Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-15 / 112. szám
A vezetés tudomány Meghagyni az emberek egyéniségét Megérkezett a páncélautó Tolna megyébe Tegnap délután 5 órakor érkezett megyénkbe a páncélautó. Ünnepélyes átvétele Vajtán volt, ahol Varjas János, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkára, Lantos Ottó alezredes, az MHSZ megyei elnöke, és Jäger Jakab, a Paksi Járási KISZ Bizottság titkára köszöntötte a páncélautót átadókat. Ezután Páljára mentek, ahol az úttörőcsapat műsorral köszöntötte őket. Szombaton reggel 9 óra kor Szekszárdon a Fel- szabadulás téren a város úttörőcsapatainak képviselői fogadják a páncélautót, majd kedden, minden szekszárdi úttörőcsapat külön-külön rendez ünnepséget, a páncélautó tiszteletére. A továbbiakban megyénk hatvan csapatához jut el a páncélautó. IDEI TERV: 360 vagon ementáli sajt A hazai sajtgyártás központjában, a Zalaegerszegi Sajt- és Vajgyárban a terv szerint az 1970-es évben 36« vagon ementáli sajtot állítanak elő. A mennyiség jelentős részét már lekötötték nyugat-európai és szocialista exportra. Képünkön: egy-egy ilyen raktárhelyiségben 558 darab sajtot érlelnek, 3—4 hónapon keresztül. (MTI íoto — Kunkovöcs László felv.) Közéletünk 4. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat elődje Komlón székelt. Ide telepítették Szekszárdra a komlói vállalatot, hogy növeljék a megye, a város építőipari kapacitását. Az új vállalat alapításától megfigyelhető az erőteljes fejlődés, különösképpen az új, korszerű anyagok, szerelvények alkalmazása a Tolna megyei beruházásokon. A vállalat igazgatójával, Tarjám Lajossal beszélgetünk. — A tudományos, szak- és a napi sajtóban gyakorta olvashatunk a vezsetéstudomány újabb és újabb kutatásairól, eredményeiről. Az építőipari szakmában különösen sok új történik. Mi ragadta meg igazgató eivtárs figyelmét az utóbbi időszakban? — Miskolcon egy előadást hallgattam végig. Nagy hatást gyakorolt rám. Elmondotta az előadó, hogy két kapitalista állam két építőipari vállalatát hasonlították össze- Mindkettő az ország legfejlettebb vállalatai közé tartozik. Az egyiknél a munkát — tehát beruházást — fél évig készítik elő, és két évig építik- Ehhez hasonló építkezést a másiknál másfél évig készítenek elő és fél év alatt befejezik. Nálunk, a mi vállalatunknál valahogy ez az utóbbi módszer alakult ki: az előkészítés fokozásával, a kivitelező munka gyorsítása. Ma már alapos előkészület nélkül nem lehet hozzáfogni semmilyen létesítmény megvalósításához. Ehhez azonban sok minden kell. Megfelelő technikai, szellemi kapacitás. Mi előregyártó üzemet is csinálunk, munkáink nagy része előregyártott elemekből készül, tehát hosszabb időt vesz el nálunk is az előkészítés és kevesebb a megvalósítás ideje. — De ez mir nem a rí?l vezetési szisztéma szerint történik. — Nem. Ehhez teljesen új vezetői stílus, új gondolkodás- mód kell. Drágább lesz a beruházás, de hamarabb és több valósulhat így meg. Mondok egy példát. Faekével is lehetett búzát termeszteni olcsón, de nem jutott mindenkinek. Traktorral is lehet, de jut mindenkinek és a külföldnek is. Szóval az életszínvonal emelése nem olcsó mulatság. — A vezetés második vonala hogyan fogadja a vezetés, tehát az igazgató ilyen instrukcióit, módszereit? — Egy kissé újszerű a dolog, az emberek már megszokták. Az az elvünk — én eszerint dolgozom —, hogy nagy tömeggel nem lehet megfelelő vitát, tárgyalást és döntést elérni. Eredményesen csak úgy lehet