Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
Gerencsér Miklós: Fekete tél 24. — Nem tudom, hallották-e az urak. Budapesten járőrben volt két talpraesett pártszolgálatos testvér és igazoltattak egy honvéd hadnagyot. Kemény felszólításukra ijedten a belső zsebébe nyúlt a tiszt és felmutatta igazolványát. Azonnal főbelőtték. Ugyanis a honvéd hadnagy — szovjet ezredes volt. Zavarában az ellenkező zsebébe nyúlt, nem oda, ahol a magyar tiszti igazolványát tartotta. Magyarffy próbált példát mutatni a nevetésben, de a rozoga Szöllősy nem hajlott a derűre, mert rosszul értett németül, a Gestapo tisztjeiből pedig hiányzott a humorérzék. Gerhard Prinz őrnagy rácáfolva látszólagos jelentéktelenségére, eléggé tapintatlan megjegyzést fűzött a történethez: — Tréfának elég komikus. Valójában még az orosz hírszerzők sem lehetnek annyira buták, hogy maguknál hordozzák az ellenség háta mögött ezredesi igazolványukat. De ha ennek ellenére mégis találtunk egy ilyen ritka ezredest, nem a legszakszerűbb eljárás azonnal főbelőni. A társaság ötödik tagjaként Szénási József Gestapo-főhadnagy ült Volkhard és Magyarffy között. Protokoll szerint ő számított a legkevésbé, valójában fontosabb volt, mint akár a miniszterelnök-helyettes. Szerepét egyik se becsülte alá, de most, hogy részt vehetett a fejesek zárt körű vacsoráján, beosztása különös nyomatéket kapott. Magyarffy rosszul sikerült anekdotája után Szálasi helyettese próbált segíteni a feszengő hangulaton. Makói patikus korában, amikor még Naszluhác Jenőnek hívták, gyakorlottan tereferélt a kispolgári társaságban, most azonban Szöllősy Jenő miniszterelnök-helyettes létére, zavartan bajlódott a kifejezésekkel. — Legyen ez a nap a nagyobb elszántság kezdete... Arra kérem a főispán urat, aki egyúttal Dunántúl hadműveleti kormánybiztosa, hogy ne ismerjen lehetetlent... Épp oly aktív bajtársiassággal segítse Prinz őrnagy úr munkáját, mint ahogy Volkhard százados urat támogatta. — önként köszönnék le tisztségemről, ha bármily csekély okot adnék a csalódásra — hajtotta le tisztelettudóan a fejét a főispán. A németek tartózkodón hallgattak. Mivel komorsággal fenyegetett a szótlanság, Szöllősy Jenő iparkodott megőrizni az öröm látszatát. — Hungarista hazánk sorsa végre kezd jóra fordulni. Ezekben a napokban változik ellenkezőjére a hadműveletek iránya. Taktikai visz- szavonulások helyett stratégiai offenzívák következnek. Ilyen helyzetben különösen indokolt megőrizni a közvetlen hátország tökéletes rendjét. Volkhard gondterhelt bólintását csak a képzelőerő vélhette helyeslésnek. Ellentétben Szöllősy—Naszluhác optimizmusával, ő inkább a borúlátásra érzett hajlamot, hiszen ez a búcsúvacsora annyit jelentett, hogy jó száz kilométerrel nyugatabbra kellett hurcoikodnia a közelgő front elől. — Ha átmenetileg el is szakadok az önök szívélyes környezetétől — fordult a főispánhoz — bajtársi érzelmeinkben továbbra is közel maradunk egymáshoz. Remélem, Prinz őrnagy úr rövid időn belül az enyéimhez hasonló kellemes tapasztalatokat szerez ebben a városban. — Ügy legyen! — fénylett ki a nevetéstől Szöllősy Jenő ripacsos arca. Poharát üdvözlésre emelte. Magyarffy Gyula főispán is magasba tartotta a borospoharat. — Engedjék meg az urak, hogy idézzem a kőbe vésett szavakat: a kötelesség előbbre való, mint az élet. Nekem ez az ige az imádságom. Egyre harapósabbá ingerelte a pátosz Gerhard Prinz őrnagyot Idegességét csak fokozta, hogy nem állapíthatta meg világosan: csepű- rágó alakoskodásból lelkendezik-e versenyt a főispán és a miniszterelnök-helyettes, vagy pedig reménytelen idióták? Helyzetük semmi okot nem adott a szónoki nagyzolásra. Budapest bekerítését megkezdték Tolbuchin és Ma- línovszkij' marsall seregei, a Führer vezérkara pedig kijelölte a Margit védelmi vonalat Dunántúl átlója mentén Délnyugat—Északkelet irányában. Győr közvetlen front mögötti területté vált, ahol a megtorló büntetés egyetlen formára redukálódott: az agyonlövésre. Ne lettek volna tisztában azzal a magyar urak, hogy Volkhard csupán a jóságos kántortanító szerepét töltötte be az ő feladatához képest? Sejtelme se lenne arról ennek a nyalka taknyos- nak, ennek a szép bajuszú főispánnak, hogy mire emeli poharát? Prinz, Gestapo-ömagy nem óhajtotta felvenni az ünnepi modort, kényelmesebbnek érezte megszokott hűvös kedélyét. Üres szósallangok helyett a nyers valóságot részesítette előnyben: (Folytatjuk^ WESSELÉNYI MIKLÓS: Fordul a történelem... 10. Április 4-én a Vörös Hadsereg teljesen felszabadította Magyarország területét, ezzel a helyzet teljesen megváltozott. A kormány ugyan még ideiglenes volt és a novemberi választásokig az is maradt, de nem működhetett tovább Debrecenben. Április végén Budapestre költözött. Az ellentétek, amelyek a debreceni korszakban is itt-ott megmutatkoztak, most, hogy az egész országra kiterjedő tevékenységről volt szó, még inkább jelentkeztek. Ennek egyaránt bel- és külpolitikai okai voltak. Amikor azonban a kormány a fővárosba költözött és teljes egészében felmerült a demokráciáért folytatandó harc szükségessége, már nem volt többé vita a párton belül. A Magyar Kommunista Párt május 20—21-én összeült első országos értekezlete programot dolgozott ki az ország gazdasági rekonstrukciójára és útmutatást adott a főbb politikai irányelvek tekintetében. Mindkettőre nagy szükség volt. Hiszen az országban még épp csak megkezdődött a romok eltakarítása. Április—májusban megindult Budapesten a rendszeres közszolgáltatás. A Kelenföldi Erőmű helyre- állítása és a bánhidai távvezeték újjáépítése például olyan gyors ütemben haladt, hogy 1945 májusára az Elektromos Művek a háború előttihez hasonló mennyiségű áramot tudott szolgáltatni a lakosságNépújság /J, 1970. április 1. nak. Május 1-én nemcsak a nagy munkásfelvonulás mutatta a bizakodást, hanem az is, hogy ezen a napon jelent meg a Nagykörúton Budapest egyik jellegzetes színfoltja, a hatos villamos. Politikai szempontból a helyzet kevésbé volt örvendetes. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy az angolszász hatalmak és főleg az Egyesült Államok a Németország elleni háború befejezése után, — sőt bizonyos értelemben már az előtt, amikor a fasizmus feletti győzelem már biztosnak látszott, — a hidegháború útjára lépett. Roosevelt halálával az Egyesült Államok politikájában lassú, de állandó változás következett be. Washington mindinkább bátorítani kezdte a jobboldali és szovjetellenes erőket. Ez pedig nem maradhatott következmények nélkül. Az angolszász hatalmak és a velük együttműködő jobboldali magyar emigráció élénk figyelemmel kísérte az itthoni helyzetet és egyre fokozottabb mértékben támogatta a hazai jobboldali elemeket. A felszabadulás után a két munkáspárt mellett, a magyar közélet legjelentősebb pártja a kisgazdapárt lett. A kisgazdapárt összetétele azonban nagyon heterogén volt. Valóban haladó gondolkodású polgári politikusok mellett soraikat a különböző árnyalatú jobboldali elemek töltötték fel. A nyugati hatalmak természetesen figyelemmel kísérték ezt a fejlődést és nem egészen jogtalanul. A kisgazdapárt jobboldali szárnyában látták politikájuk