Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-09 / 82. szám

A szekszárdi tudományos ülésszakon hangzott el,,. Lenin és a magyar munkásmozgalom I. Miként arról hírt adtunk, a felszabadulás jubileumi esemény- sorozatában kiemelkedő helyet foglalt el az 1970. március 26>án Szekszárdon tartott esti egyetemi tudományos ülésszak. Koráb> K>i ígéretünkhöz híven visszatérünk az ülésszakon elhangzott korreferátumokra, tartalmukról tájékoztatjuk olvasóinkat. Az öt korreferens közül elsőnek Perecsi Ferencné, az MSZMP esti egyetemének tanára mondotta el kiegészítő előadását, Lenin és a magyar munkásmozgalom címmeL A szuggesztív erővel elő­adott és széleskörű egyéni kutatással, önállóan készített előadás gondolatainak a közelgő Lenin-centenárium ad különös aktuaU- tóst. Az előadó három kérdéscsoportban fejtette ki a téma főbb kérdéseit. Mi teszi indokolttá, hogy éppen ezt vizsgáljuk az élet­műben, mikor és hogyan foglalkozott Lenin a magyarországi vi­szonyokkal és végül, miként vonta le a magyar kommunista moz­galom a tanulságokat, mi a helyzet a leninizmus hazai alkalma­zásával? Tíznél több müvében foglalkozott hazánkkal — A magyar forradalmárok külön öröme és büszkesége, hogy az emberiség lángelméje születésének centenáriuma egybeesik azzal a negyedszáza­dos évfordulóval, amikor út­jára indult a harc az általa megjósolt „győzelmes második tanácsköztársaság” megterem­téséért. A kelet-európai viszonyok vizsgálata során tizenhárom esztendő alatt; 1905-tól 1918-ig Lenin több mint, tíz (tizen­kettő) művében foglalkozott valamilyen kérdéssel kapcso­latban Magyarországgal. A közvéleményben kialakult egy olyan szemlélet, amely azt tartja, hogy a forradalmár Le­nin figyelmét a forradalmi Magyarország keltette fel első ízben. A leszűkítés ellen szó­lott az előadó, amikor a tudós­forradalmár értékelésének fél­oldalasságát bírálta, az ő ko­rábbi munkásságával bizonyí­tott. Lenin nem a Tanácsköz­társaság létrejöttével látott hozzá a vizsgálódáshoz. Milyen történelmi időszak­ban kezdett a magyarországi viszonyokkal foglalkozni? Eb­ből az időszakból két fontos kérdést vizsgált kiemelten, s ennek kapcsán vette bonckés alá a magyarországi viszonyo­kat, melyek során Kelet- Európa népei számára fontos elvi megállapításokra jutott. Egyik téma az agrárviszonyok, a másik az előbbinél néni ki­sebb horderejű nemzetiségi kérdés. ,,Az agrárkérdésről a dualis­ta Magyarországon” című mun­kájában Lenin éppen az 1895- ös magyar összeírás elemzése folytán jut a következő álta­lános megállapításokra. Ki­mutatja, hogy a mezőgazdasá­gi kisüzem minden szükséges munkaeszközzel rosszul van ellátva. A 2,8 millió magyar gazdaságból 2,5 millió szegény- és kisparaszti gazdaság csak fából készült szerszámokkal rendelkezik. Tehát, még vas­ekével sem! A dolog egyik ol­dala. hogy éppen emiatt ural­kodik a nyomasztó szükség és a kisárutermelő paraszt kény­telen inaszakadtáig dolgozni. Ugyanakkor Magyarországon a modernebb termelőeszközökkel a kapitalista nagygazdaságok rendelkeznek, számuk huszon­ötezer, birtokukban a földterü­let 55 százaléka. — A kapitalizmus fejleszti és előre viszi a mezőgazdasági technikát..., de egyben tönkre­teszi, nyomorba dönti és el­nyomja a kistermelők töme­gét — idézte az előadó a lenini következtetést. A tudós-forra­dalmár felfedezte és össze­vetette a magyar és orosz vi­szonyok hasonlóságát és kü­lönbözőségét. „Megközelíti a ,Szent oroszhont’, azzal a kü­lönbséggel, hogy az orosz pa­rasztgazdaságok még szegé­nyebbek, elmaradottabbak, mint a magyarországiak” — írta