dolgozni, ha kis kollektíva készíti elő, vitatja meg és terjeszti hozzám a döntésre érett anyagot. Nemrégiben tárgyaltuk a szekszárdi pártszékház építését. A szerződés megkötése előtt megfelelő információt kaptunk a különböző osztályoktól, de amikor a döntésekre került sor, ott volt a három illetékes osztályvezető. a két igazgatóhelyettes, a leendő főépítés vezető, a szakipar képviselője és a szakreferens. Itt mindenki elmondta a véleményét, álláspontját- Én döntöttem. Egy másik példa- A poligon üzem létesítésével kapcsolatban négy alkalommal volt tárgyalás. Mindig kibő ví tettebb formában. Tehát nemcsak a szakreferensek száma nőtt, hanem egyre több ismerettel rendelkeztünk a témában is. Itt már nemcsak belső szakemberek, hanem külső tanácsadók is részt vettek a vitában. A műegyetem, az építésügyi szervező iroda és szakemberei és mások elmondták a véleményüket. Ebben az esetben például a benyújtott három variációt kellett megvitatni, s dönteni, hol építsük fel az üzemet. Mondanom sem kell, hogy mindhárom variáció alaposan kidolgozott, a lehetőségeket, a távlatokat alaposan felmérő munka volt. Mohács, Szek- szárd és Bátaszék került szóba az üzem telepítésével kapcsolatban. A számítások és az érvelések alapján Szekszárdot jelöltük meg az üzem helyéül. A véleményét mindenki elmondta, a szakreferensek megvédtek álláspontjukat és az igent és mondtam ki. De ez után a döntéssel szembehelyezkedni nem lehet. Ellen- véleményt itt az igazgatói szobában, a -tárgyalás során lehet mondani. — Szükséges ilyen széles körű vita és látszólag aprólékos előkészítés a döntés meghozatala előtt? — Harminckétimillió forint sorsáról van szó. A termelést én katonai szervezethez tudom hasonlítani. A haditanács — mondjuk mi igazgatói tanácsnak — kidolgozza a tervet, a feladatot és aztán azt megvalósítja mindenki. így volt ez akkor is, amikor 52 millió forintért akartunk gépieket vásárolni. Ebben a témában is három tárgyalás és igen sok szakreferensi munka volt. döntésem, tehát az igen előtt. — Végeredményben ez az igazgatói döntés — 52 millióról van szó, — a minisztériumba került. Ott hogyan fogadták? — A felterjesztésünket elfogadták, módosítás nélkül. Ez azt jelenti megítélésem szerint, hogy a mi vezetéstudományi színvonalún^ azonos szinten áll, mint a minisztériumban, tehát a mi szakembereink — s én is — ismerik a legújabb, e témában elfogadott álláspontokat, elveket, sőt, együtt haladunk a világszínvonallal— Világszínvonal. Az építőiparról nem mindenki nyilatkozik így. — Tudom. Sokan azt mondják, hogy mi ez? Téglát téglára raknak és azt befedik egy kis habarcssal és ké$z. Holott az építőipar óriásit fejlődött, van erre példa. A várdombi sertéstelep, a paksi konzervgyár, a szekszárdi panelházak stb. Végül is hagyományos anyaggal. hagyományos módon egy kőműves most is csak annyit tud tenni a nyolc óra alatt, mint ötven évvel ezelőtt, de a hagyományoson, van a hangsúly. Mi a jövő évben hozzáfogunk Szekszárdon a tízszintes lakóházak építéséhez. A hagyományoshoz viszonyítva egyharmaddal kevesebb idő alatt készülünk el. Ez már színvonal. — De erre azért más embe- rek kellenek, mint a hagyományos kőműves? — Valóban, ide már nemcsak korszerűen gondolkodó vezető, hanem korszerűen gondolkodó munkás is kell. Én 1962—63-ban vizsgáltam a panel-építés egy témáját. Akkori munkám, dolgozatom ma már nem állná ki a kritikát, mert változtak a körülmények, újabb dolgok jelentek meg, tehát a technikában, a szerkezeti elemekben, a