Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-22 / 93. szám

Látta Lenint Az, hogy valaki látta Lenint, nem érdem, ha­nem szerencse. Olyan szerencse azonban, mely­nek nyomát egy életen át őrzi az emlékezet. Az emlékezőről évekkel ezelőtt már írtunk lapunk hasábjain. Kiss János hetvenöt éves, korát meghazudtolóan fiatalos, nyugdíjas Dom­bóváron, a Móricz Zsigmond utcában. 1918-ban lépett az orosz kommunista párt soraiba: — Ulanszkban, a Burját-földön. Magyar párttag­ságának kelte egy évvel későbbi. A volt II. Szi­bériai Internacionalista Ezred egykori katonája, a Szocialista Hazáért, a Szovjet Harci Érdeme­kért, a 25 éves jubileumi emlékérem és a Munkaérdemrend ezüst fokozata kitüntetések bir­tokosa. Precízen, nagyon szabatosan fogalmaz, a le­pergett évtizedek mit sem koptattak élete fontos dátumainak frisseségén. — 1916. augusztus 11-én a reggeli órákban ke­rültem orosz fogságba. A második finn ezred ka­tonái fogtak el. Mivel most nem az ő, egyébként regénybe kí­vánkozó életútját tudakoljuk, meglehetősen nagy az ugrás a következő dátumig. — Majdnem négy évvel később, 1920. május 25-én érkeztem Moszkvába. Irkutszkból, ahon­nan a magyar szekció küldött politikai iskolára. Nem volt éppen rövid utazás, majdnem egy hó­napig tartott. Hellyel-közzel magunk építettük meg a lerombolt hidakat, hoztuk helyre a sí­neket. Moszkvában a Kun Béláról elnevezett pártiskolára kerültem. — Lenint mikor látta? — Még azon a nyáron, a III. Intemacionálé II. kongresszusán. Tulajdonképpen hatalmas sze­rencsém volt. Nekem juttatták az iskolának kül­dött meghívók egyikét, mert én akkor már meg­lehetősen beszéltem oroszul. — Milyen messze volt Lenintől? — Talán harminc lépésnyire. Nagyon jól lát­tam; gondolhatja, hogy még nem viseltem a mai ókulárémat; és nagyon jól hallottam is. — Értette? — Igen! Ez volt a legnagyobb élmény, ugyanis nem lehetett nem érteni. Nehéz dolgokról is tu­dott könnyen beszélni, olyannyira, hogy én csak később döbbentem rá: — nem az én orosz nyelv­tudásom valami makulátlan, hanem az ő elő­adói stílusa, melyet — ismétlem —, m e g kel­lett érteni. — Az ember milyen volt? — Egyszerű, póztalan. A legkisebb mértékben sem kereste a feltűnést. — Higgadt, nyugodt? — Ezt már sokak tollából olvastam, de én nem ilyennek éreztem. Inkább temperamentu­mosnak, aki azonban nagyszerűen fegyelmezte magát. — Csak ez egyszer látta? — Nem. Arra már nem emlékszem, hogy mi­lyen alkalommal, de az iskolánk is részt vett egy felvonuláson. A Kreml előtt felállított pó­diumon foglaltak helyet a párt és állam vezetői, köztük Lenin. Mi ott vonultunk el előttük, táb­lákat, transzparenseket vive. Amikor oda értünk, — ismét tán harminc lépésnyi távolság lehe­tett —, lekiáltott a magyaroknak, az éltetést vi­szonozva: „Éljen! Éljen!”. Persze jó, oroszos ak­centussal, de azt talán magyarázni sem kell, hogy bennünk mekkora lelkesedést keltett fi­gyelmessége. Kiáltottuk az éljent, ahogy csak! bírtuk. Sok mindez, vagy kevés? Az utókor számára, melynek részesei közé az érdeklődő újságíró is tartozik, Lenin neve és személye maga az élő történelem. Kiss János részére pedig, aki fegy­veresen harcolt a lenini eszmék megvalósításá­ért, még sokkalta inkább az. Szívesen teszi, sőt kötelességének érzi azt, hogy beszéljen róla, hi­szen az évek múltával egyre kevesebben vannak, akik ezzel az élménnyel büszkélkedhetnek: —• látták Lenint. ORDAS IVÁN Moszkvától — Berlinig Bonyhád köszöntötte a Győzelem Zászlaja nemzetközi motoros menetet Egyetlen veszteséges termelőszövetkezet sem volt a múlt évben a megyében Ülést tartott a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Kedden délelőtt fél tizen­kettőkor Ronyhád fogadta rö­vid .