Lenin. A nemzeti kérdés számos fontos megállapítása közül ki­emelte az előadó a szocialista forradalom és a nemzeti kér­dés viszonyában vallott lenini álláspontot. A társadalmi hala­dásnak alávetett nemzeti kér­désről a cári Oroszország 1848-as reakciós szerepe és a magyarországi nemzetiségek negatív magatartása alapján hangsúlyozta Lenin, hogy ha hasonló helyzet szocialista for­radalom formájában ismétlőd­ne meg Európában, akkor a forradalmi proletariátusnak — a nagyhatalmakkal és még a szeparatista kisnemzeti mozgal­makkal szemben is — a forra­dalmi háborút kell vállalni. — Sajnálatos, hogy a ma­gyar munkásmozgalom akkor ezeket a műveket nem ismerte, nem ismerhette. Akkoriban nem volt, aki propagálja Ma­gyarországon. Világtörténelmi jelentőségűnek tekintette — Lenin és a magyar mun­kásmozgalom közötti kapcsolat kiemelkedő szakasza kétségte­lenül az 1918—19-es forrada­lommal jött létrt,' A Tanácsközársaságöt deg­radáló felfogással vitába száll­va, kitért a kprrefereris a le­nini tanítások nemismerésé­ből, megnemértéséből, vagy szándékos ferdítéséből fa­kadó, mai hibás nézetekre, Lenin szavaival bizonyított. Milyen szempontból emelte ki a nagy forradalmár a Tanács- köztársaság jelentőségét ? • — Lenin szavaival: Magyar- országon a forradalom rendkí­vül eredeti módon ment végbe. Sajátosságait két szempontból emelte ki. A forradalmi át­menet vértelen módja miatt, (akkor ennek óriási jelentősé­ge volt!) és, hogy igazolja ' az oroszországi forradalmat, a proletárdiktatúra szükségessé­gét. Lenin a magyar munká­sokhoz küldött üdvözletében ezt írta: „A magyar forrada­lom a vakot is látóvá teszi”. A legradikálisabb, legdemok­ratikusabb, megalkuvó magyar burzsoázia 1919. márciusában kelletlenül beismerte, hogy a válság pillanatában, amikor az országot újabb háború fenye­geti, történelmi szükségszerű­ség a tanácshatalom, beismer­te, hogy az ilyen országban nem lehet más hatalom, mint a proletariátus diktatúrája. A lánglelkű forradalmár a Magyar Tanácsköztársaságnak világtörténelmi jelentőséget tu­lajdonított. E világtörténelmi jelentőség alatt azonban nem azt értette, hogy Magyarország dönti el a világíorradalom sorsát. Ismerte a nehézségeket, látta és mondta is, hogy Ma­gyarország kis ország, köny- nyebben meg is lehet fojtani, mint Oroszországot. A lenini értékelés lényege a vonzó pél­da és a proletárdiktatúra szük­ségességének nemzetközi iga­zolása. A teljes és igaz képalkotás érdekében, a témával kapcso­latban szólott az előadó az ak­kori lenini erőfeszítésekről. Az ukrán front fejlesztését szor­galmazta, hogy területi, azaz szilárd vasúti kapcsolat terem­tődjék Magyarországgal és, hogy éppen ezért erőteljesen támogatni kell a galíciai és bukovinai előnyomulást. — Figyelmeztetéseivel taní­tott, amikor utalt a jobboldali szocialisták és ingadozók elleni küzdelem, az élcsapat fegyel­mének fontosságára, majd hangsúlyozta, hogy hibás do­log lenne az orosz taktika minden részletében való pusz­ta utánzása. Azzal is tanított, az egész nemzetközi munkás- mozgalomban, hogy a Tanács- köztársaság leverése után segí­tett levonni a tanulságokat. Ebből az időszakból három alapvető lenini intelemre hív­ta fel a figyelmet az előadó. Ezek: nem módosít a proletár- diktatúra történelmi szükség- szerűségén a Tanácsköztársa­ság leverése, kíméletlen har­cot keli folytatni a jobboldali szocialisták ellen, szakítani kell velük, nem szabad egye­sülni még az ingadozókkal sem, mert válságos pillanatok­ban árulókká válnak (ezt a magyar munkásmozgalom tör­ténete 1919-ben és 