szervezésben, és az emberekben is történt a nyolc év alatt változás. Ezzel lépést kell tartani. — Az előbb azt mondta igazgató elvtárs, hogy haditanácsszerű az igazgatói tanács. Nem veszi el ez a módszer az emberek egyéniségét, alkotókedvét? — Nem. Például, ha az igazgatói tanács elé valakivel egy dolgozatot készíttetek, szabad lehetősége van a szakterületen a legújabb, eddig publikált információk felhasználására, elómterjesztésére. Én azt szeretem, hogy egy előterjesztés során engemet a beosztottaim meg tudnak lepni egy újjal, általam nem ismert eljárással. módszerrel. — De akkor az igazgatónak is kell tanulni, együtt haladni a világszínvonallal. — Természetes dolgokról nem beszélek. Ennek így kell lenni. Mi nagyon feszes munkarend szerint dolgozunk. Megítélésem szerint az emberek szeretnek így dolgozni. Tudják, mi a kötelességük. Szabad kezet kapnak abban, hogy feladatukat hogyan, miként oldják meg. — Tehát a művezető is kialakíthatja egyéni munkastílusát, módszerét? — Még a brigádvezető is, sőt, még a segédmunkás is- Például amikor rátértünk a p>anel-építkezésre, egy vizsgálódás, egy tanulmány után jöttem rá, hogy a szakmunkások nem kedvelik az épületszerelést, mert őket köti szakmájuk hagyománya, de egy segédmunkást, egy kubikost például nem köt semmi. Ö ezt a szerelést megtanulja, lelkiismeretesen és jól csinálja- Sok példa van erre. — A vezetéstudományt próbáltuk eddig is igazolni be- szélütésünk során, most arra válaszoljon Igazgató elvtárs, milyen legyen a kancádat munkás és igazgató között? — A kölcsönös bizalom, ez a legfontosabb. Az igazgató részéről megbízni a munkásban, hogy az utasítását végre tudja hajtani. A munkás részéről megbízni az igazgatóban, hogy felelősnek érzi magát sorsáért, életéért, boldogulásáért. — Még sok kérdésünk volna, de azokat más igazgatóknak tartogatjuk. Tarjául elvtársnak volna-e még valami mondanivalója? — Igen. Valamikor azt mondták, vezetni mindenki tud. Nem igaz. Vezetni meg keli tanulni, meg lehet tanulni. Amikor én huszonöt éves fejjel elvégeztem az egyetemet. még nem voltam vezető. Most már igen. De csak addig, amíg lépést tudok tartani a fejlődéssel, az élettel. Eddigi működésem azt bizonyítja, hogy e tekintetben nincs probléma. PÁLKOVÁCSJENŐ Csütörtököd délelőtt ülést tartott a bonyhádi járási tanács végrehajtó bizottsága, ülésének napirendjére nem kisebb jelentőségű témát tűzve, mint azt, hogy milyen a lakosság kiskereskedelmi és vendéglátói ellátása az ÁFÉSZ Bonyhád és Vidéke körzetében. A végrehajtó bizottság résztvevőit Ferenez Imre az ÁFÉSZ elnöke tájékoztatta a szövetkezet 1969. évben végzett munkájáról, tevékenységének 1970. első negyedévi eredményeiről és hiányosságairól, majd tájékoztatta a végrehajtó bizottságot az ÁFÉSZ 1970. évi célkitűzéseiről, fejlesztési terveiről. A végrehajtó bizottság ülése bejelentésekkel zárult. Tegnap délelőtt ülésezett a Tamási Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. Vidóczy László vb-elnök a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról tájékoztatta a végrehajtó bizottságot, majd a bizottság Nagy Imre művelődésügyi osztályvezető előterjesztése alapján az úttörő- csapatok tevékenységével foglalkozott. A községi zártkertek rendezésének tapasztalatait Erdélyi Gyula, a földhivatal vezetője ismertette. Végül pincehelyi és udvari községi tanács vb- vezetők személyi ügyeivel foglalkozott a vb, dr. Szaííí István titkár előterjesztése alapján. Népújság 3 1970. május 15. i
