Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-09 / 82. szám
.1 A HÁ—SBD szárnyam Vidámházpn §zta Bánatos antóbusz-űt ÁPRILIS 1. SIÓFOK. A KELLEMETLEN KALAND. A krónikát ismét elózó napi ese- nyekkel _________________ kezdem. A ságvári repülőtérről külön- autóbusz szállított be bennünket a városba, egy rendkívül kedves idegenvezető-nő kalauzolásával. És az ő révén némi kitérővel, a meteorológiai állomás és a nemzetközi újságíró-üdülő felé. Amint a meteorológiai állomás felé vezető úton befordulunk, észrevesszük, hogy egy világos színű Wartburg követ bennünket. Női vezetője meglepetten mutogat, mozdulataiból azt vettük ki, hogy nem jó helyen járunk. Először azt hittük, valamelyik siófoki rendező, de azután a csepeli pilóták ismerték fel dr. Wimmer- nét, aki gépkocsin eljött a férje után. (ö maga is sportrepülő, többszörös országos rekorder vitorlázásban.) Azt hitte, autóbuszunk sofőrje eltévesztette az Európa Szálló felé vezető utat. Késő délután a Siófok és Szabadi közt a szovjet hősök temetőjét kerestük fel, ahol az emlékműnél elhelyeztük a kegyelet és a hála koszorúit. És még egy látogatás.:; A Balaton-parton, a vízbe szállt JAK—12-esnél. A pilóták kiadós szakmai vitába bocsátkoztak, hogy 45—56 kilométeres szélben hogyan ajánlatosabb vízre landolni: ellen-, avagy hátszélben ... A vita alighanem még mindig tart... Újságíró- kollégám, M. Kovács Attila, a __________________ Pest megyei Hírlap munkatársa a vacsoránál elmesélte a fürdés hiteles történetét. — Alig, hogy a Balaton fölé értünk, leállt a motor. Kifogyott az üzemanyag. A parton végig épületek, olyan kis magasságban voltunk, hogy nem volt más választás, mint leszállni a vízre. Nem is lett volna semmi baj, ha egy hullám meg nem billetni a gépet. Bukfenc közben egy pillanatra a fiam jutott eszembe, hogy őt még fel kell nevelnem, tehát akárhogyan, de ki kell a gépből jutnunk. Ez nem is volt nehéz, mert a gépet a szárny egy ideig fenntartotta a víz színén. Kitornásztuk magunkat a gép hasára, és próbáltuk kiszedni a csomagjainkat. Először is a fényképezőgépet, mert az vállalati tulajdon, nehogy behajtsa rajtam a kiadóhivatal ■ az árát, ha ott marad a Balatonban. Aztán amikor a gép elsüllyedt alattunk, nem volt más választásunk, kigázoltunk a derékig érő vízben a partra. De mielőtt még elhagyták a kétéltűvé vált repülőgéoet. a pilóta és az újságíró lefényképezte egvmást, hogy megörökítse a kellemetlen kalandot ... Amíg a gépet ki nem emelték, a környékbeliek csapatostól jártak oda. Hajót már éppen eleget láttak a Balatonban. de repülőgépet még nem... Este a startsorrend sorsolása előtt ismét jól tippelek, mint később kiderül. — Végigrepülünk a Balaton déli partján, aztán egv Tolna megyei kerülővel érünk Dunaújvárosba. És az útvonal valóban a következő: — Kirepülni a siófoki mólóig. maid onnan a balaton- boglári mólóig, ott lesz a parton a jel. A következő forduló Vidámházpuszta, majd onnan a kurzuson a simontor- nyai vasútállomás a cél, az állomás előtti téren a jel. A következő fordulópont Tolna, a jel a 6-os útról bevezető út bal oldalán, a szélső ház mellett. Onnan a végcél a dunaújvárosi repülőtér. _ — No, Robikám, a holnapi