1956-ban kétszeresen is igazolta), és a földkérdés megoldása. Alkalmazásának képességét harcban kínlódta ki... Hogyan vonta le a magyar kommunista mozgalom a ta­nulságokat? Miként állunk az­óta a leninizmus alkalmazásá­val? — tette fel a kérdést Pe­recsi Ferencné. Ehhez előrebocsátotta a fél­évszázados igazságot, mely sze­rint a leninizmus megértése és alkalmazása nagyfokú tudomá­nyos felkészültséget, komoly forradalmi tapasztalatot és időt is igényel. — A magyar munkásmozga­lom nemcsak forradalmi párt­ját, hanem a leninizmus al­kalmazásának képességét is több mint ötven esztendős harcban kxnlódta ki önmagá­nak — mondotta az előadó, majd beszélt a buktatókról, a mozgalom töréseiről. Hogyan tükröződött a ma­gyar kommunista mozgalomban az első szocialista forradalom leverése után leszűrt önkritika hasznosítása? — A földkérdésben igen, a felismerés Varga Jenő köny­vétől, az MSZMP 1926-os ag- ráprogramján át, az 1945-ös agrárforradalomhoz vezetett. A stratégiai vonal kérdésében kínosan ment a leninizmus al­kotó alkamazása, egészen a harmincas évek közepéig. Mi a helyzet a felszabadu­lás után? Jó korán, még az or­szág felszabulása előtt felké­szült a KMP a demokratikus átalakításra, és jól tudta a párt alkalmazni a lenini stra­tégia és taktika tudományát a koalíciós időszak küzdelmei­ben, az átmenet valóra váltá­sában. Amikor létrejött a második magyar poletárdiktatúra, még nem volt jól felkészülve a pártvezetés a hazai adottságok megfelelő alkalmazására, és nem volt megfelelően kidol­gozva annak lenini taktikája. KISZ-tagok! Fiatalok! Hazánk ifjúsága az idősebbekkel együtt országszerte méltó­képpen ünnepelte meg felszabadulásunk 25. évfordulóját. Az ün­nepségsorozat részeként kibontakozott, munkaversenyben a fiata­lok áldozatos munkával járultak hozzá a gazdasági feladatok tel­jesítéséhez, a tervek valóra váltásához. A közelgő Lenin-centenárium újabb tettekre serkenti a fiata­lokat. A KISZ-alapszervezetek és ifjúsági kollektívák kommunista munkával kívánják megünnepelni Vlagyimir Ujics Lenin születésé­nek 100. évfordulóját. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsá­ga a szocialista országokban működő testvérszervezetekkel együtt támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek 1970. április 12r én rendezendő „nemzetközi kommunista vasárnap” megszervezé­sére irányulnak. A kommunista vasárnapon végzett önkéntes társadalmi munka nem ismeretien fiataljaink előtt. A csepeli ifjúmunkások már több évvel ezelőtt felelevenítették a több mint 50 éves kezdemé­nyezést, a „kommunista szombatok” hagyományait. Vlagyimir Iljics Lenin — aki személyesen is részt vett a kommunista szombatokon — igen nagyra értékelte azt és hangsú­lyozta: „Óriási jelentősége van a kommunista szombatoknak, melyeket a munkások a saját k ezdeményezésükből rendezlek^ . . Ez a saját magunk renvhesége, fegyelmezetlensége, kispolgári ön­zése fölötti győzelmet jelenti, győzelmet jelent azokon a szoká­sokon. amelyeket az átkozott kap Uatizmus hagyott, örökségül a munkásnak és parasztnak.