ünnepséggel a, Moszkvától Berlinig' haladó nemzetközi motorkerékpáros túra részt­vevőit a szovjet hősök, enilék- művénél. A nemzetközi mo­torkerékpáros menet első sza­kaszát tavaly augusztus II és szeptember 9-e között bonyo­lították le az európai szoci­alista országok ifjúsági szö­vetségei Moszlkva, Vársó, Bu­karest, Szófia útvonalon. A második szakasz túrázói Bu­dapestről indultak, s a ma­gyarországi szakaszon fölkere­sik a felszabadító harcok szín­helyeit. mindenütt elhelyezve a megemlékezés és hála virá­gait. A Győzelem Zászlaja alatt elnevezésű nemzetközi motoros menet Budapestről áp- rilis 17-én indult, majd Cseh­szlovákián, az NDK-n áthalad­va a győzelem napján, május 9-én érkezik Berlinbe. Együtt utazik a motoros fiatalokkal a II. világháború harcainak több — szovjet, bolgár, román, lengyel — hőse, közöttük A. J. Rogyincev vezérezredes, a Szovjetunió kétszeres hőse, a 13. gárdahadosztály volt pa­rancsnoka. A menet élén az a történelmi ereklyeként őrzött zászló halad, amely 1945. má­jus 9-én a berlini Reichstag ormán lobogott. A túra résztvevői szovjet, bolgár, csehszlovák, román, lengyel, NDK-beli és magyár fiatalok, akik a szomszédos Baranya megyéből — ahol két napot töltöttek, bejárva az egykorj Dráva menti har­cok színhelyeit ig — a vártnál Népújság 5 1970. április 22. néhány perccel korábban fu­tottak be a szovjet hősök em­lékművéhez Bonyhádon. A kedvezőtlen időjárás ellenére zaszlódíszbe öltözött a túrá­zók fogadására a tér. A ven­dégek köszöntésére' nemcsak Bonyhád fiataljai sorakoztak föl, megjelentek a párt- álla­mi és tömegszervezeti veze­tők is. Lambert József, az MSZMP járási bizottságának titkára köszöntötte a vendége­ket, akik hazánk negyedszá­zados felszabadulási ünnepsé­gei után ismerkednek népünk, ifjúságunk életévei és éppen azokban a napokban, amikor az egész haladó emberiség V. I. Lenin 100. születésnapjára emlékezik. Mint mondotta — a motoros menet a győzelem zászlaja alatt a lenini inter­nacionalista eszmék, a barát­ság, a szolidaritás gondolatá­nak nagyszerű demonstráció­ja. A meleg- baráti fogadtatás­ért a csehszlovák csoport ve­zetője mondott köszönetét. A túrán részt vevő veteránok ezt követően koszorúziták meg a szovjet hősök emlékművét, majd tíz gömbakácot ültettek él az emlékmű körül. Az ün­nepség után a motoros menet résztvevői a Béke Étteremben fogyasztották el az ilyenkor szokásos üdítő italok helyett a melegítő italokat, majd foly­tatták útjukat Szekszárdon, Bátaszéken át Baja felé. Út­jukat minden lakott helyen lelkesen ünneplő fiatalok sor­falai szegélyezték. Bajára ér­kezve a kora délutáni órákban a Béke téren ünnepi ifjúsági nagygyűlésen vettek részt a motoros túra résztvevői, akik ma már Szeged ifjúságával ta­lálkoznak, Tegnap a délelőtti órákban ülést tartott a Tolna megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen részt vett és felszólalt Nagy Zoltán, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium munka­társa. Az első napirendnek három előterjesztője volt: Somorjai Sándor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály vezetője, Van- csa Sándor pénzügyi osztályvezető és Füzék Árpád, a Magyar Nemzeti Bank Tolna megyei igazgatója. Az előterjesztés a ter­melőszövetkezetek 1969. évi gazdálkodásának eredményeiről és tapasztalatairól, valamint a kedvezőtlen adottságú termelőszövet­kezetek gazdálkodásának értékeléséről tájékoztatta a vb-t. Ezt követően a Kapos-Koppány Völgye Termelőszövetkezetek Terüle­ti Szövetségének működési tapasztalatairól számolt be Palócz Tamás, a tsz-szövetség elnöke és Kolozs István, a tsz-szövetség titkára. E napirendi pont megvitatásán részt vett Somi Ben­jamin az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára és dr. Nyiry Béla a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának titkára. A későbbiek során a vb megtárgyalta a május 5-én sorra kerülő megyei tanácsülés elé terjesztendő anyagot, majd különböző be­jelentések tárgyában hozott határozatokat. A termelőszövetkezetek 1969. évi gazdálkodásáról szó­ló