Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
Lj vonások a Népfront közművelődési munkájában Irta: Barati József, a Hazafias Népfront országos titkára A Hazafias Népfront politikai tömegmozgalom. Legfőbb hivatása, hogy a szocialista nemzeti egység erősítését és fejlesztését, a nemzeti egység politikájának mind teljesebb megvalósítását szolgálja. Társadalmunk legátfogóbb politikai tömegmozgalmaként, olyan célokéit küzd, amelyek a legszélesebb rétegek érdekeihez és érdeklődéséhez kapcsolódnak, és azok tudatának, politilcai magatartásának for. múlásával szolgálják a nemzeti egység erősítését és egyben a szocializmus teljes felépítését, Eh.ből következnek és ezt a célt szolgálják a népfront- mozgalom művelődéspolitikai, közművelődési feladatai is. E tevékenységet a népfront IV. kongresszusa két irányban jelölte meg. Egyik, az általános kulturális program megtervezésében és végrehajtásában való közreműködés; a másik, a politikai ismeretterjesztés szervezett akciói. Az első feladatkörben a mozgalom társadalmi vezetői, a helyi népfrontbizottság tagjai részt vesznek a helyi művelődési feladatok, programok megtervezésében, főleg az igények jelzésében, de a szervező munkáiban is. Ez a részvétel nagyon differenciált. Helyenként és időnként hullámzó, a helvj szubjektív feltételektől függő. Tevékenységünknek másik fő iránya, területe, amit a kongresszus megjelölt, a politikai ismeretterjesztés. Ennek tartalmára és formáira valóban jellemző az, amit mi gyakran szoktunk emlegetni a népfrontmunka tartalmára, hogy sokszínű. A helyi ünnepek, emlékünnepségek, a politikai tájékoztatók, a békegyűlések, a szolidaritási, barátsági rendezvények, a külpolitikai tájékoztatók, a párt- és kormányhatározatok ismertetése, mind-mind a politikai ismeretterjesztés, a tájékozódás, a közgondolkodás fejlesztésének jó eszköze és alkalma. De most nem munkánk egészéről, hanem művelődési munkánk új vonásairól van szó. Üj vonásokról akkor beszélünk, ha a munkában tartalmi gazdagodás, vagy az új igényeknek megfelelően, az eddigi tartalomban, az egyes feladatok arányában, fontossági sorrendjében módosulás történik. Az egyik tartalmi gazdagodás az, hogy az utóbbi években fokozatosan nagyobb szerepet kaptak a helyi népfront- bizottságok a falusi téli tanfolyamok megszervezésében. Ez a politikai ismeretterjesztési forma a falus; párt- oktatás egyik általános és minden télen ismétlődő formájaként alakult ki és vált hasznos, kedvelt politizálási alkalmakká falud. A népfrontbizottságok pártonkívüli tagjai, előbb mint résztvevők, az utóbbi években mint szervezők is bekapcsolódtak e tanfolyam, előadássorozat megszervezésébe. Egyes helyeken már a tematika (az el őad ások címeinek) összeállításában is részt vészinek, az emberek érdeklődésének, igényéinek ismeretében. Ebben a munkában is nagyon differenciáltan vesznek részt a helyi nébf' on'bizottság tagjai, a heb' n.vfr n bizottság erejétől, illetve az er" megítélésétől függően. Ég- folyamatról van szó, oly i folyamatról, mely teljese- megfelel annak az elvnek hogy a párt minél több akciót, politikád, társadalmi feladatot a népfront keretében valósítson meg. Ahol a pártszervek a népfrontra bízták a falusi téli tanfolyam megszervezését, ez a bizalom igazolást nyert: a részit vevőik számában nem vodt csökkenés, visszaesés. Becsületbeli ügyet csináltak a népfront vezetői abból, hogy legalább annyian vegyenek részt e tanfolyamokon, mint az előző években. Ez a meny- nyiségá mutató is fontos, de úgy gondoljuk, most már a tartalomra, a színvonalra, a résztvevők igényének jobb figyelembevételére kell nagyobb erőt fordítani. Módszerben pedig az előadás forma helyett vagy mellett, a beszélgetés, a nyílt, közvetlen eszmecsere érvényesüljön, és olyan légkör alakuljon ki, melyben az emberek bátran elmondják véleményüket, nézeteiket. Hisz a helyes vélemény alakítása és alakulása csak így lehetséges. A legjobb szervező erő a tartalom és a jó közérzet. Ha ezeken a politikai összejöveteleken az embereket valóban érdeklő és érintő országos és helyi kérdésekről beszélgetnek, vitatkoznak, akkor szívesen elmennek az ilyen alkalmakra, jói érzik ott magukat, és kevesebb erőt kell fordítani a szervezésre, a résztvevők toborzására. A másik vagy politikai feladat, mely a mozgalom tartalmi munkájában jobban előtérbe kerül a jövőben, a nők körében, a