úton készségesen vállalom a navigálást. A te dolgod csak az idő és a magasság tartása lesz. JÓN A VIHAR. — De hol van a térképen Vi- dámház__________ puszta? K ész nevetség, hogy a versenyrendezőség éppen ezt választotta ki... Meg is van, már csak a távolságot, és a részidőket kell kiszámítani. De gyerekek, szörnyen ég a tyúkszemem, holnap még esőt kapunk ... Reggel hat óra előtt egy szóval ébresztem Robit. — Esik... A többit úgy gondolom hozzá. Reggeli után a zsűri bejelenti: — Tizenegykor gyülekező kimegyünk a repülőtérre. A többi majd ott kiderül. A türelmetlenebbek azonnali indulást sürgetnek, mondván, hogy hamarosan kiderül, fel lehet szállni. Robival és Szűcs Antival hármasban a városba vesszük utunkat. De hírnök jő, és közli: gyülekezés háromnegyed tízkor. A zsűri végül úgy dönt, hogy startnyitás 12 órakor _ . El is indulnak az első gépek. A Zörgő—Mészáros duó Trénere a tizenharmadik. (Este tréfásan mondotta Mészáros Feri: „Ha még egyszer a tí- zenhármas számot húzod, mehetsz egyedül.”) Már az első PZL gurul a starthoz, de leintik. Vissza, mert nyugat felől jön a vihar. Előtte a légtérben megjelenik egy Tréner. Zörgő Ti- biék... Csakugyan, peches szám a tizenhárma«. Alig szállnak le, jön vissza a második, a harmadik, a negyedik. Lánc Tibor úgy célozza meg a légcsavarral a repülőtér irodaépületét, hogy azt hisz- szük, a magasba akarja ragadni. Utasa, Békés Attila, az Esti Hírlap munkatársa, röviden, szűkszavúan mondja el: olyan viharba kerültek, hogy alig láttak valamit. Zuhog az eső, dörög, villám- lik, orkánszerű szél söpör végig a repülőtéren. — Gyorsan lekötni, lecöve- kelni a gépeket. Pilóta, újságíró, szerelő rohan a gépekhez, elő a csomagtartóból a cöve- kekkel. kötelekkel. De mindössze két kalapács van ... Kevés húszegynéhány géphez ... — Az újságírók azonnal szálljanak _ buszba, az i rány: Dunaújváros. Általános bosszankodás. Repülőversenyre neveztünk és nem autóbusz-kirándulásra ... — Pont Vidámházpusztát kellett az útvonalba beiktatni? — Jobb lenne a gépeket egyenes útvonalon, hármas köNépújság 5 ÁTSZAILAS A BUSZRA. telékekben áttelepíteni, hiszen nemsokára süt a nap ,.. De a rendezőség hajthatatlan. Dunaújvárosban négy órakor kezdődik a gyárlátogatás. — Fél három... Ha szárnyakat szerelnek az Ikarusz- ra, akkor talán... Siófoktól kezdve már jótékony napsütés kísér bennünket. Szerencse az nem... A pokol tornácán, Székesfehérvár előtt, a Pokol csárdánál köhögni kezd országúti paripánk motorja. Kiderül, hogy elfogyott az üzemanyag. Szerencsére van tartalékban egy kannával. De a város szélén, a benzinkútnál, éppen bent áll a tartálykocsi. Kiszolgálás természetesen szünetel... Sofőrünk nagy nehezen kikönyörög két kannával. Bent a városban eltévedünk, veszítünk jó negyedórát. Azonkívül sofőrünket sikerül jól felpaprikázni... A PILÓTÁK ELÖM ÉRTEK. Nagyve- nyim után egyedüli nő ver- senyző kollégánkhoz, Viktor Zoltánné- hoz fordulva megjegyzem: — Az lenne mindennek a teteje, ha közvetlen a város előtt elfogyna az üzemanyag és gyalog kellene bevonulnunk... Bár inkább hallgattam volna, mert tán száz métert sem teszünk meg, ismét köhögni kezd a motor, majd leáll. Idegtépő pillanatok, mert az idő már fél hat körül jár. Szerencsénkre, csak szimpla kis dugulás. Az Arany Csillag szálló halijában már ott várakoznak a pilóták. Egy csoportban repült át a húszvalahány gép, alig egy óra alatt. Nekünk meg négy órán át kellett zöty- kölődnünk a buszban. Az időjárás ugyancsak megjáratta velünk április elsejét. Bosszankodásunkat csak Sófalvi Istvánnak, a városi tanács elnökhelyettesének eleven, érdekes tájékoztatója oldotta fel (Folytatjuk) BL "■■■■- - - ■ ■■ ■ - -r ■ i Beszélgetések © Bátaszék, kisvendéglő. Négy Idős parasztember íröccsözget egy asztal mellett. A legfiatalabb is túl lehet a hetvenen, a legidősebb is innen a nyolcvanon. — Magának könnyen ment akkor, szomszéd! Maga zugs- führer volt a huszároknál és lóhátról nézte a volhiniai sarat, amikor mi kinn rohadtunk a deckungban, a Doberdón! Meg amikor sturmra mentünk a Monte Gábrielén! — A nehézségnek voltkőny- nyű, nem nekem! Csak a kon- dérban láttunk mi már akkor lovat. Éppúgy a stellungban feküdtünk, a schwarzlose mögött, mint maguk! A harmadik: — Volt nekünk egy főhadnagyunk, az Oberleutnant Ritter von Danilovics, hát olyan vaddisznót maguk még életükben nem láttak. Az kiköttetett egy temerini bakát a lövészárok elé. — Amikor Lembergnél tizenhatban. .. (Idős emberek, munkás, gör- nyesztő évekkel a hátuk mögött. Ha olykor, fröccs mellett felelevenítik a múltat, nem egy jó termést hozott esztendő, vagy valamelyik szépen nevelt jószág jut az eszükbe. A háború, az Első, a Nagy. A háború volt életük legmélyebbre hasított élménye). Pálfa, a termelőszövetkezeti zárszámadó közgyűlés szünete. Ketten beszélnek a művelődési ház előcsarnokában, ötvenöt év körüliek. — Az nem Nikolajevkánál volt, pajtás, hanem Sztarijosz- kolnál. Amikor szegény Jóskát kibelezte egy aknaszilánk... — Igazad van, komám! Amikor a németek Panzer. IV-eket próbáltak szembedobni a T—34-e sekkel. (A termelőszövetkezet kitűnően zárt, mindenkiben jogos az elégedettség, ök a közgyűlés szünetében rövidesen már a különböző rohamlöveg- típusok értékelésénél tartanak. A háború, a Második, a Még- nagyobb emlékeinél, mert ez volt életük legmélyebbre szántott, tán maguk sem tudják, hogy máig sem teljesen behegedt sebet hasított élménye). © Féltucatan ülünk együtt, kollégák. Van köztünk negyven év feletti és jóval harmini alatti. Mi, idősebbek egyszer csak azon kapjuk magunkat; hogy az 1945-ös emlékeket ízelgetjük: — Én akkor lógtam meg A leventéből, amikor márciusban Dákánál áttörtek a szovjetek. — Én csak sáncásásig jutottam, aztán megléptem a kér* tek alatt. Egy társunk, harminckél éves, közbeszól: — Nem únjátok már? Folyj vást csak a háborúról hall tőletek az ember! — Miért, neked nincs emléked akkoriból? — Van. Az első szobánkban előbb magyar tisztek laktak, aztán németek, végül meg egy kövér, nagy termetű orosz. Valamilyen magasabb rangja lej hetett. — Ezt honnan tudod? — ö volt az egyetlen, akiJ nek külön bevitték szobájába az ételt. (Nekünk még mindig aligJ hanem a második világháború az életünk legmélyebbre haJ sított emléke. Harminckét éves barátunk már csak ennyit őej zott meg belőle). © Diákok, az újdonatúj szekszárdi művelődési ház előtte Valamilyen iskolai sportversenyről beszélgetnek. Nekik fordulok a kérdéssel: — Gyerekek! Mit tudtok A háborúról? Tizennégy-tizenöt évesek le* hetnek, abban a korban tehát; amikor a reménytelenül bácsi- formák váratlan kérdéseire még hajlamosak illendő módon válaszolni. — Semmit! — Mi még akkor nem éU tünk! — Miért? A bácsi volt benj ne? — Átéltem.' — Édesapám is átélte! Miért tetszik kérdezni? — Érdekel, hogy mit tudtok róla? Enyhe zavar. A váratlan kérdés keltette kezdeti érdeklődés szemlátomást oszlóban van. — Hááát.:: Amit az iskoláú ban tanultunk. Elég unalmas. Elviharzanak az első háborús hősi halottak emlékműve felé. (Nincs háborús élményük; még közvetett emlékük se. Anyanyelvűnk legborzalmasabb szava számukra nem mond semmit). ORDAS IVÁN A bonyhádi flotta Ifit. április t. Pontosan négy évvel ezelőtt, így tavasz tájt, amikor a Dunán elindultak a te her- hajók, s hire Jött, hogy meg. szüntetik a hazai személy- és teherszállítást — búcsúztattuk a fadd—tolnai hajóállomást. Akkor, a Duna hajóállomásai közül utolsónak Domboríból Is elvitték a stéget, bezárták a hajóállomás személy pénztárát, raktárát- A százéves hajóállomás megszűnt funkcionálni. .. Eladták a hajóállomást. S most, ezekben a napokban a fadd-dombori hajózás újjáéledését figyelhetjük meg. Már honossá váltak itt a Folyamszabályozási és Kotró Vállalat Jármüvei, mintha hazajárnának, úgy kötnek ki a hajózó szövetkezet kis vontató és szállító edényei. A múlt héten, és az azt megelőző héten egy-egy osztrák és szovjet uszály napokon át gabonával rakodott. fis a hét elején egy új flotta is kikötött Domboriban. A feketére, fehérre festett uszályokon, von utókon, új, oddig a hajózásban nem jártas cég neve díszlett. „SV Vízitársulat, Bonyhád” Azaz Sárköz- völgységl Vízitársulat Bonyhád. Ez a társulás meglátta a fantáziát a vízben. A vízi útnak nagy hasznát felismerve íogott a járművek vásárlásához, személyzet toborzásához. Távol a Dunától, távol minden hajózható folyótól Bonyhád község flottája ezentúl a Duna vizét szeli. A társulat hajóparkja szerény: kis teherbírású uszályok — harmlnc-ötven vagonosak —, kis teljesítményű vontatók — 50—250 lóerősek — állnak készenlétben, hogy egész évben dolgozzanak. Ezekkel az uszályokkal, hajókkal főleg építőanyagot szállítanak majd. Kő, sóder, homok, majd vasbeton lesz a szállítandó listán. Az árut részben a saját munkához, részben fuvarként szállítják rendeltetési helyre... Négy évvel ezelőtt sajnálkoztunk miatta, hogy ez a kitűnő vízi út Tolna megyében kihasználatlan. Akkor javasoltunk néhány módot a Duna jobb hasznosítására. Ez a bonyhádi szisztéma nem Jutott eszünkbe, hisz akkor ki tudott még ilyen merészre is gondolni, ki tudta annyire felmérni a mechanizmus várható hatását, hogy a gazdasági kezdeményezőkészség, a kockázatvállalás ilyen formában Is megnyilvánulhat. Mert a társulás vezetősége minden bizonnyal alapos számítást végzett érdemes-e vízi szállítóedényeket vásárolni, azokat forgalomba állítani, úgy hogy a kellő hasznot hozzák... A bonyhádi flotta megjelenése a dombori kikötőben a2t bizonyítja, hogy a dunai szállítás megélénkülését kísérhetjük majd figyelemmel a következő években.-PJ-
