Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-29 / 99. szám

rYTYTTYYTYTYT VTTYYYTTYTYTTTY Ő SZ FERENC: Nyomoz a város 4. Ekkor az úton, a lány mögött, feltűnt egy magas férfialak. Meglátta a lányt. Nesztelen léptekkel mögéje osont, és magához rántotta. A lány ijedten felsikoltott. Kovács hadnagy felugrott a fa mögül és néhány ugrással elérte őket.. Hátracsavarta a férfi kezét. — Segítség... A szatír... — sikoltozott a lány. — Nyugalom, kisasszony — felelte Kovács. — Majd adok én neked! — sziszegte a fér­fi és kiszabad!tóttá magát. Megfordult és a kö­vetkező pillanatban már ütött, Kovácsnak még volt annyi ideje, hogy észrevegye a férfi zakó­ján csillogó sportjelvény. Aztán nekiesett a fának. Ellökte magát és a férfinak ugrott. Üté­se elől az ellenfél azonban könnyedén kitért. Kovács érezte, hogy nehéz lesz a dolga. A sza­tír erős, kisportolt fickó. A lány közben, mint egy bekapcsolt magnó egyfolytában sivított: — Segítség... Emberek... A szatír... Megöli... Köztudott, hogy az ember verekedés közben nem tud másfelé figyelni. Különösen, ha olyan ellenfele akad, mint a hadnagynak, aki már a harmadik balegyenest vezeti Kovács, képébe. De olyan klasszikusan szép balegyeneseket, me­lyek a Sportcsarnokban és egy külteieki kocs­mában egyaránt kivívnák a szakemberek el­ismerését. Ezért nem tudott Kovács hadnagy sem odafigyelni a lányra: — Sanyikám... Vigyázz... Megöl... Ha figyel, rájön, hogy a biztatás nem neki szól, miután ő László, és nincs szerencséje per­tuban lenni e bájos ifjú hajadonnal. Egy hatalmas gyomorszájas után Kovács le­feküdt a földre. Ellenfele a< mellére térdelt és megszólalt: — Ne izgulj, Jutka. Gyenge kis biciklista ez. Most jóidéig nem mozdul. Amíg én elbeszél­getek vele, te szaladj és értesítsd a rendőr­séget... — Micsodát? — eszmélt Kovács. — Jól hallottad, kisapám. Talán még valami jutalom is leesik, amiért ártalmatlanná tettem a szatírt... — Ártalmatlanná tette maga a jó... — kezdte Kovács, aztán eszébe jutott az oktatás: a jó rendőr, semmilyen körülmények között sem veszítheti el a fejét, még akkor sem, ha ez a fej félig szét van verve. — Idefigyeljen, fiatalember — folytatta nyugodtabban. — Nyúljon be a belső zsebembe. Ezúttal mindketten tévedtünk. Én ugyanis ma­gát hittem a szatímak... — A Sanyit? — álmélkodott, a lány. — Az­tán miért? , ­— Mert hátulról támadta meg magát... — Mindig így szók — kuncogott a lány. — Itt volt randevúnk, aztán biztosan rám akart ijeszteni. A férfi közben öngyújtója lángjánál tüzete­sen megvizsgálta az igazolványt, — Ha tud úgy is olvasni, hogy közben nem térdepel a mellemen, úgy nagyon hálás lennék — mondta a hadnagy. — Elnézést —• felelte a fiú és feltápászkodott. — Nem történt semmi — nyögött egyet Ko­vács és némi vért, valamint egy fél marék ta­valyi falevelet kiköpött, — Nagyon sajnálom — adta vissza az iga­zolványt a fiú. — Egyébként Bauer György vagyok. Egyetemi hallgató. — örvendek — mondta nem nagy meggyő­ződéssel Kovács. — Jujj, de jófofa. A lányok megpukkadnak az irigységtől, ha elmesélem nekik — örven­dezett. — De te nem meséled! — mondta a fiú, aki kitalálta Kovács gondolatait. — Pedig olyan aranyosak voltatok — bájol- gott el a Jutka nevezetű liba és Kovács a fiúra pillantva kiolvasta a szeméből, hogy eb­ből sem lesz házasság. Kovács hadnagy pedig elindult hazafelé. Va­donatúj ruhájában végzetesen