letéteményesét. A kisgazdapárt vezetősége és főleg annak a Kis Újság köré tömörült legmozgékonyabb és politikailag legaktívabb csoportja gyorsan reagált a nyugati szövetséges hatalmak kezdeményezéseire. így Budapesten a kisgazdapárt azoknak az erőknek a gyűjtőtábora lett, amelyek a fővárosban túlsúlyba jutó munkáspártok ellenpólusát képviselték. Más polgári pártok, mint a> Polgári Demokrata Párt, vagy a Radikális Párt összefogtak ugyan bizonyos csoportokat, de semmi esetre sem tömegeket. Ez a politikai szituáció azért volt érdekes, és azért vezetett a helyzet lassú, de állandó kiéleződéséhez, mert hiszen az ideiglenes nemzeti kormány nem maradhatott örökké ideiglenes és az ország felszabadulása után legfőbb ideje volt annak, hogy választások útján az országban végre állandó kormány legyen. Különben is a kormányzat megerősítését általános demokratikus választások útján, nemzetközi szerződések írták elő. A Potsdami Egyezmény (1945 július), Magyarország diplomáciai elismerését az ország mielőbbi demokratikus berendezésétől tette függővé: a békeszerződés megkötését és az ország felvételét az ENSZ-be, stb. A szeptember 16-1 VITI. törvénycikk november 4-ére tűzte ki a választások időpontját és meghatározta, hogy azon mely pártok indulhatnak. Törvény szerint a választásokon indulhatott a Magyar Kommunista Part, a Magyar Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Független Kisgazdapárt, a Polgári Demokrata Párt és a Polgári Radikális Párt. A polgári pái-tok közül a kisgazdapártról már szóltunk, a Demokrata Párt a régi Rossay-féle polgári liberális vonalat képviselte, míg a Radikális Párt folytatása volt annak a nagy múltú pártnak, amely az 1918-as polgári forradalom előkészítésében oly nagy szerepet játszott, a Galilei Kör, a Huszadik Század és a Világ révén. Számottevő tömegek azonban csak á két munkáspárt és a kisgazdapárt mögött álltak. Bizonyos jobboldali körök elsősorban katolikus oldalról szerették volna feltámasztani a régi Wolff-fé- le Néppártot is, mely a. háború utolsó szakaszában ugyan németellenes volt, de azt megelőzően messzemenően kiszolgálta a Horthy-rendszert. Az Országos Nemzeti Bizottságok engedélyezték is indulásukat a választáson, de a koalíció balszámya végül is megakadályozta a rosszemlékű áldemokrata párt indulását. Nyugodtál! mondhatjuk, hogy a november 4-1 szavazás az első demokratikus választás volt Magyarországon. Míg 1935-ben a lakosságnak mindössze 27,9 százaléka volt választásra jogosult, 1945-ben 72,8 százalék. 1935-ben a jogosultak 79,8 százaléka élt választójogával, 1945-ben 89,9 százalék. A választási küzdelem heves volt, élesen kirajzolódtak a bal- és a jobboldal körvonalai. A választások utáni kormányalakítási vitában a kisgazdapárt haladó szellemű elemei kerekedtek felül és a párt a koalíció fenntartása mellett döntött. így Tildy Zoltán elnökletével megalakult az új koalíciós kormány és a felszabadult ország véglegesen elindult az újjáépítés és a demokratikus fejlődés útján. Vége Ás Építőipari Gépeoítő Vállalat torony lánctalpas autódaru keselői tanfolyamra beutholás jelentkeső dolgosokat. Jelentkezhet minden katonaviselt, egészségileg erre a munkakörre alkalmas férfi dolgozó, aki a 35. évét még nem töltötte be, és 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezik. A jelentkezésnél a lakatos, villanyszerelő, gépkocsivezető beosztású dolgozók előnyben részesülnek. Jelentkezni írásban, rövid önéletrajz megküldésével az alábbi címen lehet: Építőipari Gépesítő Vállalat, Budapest. XX., (Soroksár) Marx Károly út 231. (15)
