Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-13 / 110. szám
Á vezetés tudomány A szövetkezeti iparban, a kisüzemben is érvényes Vita a dajkálásról Az egyik szekszárdi talponálló előtt műszakból hazatérő dolgozók sütkéreznek és sörösüveggel a kézben, a munkahelyi megbecsülésről vitatkoztak A söröző emberek két táborra szakadtak: mindegyik a maga igazát hangoztatta és az alkalmi felszólalók konkrétumokkal érveltek. A többség azon az állásponton volt: a dolgozó ember végezze el a munkáját és kész. Ne kívánja, hogy a brigádvezető, a műhelyfőnök, a szakszervezeti titkár, a párttitkár, vagy az igazgató dajkálja. „A munka az munka, nem pedig lelkizés” — állapította meg az építőipari vállalat egyik kőművese. Helyes, bizonygatták társai. A másik tábor eltérő álláspontra helyezkedett. Azt hangoztatták, hogy a forint nem minden,' a kereset nem minden. Jólesik az erkölcsi megbecsülés is, s az a figyelmesség is, amely kifejezésre juttatja, hogy a fizikai munkát végző dolgozót a „fentebb” lévők partnerként, társként kezelik. Szóba került a munka ünnepe és ezzel kapcsolatban valaki elmesélte: öccse traktoros. Május elsejét, de még a rá következő pihenőnapot is munkával ünnepelte, semmit se törődve a permetező esővel, a hideg széllel. S harmadikán, társaival együtt, ott folytatta a szántást, a magágykészítést, ahol előző este abbahagyta. Csak kissé kedvetlenül, takaréklángra állított buzgalommal. Miért? Azért, mert elvárták volna, hogy a munka ünnepe lévén, este, a műszak végeztével a brigádvezető, vagy az elnök egy üveg sörrel és esetleg egy pár debrecenivel, vagy forró virslivel lássa őket vendégül. Ahogyan szokás, ahogyan ennek már hagyományai vannak felvonulás után. Ez a figyelmesség azonban elmaradt. Bizonyára azért, mert nem jutott eszébe senkinek, hogy a határban dolgozó traktorosok, éppen a közösség érdekeit szem előtt tartva ünnepelték a május elsejét munkával, s éppen azért maradtak le a felvonulásról, mert az időjárás okozta elmaradást kellett behozniok. S olykor bizony csakugyan azt kénytelen érezni a dolgozó ember, hogy vele szemben a figyelmességnek, a gondoskodásnak, az előzékenységnek nincs gazdája. S főleg az irodákban kénytelen érezni, akkor, amikor valamilyen ügyben felvilágosítást kér, valamilyen igazolásra, vagy tanácsra lenne szüksége. Nincs szó arról, hogy bárkit is dajkáljanak, másról van szó, arról, hogy a dolgozó embert jobban vegyék emberszámba, mert ez is feltétele annak, hogy ne érdektelenül, ne gépiesen, hanem még több ambícióval végezze munkáját. Kozmetikázott udvariasság ii. Ha a korszerű vezetéssel kapcsolatos sok-sok kérdést, elvet, ma még vitatott szempontokat, röviden és kissé profán fogalmazásban összegeznénk, akkor azt mondhatnánk, hogy Fen vvési Gyula, a Bátaszéki Fémipari Szövetkezet elnöke azért felel, s úgy kell vezetnie, hogy 274 család minden fizetéskor elégedett legyen. De a korszerű vezetéselmélet nem híve az ilyen meghatározásoknak, egyszerűsítéseknek, nem helyes, nem szabad az egész problémakört így leszűkíteni. Korszerűen vezetni kívülről 'szemlélve nem tűnik nehéznek, mert „csak azt kell termelni, amit a piac kér...” S ezen belül vannak aztán dolgok, feladatok, amelyek megoldása, végrehajtása már korszerű vezetőt kívánnak. Fenyvesi Gyulával a szövetkezet elnökével amikor e témáról beszélgettünk, kicsit közelebb hoztuk a vezetéselmélet kérdéseit a gyakorlathoz, nem tekintve szem elől, hogy az egyszerűsítés óhatatlanul is néhány kérdést nyitottan hagy, megválaszolása nem lehetséges, következtetni kell rá. Pontosabban: a szövetkezet konkrét eseteiből hozott példákkal, vezetési módszereivel bizonyítja az elnök, hoev szerinte milyennek kell lenni a korszerű, modern gazdasági vezetőnek, kisipari szövetkezeti üzemben. — Elnök elvtárs, milyen tulajdonságai legyenek egy korszerűen gondolkodó, modern vezetőnek? — Aki a vezetői posztig eljut, annak az élet kötelezően előírt nehéz útjait kell megjárni. De a lényeg ez. A rendelkezésre álló létszámmal, a felkészültséggel, a szellemi, és technikai kapacitással, valamint a hitelforrással úgy gazdálkodni a piac berkeiben, hogy amire vállalkoztunk, amit elképzelünk, amit kiszámítunk, azt végre tudjuk hajtani. Ami most megy a mi üzemünkben is, meg másutt is, az már a korábbi feladatok végrehajtása, tehát egy folyamatos termelésre a gazdasági vezetőnek nem kell nagy figyelmet fordítania, hisz ott van a másik vonal, amelynek az a kötelessége, hogy az anyagot megrendelje, abból készárut csináljon, ezt pedig értékesítse. A vezető előrelásson. Nem fogalmazom rosszul a témát, a vezető már most lássa, hogy az 1971-es gazdasági év milyen lesz. — Egy ilyen előrelátáshoz a gazda»""' vezetőnek tájékozódnia is kell. A kisipari szövetkezeti szinten milyen tájékozódási lehetőségek vannak? — Minden helyről lehet megfelelő információkat kapni, csak azt kellő kritikával kell fogadni. A lényeg, hogy az információt időben és használható formában kapjuk. Nálunk az a gyakorlat, hogy a közgazdász — mi gazdasági tanácsadónak mondjuk — minden kedden külön referál egy-egy témáról. A hétfői megbeszéléseken pedig a piackutatók, az anyagbeszerzők, és a termelésszervező a közeli problémákról informál engemet, a szövetkezet vezetősége pedig a távlati kérdésekben dönt, hagyja jóvá, ezt ugyancsak széles körű információ alapján bonyolítjuk le. Mit mondjak? A vastömeg- eikk-iparban nekünk tudni kell azt, hol gyártanak alátétet, csavart, ilyen apróságokat, és azt, hogy mennyiért. Ismernünk kell egész magas szinten, hogy például a hazai autóiparnak mennyi zsírzógombra van szüksége. Tehát menjünk közelebb még e kérdéshez. Tudnunk kell azt, hogy Magyaroszágra hány olyan gépet hoznak be, amelyiken zsírzógomb van. Mi kizárólagos zsírzógomb-gyártók vagyunk az országban. — Ha uralják a piacot, akkor nem is szükséges különösebben a jövőt tervezni. Elképzelhető, hogy a szövetkezet a távlataiban megalapozottan tud gondolkodni, gazdálkodni. De mi történik akkor, ha egy másik ktsz nem húsz fillérért, például, hanem 12 fillérért kínálja az alkatrészt. Akkor ez a bátaszéki szövetkezet csődbe jut. Nem félnek a csődtől? — Előfordulhat, hogy beüt . a krach, de nem félünk. Nem árulok el titkot, hogy több témára is teljes szerszámkész-. létünk van, a megrendelésről nem is beszélve. Tehát ha azt mondanák, hogy holnaptól nem kell több zsírzógomb, három nap múlva már ugyanilyen gazdaságosan legalább négy cikket tudnánk milliós tételekben gyártani. Szóval fel vagyunk a meglepetésekre is készülve. Minden gazdaságvezetőnek kell valami tartalékának lennie. Nekem is van. — A korszerű vezetés sok anyagi kiadással is jár. Szóval, sokba kerül korszerű vezetőnek lenni. — Igen. Sokat kell utazni, a munkatársakat utaztatni, nem sajnálni a pénzt az információtól. Ez éppolyan költség ma, mint az energia, vagy a munkabér, vagy a segédanyag ára. Bele kell kalkulálni ezt is a gazdálkodásba. Azt is, hogy az anyagbeszerzőnk, ha kell, az egész országot beutazza színesfémért, s legfőképpen megtudja, hol lehet még beszerezni nekünk szükséges nyersanyagot és milyen áron. Az értékesítéssel foglalkozó szakemberünknek, ha most megkérdezném, válaszolnia kell tudnia arra, ha egyik, vagy másik eladási csatornánk bedugul, hol tudja az árut értékesíteni. Vannak extrém esetek is. Itt van például a húsipari védőkötény. Egy szovjet céggel nagyobb tétel gyártásában állapodtunk meg. Ezt a piacot én derítettem fel, mellékes most, hogy hogyan, a megállapodás alapján mi hozzáfogtunk a gyártáshoz, pedig nem is volt szerződésünk. Most körülbelül 200 ezer rubelnél tartunk már, de még pénzt nem kaptunk. Négy év óta ilyen súlyos anyagi zavarokkal nem küzdött a szövetkezet. De ez is csak néhány napig tart, mert a Budapesti Nemzetközi Vásáron írja alá a szovjet cég a szerződést, mi akkor kapunk majd pénzt. Addig valahogyan a hitelezők között kell lavíroznunk. Tudjuk hogyan. . — A gazdasági vezető nem lehet meg jól képzett „másodvonal” nélkül. — Természetes, hogy nem. Sajnos nálunk, és általában a helyi és szövetkezeti iparban ez sajátosan jelentkezik. Bátaszéken különösen. Ha nekünk szakemberre van szükségünk, nehezen kapunk, mert itt nincs lakás, távol vagyunk a várostól, magunknak kell a káderkiválasztás felelősség- teljes munkáját speciális módon megoldani. Mi azt az utat jártuk, s most e gyakorlatot követjük, hogy a meglévő létszámunkból neveljük ki a vezetőket. Nálunk nincs szükség sok magas képzettségű műszakira, hisz tömegcikkel dolgozunk, de a művezetőinknek nagy tudásúaknak kell lenniük, ök szakmunkások voltak, most jó művezetők, mert ismerik a technológiát, az embereket, a maguk területét át tudják fogni, így a kapott feladatot végre is hajtják. — S milyen önállósággal dolgoznak ezek az emberek és általában a szövetkezeti ipar mennyire önálló? — A szövetkezeti iparban nagyobb és több az önállóság, mint másutt. Bennünket csak a járási tanács a törvényesség és a szabályozók betartása érdekében vizsgál felül. A gazdálkodás abszolút önálló, illetve, ha hitellel dolgozunk, akkor a bank ellenőriz bennünket. Nekünk nem mondja meg a KISZÖV, a tanács, meg ez, meg amaz szervezet, hogy mit csináljunk. A szövetkezet tagsága, vezetősége határoz és azt kell a gazdasági vezetőnek végrehajtani. — Elnök elvtárs, ha most azt kérdezném, hogy elégedett-e a szövetkezet tevékenységével, saját vezetési munkájával, stílusával, mit válaszolna? — Amikor elnök lettem, a szövetkezet vegyes profilú volt, 5 millió forint forgalommal, tavaly már 30 millió forint volt az árbevételünk, ennek 27 százaléka nyereség. A munkások, a vezetők tudják, mit jelent egy ilyen szövetkezet élén a vezetési feladatokat ellátni. Ahogy véleményüket ismerem, engem arra ösztönöz, hogy mind nagyobb felelősségérzettel merjek vezetni, sőt reszkírozzak, azért, mert mellettem állnak, a jó, megalapozott tervek végrehajtásánál. PÁLKOVÁCS JENŐ A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a Keszthelyi Agrártudományi Főiskolát bízta meg a talajerő-gazdálkodással kapcsolatos kutatások, vizsgálatok koordinálásával. A rendkívül széles körű feladat egyik legfontosabb része a mikroelem-kutatások irányítása. Erre a célra keszthelyi központtal megalakult az országos mikroelem munkabizottság, amely hat tudományos intézmény szakembereit fogja össze. A szakbizottság kidolgozta a következő öt év kutatási programját. Az eddigi megállapítások szerint talajtípusaink 50 százalékánál egy, további 20 százalékánál pedig több mikroelem hiányával kell számolni. A talajban kis meny- nyiségben található, de rend„Nem könnyű meggyőzni az embereket arról, hogy szemük helyett eszükkel nézzék a világot’’. (Kontenelle) Május 8-án délután történt Szekszárdon a szolgáltató ktsz új fodrászüzletében. Sokan vannak, s ez nem véletlen. Minden nő szép frizurával óhajt menni a másnapi ballagásra. Búcsúznak a középiskolások. Jó néhány sötét köpenyes leány is van a várakozók között. Mindenki ideges — a vendégek a várakozás, a fodrászok a sok kuncsaft miatt. Az egyik fodrásznőhöz fehér köpenyes férfi — talán csoport- vezető — lép, s halkan, de elég hosszasan magyaráz valamit. A fodrásznő némán bólint. Erre a fehér köpenyes férfi egy csinos hölgyet kalauzol, s szól: — Nincs egy üres szék sem? A hölgy mosolyog, s néhány angol szó hagyja el ajkát. A fodrásznő pedig az „udvarias” kívül fontos fémek hiánya zavarokat okoz a növényi és az állati szervezetekben egyaránt. Ezek pótlása. az állattenyésztés eredményességét országosan öt százalékkal, egyes helyeken pedig 50 százalékkal is növelné. A nagyszabású program első részében a kutatók feltérképezik a hazai talajok mikroelem-ellátottságát és a továbbiakban kidolgozzák azok pótlásának módszereit. Munkájuk • során felhasználják a külföldi tapasztalatokat is. Az ötéves program keletében a helyszínen tanulmányozzák Csehszlovákia, a Szovjetunió, az NDK, Ausztria, az NSZK, Lengyel- ország és Anglia szakembereinek e téren elért eredményeit. (MTI) férfiú felszólítására helyet esi- nál a hölgynek, de nem akármilyen, hanem amerikai hölgynek. tovább nem is ül, mert máris „következik”. S a retikülből előkerült kép alapján készül az elegáns frizura... A várakozók egy része ajkbigy- gyesztve, néhányan haragosan, többen csodálattal keveredő áhítattal figyelik az idegent, aki angyali nyugalommal szívja As- torját, miközben helyette egyik vendég adogatja kézre a fodrásznőnek a csavarokat. A rövid, történet azzal ért véget, hogy több kuncsaft elismeréssel szimatolta a hölgy hajkölteményét, amit külföldi lakkal fújtak be. Rajtam kívül bizonyára többen másra tartogatják az elismerésüket, nem az elegáns ruhára, az illatos lakkra, no meg a valódi amerikai fixáló készítményre. Jólesett volna, ha a fehér köpenyes férfi udvariassági sorozatát a várakozók felé is éreztette volna — legalább egy „elnézést” — szóval. Külföldiekhez legyünk udvariasak. Ez természetes, de csak egy bizonyos határig. Ugyanis a sok várakozót nem lehet kényszeríteni a néma, minden indoklás nélküli beleegyezésre. Különben kívánom a fehér köpenyesnek, ha valaha kijut Amerikába, őt is hasonló megkülönböztetett udvariassággal fogadják, de attól tartok, hogy csalódna. Mennyivel jobban rászolgálnak a tiszteletre és elismerésre azok a szekszárdiak, akik hetenként, de legalább kéthetenként egy alkalommal, munkaidő után, nyugodtan kivárják a sorukat, még a fodrásznál is. (horváth) Népújság 3 1970. május 13. Feltérképezik a hazai talajok mikroelem -ellátó tt§á gát Ötéves tudományos program készült