hasonlított egy hajótöröttre. Azon izgult, hogy hazáig nehogy egy ismerőssel találkozzon. Lélekben már fel­készült, hogy az anyja egész este sopánkodik: „Látod, kisfiam, miért nem hallgattál rám? Ha papnak mégy, ahogyan szegény apáddal ter­veztük, akkor most nyugodtan aludhatnál a parókián. De ha nem akartad, legalább lettél volna postás, mint szegény, istenben megbol­dogult apád. Az is csak egyenruha...” Az intelmek azonban elmaradtak. Mert ven­dég volt. Amint belépett az ajtón Zöldi neki­esett: — Elkaptad, sógor! Gratulálok! — Nem kaptam el senkit, — Akkor téged kaptak el — nézett rá Mari­ka, aki nem volt híján némi humorérzéknek. — Hazajött a férj! — felelte Kovács. — Najd megver az isten — sírta el magát a mama. — Szegény kisfiam... így helyben hagyni. Látod, ha papnak mégy... — Hagyjuk ezt most, mama. Szeretnék meg­mosakodni. — Ekkora zűrt csinálni egy szatírból — mor­fondírozott Marika. — Tudod, hogy most a kis­csoportnál vagyok az óvodában. Délelőtt látom, hogy egy fiút vernek. Szétválasztom őket, hát kiderült, hogy szatírosdit játszottak és ez a szerencsétlen volt. a szatír. — Imi kellene róla,te Laci... Abban egyet­értek, hogy azt a nagyképű Szávait kivágtad. De azért nekem adhatnál egy kis információt... Irtó nagy lennék vele a megyében. — írjál te csak a szocialista névadó ünnep­ségekről — morogta Kovács és kiment a fürdő­szobába. Zöldi üres tarsollyal távozott, pedig meg­ígérte Lillácskának, a Levendula imádott — pillanatnyilag már — kékesfehér hajú üdvöské­jének, hogy holnap reggel tájékoztatja az ese­ményekről. (Folytatjuk) ^ aaaaaaaaaaaaaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAA, irta: Ci. Horváth T. rajzolta: Sebők I. EH Az ostburg/ Gestapo fó'­NÖVE MOCS/JÁN SZÁZAS TEM­PÓBAN SZÁGULD BÉRI /N FELÉ. BOHLM STANDARTENFÜHRER SZEMÉLYESEN AMARJA MÖZÖL- N/ f,ONÖMÁVEL AZ ÖRVENDETES HÍRT S/MERÜLT TÉVÚTRA VEZET­NI AZ OROSZOMAT. MÉT FELDE- RÍTŐT DOBTAM AT NV/LYÁN VA­LÓAN AZZAL A FELADATTAL, , HOGY OSTBURG MÖRNVEMEN MUTASSANAMA T/TMOS C£- JEMTUM UTÁN. A jelentés maliatán UP/rz GRUPPENFÜHRER ÖNEiBgÜLTEM BÓL/HT. NEM IS KÉrELHEDTEM A SIKERBEN. AZ OROSZOK Kér FORRÁSBÓL KA PréK A MEGréKESZrő INFOR­MÁCIÓT. L/ss-scsuko és No ma mm... ts egerük SE TUDTA, HOGY MESér TÁLAL FEL. ^ Induljon hazylbohlm , és FIGYELMEZTESSE WEISBACHOT HOGY LEGYEN KÉSZENLÉTBEN. LANGE TÁRSA NEM SEJTHET/, HOGY G A M! EMBERÜNMILŐBB- UTÓBB JELENTMEZNI FOG NÁLA. Ezen a réven csaphatunk LE RÁ A LEGKÖNNYEBBEN. Föivzatjuk. A Vén us jegyében Különös dolog, de így történt: a modern rnagyar nyelvtudományt megalapozó munka latin nyelven, a dán fővárosban és egy magya­rul alig tudó, Bécsbe szakadt ha­zánkfia ösztönzésére készült el, most éppen 200 éve. Ebben az időben a csillagászok kiszámították, hogy 1769. júniusá­ban a Venus pályája metszeni fog­ja a Napot és a Földet összekötő egyenest, s ennek az átvonulás­nak a megfigyeléséből meg lehet határozni a. Napnak bolygónktól számított pontos távolságát. VII. Keresztéig, Dánia és Norvégia ki­rálya, akinek mai szóval hobbyja volt a csillagászat, a jelenség meg­figyelésére alkalmas helyen. Ver­dő-szigetén csillagdát építtetett. A megfigyelésre pedig ,, kölcsönkér­te'* Mária Teréziától Hell Miksát, a kor egyik legtekintélyesebb csil­lagászát, a bécsi obszervSibrium magyar származású igazgatóját. Hell aztán megbízható asszisz­tensről gondoskodott