** A „kommunista szombatok” kezdetét jelentették annak a szo­cialista versenymozgalomnak, amely mind szélesebb körben ter­jed a szocialista országokban, s melyben az öntudatos munkások tíz- és százmilliói tevékenykedne k. Az 1970. április 12-1 nemzetközi kommunista vasárnapon vég­zett önkéntes társadalmi munka — a kommunista szombatok em­lékét idézve — méltóképpen szolgálja a Lenin-centenárium meg­ünneplését. Kifejezi a szocialista országok ifjúságának cselekvő összefogását a szocializmus nemzetközi ügyéért és szolidaritását a vietnami nép harcával. KISZ-alaps2ervezetek, -bízottá 6gok t A kommunista vasárnapon alkotómunkával járuljunk hozzá a tervek teljesítéséhez, a városok, települések parkosításához, fásí­tásához, szépítéséhez. A vállalt munka elvégzésére a KlSZ-szer- vezetek kössenek szocialista szer ződésf a gazdasági és tanácsi szervek keL Javasol iuk, hogy az elvégzett munkáért kapott összeg egy ré­szét az alanszervezetek ajánlják fel a vietnami szolidaritási alao- ra, a fennmaradó összeget pedig fordítsák saját anyagi feltételeik Javítására. Ifjúkommunisták! Vegyetek részt a nemzetközi kommunista vasárnapon rende­zett önkéntes társadalmi munkában! Vállaljatok munkát azokon a területeken, amelyek szakmai felkészültségeteknek a legmegfelelőbbek, s ahol a leghatékonyab­ban járulhattok hozzá közös céljaink megvalósításához. Munkátokhoz sok sikert kíván a- Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Másfél millió a rakodómunkásoknak Fürdő, öltöző, ebédlő épült három hónap alatt Szefcszárdon tegnap igen szép, korszerű létesítményt avattak a 11. számú AKÖV vezetői és a. vállalathoz tar­tozó rakodómunkások. Az épü­let a rakodómunkásaknak ké­szült, akik a vasútállomás mellett dolgoznak, igen nehéz munkában és eddig a ren­delkezésükre álló szociális épület kritikán alul; volt. A tegnap átadott fürdő, öltöző, ebédlő és ételkioeztó másfél millió forintba került. Forgal­mi iroda tartozik az épület­hez, ahol az AKÖV-kiren- deltség főnökének is beren­deztek egy kis szobát. A másfél millió forint két­harmadát Budapestről kapta a 11-es AKÖV, az Autóközleke­dési Tröszt szakszervezeti ta­nácsától. A tervezést a buda­pesti 22-es AKÖV tervező- irodája végezte el, Virágh Já­nos építész irányításával. Ér­demes megemlíteni, milyen gyors munkát végzett a kivi­telező vállalat, a Bonyhádi' Építőipari Ktsz: három hónap alatt elkészült a létesítmény építészetileg, csak a belső munkák maradtak az utóbbi heteikre. Május végére tervez­ték az épület átadását, s ehe­lyett már most, a mai naptól birtokba vehetik a vagonki­rakó, illetve berakó AKCV- dolgozók. A vasútállomás ra- kodótérségében, a Bogyiszlói út mellett építették fel és rög­tönzött kis parkot is ástak kö­rülötte. Piegl Ferenc igazgató rövid avatóbeszédében elmondta, hogy tavaly 5715 vagont rak­tak ki, illetve be, összesen 97 705 tonna árut. Ennek 20 százaléka történt gépi rakodás­sal. A nehéz fizikai munkát igyekeznek folyamatosan gé­pesíteni, de még sokáig kell kézzel is rakodná. Amikor a proletárdiktatúra 1956-ban veszélybe került, sür­gős feladattá vált, hogy a for­radalmi magyar munkásmoz­galom visszatérjen a leniniz- mushoz. Az MSZMP KB meg­találta a leninizmus hazai al­kalmazásának leghelyesebb formáit és módszereit, ezt tet­te és teszi ma is. Kétfrontos küzdelemben te­remtette meg az MSZMP a lenini értelemben vett élcsa­patot. Kidolgozta a párt falu­si politikáját és úgy vitte győ­zelemre a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését, hogy közben nem csökkent, hanem növekedett a termelés. Felül­vizsgálta, torzításaitól meg­tisztította a párt kultúrpoliti­káját, hozzálátott gazdaságpo­litikánk fejlesztéséhez, és a tudománypolitikai irányelve­ket kidolgozva, magasabb fo­kú fejlődés kiindulópontjához jutott el. — Beszédes bizonyítéka a lenini eszmék általános érvé­nyének és időszerűségének a leninizmushoz hű MSZMP po­litikájának eredményessége — fejezte be Perecsi Ferencné a tudományos ülésszakon el­mondott korreferátumát. Somi Benjaminné

Next

/
Thumbnails
Contents