tájékoztató alapján el­mondható, hogy a múlt évi termelési eredmények kedve­zően alakultak. A tsz-ek hely­zetét jól illusztrálja, hogy míg 1968-at 339,7 millió forint tiszta nyereséggel és 1,8 mil­lió forint veszteséggel zárták a tsz-ek, addig 1969-ben a nyereség már 451,6 millió fo­rintra emelkedett. Az elmúlt évben pedig egyetlen megyei termelőszövetkezet sem zárt veszteséggel. A tavalyi esz­tendő országszerte kedvezett a mezőgazdaságnak. Tolna megyében is az egyes ágaza­tokban elért termelési szint részben maradt, részben pe­dig emelkedett. A termésho­zam-növekedés különösen je­lentős a kukoricánál, ahol a 68-as évi 20,4 mázsás hol- dankénti átlagtermés 27,2 má- zsányira emelkedett. Ezzel az átlaggal az országos első he­lyet érte el a megye. Crvendetes, hogy a múlt évben a részesedési alap 6,8 a fejlesztésre fordított összeg 40, a szociális felhasználás 31, a kulturális alap 70 százalék­kal több, mint a korábbi év­ben. A vb megvitatta és elfogad­ta a tájékoztatót. A kérdé­sek és hozzászólások során a sertéstelepek építkezéseiről, a gépi beruházások alakulásért a nagy tsz-ek gazdálkodási­ról, bizonyos vetésterületek csökkenésének okairól, a kö­zelmúltban egyesült tsz-ek tapasztalatairól tudakozódott a vb. Ezen az ülésen jelentette be az MNB igazgatója, hogy a bank is igyekszik erőfeszí­téseket . tenni, hogy a tsz-eki gépparkja számszerint és mi­nőségben is növekedjék.. Az idén lehetőség nyílik szocialis­ta importból érkező gépek vá­sárlása esetén kölcsön igény­lésére. Jelenleg 5 millió toriní áll a bank rendelkezésére e célra. A tsz-ek az AGROKEB igazolásával — amely igazol­ja, hogy az igényelt gép ren­delkezésre áll — igényelhetik a kölcsönt. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium nevé­ben Nagy Zoltán az elért eredményekért gratulált a megye termelőszövetkezete­inek. A vb határozatban mondta ki, hogy az előter­jesztést ismertetni kell a já­rási tanácsok illetékeseivel és a megyei tsz-ek vezetőivel, továbbá megbízta a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tályt, hogy vizsgálják felül a TÖVÁLL-oknak a tsz-építke- zéseken végzett tevékenységét. Kiváló vállalatok, szövetkezetek Ezen a héten megkezdőd­nek azok az ünnepségek, me­lyek során néhány Tolna me­gyei vállalat kollektívája át­veheti a Kiváló Vállalat ki­tüntetést a szakminisztérium, az illetékes szakszervezet központi vezetősége, illetve a felügyeleti hatóság képviselői­től. A kitüntetések erkölcsi, és anyagi elismerései annak a tevékenységnek, melyet egy meghatározott időszak alatt folytattak. Az 1969. évi munka után adják át a legjobb kollektí­váknak a Kiváló Vállalat ki­tüntetést. A héten kezdődő ünnepsé­geken azonban még szó, esik a múlt évi munkáról, A Tol­na megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál e hét közepén, a Mezőgazdasá­gi Gépjavító Vállalatnál a hét végén lesz a Kiváló Vállalat avatóünepség- A jövő - hét elején a Paksi Konzervgyár­ban kettős ünnepet tartanak. Hivatalosán . most avatják fel a felújított, korszerűsített — mondhatjuk így is: teljesen új gyárat, azzal egyidőben, hogy a Kiváló Vállalat ki­tüntetést is átadják. Az Alsó- tengelici Kísérleti Gazdaság az elmúlt évben is, mint annyi megelőző gazdasági év­ben • kiváló növénytermesztési és állattenyésztői eredményei után kapta meg a kitüntető címet. S az olyan „fiatal ’ vál­lalat is, mint a MEZÖBER arra bizonyság, hogy jól szer­vezetten, a fő cél állandó szem előtt tartásával, tehát a beruházók érdekének képvise­letével is lehet kiváló telje­sítményt elérni. Eredményes volt a Szekszárdi Nyomda, valamint a Tolna megyei Ta­nácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat múlt évi tevékeny­sége is. A Bonyhádi Ruházati Ktsz, a Bonyhádi Vasipari Ktsz va­lamint a Tamási Vegyesipari Ktsz kollektíváját tüntették ki a Kiváló Kisipari Szövetkezet címmel.

Next

/
Thumbnails
Contents