magának. Választása egykori tanítványára, az akkor Nagyszombaton dolgozó Sajnovics Jánosra esett. „Hell Sajnovicstól nem csupán a csil­lagászati megfigyelésben várt ava­tott segítséget — írja Zsirai Mik­lós, a neves nyelvész —, hanem azt is remélhette tőle, hogy dűlő­re juttatja mellesleg az európai tudóskörökben a magyar—lapp ro­konságról elterjedt suttogó föl­tevések kérdését is. Hellnek ugyanis ez a vita szeget ütött a fejébe. Mivel pedig ő időközben elfelejtett magyarul, a Fejér me­gyei születésű, magyarul jól be­szélő Sajnovicstól várta, hogy a lappok által lakott Verdőn választ talál a kérdésre”. Hellék 1768. októberében hajón futottak be Verdőre. A Venus és a Nap konstellációjáig még több mint fél év volt hátra, alkalma volt tehát Sajnovicsnak, hogy ta­nulmányozza a lappok szokásait, igyekezzék összegyűjteni a ma­gyar-lapp nyelvrokonság jeleit. Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat Szekszárd, Keselyűsi út 18—30 éves korig NŐKET EMELŐVILLÁS TARGONCA- RA ÉS KISTRAKTORRA vezetőnek felvesz, jogosítvány nélkül is. Jelentkezés a vállalat mun­kaügyi csoportjánál. (454) így érkezett el június 3-a és 4-e, s twdósaink szerencséjére az ad­dig viharfelhos északi ég fel­derült: Hellék észlelhették a Ve­nus átvonulását. A sziget lakossá­ga valóságos népünnepélyt rende­zett a nagy tudományos vívmány tiszteletére. Szerencséjük folytató­dott: visszatérőben rájuk tört egy súlyos tengeri vihar, amely a finn­országi Mauer sundban hosszabb kényszerpihenőre ítélte őket. Itt Sajnovics megfelelő nyelvi környe­zetben fejezhette be nyelvészeti, vizsgálódásait. A dán fővárosban aztán papírra is vetette művét, 1770-ben, Koppenhágában kiadott könyvének címe: „Demonstratio. Idióma Ungarorum et Lapponum idem esse”, azaz Bizonyítása an­nak, hogy a magyarok és a lap­pok nyelve azonos. (Az első hazai kiadás valamivel később, Nagy­szombatban jelent meg). Míg azonban külföldön elisme­rést keltett, hogy Sajnovics az ad­dig szokásos szóegyeztetések mel­lett a nyelvre hosszabb időn ke­resztül jellemző szerkezeti egyezé­sekre is felfigyelt, itthon — tisz­teletre méltó kivételektől eltekint­ve — felháborodtak azon, hogy a tudós „a dicsőséges napkeleti, szittya származás” helyett a hal- zsírosnak nevezett atyafiság mel­lett állt ki. Orczy Lőrinc így in­tette le: „Te pedig csillagász, bar akárki lehetsz, f Kedves rokonid­hoz tüstént visszamehetsz, / Vélek száraz halból készült máiét ehetsz. / Mert lám ítéletet nyelvünkről, nem tehetsz”. Az érzékeny lelkű Sajnovics pedig lemondott to­vábbi nyelvtudományi terveiről, s haláláig csillagászati tanulmányo­kat folytatott. A tudományos világ azóta elég­tételt szolgáltatott Sajnovicsnak. Az idei, kétszázéves évfordulón, mint nyelvtudományunk nagy út­törőjét ünneplik őt. A májusban sorra kerülő fehérvári Alba Regia Napok tudományos programjának, középpontjában például a nemzet­közi Sajnovics-szimpozium áll. Állattenyésztési Kutató Intézet Kísérleti Gazdasága Alsótengelic alkalmaz 1 fő VÍZCSÖSZERELŐ 1 fő MOTORSZERELŐ SZAKEMBERT Üzemi étkezést, szükség esetién munkásszállást biz­tosítunk. Bérezés a kol­lektív szerződés alapján. Jelentkezés személyesen, Alsótengelic-Középhídvég központjában. (1471 AAAAAAAAAAAAaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A AA A AA AAAAAAAAIAAAAAA AAAAAAA AAA A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents