alkalmas nemzedéket engedjen lei a falai közül. SZENES SÁNDOR Következik: AZ „AGYVEI.ÖK” VERSENYE ■<.. ■■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents