Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-10 / 83. szám
Gerencsér Miklós: Fekete tél 28. — Főhadnagy úr, elkészült az áramfejlesztő! — Hol van? — kérdezte Demeter anélkül, hogy fél beszaikítóttá volna kalapja igazgatását. — Itt a folyosón a mérnökkel együtt. — Hát akkor lássuk a művet és alkotóját. Gyűrötten, nehéz szagot cipelve jelent meg a . nyilasok között Geiger Aladár munlkaszolgálatos elektromérnök. Készítményét az íróasztalra állította és ügyefogyottan várakozott. Tömör kis szerkezet volt az áramfejlesztő, autómágnesből fabrikálva. Geiger Aladár kényelmesen kezelhető tekerőkart szerelt a forgórészre, a dinamótestből pedig két huzal ágazott ki. A huzalok csipeszeikben végződtek. — Nagyon csinos — szemlélte meg Demeter a masinát, — De arra is kíváncsi lennék, hogy működik-e. — Hozok valakit az alagsorból! — rohant volna el rögtön Bede Antal zászlós. — Minek — fintorított unottan a főhadnagy. — Elég nekünk az Aladár is. Amióta meghízták Geiger mérnököt; az áram- fejlesztő elkészítésével, szerette volna tudni, mire kell a csendőröknek a szokatlan szerkezet. Amit gyanított, most egyszerre bizonyossá, lett előtte. Rémülten mosolygott, nem akarta elhinni, hogy rajta akarják kipróbálni a szerkezetet. De a zászlós nem sok időt hagyott a kételkedésre. — Nyelvet kinyújtani, Aladár. — Nem úgy — helyesbített a főhadnagy. — Ne kínozzuk fölöslegesen. Az egyik csipeszt a nyakára, a másikat a füle mögötti ideggócra. Mohó buzgalommal teljesítette Bede Antal a parancsot, A csipeszek feldllesztése után még mohóbban vetette magát a hajtókarra. — Majd Faragó testvér megforgatja — intette • le a főhadnagy. — Béla, próbáld ki. Geiger Aladár rongyai mári5 rázódtak a t^t didergésétől, pedig a kísérlet el sem kezdődött. Behullott a fültőre erősített csipesz. Bede Antal gyorsan visszaerősítette. Közbőn forgatni kezdte Faragó a hajtókart. Szemrebbenés nélkül, majdnem unatkozva tanulmányozta Demeter a hatást. Sebes vibrálás torzította el a mérnök arcát, szája szederjesen remegett, szeme kancsalra torzult, lábujjhegyre állt, teste hullámzón vonaglott, majd ordítva letépte magáról a huzalokat. — Kitűnő a masinája, Aladár — igazította meg végképp a kalapját Demeter. — Mára két adag ebédet engedélyezek. De mi is menjünk már a Sárkánylyukba, mert éhen halok. Hagyta, hogy Faragó rásegítse ragián ujjú felöltőjét. Újabb fordulat, ami növelte a szökött SS- katona zavarát. Nem tudott eligazodni felettese ellentmondásos viselkedésén. Eszes fickónak, remek helyzetfelismerőnek tartotta magát és most egyre jobban meggyőződött, hogy nincs eléggé tisztában értelmi adottságaival. Valósággal pánikba ejtette, mennyi modorbeli finomság takarja el a főhadnagy alattomos kegyetlenségeit. Vonzotta és rettegésben tartotta ez az ember, képes lett volna arra is, hogy megölje, s arra is, hogy minden parancsát teljesítse. * A tegnapi kihallgatáshoz képest merőben más körülmények közé vezették elő Németh László Jánost. Akkor csak Demeter és Faragó tartózkodott a szobában, higgadt viselkedésükön elcsodálkozott. mondhatni egyenrangú félként kezelték. Hellyel és cigarettával kínálták, udvariasan magázták, amikor pedig hatástalan maradt minden faggatózásuk, úgy látszott, türelmük változatlan marad. Most viszont oroszlánverem közepén állt a költő és a falak mentén várakozó csendőrök nem is titkolták, hogy fenevadnak érzik magukat. Németh László János egy-egy elővigyázatos pillantása rosszatsejtőn ismerkedett Dobrai István őrmesterrel, Bede Antal zászlóssal, Csiba Ferenc törzsőrmesterrel — mindegyik csendőr a fal mellől figyelt. s « költőnek az az érzése támadt, hogy csupa megfeszített rugó veszi körül. Faragó Béla a cserépkályha melletti zugba húzódott és egy farkaskutya ült a lába mellett. Dr. Demeter Zoltán ezúttal főhadnagyi egyenruháját viselte, de éppolyan kínosan nett volt, mint amilyen civilben szokott lenni. — Tegnap óta eszedbe jutott valami? — kérdezte félig-meddig szórakozottan. Weinhoffer lestrapált íróasztala mögött ült, tiszta papírlapok hevertek előtte, azokra firkálgatott japán töltőtollával. Mivel nem kapott választ kérdésére, kurtán a fogolyra dörrentett: — Süket vagy? A zömök, kerek arcú költő sápadtan állt a veszedelmes körben. Rajta is egyenruha volt, viseltes honvédmundér, amiben Kisbodakon letartóztatták. Válasz nélkül hagyta a goromba kiáltást is. — Kíváncsi lennék a pesti elvtársaidra — mélyült el ismét a rajzolgatásban Demeter. — Ki volt a kapcsolatod? — önállóan működött a csoportunk. — Na ne kormozz, még időben mondom. Valamit azért mi is tudunk. Szóval, ki volt a pesti kapcsolatod? Jogászhallgatóként hallott valamit a költő a nyomozói kihallgatások természetéről, de annyira nem volt felkészült, hogy bátran vállalhassa a kísérteties párbeszédet. Annyit mindenesetre tudott, hogy a faggatásra kétféleképpen szabad csak válaszolnia: vagy tagadással, vagy hallgatással. Természetesen, kapcsolatban álltak a fővárosi antifasisztákkal, Bíró Ernő gondoskodott az összeköttetésről, ám a letartóztatásuk előtt már hetekkel nem találkoztak. — Mondtam már tegnap is. Nem volt semmiféle pesti kapcsolatom. — Meséld be annak a kislcúnmajsaj nagynéni- kédnek. Utoljára kérdezem: melyik bűnbandához tartoztatok? Az úgynevezett Békepárthoz, az úgynevezett Magyar Fronthoz, vagy az úgynevezett Márciusi Ifjúsághoz? — Egyikhez sem — válaszolt jámbor eltökéltséggel a költő. (Folytatjuk,) : ♦ ♦ ♦ ♦ i ♦ — * ♦ 1 ♦ ♦ : i t ¥ I $ ♦ I t irta: Ci. Horváth T. rajzolta: Sebők l. A SZOMSZÉDOK TALÉLTAK RÉ. SZÍVBÉNULÉS- MÉG ARRA SEM MARADD IDEJE, hOGV ELREJTSE =. AZ ADÓT. - __ Í Z EZREDESNEK H/RTELEN EMLÉKEZETÉBE ÖTUK 1 SZEMÉIVLEÍBÉS, AM/TA BŰM ÜGY/ OFZTÉLY VÜLDCTT ÉT SCSUKO IRATAIVAL. A TANÚA SZERINT ■PP ÉGY FESTETT A KÉRVALLOTTAK/NEK A *ZSEBES* ELFOSATÉSA UTÉN KÜLÖNLEGES MODOR, MYOMA VESZETT. NÉZZE, SCSUKO, MAGA EDDIG MA KA CSUl KITARTOTT AMELLETT I.JGY \s%zrr w"/ tv.*-* • • . lOPNt AKARTAM, ÉS PONT! Nekünk AZONBAN MOST MÉR NEMCSAK ARRA NÉZVE VANNAK BIZONYÍTÉKA INK,HOGY MAGA ellenséges ügynök, kiderült az is. hogy KIK ADTÉK A KEZÜNKRE A SAJÉT GAJDÉI f A KÉM ÖSSZEREZZEN. A ílZOV TUDJA, HOGY ELEVENÉRE tapintott. i Folytatjuk Mesterséges esők tapasztalatairól 1947-ben érdekes természeti jelenségre figyeltek fel a geo- hidrológusok. Dél-Dunántúlra azon a nyáron aszályos idő köszöntött, s a pécsi vízműveknél már a vízkorlátozás életbeléptetését latolgatták. Arra számítottak ugyanis, bogy a várost ellátó Tettye- forrás vize elapad, illetve hozama alaposan csökken majd. Es ekkor „csoda” történt. A forrás hozama a szokásosnak tízszeresére emelkedett, csaknem kétmillió köbméter vizet adott az aszályos esztendőben, A különös jelenség alaposan felborzolta a szakemberek idegeit, s lényegében ettől az időtől kezdődött mag az a nagyszabású kutatássorozat, aminek eredményeként ma már megközelítő pontossággal jósolják meg a források hozamát, a vízmennyiség ingadozását. A pécsi epizód és az ezt követő kutatások lényegében egy sokáig logikusnak látszó elméletet adtak át a múltnak. Eszerint, ha s°k csapadék hullott egy-egy forrás vízgyűjtő területére, aZ egyáltalán nem jelenti a vízhozam növekedését, sőt néha fordított az arány. A látszólagos ellentmondás rejtélyének kiderítésére számos érdekes kísérletet végeztek a 60-as években. Többek között Aggteleken és Lillafüreden SO—50 milliméi temek megfelelő mesterséges csapadékot permeteztek szét a hegytetőn. A vizet megsózták és a mélyben húzódó barlangokban kémcsőviel várták « vízcseppek megjelenését. Sok érdekes adat birtokába jutottak így, s ama bizonyos ellentmondás is megoldódott. Miff télen biztosan megjelent a bar-j lángban a sózott csapadékj nyáron ugyanolyan mennyiséL gü mesterséges eső teljesen hoz. tásta.lan maradt. Az ezernyi kísérletből, megfigyelésből kiszámították a kutatók, hogy milyen rendkívül nagy a vegetáció vízelvonó képességei Egy füves térség vízfogyasztása például a három és fél nyári hónap alatt 300—500 milliméter is lehet, s ebből a hatalmas tömegű vízből ilyen- kor édeskevés jut a forrásokat tápláló rétegekbe. így derüli ki, hogy a források nyári hozama az év utolsó két, és első négy hónapjában lehullott csapadék mennyiségétől függj amikor a vegetáció még nem kezdte meg nagy vízfelvétellel járó életműködését. Ezután már csak az ismeretek rendszerezésére, az évi csapadékjárás pontos felmérésére, s persze a geológiai viszonyok alapos ismeretére volt szükség ahhoz, hogy már megbízható tudományos „forrásjóslat’’ álljon a tudomány rendelkezésére. Szovjet rakétabázis az Antarktiszon Szovjet szakemberek nemrégiben fejezték be első bázisúit kiépítését az Antarkti- szon. A kutatóbázis az 50. hosszúsági körtől keletre létesült: 100Ó négyzetméteren terül el és lakásokból, raktárakból, laboratóriumokból, valamint fűtött rakétaikilövő állomásokból áll. A rámpákról — 40 C fo]c hidegben is biztonságosan lehet rakétákat indítani. A rakétaszondák segítségével szovjet kutatók magaslcgköri méréseket végeznek. Az Északi-sarkon, a Ferenc József-földön néhány év óta már működik egy szovjet rakétatámaszpont amelyről általában geofizikai rakétákat bocsátanak fel 200 kilométeres magasságig. Közös szovjet— francia ionoszféra és meteorológiai kutatásokat is végeznek erről az északi-sarki támaszpontról.