párt nő-poiifikájának megvalósítása érdekében végzendő lakóterületi munka. Arról van szó, hogy a népfront vállaljon nagyobb szerepet a nők társadalmi megbecsülése, a nők társadalmi, politikai gondjai megoldásában. A bizottsági tagság körében is, de a társadalom egészében bátrabban és határozottabban lépjünk fel a nőket elmarasztaló szemlélettel és gyakorlattal szemben.. A férfiak körében annak megértetése elfogadtatása a cél, .hogy a szocialista nemzeti egység fejlesztése nem lehetséges a nők politikai, közéleti aktivitása nélkül. Annak megértése, hogy a szocialista demokrácia szélesítése, fejlesztése nem lehetséges a nők fokozott beleszólási igénye és lehetősége nélkül. Ugyanakkor a nőket is bátorítanunk és segítenünk kell a közéletben való részvétéire. Bpp>en ezért arra törekszünk, hogy a népfront lakóterületi munkájában mielőbb szerves része legyen a nők speciális társadalmi, helyi gondjainak megismerése, megoldásuk seme! y az egész mozgalmat szárnyára vette, felszabaduló?- sunk 25. évfordulója. A negyedszázados jubileum egyébként átszőtte közművelődési tevékenységünk minden részletét A téli pwlitokai tanfolyamok legemlékezetesebb összejövetelei azok voltak, ahol a 25 év helyi történetét vették számba. Könyv- barát-bizottságaink új lendületet adtak az Olvasó népért mozgalomnak: olvasást népszerűsítve és társadalmi munkát szervezve a jubileumi klubkönyvtának építéséhez. A Magyar Nők Országos Tanácsával közös kiadványban összegeztük azt a fejlődést, amelyet a szabad negyedszázad hozott a nők életében. De nem célunk a „leltározás”. Mindenesetre úgy érezzük: az a tavaszízű megújulás, amelyik áthatja az ország szinte egész életét, felfrissíti a népfront köaművelődósi tevékenyKÁLDl JÁNOS: EQY MOSÓNŐ ARCKÉPE A LA Bizony, — kőtélre rakva valamennyit — messze nyúlna el az ingek sora, függöny és lepel, s ha őket egyszer egybeöltenék, takarnák tán Tiegyed földiekét. Kötélre rakva fennen lobognának, hófehér zászlóként, intve utánad, ki mostad őket, Hajnalonta a szivedet vetted elő, s azzal tisztítottad a ruhák mezőit — egyik ősztől a másik őszig. Most aztán arcod elveszett Szállsz, ! I szabsz, 1 I ! akár a hóesés végtelen, téli sík felett. (Most Jelent meg no isméit cím fi új verseskönyve.) tettó A viliéi«* ka ínnyé! Szalai János: Nevek az asztali naptárban Ügy igyekszünk bővíteni és arányosítani a népfront lakó- területi tevékenységét, hogy tartalmában és összességében gyakrabban szerep»el jenek a nőket érintő és érdeklő témák, konkrét lakóterületi feladatok, mert csak így lesz a népfront- mozgailomi vonzó a nők körében, csak így elégíthetjük ki a nők lakóterületi igényét, po. litikai-közéleti ambícióit. Az arányok, az egyes feladatok sorrendjének módosulása vonatkozásában csak a honismereti, helytörténeti munka mennyiségének és színvonalának növekedéséről szólunk. E munka tartalmi szélesedése, mennyiségi növekedése és színvonalának emel- *?dése két tényező eredménye, gyík: a honismereti, hely tör- •neti (ebben a krónika-írás) mozgalom 10 éves tapasztalata, a másik nagy lendít» erő, A névnapoknak kialakult a rendje. A titkárnő asztali naptárába évről évre a megfelelő dátumokhoz beírták a megfelelő keresztneveket, ezt egy magától alakult bizottság rendszeresen ellenőrizte és a bizottság tagjai elsőként jelentek meg Jucikánál, Mancikánál, Imrénél, Ferencnél, Istvánnál, hogy ki-ki a maga módján sok-sok boldog névnapot kívánjon. Volt, aki puk- kedlizva, kicsit selypítve mondta a gyerekverset: „Pici szívem, pici szám, sok boldog névnapot kíván”, volt aki csatlakozott az előtte szólóhoz, de volt olyan is, aki csak erős kézszorítással fejezte ki az ilyenkor szokásos érzését. Ha nők kívántak sok boldog névnapot férfinak, akkor megcsókolták a férfit, ha férfiak a nőknek, akkor megcsókolták a nőt. Tehát alkalom volt a névnap a csókolózásra, de alkalom volt arra is, hogy ki-ki a maga módján bevágódjon a főnödénél. Előfordult, hogy némelyek annyit ittak a főnök egészségére, hogy az asztal alól tekintettek fel rá. De ez nem volt általános, évente ha öt- ször-hatszor előfordult. Az ajándékozás viszont általános volt. Év közben mindenki megfelelő összeget adott át a titkárnőnek, aki ezt beírta egy füzetbe és ebből a pénzből kapott mindenki egyformán, amikor elérkezett a névnapja. Persze nem pénzt, hanem ajándékot. Ennek is megvolt a mechanizmusa. A névnapot ülő kiválasztott valamilyen ajándékot a boltban, ezt megmondta a titkárnőnek, aki megvette ezt az ünnepeltnek. Ha többe került, mint amennyi pénzt kapott a kollektívától az ünnepelt, akkor a különbözeiét 6 fizette. A névnapi ünnepségen az ünnepelt által kiválasztott ajándékot ünnepélyesen átadták. Az ünnepelt ilyenkor nagyon meghatódott, adta a meglepettet, kicsit szabadkozott is: „.. .azért ilyen drágát mégsem kellett volna..«® Így zajlott le minden névnap. A legutóbbi is így kezdődött. Az egyik gépírónőnek, Katinkának a névnapját ünnepelték. Mindenki gratulált Katinkának, Béresné, a takarítónő is, aki ezen a napon, ki tudja miért, bent maradt egész nap. Katinka megvette a szokásos két demizson bort, zsúr- ksnyeret, vajat, csemegeuborkát hozatott a hivatalsegéddel és délután, pontosan másfél órával a munkaidő lejárta előtt előszedte szatyrából a házi kolbászt és a nőkkel összefogva elkészítette a szendvicset, Fél négykor, Kovács Béla menetrendszerűen elkiáltotta magát a hivatal folyosóján: „Mindenki a fedélzetre” — és ezzel elkezdődött az ünnepség. Mindenki szedelőzködött és néhány perc múlva ott szorongott az egész hivatali apparátus a névnapi szobában, amely a valóságban tanácsterem volt, de névnapokon mindig fehér abrosszal terítették le az asztalokat. Az asztalokon kínálták magukat a szendvicsek, öblös vizespoharakba csörgött a rubinszínű bor... Mindenki a fedélzeten volt, mindenki tette a magáét, a hivatalfőnök is megérkezett, helyet foglalt az asztalfőn, megragadta a hozzá legközelebb álló poharat, felemelkedett a helyéről, megköszörülte a torkát és így szólt az egybegyűltekhez: — Emelem poharam mi kis, összetartó kollektívánk kedvencének, Katinkának az egészségére. Kívánok az egész kollektíva nevében neki sok-sok boldog névnapot! Katiniía láthatóan elvörösödött, a teremben lévő jobb keze a pohár után nyúlt és egyszerre olyan lett a terem, mintha sok-sok rubinkelyhű virágból kötött volna valaki csokrot. A poharak összekoccantak. Mindenki ivott és mindenki maszek alapion is jókívánságokkal halmozta el Katinkát. Béresné, a takarítónő még meg is csókolta és kissé remegő hangon kívánt neki sok-sok boldog névnapot. Mint régi teleken a szánkók, állandóan csilingeltek a poharak. — Egészségedre! — Egészségedre! Később már konyakkal koccintottak, amire összedobták a pénzt és amit a sarki csemegeboltból hozattak Béresnével. Kovács Béla rázendített a dalra: „Én édes Katinkám, csak egyszer kacsints rám.. — és Katinka, aki ott ült az asztal közepe táján, előtte a csomaggal, amelyben egy Triumph melltartó és egy olyan fekete, habselyem női nadrág volt» amelynek a szárára rávarrták a harisnyatartót is & amilyent Jucika, a titkárnő fél évvel ezelőtt kapott a nagynéniétől Ausztriából, most már kacsintott, nemcsak Kovács Bélára, de mindenkire, sőt a blúzra hajlandó, yolt a mell-» tártőt is felpróbálni. Ezt a produkciót a nők mély sóhajtással vették tudomásul, a férfiak pedig tapis sál jutalmaz-; ták. — Hármas melle van! — állapította meg Kántor István csoportvezető, miközben harmadszor töltötte tele konyakkal a poharát. — Hármas melle van, mint a feleségemnek — tette hozzá később és egyből kiürítette a poharát. A konyak elfogyott, Kántor, jobb híján egy hamutartót fogott és azt tartotta a jelenlévők elé. Potyogtak a tízesek a hamutartóba. Utoljára a hi- vataliőnök tett bele egy húszast. Kántor összeszámolta a pénzt és elkiáltotta magát; — Béresné! A kiáltásra a csend válaszolt. — Béresné! — kiáltotta ismét és most már ő maga válaszolt: — Béresné nincs. Hová lett Béresné? Most ki megy el konyakért? Az emberek egymásra néztek, nem tudtak dönteni. Végül akadt egy önként jelentkező, Csobánkainé az iktatóból, akinek ugyan nem volt munkaköri kötelessége a konyak beszerzése, de ki tudja, miért, most ettől eltekintett. Becsülettel meg is hozta a konyakot, de mire visszaért, a hangulat elromlott. Csak Kovács Béla volt a teremben, ö mondta el Csobánkainénak, hogy mi történt, amíg ő odavolt. A Béresné miatt mentek el, meg amiatt a hülye Tóbiás Kati miatt, akinek eszébe jutott megkérdezni: hogy hívják Béresnét? — És tudták? — Nem! Maga tudja? — Hát Béresnének! — A fenét! Katalinnak! Mint Katinkát! Wéber Katalinnak! — Nahát! — És ezt csak Tóbiás Kati tudta. Ez volt az utolsó névnap a hivatalban. De csak ebben az évben. Jövőre Béresné nyugdíjba megy.
